Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-11-22 / 47. szám

6 t Viíü;f^ A tőkés világ válsága nem kímél-senkit és semmit. Nem várt meglepetés érte a napokban a belga sport­szerető és újságolvasó közönséget. A 70 év óta meg jelenő, nagy tekintélynek örvendő és tárgyilagos belga sport-szaknapilap, a Les Sports augusztus 15-én meg szűnt. A gazdasági krízist a patinás sportújság sem volt képes átvészelni. Beolvadt egy politikai napilap több­oldalas sportrovatába. De, hogy mi lesz a sorsa a Les Sports szerkesztőinek, munkatársainak, tudósítóinak és technikai személyzetének, azt senki sem tudja. 000 Maranellóban (Olaszországi most már hivatalosan is bejelentették, hogy a Forma 1-es autós világbajnok. Niki Lauda, aki az idén másodszor nyert világbajnoki címet, megvált az olasz Ferrari cégtől. A szakítás való­ságos „palotaforradalmat“ idézett elő az olasz újsá gokban. A Gazetta dello Sport és a Corriere della Sera foglalkozva az üggyel tudni véli, hogy a brit Brabham cég 352 ezer dollárt ígér Laudának, aki a Ferrari cég­től csak 250 ezer dollárt kapott. A Gazetta dello Sport azonban mégsem hiszi, hogy anyagi okok játszottak volna közre Lauda döntésében: inkább az vetett véget Ferrari-pályafutásának, hogy elege volt abból a légkörből, amely az olasz autógyá­riak körében uralkodik, elege volt mindabból, amit Enzo Ferrari, a „főnök“ megkövetelt. A 28 éves világ bajnoknak elment a kedve attól, hogy együtt dolgozzék olyan technikai és sportvezetéssel, amely nem fogad el semmi beleszólást. Súlyos égést sebekkel szállították kórházba Teojilo Stevensoni. a müncheni és montreali olimpiai kubai nehézsúlyú ökölvívóbajnokát, akit ma a világ legjobb ökölvívójának tartanak. A népszerű sportoló otthoná ban egy kubaiak által kedvelt szeszmelegítőn főzött a szerkezet felrobbant, és az égő szesz Stevenson ar cára és mellkasára spriccelt. A 25 esztendős sportoló állapota nem életveszélyes de arról még nem nyilatkoztak az orvosok, hogy foly­tathatja-e pályafutását. A VIIÁG LEGJOBB GSELGÄNG80ZÖJA fii.: p:-' A képen látható hölgyet bárki Eo.tómodellnek nézné, mert ki is gondolná róla, hogy ő az, aki a közel múltban abszolút világcsú­csot állftott fel a La Man che-csatorna átúszásával. A csinos kanadai Cindy Ni­cholas fantasztikusan rövid idő, mindössze 19:55 óra alatt úszta át oda-vissza az öreg kontinenset és a szigetországot elválasztó csatornát. Hadd emlékez­tessünk arra, hogy a csa­torna szélessége 18 mérföld és az úszó, a hullámverés meg az áramlatok miatt, ennél egyszeri átúszásnál is legalább 5 mérfölddel kénytelen többet megtenni. Az eddigi csúcsot az ame­rikai John Erikson tartotta, lényegesen rosszabb, 30:55 órás idővel. Erre mondják, hogy meg­áll az ész. Lamine Diack, az Afrikai Sport Konföderáció szene­gáli elnöke, a Tunis Afrique Presse hírügynökségnek adott nyilatkozatában annak a véleményének adott ki­fejezést, hogy Lord Killanin visszavonulása után afri­kai sportvezetőnek kellene az NOB élére kerülnie: „Miután lejár lord Killanin mandátuma — mondotta — a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöki székét egy afrikai sportvezető is elfoglalhatná. Ennek feltétele, hogy a fejlődő országok összefogjanak. Ha véleményü­ket egyeztetik, minden akadály elhárul az elől, hogy Mohamed Mzali, Tunézia oktatásügyi és sportminisz­tere, az NOB alelnöke, előre léphessen.