Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-12 / 28. szám

iüo 9 f» ermakhorom ötd a ze- hW ae szaretetőben nOt- ^ f tero fei — kezdi be- szélgnlésQnket z«nel áletUnk e- gyik kiválósága. (AN CIKKER profeaczor, nemzeti mQvőszUnk. Gyermekkora óta a melódiák rab]a. — Még ma Is tanítom zené­re a riatalókat... Még ma Is fiatalos lelkese­déssel, szívesen tanít. Tavaly volt hatvanót esztendős. Szor­galmas munkában eltöltött esz­tendők. Tanítás és zeneszerzés — ez töltötte ki Idejének leg­nagyobb részét. Klsebb-nagyobb alkotások, közöttük operák. — Most is operát írok — hangzik csendben a vallomás Zene, zene és mégegyszer ze­ne. Más semmi? De igen. Büszkén mutatta régi igazol­ványát. — A Hegyi Mentőszolgálat tagja voltam. A begyek szerelmese. Hegy­mászó és turista volt mtndad dig, míg... — Sajnos, 1958-ban ntegbete gedtem. A lábam nem Jött tel­jesen rendbe. Azóta nem Jár hatok sokat, pedig még ma is nagyon szeretem az erdőt, a természetet. A Felkelés városában szüle­tett. — A környéken sok szép ki rándulóhely van. Édesanyám révén ismerkedtem meg a ki rándulással. Pendelyes gyér mekkorom óta magukkal vlt tak, velem csináltattak meg sok mindent, én hordtam a fát .raktam a tüzet, én voltam a vizhordó. Eleinte ez nem tét seett túlságosan, de később már tudtam, hogy mindez hozzátar tozlk a turisztikához: a mozgás a tettre készség, a vállalkozási kedv a szép benne, a fáradt ság leküzdése. Folyamatosan hosszabbodtak a kirándulások a túrák, főiskolás koromban aztán megismerkedtem a hegy mászás szépségeivel is. Beszáll­tunk néhány falba, mindezt csak a magunk örömére. Sok emlék fúzi még ma is a Felkelés városához 0 kompo­nálta a Felkelés hfvójelét és a Felkelők Indulóját is. A hfvóje- let a Reggel című szimfonikus költeményében, majd a Régi 10- vészárkok felett című szimfo­nikus alkotásában is szerepel­tett. Klement Gottwald Állami Dijat kapott érte. Nem az el­sőt, a harmadikat. Háromszo­ros államdfjas, nemzeti mű­vész. Elérte a legmagasabb fo­kot. Számos szimfonikus szer­A zene bűvkörében zemény és egyéb alkotás Iga­zolja munkálkodását. — Most már nem aprózom el az Időmet. A hetedik operámon dolgozom. Operák. Bég Bajazid,. Játék a szerelemről és a halálról, Ju- raj JánoSIk, Feltámadás, Corio- lanus. Mister Scrogge. Most következik a hetedik. — Heinrich Kleist Földrengés Chilében című novellájának a- lapján írom ezt az operámat. Egyharmadával már elkészül­tem. Hogy milyen lesz? Soha­sem beszéltem szívesen a ké­szülő darabjaimról, az a meg­győződésem, hogy a mű beszél­jen önmagáról Azt vallom, hogy soha nem szabad megelé­gedni a külső sikerrel, a szer­ző felelősségtudata megköve­teli, hogy önmaga legyen elé­gedett a munkájával. Kleist a XVII. századbeli híres földren­gést dolgozta fel novellájában. Az 1847. évi földrengés Idején az akkori kegyetlen törvények és tőképp a kegyetlen emberek magatartása miatt a főszereplő szerelmespárnak meg kell hal­nia. Ez a története Clkker ta­nár hetedik operájának. — Nekem szerencsém volt, korán megismerkedhettem a ze­nével: talán ezért bírálok meg szigorúbban bizonyos Jelensége­ket. Nem a fiatalokat, az esz­tétikai nevelés hiányát okolom a zenei téren mutatkozó Jelen­ségek miatt. Ma bizony hajlan­dók vagyunk egy szinten érté­kelni például a Szlovák Filhar­móniát valamelyik tánczene­karral, vagy a szerzeményt, me­lyet a Filharmónia előad, azzal amit egy hit-zenekar Játszik. Sok éve tanítom a fiatalokat, bizonyos százalékuk fogékony a