Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-08 / 45. szám
8 M iért hajszolja agyon Boz- tajlak kedvenc sánta lovát? Miért áldozza föl életét a fiatal lányért, Anarért? Egyszerű lenne a válasz — de nem a lényegre tapintó —, mert Ilyen a kazahsztáni ember, a löpász- tor?l Lehet, hogy valóban Ilyen, sosem láttam, de Oralhan Bokejev írta A csikó című darabban. Csak- azért „öir meg lovát, csak- azért lesz az élete árán is ónfeláldozó, hogy a drámának nevezett színdarabban Legyen valami drámaiság Is? Mert egyébként? ... Hiszen Bokejev merőben más ötletből Indult ki: Milyen a fiatalok viszonya a Szovjetunióban — pontosabban Kazahsztánban — egymáshoz és korosabb generációhoz, az Idősebbekhez? Bokejev érzi — és erről már néhány Jó film is beszámolt —, hogy nemzetiségén belül (de értheti itt ezt az olvasó az egész Szovjetunióra] nemcsak a különböző korosztályok között vannak ellentmondások, hanem az egykorúak között is. Példa erre a darabban a léha, semmittevő életet élő FUT-E MAJD A CSmÚ? fiatal gárda, és a társaságukba csak korával beillő újságíró, Zsan. Anar, Zsan szerelme e két merőben más életformát, felfogást ábrázoló szemlélet közé ékelődik. A döntés pillanatában áll: maradjon-e henyélő barátaival, vagy szakítson ve lük Zsan szerelme kedvéért? Boztajlaik meghívására a sztyeppére utazik. Anar Zsannal tart, de még csak testben. A szelleme, a mentalitása még valahol a barátai között kószál... A szerző valóban érdekes, égető problémákat vet föl, mutat be, kisebb, nagyobb sikerrel. Valójában azonban mindig csak a felületen marad. Gondolom azért, mert kevés fogalma lehet a drámaírás törvényszerűségeiről. Műve inkább műkedvelők kitűnő darabja lehetett volna, mivel a figurákat nagyon rosszul dolgozta ki. Még a rutinos, jó színészek, akik kemény, nehéz szerepeken nőttek föl, sem tudnak a megírt szereppel mit kezdeni. Példa erre a remek szí nész, Cspndes László, aki az elnagyolt Zsan alakjával egy pillanatra sem tud azonosul ni. A rossz díszletek és a még rosszabb Jelmezek Is csak bonyolítják játékukat. Aztán, ami a legszembetűnőbb volt: nem éreztem á darabban a rendezőt, mintha csak a színészek pillanatnyi ötletei alapján állt volna össze egy-egy kép, egy-egy jelenet. Pedig a tapasztalt, Magyarországon elismert, sok színházban dolgozó vendég-rendező. Vas Károly bizonyára sokat gyűrt a drámán. Bizonyára egy 1- lyen kezdetleges művel neki is nebéz dolga lehetetti Hiszen az érdekes problémák mélyreható tárgyalása helyett az egész néhány olcsó poénre épül. Még a kazahsztáni lőpásztor életéről sem kapunk képet, csak nagyvonalakban érezhető a művön a sztyeppel ember mindennapja. Pedig érdekes, ízlg-vérlg téma lenne az eredeti ötlet. A szerző egész munkájából csupán az emelhető ki és érdemel dicséretet, bogy ráérzett a körülötte forrongó, alakuló világra. Időközben minden bizonnyal ráérzett arra is, hogy mennyire kényes, nehéz ez a téma, a- mellyel az ilyen felületes párbeszédek, az ilyen helyzetek, nem képesek megbirkózni. Túl naiv a darab ahhoz, hogy profi színház játsza. Két alakítást mégis érdemes kiemelni; László Géza Oulatját, és Kovács József Boztajlakját. Mindkettőjükre ráillett a figura, a lehetőségeikhez mérten azonosultak is azzal, igaz, néha kemény, görcsös igyekezettel. Aki viszont nagyon „kitűnt“ az egész szereplőgárdából az Mázik István volt (1. gitáros fiút alakította). Mentségére írható, hogy kezdő, fiatal színész, nem ismerheti még a színészet fortélyait. Viszont az egész társulatnak a javára mondható, hogy