“ A svájci Bienne-ben tanácskozott a Nemzetközi Torna Szövetség igazgató tanácsa, élén furl] Tyitov szovjet el­nökkel, aki a megbeszélésekről így nyilatkozott a Szovjetszkij Szportnak: — Előreláthatóan sportágunk rövid időn belül „lé­pést vált". Azt szeretnénk, hogy a Világ Kupákat éven­te rendezhessük meg, a világbajnokságot pedig nem négy-, hanem kétévenként, természetesen az olimpiai esztendők kivételével. Hosszú ideje már, hogy a világ- bajnokságok az olimpiák közötti páros esztendőkre esnek, s így lesz ez jövőre, Franciaországban is. Azután viszont terveink szerint 1979-ben is lenne világbajnok­ság, s akkor a következő már 1981-ben, a még újabb pedig 1983-ban kerülne megrendezésre. — Beigazolódott, hogy az ún. olimpiai selejtező ver­senyek rendszere távolról sem jó, csak megnehezíti a szövetség dolgát. Sokkal jobb, ha az olimpiai mezőnyt a világbajnokság eredményei alapján jelölhetjük ki, ehhez viszont az kell, hogy a VB és az olimpia ne két évre hanem csak egyre legyen egymástól. A versenynaptár esetleges megváltoztatásáról egyéb­ként a november 23-26-1 római kongresszus illetékes dönteni. (tH Amikor Vlagyimir Nyevzorov 1975 oklóber ,í4-én, a bécsi sport csarnokban egy energikus mozdu lattal leugrott a dobogó legmaga sabb fokáról, először nem az úl- ságírók — ahogy az általában len­ni szokott — vették körül, ha­nem a Japán csapat tagjai. A szov­jet versenyző nagy megbecsülést vívott ki a „felkelő nap országá“- nak fiai körében. Mi volt az oka a nagy érdek­lődésnek? A szovjet dzsúdósok a a bécsi VB-ig öt világbajnokságon versenyeztek, de mindössze egy­két bronz, illetve ezüstéremre fu­totta addig erejükből. Aztán egy­szer csak megjelent Nyevzorov és a holland óriás Geesink után, aki egy időben az abszolút kategóriá­ban volt a legjobb. Ismét bebizo­nyította, hogy a japánok is csak emberek — tehát legyőzhetők. Ez az év lett a „nagy betörés“ éve, A svájci Neue Zürcher Zei­tung tudósítója a Nyevzorov-Dvoj- nyikov 70 kg-os döntőről azt Ir­ta, hogy sokkal színvonalasabb és érdekesebb volt, mint a japánok által képviselt súlycsoportokban. És a legtöbb szakember, amikor a legtechnikásabb versenyző ke­rült szóba, Nyevzorovról beszélt. Mindezt Nyevzorov a tavalyi montreali olimpián Is bizonyítot­ta, és ezáltal a sportág legna­gyobb egyéniségei közé került. Stílusában ideálisan ötvöződik a technika az erővel, a küzdöképes- séggel és a természetes Intelligen­ciával. Valamennyi mérkőzését a lehető legmeggyőzőbb módon, tp- ponnal nyerte. A döntőben, az a- ranyéremért folyó küzdelemben a japán Kuramoto volt az ellenfele, akit egy teljes évig, címfelvételek alapján, speciálisan Nyevzorov el­len készítettek fel. Mindez azon­ban nem segített neki, a győztes egyöntetűen Nyevzorov lett, Vlagyimir nyolcadik osztályos korában ismerkedett meg a csel­gánccsal. Addig, mint a legtöbb A bevezető edzés után, az öt­tagú ifjú gárda elfoglalja he­lyét a lővonalon. Összpontosí­tás, lélegzetvfsszatartás, fe­szültség, izgalom: ez mind jel­lemző rájuk ezekben a pillana­tokban. A sorozat kilövése u- mélyen fellélegeznek, s a lövőlap felé indulnak, miköz­ben nagygyorsan megvitatják, ki hol és miért hibázott. Ez a- zonban csak megérzés, illetve feltevés, a valóság majd akkor válik el, amikor „testközelről“ mustrálhatják lövőlapjaikat. 