Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-18 / 42. szám

8

MONDÁK,

Lengyel Dénes Kossuth Lajos öröksége című könyvét gyorsan szétkapkodták. Nekem az ágcsernyői fCierna nad Tisouj könyvesbolt vezetője pult alól adott egyet. Azt mondta: ez most a sikerkönyv, ezt vásárolja mindenki. En is örömmel vettem meg a könyvet, hiszen ismerem Lengyel előző két munkáját: a Régi magyar mondák, és a Mondák a török világból és a kuruc korból című gyűjteményeket, melyek szintén közkedveltek az olvasók körében. Már a vásárlás pillanatában fölvetődött bennem a kérdés: miért ilyen népszerűek ezek a könyvek? Azt hiszem, erre a kérdésre maga a szerző adja meg a választ, a könyv utószavában. „A monda kettős tükör, bemutatja a régi világot, legalábbis annak jellemző képeit, de költőjét is, akinek érzésvllága és művészete ott fénylik a sorok között.“

S kik a „szerzők“, pontosabban azok, akiktől Lengyel Dénes a mondákat átvette, gyűjtötte, akiknek emlékezéseit felhasználta? Az elsők között találjuk Tóth Bélát és Orbán Balázst, de Lengyel belelapozott Bessenyei Holmijába, Petőfi, Kossuth, Fazekas Mihály, Eötvös Károly, fókái, Táncsics, Gracza György írásaiba is, akárcsak Kazinczy Ferenc Pályám emlékezete című kötetébe. Mindegyikből egy-egy rövid, velős történetet emel ki, dolgozott föl, szűkszavúan, tömören, tiszteletben tartva a mondák ősi szabályát: „A népmondát elsősorban olyasmi jellemzi, amit természetes hazafiságnak neveznek. Természetes, mert magától érthetödő, hiszen a nép azért szereti hazáját, amiért édesanyját, a családját, a földjét és faluját. Beleszületett a magyar életbe, nem is lehet másképpen: az otthonát szereti, amikor a hazáját szereti“ — írja a szerző könyve végén.

A történetekből az emberek őseik múltjára ismernek. Talán a másik oka a könyv közkedveltségének az, hogy az olvasó rövid történetekből egy-egy történelmileg sorsdöntő fejezet kulisszatitkaiba pillanthat be, megismerheti a nép ajkán igaz szeretettel kiforrott mondák hőseinek — történelmi nagyfáinknak — életét, munkásságát. Eá persze ezek mellett olyan — egyébként veszendőbe menő történeteket —, amelyek például a furfangos debreceni diákság körében játszódtak, vagy a magyar huszárság hőstetteit beszélik el, akárcsak a Felvidék soknemzetiségű parasztjainak, jobbágyainak ínséges életét, s az itt élő uraságok kegyetlenkedéseit. A mondákban csak pozitív és csak negatív figurák, személyek találhatók. Ezért a monda nem szigorú történetírás, nem kötődik szorosan, tárgyilagosan az eseményekhez, nem vázolja fel azokat a maga puritán valóságában, hanem némileg módosítja: „a szép kedvéért“. Mégis televan valóselemmel, amelyen keresztül közelebb kerülhet hozzánk ügy Kossuth nagysága, mint az elfelejtett Irinyi fános személye, aki a XIX. század elején találta fel a foszforos gyufát, és Römer István kereskedő kijátszotta őt, hatvan forintért vásárolta meg tőle világraszóló találmányát. Így a feltaláló megvetetten, szegényen halt meg nyolcvanéves korában.

A könyv mondavilága két évszázad eseményeit foglalja magába: a szatmári békekötéstől egészen a szabadság- harc bukásáig.

A nyelvezetileg gondosan szerkesztett és megírt mondákon keresztül bizonyára sokan kedvet kapnak majd Táncsics Életpályám, Bessenyei Holmi, Kazinczy Pályám kezdete és Fogságom naplója, című könyveinek elolvasására.

Es még egy fontos megjegyzés: a 89 800 összpél- dányszámból véleményem szerint a Madách Kiadó 850 példánya kevés, nem elégíti ki a hazai keresletet.

(zolczerj

HOLOCSY

ISTVÁN

ÍÍIf J Ü

Ady-estre készültek éppen. Kevés Ideje volt, nyilván ezért volt egy kicsit borostás az álla. így állt a fényképezőgép lencséje elé. Ha másnak nem is, színésznek mindig szabad, mert néha így kívánja a szerep, néha az időhiány. Holo- csy István nyílt, egyenes jellem. A munkaruhája kék farmer — tetőtől talpig.