komoly zene iránt, amit e- gyébként a Filharmónia előa­dásainak és egyéb zeneesemé- nyeknak a látogatottsága is bi­zonyít. Úgy érzem, éppen az esztétikai nevelés megszünteté­se miatt hiányoljuk a zene he­lyes osztályozását, a fiatalok gondolatvilágában valahogyan elvész a komoly zene és a könyű zene közötti határ. E- zért nem okolhatjuk csupán a fiatalokat. A bírálat hangneméből is ki­sugárzik; szereti a fiatalokat. — Lelkesek, tanulékonyak, 1- ránylthatők. Üzenem nekik: sze­ressék a zenét, a komoly ze­nét Is. — Hallunk-e még sok szé­pet. kedves Mester? — Sliáőon egy kicsit rendbe hoztak, még sem tudok telje­sen neklgyűrkőzni a munká­nak. Dekompenzált szivem nem engedi meg az erős iramot. Át­vészelt tüdőembólla után nem árt a kellő óvatosság. Dehát a zene, a zeneszerzés az életem eleme. Remélem, hogy a hete­dik operám is elnyeri a közön­ség tetszését. —méssáros— TÁRLATI JEGYZETEK Két fiatal kiállítása Kát fiatat képzőművésx állftott ki a na­pokban. Az egyik ALMASI RÓBERT festő Csalláküz a művész szemével elmen mutatta ba a Csalléköxl Mfizenm közönsége előtt az utóbbi évekbeu született tájképeit, a másik pedig MARIAN MINAROViC festő a főváros Cyprian Majernik kiállitőtermében Emlékek raktára cimrael gyűjtötte össze és állitotta ki a szinbázi világ tanulmányozása folya­mán született legjobb alkotásait. Az egyik átlátszóan tiszta, tündéri realiz­musával, a másik pedig a szinház félig reá­lis és télig képzeletbeli világával lépett a közönség elé. Tulajdonképpen messze esnek egymástól, és ha most mégis egy helyen Írunk róluk, akkor nam az agymással roko­nítható eredményeik, hanem épp ellentétes előjelű világuk miatt vonjuk őket egymás mellé. Mert miről van szó, milyen világot és meglátást képvisel az egyik és milyent a másik? Almásl Róbert a Csallóközben született, tanulmányai befejezése után oda tért vlsz- sza, ott él, a mint ilyen megpróbálja meg­ragadni ezt a világot. Képei a táj hangu­latát adják vissza, és az ember a képek mögött érzi a művész átlátszóan tiszta, gyermekien ártatlan, gondolatilag és embe­rileg is kiegyensúlyozott egyéniségét, aki olyan egyszerűen és tisztán oldja meg a legnehezebb problémáját is, hngy az csak derűt hozhat a képeire. Mindezt önálló. Im­már jellemzően Almást színvilággal, egy­másból kiinduló és egymásba kapcsolódó témákkal. Nála a súlyos vésztjóslú fellegek­kel teli égbolt sem fenyeget az ember meg- semmisitésével A tájegység iparosodása nyo­mán átalakult tájat magától értetődőnek tudja és tiszta, majdnem, hogy. mesébe il­lő ragyogással ábrázolja. Mariád MinaroVIE viszont, aki immár két Ízben állitott ki á komáromi Dnnamenti Múzeumban, s nemrég az Irodalmi Szemle Is bemutatta őt, már az Indulásnál az In­tellektuális, színházi világ összetettebb, ke­vésbé megfogható, viszont annál izgalma­sabb világ ábrázolására vállalkozik. Ehhez mértan aztán nemcsak a címként kiugratott Emlékek raktára című képe. hanem az o- lyan képek is, mint a Vidám park a fejben, a Bolondokháza, a Színésznő álma és a Szí­nészet oltára olyan nehezebben megismer­hető világot tár elénk, amelynek a légköre mégis megfogalmasásre vár, s elmélyültebb kutatást kíván. Cs bár a sok bohóc, tán­cos és muzsikus ábrázulásában számtalan őse van már a képeinek, mégis mindig fel­táratlan terület, ahová olyan tudatosan és olyan meglepő módon betoppant Marián Mi- naroviő. Képeinek a világa, így olyan él­ményekéi közvetU. félénk, amelyekét nem is tudunk magunkévá tenni, amelyek azonban