000 Az idén ötödik tanévébe lé­pő nagykaposi (Vei. Kapuäa- ny) Iparltanuló-iskoláról már hallhattunk nemrégen az egyik riportban. Ügy van, ismét a vo- janyl hőerőmű leendő munká­sairól, illetve azok egy csoport­járól lesz szó. Érzékeltetni sze­retném a Honvédelmi Szövet­ség iskolai szervezetének tevé­kenységét, ezenbelOl pedig a sportlövészkör (nemcsak járási méretben szólva) figyelemre méltó eredményeit. A HESZ iskolai szervezete százötven tagból áll. A jövő katonáinak kiképzésén kívül, mely két éve folyik sikeresen, színes és változatos az egyes honvédelmi rendezvények szer­vezése is. Első helyen kell em­lítenem a sportlövészkör Járási viszonylatban is magasan kie­melkedő eredményeit. Az ered­mények kerületi viszonylatban is hasonlóak, melyek mögött kitartó, odaadó és elkötelezett munka ált. Az elismerés min­denekelőtt Sinszky János fia­tal mestert illeti, aki szabad időt nem ismerve, mindent el­követ a siker és az eredmé­nyes szereplés érdekében. Az eredmények értékesebbek, ha figyelembe vesszük, hogy a sportlövészkör tevékenysége csupán három tanévre vezethe­tő vissza. — Azt már megszokták a já­rásban — mondja arcán mege­légedéssel Sinszky elvtárs -—, hogy a járási ifjúsági verse­nyekről rendszeresen elhozzuk az első helyezéseket. A siker titka, ami talán nem is titok, egyszerű: tenniakarás, határo­zottság, fegyelmezettség, rend­szeres edzés. A fiatalokat min­dig is vonzotta a puska. Szinte észrevétlenül válik a fiatalember felelősségteljes fel­nőtté, illetve honvéddé. Közis­mert, hogy a honvédelmi neve­lés szerves és elválaszthatat­lan része a hazafiságra való nevelésnek, melyre méltó példa a szóban forgó lövészkör tevé­kenysége. Jelenleg tizenhat tanuló láto­gatja a lövészkört, közülük he­ten rendszeresen járnak külön­böző versenyekre. A további ki­lenc „elsős“ előkészítőre jár, ahol az első évben a sportlövé­szet alapjaival és küldetésével Ismerkednek meg. Eredményeik értékesebbek, ha figyelembe vesszük, hogy a lövészeti kel­lékeik még nem a legtökélete­sebbek, melyeket nagyobbára sajátkezüleg készítenek, mint például a tizenkét darab meg­világított golyófogót. Az Iskola legjobb lövője Vas ko István, aki az 1975/76-os tanévben, mint elsős magas fö­lénnyel nyerte meg a járási versenyt a serdülök kategóríá jában, úgy légpuskából, mint kisöbű sportpuskáből. A kerü­leti bajnokságon is sikeresen szerepelt. Ezután beneveztek a szlovákiai bajnokságra, ame­lyen egyéniben az előkelő ki­lencedik helyen végzett a hu­szonöt versenyző közül. Ugyan­ebben a számban nem marad­tak alul a csapatversenyben sem, és megszerezték a máso­dik helyet kerületi viszonylat­ban. Az 1976/'77-es tanév sem volt szegényebb eredményekben. A járási ifjúsági légpuskaverse­nyen, melyet náluk rendeztek, két csapatot állítottak föl. Az „egyes számú“ csapat első lett, a „kettes számú“ pedig máso­dik. Eevénlben pedig egytől nyolcig ők nyertek helyezést. Í-- -- V r-- j f.. ■'ll C01ÍOV Oík fiú a kaukázusi Majkop városában, főleg focizott, s a szertornát is kedvelte. De mindig valami több­re vágyott. S ezt a „többet“ az önvédelmi sportágban, a