— Sajnos, nagyon kevés az időm.

— Amint tudsz, gyere, ne várakoztasd a többieketl — szóltak utána társai.

— Jő.

Tűkön ült, szeretett volna rögtön szabadulni. Jobban érdekelte az Ady-estre való felkészülés, mint az irka-firka, olyan dolgokról, amit már százszor is elmondott.

Nem álmodozó alkat. Nyers, reális, szókimondó. Egyéniség?

— Akkor is szeretem a színpadot, ha kicsi; csak olyan darabot játszhassunk rajta, amit szívvel adunk elő.

Áldatlan rossz gyerek volt. Talán azért is, mert utolsónak és kilencediknek érkezett a Holocsy-portára. Lett volna ki megvédje, talán ezért lett verekedő imposztorrá. Nem akart — akkor sem, ma sem — fl- véreire-nővérelre szorulni. Szeret a saját lábán állni. Van benne valami a „néhai“ huligánból? Királyi palástban Is jól el lehet öt képzelni.

Most már minden rosszat megírtam róla, jöhet a jó is.

— Illésházán (Elialovce) laktunk, ritkán látogatok haza.

Bum! Hát lehet jót írni róla? Elszakadt a szülőfalujától?

— Az ottani mai fiatalokról csak annyit tudok, hogy gyér a kultúréletük.

Másutt kevésbé gyér?

—N álunk is jobb volt akkor, mikor az én korosztályom szervezte életünket. Színdarabokat adtunk elő, teaesteket rendeztünk, színvonalas esz- trádműsorokat vittünk színre, zenekarunk volt. Most nincs aki összefogja őket.

A maiaknak kell valaki ehhez?

— Nekünk az volt a szerencsénk, hogy egyszerre többen is voltunk olyano-k, akik szerettük a zenét, színdarabokat, szerettük a színvonalasabb szórakozást. összefogtunk, igyekeztünk magunk.

Íme, egy egyszerű recept:

— Legfontosabb a szervezés, enélkül nincsen kultúráiét. Mostanában csak a tanítók igyekeznek valamit szervezni a diákokkal. Van citerazene- karuk, ezt Szabó Pál vezeti; van irodalmi színpaduk, mozgatója Bors Éva. Legalább a legfiatalabbak tesznek valamit a kultúráért. A közeljövőben már van remény a javulásra, hiszen ezek a fiatalok felnőnek és folytatják azt, ami utánunk abbamaradt. Ma sokkal jobbak a feltételek, mint a mi időnkben voltak.

Ügy beszél, mintha régmúltról Qedis,j;sak,,?§ fyéS,-'

színészi vonatkozásban . még. a nagyon fiatalok korcsoportjába tartozik.

— Régen kezdődtek kapcsolataim a színészettel. Kisiskolás koromban. A felnőttek színdarabokat rendeztek, és engem hívtak gyermekszerepeket játszani.

A Jávorfából furulyácska című darabban mutatkozott be először a közönségnek. Tíz éves volt. Szerepe szerint juhászlegényből királyfi lett. Lám, már az első szerep a

magasba emelte, vagy talán lefokozta? A gyermekmesékben gyakran nagyobb rangot jelent juhászlegénypek lenni, mint királyfinak. ,

A Duna utcai {magyar iskolában tovább csiszolódott színészi tehetsége.,'

— A Forrás Irodalmi Színpadon Kulcsár Tibor Irányításával működtünk, sok szép darabot vittünk színre fiatalos lelkesedéssel.

Jó volt a rajt, a folytatás is, aztán egy ideig mégis elakadt. Hiába nyújtott kiváló teljesítményt első dalos szerepében, a debreceni lunátlkusban, egy évig darúkötöző volt a Bratislava! Vlllamosmüvekben.

_ Nehezen tudtam eldönteni, milyen foglalkozást válasszak; arra gondolni sem lehetett, hogy hivatásos színész legyek, nem volt pénz a Színművészeti Főiskolára. Melós koromban is játszottam a Forrásban. Ez az időszak is kellett, megért bennem az elhatározás: mégis meg kell próbálnom, hátha valahogyan, valamilyen módon színész lehetek. Jelentkeztem az iskolára, felvettek a színészi szakra; K. L. Zachar osztályába kerültem. Egy év múlva Budapestre mentem sikerült a felvételim, de az évet meg kellet Ismételnem, kezdhettem az „inasévet“ élőiről. Ma már ezt sem sajnálom, jól elsajátíthattam az alapokat. Kazimír Károly osztályában olyan évfolyamtársaim voltak, mint Bor- bás Gabi, Jani Ildikó, Vörös Eszter, Gálvölgyl János, Sáfár Anikó, Kalocsai Miklós, Kútvölgyi Erzsébet, Szalay Edit.

E

bben az erős mezőnyben egészséges versengés folyt. Holocsy jól sorolódott, a harmadik évfolyamot a Nemzetiben tudta le Sinkovits Imre közvetlen közelében. Amikor aztán 1973-ban végzett, rögtön a MATESZ következett.

— Első szerepem az Adám volt Az ember tragédiájában. Illetve csak a szereposztás, mert a rendező betegsége miatt a jól megtanult szöveget csak egy év múlva mondhattam el. Solovic Vágyak tornyában léptem színre először, a gépkocsivezetőt játszottam. Adám után eddig csak egy nagy szerepem volt, a Jágó.

, ^iKerepb^ nagyot

nlákitoit.’. Ho'Jp.csy. játékával igazolta: a legnehezebb szerepeket is rá lehet bízni.

— Játszottam Soloviő néhány darabjában, az itteni magyar írók művei közül Dávid Teréz Bölcs Johannájában, Szabó Béla Menyasszonyában én voltam az, idegen. Kellemes emlékeim vannak és remélem, hogy még sok nagyobb szerep vár rám.

Mi is‘ sok szép szerepet kívánunk, Holocsy István!

—OS

BÉKÉS JÓZSEF

— Na, ml volt — kérdezte Sofőr.

— Majd elmondom — válaszolt Feri. — Előbb azonban némi cseveg- nívalóm van kedves vendégünkkel.

— Nem vendég — javította ki Simakezű. — Mazsola. Most érkezett. Ide irányították az Intercontinentál- ból. Ott ugyanis nem volt szabad szoba.

— Én a helyében megpróbáltam volna Royalt. Vagy akár IBUSZ-szo- bát. Mindent, csak ide ne kelljen jönnöm.

— Mi bajod van vele — kérdezte Sofőr, akinek megtetszett Ziegler va- gánysága.

— Hármat találhatsz.

— Csak nem az Orchideában szerettétek meg egymást?

— Pontosan.

— Ez azok közül való?

— Ahogy mondod.

— Igaz ez, kisfiam — nézett Sofőr Zieglerre.

Ziegler megpróbálta méltósággal viselni a sorscsapást. Széttárta karját:

— Sajnos.

— Ejnye, ejnye, akkor csakugyan nagy vigyázatlanság volt idejönni — mondta Sofőr. Megfogta a középen levő ágyat és elkezdte a fal felé húzni. Példáját szó nélkül követték a többiek is. Pillanatok alatt üres négyszög maradt a szoba közepén. Olyan volt, mint egy ring. És ezt a cél szolgálta. A régiek azonnal el is helyezkedtek a várható látványossághoz, és Sofőr intett Műiének és a két Hajénak, hogy ők is üljenek le.

Az üres négyszögben most már csak Feri és Ziegler állt. Egyikük sem mozdult, de Ziegler pár pillanat múlva megszólalt. Nem változtatott a tartásán, melyben Feri támadását várta, s ezért szavai valahogy furcsán, a szándékoltnál is komiku- sabban hatottak.

— Mielőtt tettlegességre kerülne sor — mondta moccanás nélkül, nehogy egy váratlan mozdulattal elindítsa Feri támadását, — szeretném közölni veletek, hogy a kinti haverjaitoktól már kaptam egy oltári nagy ruhát. Akkorát, hogy miseruhának is nevezhetném. A közönségből kitört a nevetés, és Sofőr közölte, bizonytalan időre felfüggeszti a tárgyalást.

— Hogy nézett ki a srác?

— Melyik?

— Mondjuk az, amelyik csúnyán nézett rád, mert szidtad az anyukáját?

— Magas, szőke, sovány ...

— Elég. Gebe dolgozott.

— De még hogy — fintorította el Ziegler. — Két kézzel és két lábbal.

— Sajnos, ezekről a kocsistempókról nem sikerült leszoktatnom. A rúgásokért ekszküz! Ez nem volt benne a megbízólevélben.

— Szorgalom is van a világon — mondta Ziegler, s ez ismét feléje fordította a régiek szimpátiáját. Ügy, hogy Sofőr sajnálkozását fejezte ki, hogy a történtek ellenére is hozzá kell járulnia a tárgyalás folytatásához, ha Feri ragaszkodik hozzá, hogy elégtételt vegyen.

— Még mindig jobban jársz, mintha a barátját bízná meg — mutatott Miilére Simakezfi, aki még nem felejtette el a pofont, amit a negyedik napon kapott.

— Minden felesleges erőfeszítéstől szeretnélek megkímélni benneteket — használta ki az alkalmat Ziegler, hogy még mindig beszélhet. — Ha például a haverjaim nevét és címét akarnátok kiverni belőlem, teljesen felesleges időpazarlás lenne. Jutka u- gyanis ott lesz a tárgyaláson.

Ferit úgy fejbevágta, amit hallott, hogy hirtelen hátralépett.

— Micsoda? Mit beszélsz?

Feri hirtelen mozdulatára Ziegler ösztönös védekezéssel hátralépett.

— Jól hallottad, Jutka ott lesz a tárgyalástokon.

— Mit akar?

Feri érezte, hogy elernyed a teste. Leeresztette karját.

— Mit akar? Mentöangyalt játszani? Mondd meg neki, semmi szükségem rá!

— Jó adoma. Adj egy tantuszt, majd felhívom.

Kitört a nevetés, és Ziegler érezhette, elmúlt feje fölül a veszély. Nekitámaszkodott az egyik ,ágy vasának, és élvezte a szavai keltette hatást.

Feri dühösen legyintett. Majd hátat fordított Zieglernek, és leült az egyik szabad ágyra. Úgy érezte, minden összekeveredik benne, egyik pillanatról a másikra ismét zavarossá, áttekinthetetlenné vált minden, amit eddig nagynehezen elrendezett magában. Hosszú szünet után Sofőr hangját hallotta:

— Sajnos Doxa, ez kivédhetetlen.

Sofőrre emelte tekintetét, és amikor megszólalt, valamennyien megérezték hangjában a konok elhatározást:

— Az majd elválik, Sofőr.

Arra egyáltalán nem számítottak sem ö, sem a többiek, hogy Dombai másodszor is bejön, alig néhány perccel azután, hogy Feri kilépett az ablakon.

Annyira váratlanul érte őket Dombai megjelenése, hogy a törülközők, melyekkel először szét, majd ismét összehüzatták a rácsokat, még ott lógtak az ablakokban, amikor belépett, jóllehet már tíz perce befejezték a munkát. Kishajó, aki az ajtónál figyelt, jelzett ugyan, de arra is alig maradt idejük, hogy beugorja- nak az ágyba, és magukra húzzák a takarót.

Dombai félig nyitva hagyta az ajtót, a folyosón égő villany háromszögletű fényfoltot vetett a szoba padlójára. Egy pillanatig ebben a fényfoltban állt, aztán kilépett belőle, és felkattintotta elemlámpáját. Elindult az ágyak között s fénycsóvával először az ajtó felöli oldalon lévő á- gyakon siklott végig. Aztán megfordult, és lámpája most már az ablak alatt elhelyezett ágyakon pásztázott, míg csak meg nem állt Ziegler üres ágyán, melyet előző este hoztak fel a raktárból és szorítottak be a sarokba. A fénysugár innen a falra kúszott fel, elindult az ablakok felé, és megállt a harmadikon, melyen még ott lógtak a vizes törülközők.

— Ébresztő * — hallották kis idő múlva Dombai halk hangját.

Senki se mozdult, csak Piaci Légy és Teve kezdtek még erősebben horkolni.

Dombai épp csak annyira emelte tel a hangját, hogy áthatoljon a műhorkoláson:

— Ide figyeljetek! Tettetni csak akkor érdemes, ha át lehet verni valakit. De ti ebben a pillanatban feküdtetek le, különben nem lenne ott a törülköző az ablakon. Logikus?

— Sajnos — ült fel elsőnek Simakezű.

Példáját a többiek is követték, ki felült, ki félkönyökre támaszkodott, és mindannyian Dombait nézték. A nevelő tanár lassú léptekkel járkált az ágyak között.

— Azon, hogy ez az új figura megszökött, nem csodálkozom. De hogy ti, ti segítettetek neki, az módfelett meglep.

— Nem tudom, milyen figuráról beszél, tanár úr?

Ziegler felült Feri ágyán, melyre hlrtelenében lefeküdt.

— Ugyanis, ha rám tetszett gondolni, szeretném biztosítani, hogy tetőfokára hágott az örömöm, hogy itt lehetek, és el sem tudna zavarni innen.

— Kászon?

Gabi érezte Dombai hangjában a