mégis létezők és valósak. Ott ugyanis, ahol az ember ismeri az ábrázolt tárgyat, sze­mélyt és hangulatot, mint például az Ilu a Tháliánál című képén egyszeriben fogható- an reális, mély és igaz lesz a kép. Van viszont Marián MinaroviS kiállításá­nak egy meglehetősen erős árnyoldala is. Mégpedig a képeiből visszaköszöntő mester. Albin Brunovsk^ viszontlátott megoldásai e- zek, sokkal jobban zavarnak, mintsem hogy egészen áttudnánk magunkat adni Mlnaro- vIE világának. Ugyanez már nincs Így a ki­állítás katalógusában közreadott nagyszerű grafikáiban. Azok összetettségükben is tö­retlen stílust, önálló világot képviselnek, s különösen erős hatást gyakorolnak az em­berre szoborszerű plaszticitásukkal, kifejező goyai eirajzolásával. Mindent egybevetve: az egyik Is harminc körüli, a másik is annyi idős, az egyik a fővárosban született és ét, a másik a Csal- ióközben, ugyanabban a társadalomban ne- vetkedtek, ugyanaz a társadalom taníttatta és támogatja IMartán MInaroviE ösztöndíjas­ként tanulmányozta a komáromi Területi Színház és a kassal Thélla Színház, vala­mint a fővárosi Nemzeti Színház munkáját] és egészen eltérő oldalról közelítik meg a világunkat, s egészen másként is ábrázol­ják. De mindez mégsem mondható ellentét­nek. Nem, hanem csupán sokrétű társadal­munk más-más oldalról való megközelítésé nek. Mind a kettő ugyanis megtalálta az ábrázolt világhoz az adekvát kifejező esz­közöket. Németh István Marián MinaroviC adnék én nekteki Csibészbandal Csak ne sietnék ennyire! — Hagyod, bogy így beszéljenek a menyasszonyoddal?. — utánozta Erzsi Zsuzsát. — Menyasszonyi Állati nagy vol­téi Zsul Menyasszonyi — röhögött Mills tele szájjal Zsuzsa rögtönzésén. — Csak ne sietnék ennyire — U- völtötte Kishajó. Csibészbandal Huligánoki — neve­tett Gabi. Ez a nagy hangzavar, kiabálás, ne­vetés — melyben észre sem vették, hogy a telefonáló férfi mikor Jött ki a fülkéből — ez maradt meg Feriben ebbOI a délutánból, egészen addig, míg a levendulakékpulóveres lány meg nem Jelent a téren. A lányok közül tulajdonképpen Sári Alit hozzá a legközelebb. Nem volt szerelmes belé — amint a többiek sejtették — és tudta, hogy Sári sem az. Kettejük kapcsolata valahogy mégis több volt annál a haverságnak nevezett barátságnál, mely a többi lányhoz fűzte. Egy időben sokat gon­dolkozott rajta, de nem talált rá meg­nyugtató választ: miért tűnik kap­csolatuk többnek a barátságnál, és miért nem lett belőle mégsem szere­lem. így aztán Sári, akit Kishajó kezdett még egészen kicsi Hajó korában Sri- nek nevezni, amit később a többiek IB átvettek tőle — tudhatta, hogy nem a féltékenység beszél belőle, amikor azt mondja, hogy Bordás úr nem hozzá való, és nagy marhaság ez az egész menyasszonyosdl. — Miért? Nagyon rendes ember — védte Sári. — Több, mint tíz évvel Idősebb nálad. — Mit számit az? — Jó, nem számit. Mit néztek meg áÍBtól*éS? —Az „Elza kölykel“-t. — Es mit láttatok utoljára? — Hova <4knrsz kiivukadni? — Na mii lAtiaiok utoljára? — A „Némo kapitány“-t... De, ha most ebből azt a következtetést aka­rod levonni... — En nem akarok sémmlféle kö­vetkeztetést levonni. Azt szeretném Sri, ba te gondolkoznál. — Hülyeség. Karcsinak érettségije van. Teobnlkumi. Es azért, mert mű­helyt nyitott... Gürizne még mindig kétezerért? Jó. Tíz év alatt felvitte volna háromra. £s akkor mi van? Próbáljál meg te havi háromból la­kást szerezni! Mehetsz könyörögni, i- mádkozni, de lakás abból még nem lesz. Legfeljebb szép