csel­gáncsban találta meg. A csel­gáncsban, ahol elsősorban nem a nyers erő, hanem a technikai fel­készültség érvényesül, ahol kellő gyakorlás után a hozzá hasonló vékonydongájú legények a náluk jóval nehezebb, erősebb ellenfele­ket is „megverhetik“. Vlagyimirt kezdettől fogva mos­tani edzője Jakub Koblev vezette, aki tanítványát elsősorban rend­kívül céltudatos, szorgalmas em­berként jellemzi Vlagyimir hu­szonöt éves, pedagógiai főiskolát végzett. Nős, szabad Idejét Andrej nevű kisfiának szenteli. Mi a sikerének titka? A sportban ugyanolyan felelő* séggel kell cselekedni, mint az é> letben — ez a jelszava. A gyakop« tatban ez azt jelenti, hogy Nyei^ zorov a legkellemetlenebb vereséi gek után sem igyekszik a felelő* séget valaki másra hárítani, első* sorban saját magában keresi a hl< bát. A legnehezebb helyzetekben sem siránkozik, nem esik pánikba, mindig nvugodt és megfontolt. A tataminak nevezett cselgáncssző­nyegen egyetlen ellenfelét sem tiszteli, társait viszont nyugtatja és buzdítja. Figyelemreméltó, hogy azt állít­ja; jó tulajdonságait éppen a cselgáncsnak köszönheti. Ma már nem vitás, hogy a Szov­jetunió ebben a nemrég még egzo­tikusnak számító sportágban is nagyhatalom lett Ez elsősorban a céltudatos, rendszeres edző- és szervezőmunka érdeme' valamint a tehetségek sokoldalú támogatá­sa. Közülük a legjobb, Vlagyimir Nyevzorov, már - a legmagasabb célkitűzéseket is elérte. (major) Vaskó István az iskola legjobb céllövfije Ugyanebben a számban a ko§l- cel kerületi bajnokságon Vaskő István első. Bodnár Ml'hal pe dig a második helyen végzett. Csapatversenyben pedig fölé­nyes győzelmet arattak, bér képviselve volt a tíz kelet-szlo­vákiai Járás legjobb csapata. Hasonló eredménnyel szere­peltek a kisöbű sportpuska ke­rületi versenyén is, ahol Vaskó István első, Kuőmáá Zoltán pe­dig második lelt. Az eredményekről, úgy hi­szem, elég ennyi. Néhány szó­ban még arról, hogyan jutottak el Idáig. Hetente kétszer, há­romórás edzéseket tartanak, de amint valamilyen verseny kö­zeledik, amiből pedig van elég, az edzések Intenzívebbé válnak és naponta történnek. A késő őszi és téli hónapokban rendel­kezésükre áll az Iskolai torna­terem, ahol erőnléti felkészü­lést tartanak. Illetve légpuská­val edzenek. Az Iskola tizenöt légpuskát vásárolt számukra. A kilenc darab kisöbű sport­puskát pedig a Honvédelmi Szö­vetség járási bizottságától kap­ták. Az 197R/77 es tanév statiszti­kájából, Sinszky elvtárs még egy összképet említ, — Tizenkilenc első, tizenhét második, illetve tíz harmadik helyezést mondhatunk magun­kénak, az egves versenyeken. — Négy tanuló „lőtte meg“ a második teljesítményű osz­tályt kisöbű sportpuskával. Név szerint Vaskó István, Kuőmáé Zoltán, Bodnár Michal és Bog­dan Tibor. A harmadik teljesít- ménvíí osztályt pedig Diószngy Ferenc, Vargaeätok lozef és Fi­tere Miroslav szerezték meg. — Befejezésül még megemlí­teném, hogy már most meg­nyertük a járási céllövöver- senyt, bár még be sem fejező­dött. Olyan arányban vezetünk, hogy a hátralévő rész már nem befolyásolhatja a végeredméiivt. Az eredményeket az iskola i- gazgatósága négynapos hnjdú- szoboszlól jutalomkiránduléssal tette emlékezetessé a fiúk szá­mára. Varga Lászifi

Next

/
Oldalképek
Tartalom