minden igyekezetükkel, tudásukkal megkísérelték menteni a dramaturglallag rossz darabot, de sajnos... A közönség szinte kényszeredetten tapsolt az előadás befejeztével, amikor már bebizonyosodott, hogy Boztaj- lak kedvenc csikója többé nem fut vele —, de érezte azt is, hogy milyen sikerrel fut. A csikó című darab a falu közönsége előtt az elkövetkezőkben ... ZOLCZER JÁNOS ' Fotó; G. Bodnár ÖRÖMET SZEREZNI A NEZÖNER A budapesti Nemzeti Színházban aznap este Seneca Oedipus rex című tragédiája került bemutatásra. A Mantót alakító Vörös Eszter már jóval az előadás megkezdése előtt bejött a színházba. összpontosított. Mantónak ugyanis kulcsszerepe van a darabban. A szöveg Is igényes: egyetlen nagy álló monológ, magasfokú beszédtechnikát, testtartást követel. Man- tó láttat valamit, amit a néző éppen nem lát. X» A korszerűen berendezett öltözőben egy kanapé is helyet kapott. Vörös Eszter igénybe is veszi. Fáradt. Gyermekkoráról faggatom; — Kápolnásnyéken születtem, Vörösmarty Mihály szülőfalujában. A Velencei-tavon fateknöben indultunk felfedező utakra. A íaluvégén talált régi sírok annyira megmozgatták a fantáziámat, hogy elhatároztam, ha felnövök, huszárezredes leszek. Nyáron ebédet hordtam a határba, s a köszönetül kapott dlnny.ében — miután klváj- tuk — paradicsomlevest hűtöttünk. Afféle hazudós kislány voltam. Történeteket találtam ki, melyeknek főszereplője természete^ sen mindig én voltam. Édesanyám sokat vitt moziba, színházba, s mivel testvérek nélkül nőttem fel, babáimmal szórakoztam. Lehet, hogy ezzel kezdődött... A középiskola elvégzése után két alkalommal sikertelenül felvételizett a Színművé- szetln... — Egy mozgásterápia! intézetbe kerültem. Azok, akiket kezeltem, bonyolult lelkű, érzékeny gyerekek voltak. Mozgássérültek. Sosem felejtem el, milyen boldog voltam, mikor hosszú hónapok fáradtságos munkája után sikerült lábra állítanom egy fiút. A karácsonyi ünnepek után azonban újra beadtam a jelentkezési ivet a főiskolára. A második sikertelenség után már nem törtem össze. Éretlennek éreztem magam, keveset tudtam az emberekről, a színházat sem Ismertem belülről, még a zsinórpadlást sem tudtam elképzelni. Veszprémbe mentem havi ötszázért. Volt ügyelő, súgó, az Apáczai című darabban három mondatos szerepet is kapott. Milyen boldog voltl A főiskolán — mert harmadszorra végül Is felvették — Kazimir Károly osztályába került. Vizsgaelőadásain Kleopátrát, Antigonét, Lyslstratét, a Liliom Marikáját és a Rozsdatemető Csele Juliját alakította. Még a nevét Is alig ismerték, amikor Hintsch György rábízta a Hét tonna dollár női főszerepét. Akkoriban fejezte be a főiskolát. — A külső felvételek a francia Riviérán: Cannes-ban és Nizzában, majd Monte Carló- ban és Londonban készültek. El sem akartam hinni, hogy mindez velem történik. A film szőke démonja Pécsett kezdte színészi pályafutását. A Lebegő atlasz című Garal-drámában és a Tévedések vígjátékéban kapott főszerepet. A következő színházi évadot mér a fővárosban kezdte. Hintsch György is új szerepre kérte fel: A szörnyeteg tévéváltozatában Márta szerepét bízta rá. „A jövő nagy ígérete“ — írták róla a bemutató után. A Csongor és Tünde tenyeres-talpas Ilmája újabb állomása pályafutásának. Csaknem instrukciók nélkül oldotta meg feladatát, annyira ismerte a mesehős alakját. — Sokféle szerepet bíznak rám. Nem is panaszkodom. Nagyon szeretem Sárit az Özönvíz előtt c. drámában. Pedig az elején irtózatosan féltem tőle. Sári ugyanis erős, kemény teremtés, én pedig lágy, meleghangú, csöndes típus vagyok. Nehezen tudtam azonosulni vele. A darabban csángó népdalokat is énekelek. A próbákon még a hangom is kicsuklott. Azt hittem beleörülök. Attól tartottam: sehogy sem tudora majd megformálni. Egy magnószalag segített rajtam, amelyen egy kolozsvári színésznő szólaltatta meg az addig csaknem érthetetlen szöveget. És akkor megjelent előttem Sári. Kijött a torokhang, és végig meg tudtam tartani. Jegor Bulicsov Jelizavetájával is sokat küzködtem. A mostoha kis úrihölgy figurája nagyszerű, de igényes karakterszerep volt. Major Tamás észre is vette, hogy nehezen megy. Visszahúzódó, nehezen oldódó vagyok, s addig vele sem dolgoztam még együtt. Gyötrődtem. Ostoba fiatal nőként nevetgélnem kellett. Nem mertem igazán csinálni. még megmozdulni sem tudtam. „Álljon a színpad közepére — mondotta Major — nevessen, sírjon, ugráljoni“ Most dói el — gondoltam magamban. És Jellzaveta egyszeresek élni kezdett. Mintegy végszóra csattan fel a hangszóró: Az előadást megkezdjüki Itt az ideje a masz- kírozásnak, az átöltözésnek. A fogasról lekerül a halványlila ruha, a fabábufejről a paróka, és Vörös Eszter fokozatosan Man- tóvá alakul. Még egyszer átolvassa szerepkönyvét, és színészi eszközeivel felvértezve lép a színpadra. Ilyenkor egyetlen célja van: örömet szerezni a nézőnek. Szabó László A FEITÉTEIEK BIZTOSlTOnAK Életünk és környezetünk színvonalának emelése szó rosan összefügg a kultúrára és az üdülésre fordított költségvetés fejlesztésével a kultúrpolitika, hatékony Ságéval — mindez pedig a szabad idő célszetrű kihasz hálásával. A kogicel járásban, mondhatjuk, megoldót ták az ezzel kapcsolatos feladatokat. A lakosság számára biztosítottak a jó kul turálls és üdülési feltételek. A kultürházak — somodi (Drlenovec), csécsi (Ceőe- jovee], stb. stb. —, amelyek az utóbbi évek alatt épültek — a községekben kulturális tevékenységükkel és rend szeres működésükkel pozitívan hatnak az emberek tu datára, és gondolkodásmódjára. Most építenek kultúr- házat 12 községben, s közülük néhányat már ebben az évben befejeznek, és átadnak rendeltetésének. Igazán örülünk annak, hogy építésükhöz a lakosság is — nagy számban éppen nyári szünidő alatt a fiatalság — hozzájárult öntudatos, önkéntes társadalmi munkával. Fokozatosan szeretnénk elérni, hogy a vállalatok, üzemek, földművesszövetkezetek, állami gazdaságok és egyéb szervezetek a kultúrházakat vegyék saját Igazgatásuk alá. esetleg anyaglakal is támogassák működésüket. Annál Is inkább, mert ez politikai és állami feladat. A kultúra, kultúrpolitika fejlesztése pedig, pártunk vezetésével, társadalmunkban minden szervezetnek kötelessége. Ha beszélhetünk valahol üdülési lehetőségekről, akkor a ml járásunkban feltétlenül. A sok gyönyörű üdülési központ egyike a Szaláncl-hegységben levő Izra-tó és környéke. Ez már több éve a Szocialista Ifjúsági Szövetség szerveinek hatáskörébe tartozik. Elsősorban előre elkészített terv szerint a fiatalok vesw^ részt itt iskolázásokon, ^- borozásokon, klrándulásbkOn és üdüléseken. De kellemes napokat tölthet itt minden pihenni vágyó, a természetet szerető ember. Gyönyörű hegyláncok és erdők, vadban és gyümölcsben gaz-' dagok. Maga a tó a vendéglátóipar étkezdéjével, fürdésre és csónakozásra alkalmas vizével hozzájárul ahhoz, hogy az ide látogató friss erőt gyűjtsön a becsületesen végzett munkája után. Járásunk dolgozói számára biztosítottak tehát a művelődési és üdülési feltételek. Csak egy feladat marad: éljen mindenki a lehetőségekkel! Ivan Sándor