Ígéretek. De a- zokban nem lehet laknii — Az isten verje meg ezt a ro­hadt lakásti Negyedannyi megalku­vás nem lenne ebben az országban, ha ennyien nem hivatkoznának rál Gablék apját már teljesen kicsinálta a főnöke, de tűr, mindent eltűr, mert megígérték neki, hogy lakást kapnak az üzemen keresztül. Ezért aztán a- kár aprófát hasogathatnak a hátán. — Na látodi — Gabléknál öten laknak egy szó- bábani — És nálunk? Apa, anya, én a szo­bában. Bátyámék a konyhában. És II- estnek már ekkora a hasal Elhatároz­ta, hogy szül, azt hiszi, akkor majd kapnak lakásti Hát én ezt nem vá­rom meg. Hogy még egy gyerek is sírjon a konyhában. Itt tartottak, amikor Gabi éles füttye felharsant, és ugyanakkor Mil­le Dezső is megszólalt a közelük­ben: — Ccc... Adod te még lejjeb Is ktsanyámi Mindketten felkapták a fejüket, és látták, hogy a terét átlósan átszelő úton egy lány közeledik. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy a fülkéhez megy-e, de abból, hogy se Jobbra, se balra nem nézett, hogy senkit nem méltatott egyetlen pillantásra sem, csak Jött a téten át, mindnyájan ar­ra a következtetésre jutottak, telefo­nálni akar. Ezért mondhatta Miliő Is, amikor me|Iátta: — Adod te még léjjeb Is klsa- nyám... Hogy miből kellene lejjebb adnia, azt nem fejtette ki. Dehát nem is lett volna könnyű. A lányon ugyan­is nem volt semmi rendkívüli, az ar­cát innen még nem is lehetett pon­tosan kivenni. Azt látták, hogy kö­zéptermetűnél valamivel alacsonyabb, hogy hosszú, barna haját simán hát­rafésülte, s az a vállánál valamivel lejjebb ér. Vékony, levendulakék pu­lóvert viselt, s rövid terakotta színű szoknyát. Azt, hogy milyen szeme van, csak később figyelte meg Fe­ri, s ha ezen az estén megkérdezik tőle, nem tudta volna megmondani. A közeledő lányon tehát nem volt semmi rendkívüli, mégis valameny- nylen odafigyeltek rá, attól a pilla­nattól kezdve, hogy Gabi füttyentett. A lány azonban úgy ment tovább, mintha nem is sejtené, hogy több, mint féltucat figyelő szempár ke­reszttüzében lépeget a tülke felé. Ek­kor ugyanis már nem volt kétséges, hogy oda tart, telefonálni akar. En­nek megfelelően a pádon is megtör­téntek az előkészületek. Legalábbis Mille és Kishajó részéről. A többiek ugyanúgy, mintha összebeszéltek vol­na, az első pillanatok után egyönte­tűen hátat fordítottak a várható e- seményeknek. Zsuzsa ezt szó szerint is megtette, ezzel is kifejezésre jut­tatva, nem esik hasra a lány előtt, még ha a levendula — terakotta e- gyüttes meg Is felel a szalonban ta­nult legújabb, legdivatosabb szlnösz- szeállltásnak. Erzsi és Kati élőiről kezdték a labdázást, Gabi pedig fel­állt, és átment a szomszédos padra, melyen Feri és Sári ült. Közben a lány bement a fülkébe, melynek ajtaját nem csukta be egé­szen. Feri egy pillanatig elgondolko­zott, vajon szórakozottságból hagyta nyitva, vagy pedig ezzel akarta je­lezni, nem érdekli a környezet, még annyi fáradtságot sem vesz magának, hogy gondosan becsukja az ajtót. Könnyen el tudta képzelni ezt az u- tóbbit is, azok után, hogy a lány úgy Jött a fülkéig, mintha egyedül lenne az egész téren. A lány ekkor már tárcsázott, majd rövidesen kihallatszott, amint meg­kérdezi: „Réder lakás? aztán a foly­tatás is: „Csókolom, Éva néni. Váry Judit beszél... Csilla otthon van?“ Most szünet következett, a keresett Csilla, ezek szerint Réder Csilla ott­hon lehetett, és Éva néni, aki min­den bizonnyal az anyja, ekkor szól­hatott neki. Tehát Váry Judit, gondolta Feri. Váry Jutka ..., ízlelgette a nevét, de aztán arra gondolt, miért fontos, hogy tudja, hogy hívják ezt a lányt? Semmiért, adta meg magának a vá­laszt, és igyekezett úgy tenni, mint­ha teljesen lekötné Sári magyaráza­ta, miszerint teljesen érthető, hogy Karcsi, vagyis Bordás úr, ahogy a fiúk következetesen nevezték, nem ra­jong azért, hogy ő egyetemre men­jen. Karcsi reggel hattól este hatig dolgozik, hogy tip-top otthona legyen, délben, este meleg étel várja, hogy mindenét rendben tartsák, s ha haza­megy, ne egy előadásokra, szeminá­riumokra szaladgáló, a késő éjszaká­ba nyúló tanulástól elnyúzott asszony fogadja. Majd, ha a mama nyugdíj­ba megy, és segíteni tud a háztar­tásban, akkor majd folytatja a tanu­lást. Mert Karcsi egyébként egyálta­lán nincs ellene annak, hogy diplo­más felesége legyen, nem olyan fa- fejű, hogy félne attól, hogy a fele­sége műveltebb, többet tud. A leg­fontosabbat, azt, hogy hogyan kell pénzt keresni, ugyanis ő tudja job­ban, szokta mondani, addig míg a fe­lesége nem keres többet, addig biz­tosan nem lesz kisebbségi érzése. Feri hallgatta, hallgatta, de fél szemmel, fél füllel a fülke és a szom­szédos pad felé figyelt, melyen Mil­le és Kishajó ültek Sári éppen ott tartott, hogy Bordás úr nem fél at­tól, hogy a felesége műveltebb lesz nála, amikor látta, hogy a lány a tülkében beszélni kezd. Néhány szó­foszlányt hallott is; a lány arról be­szélt, hol lesznek estére, de nem ér­tette tisztán, mert közben nemcsak Sári mondta a magáét, hanem Miile Dezső Is: — Egy kicsit locsogunk, egy kicsit fecsegünk, aztán Dezső bácsi azt mondja ... — itt kitartott egy kicsit, majd vezényelt: — elég! Kishajó megnyomta a gombot, a lány a következő pillanatban megle­petten hallózni kezdett. Aztán kinyi­totta a táskáját, kivett belőle egy ú- jabb tantuszt, bedobta és tárcsázott. — NicsakI Felkészültünk, felkészül­tünk — mondta Miile. A gúnyos hangsúlyból Feri tudta, második alkálommal is megfogják szakítani a vonalat. És ez valahogy bosszantani kezdte. Mit vacakolnak ezzel a lánnyal? Hagyják, hogy be­széljen, és menjen Innen. Előresze- gezett tekintettel, se jobbra, se balra nem nézVe, mintha egyedül volna a téren. Különben Is maguk korúakkal nem szokták ezt a játékot csinálni. Miért kivétel akkor ez a lány? Ta­lán más, mint a többi? Miben más? Miben különbözik tőlük? Ml az, ami mássá teszi, miért érzi ő is, hogy más az a levegő, amit Ide a térre magával hozott? A lány közben újból beszélni kez­dett, és Feri egyre Inkább hülyeség­nek érezte, amit itt csinálnak. Hátha valami fontosat akar megbe­szélni? Háfha elfelejtett valamit, s ha most nem tudja meg, ml a hely­zet, holnap beszed egy akkora fát, hogy a vége kilóg az ellenőrzőből. Vagy pedig elvesztett valamit. És most kétségbeesetten körbe telefonál­ja a barátnőit, nem látták-e nem hagyta-e esetleg náluk? Marhaság ez az egész telefonosdil Ideje volna le­állítani! Az még érthető, hogy Kis­hajó ilyen hülyeségekkel szórakozik, nekik nagyobbaknak azonban több e- szOk lehetne! Elvégre nem gyerekek méri Kishajó ekkor már figurázott. Ügy tett, mintha leejtett volna valamit, és azt keresné a pad alatt. Egészen be­bújt, és úgy várta Mllle utasítását, a- mi nem is késett sokáig. — Adj neki — mondta Mllle, és Kishajó a fejével nyomta meg a gom­bot a pad alján. Utána, mintha mi sem történt volna, tovább keresgélt, s csak Időnként lesett a fülke felé (Folytatjuk J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom