Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-11 / 41. szám
8 NAGY OKTÓBER JEGYÉBEN Arról, hogyan készül a Nagy Októbert Szocialista Forradaiom 60. éviordiiiójénak megünneplésére a Nagykaposi (Veiké Ka* puiany) Városi Műveiődési Otthon, Stefan Töviénéi, a műveiődési ház fiatal igazgatójánál érdeklődtem. Többek között elmondotta, hogy a |u- biláris évforduló fontos szerepet kapott az 1977-es évre kidolgozott egységes kulturális munkatervben. Ez természetes, hisz köztudott, hogy a világ haladó emberisége elismeréssel adózik a szovjet népnek, mely elsőként mutatott rá a nagy lehetőségek kiaknázására. A Szovjetunió Kommunista Pártja ezt a politikát, a lenini elvek alapján ma is eredményesen folytatja. Ezért nem véletlen a számottevő kötelezettségvállalás, a lakosság odaadó munkája, alkotó kezdeményezése, mely a bizonyítani akarásban nyer megvalósulást. Hisz épp a békepolitika, valamint a világbéke megvédéséért folytatott harc az alapfeltétele annak, hogy a szocialista társadalom virágozzék és továbbfejlődjék. Ez évben a propagációs tevékenységnek is fokozottabb figyelmet szentelnek. Ennek kapcsán megemlítendő a politikai-nevelő munka fokozódása, a példás dolgozók galériájának időszerű feltOltése, valamint a transzparensek aktualizálása. A Nagy Oktober jegyében rendezték meg az amatőr képzőművészek kiállítását, amit a kerületi műszakba való bekapcsolódás követett. Az aratási munkák megkezdésével bekapcsolódtak az „Egy millió tonna termésért“ elnevezett országos akcióba. Ami a lakosság aktivitását, a választási program teljesítését, a NOSZF történelmi jelentőségét, valamint a Szovjetunió szocialista építésében elért eredményeit illeti, ezekről a város különböző részein feláilltotl propagációs panelokon keresztül tájékoztatják a lakosságot. A művelődési ház agltációs központjá ban talált otthonra a foto-újság kiállítás, mely „1317-től a máig" nevet kapja. November 1. és december 15. között a városi hangosanbeszélőn keresztül tájékoztatják rendszeresen a lakosságot a tömegszervezetek, intézmények, üzemek és iskolák kötelezettségvállalásairól, illetve eredményeiről. Két ízben tartanak előadást „A lenini program igazságos harca az általános békéért", valamint „A NOSZF és népünk sorsa" témákra. Novemberre tervezik az „Ismerd meg barátaink országát" elméleti vetélkedőt, valamint „A Szovjetunió a gyermekek szemével" gyermekrajz-kiállltást. Ebben a hónapban lép fel a Thália Színház Koéicei kirendeltsége a „Kiscsikö‘ című szovjet színművel. Az ünnepi akadémia keretén belül fut szóhoz a társasági táncok szekciójának csoportja is. De ezek a rendezvények már közvetlenül a manifesztációs ünnepnapon történnek. VARGA LASZLO M enodrámát írjatok n^em — kérte darabírö, sőt nem frö ismerőseit. Monodráma? Az igényesség legmagasabb foka. Csak az vállalkozhat rá, aki nagyon bízik magában, s csak annak írhatnak, akiben megbíznak. Az igényesség mellett némi türelmetlenség is kell az ilyen kéréshez. Am akinek sokáig kellett várnia arra, hogy elismerjék a tehetségét, annak joga van a türelmetlenséghez. Középkorú, mint színész fiatal, tele becsvággyal. Csak a szakáll öregiti, tekintete tiszta, ragyogó, van benne áhítat. Thália papjainak áhítata. — Gyermekkori álmom volt, hogy színész lehessek — mondja a Magyar Területi Színház művésze. Ha azok, mondják, akik közvetlenül az indulás után révbe érnek (nálánál gyakran jóval kevesebb tehetséggel) banálisán hat a kijelentés. Nála nem. Ahogy mondja, van benne megszállottság. Már pendelyes gyerek korában ott lábatlankodott a vereknyei tűz- oltéegylet műkedvelőinek próbáin. — Gyermekszerepeket bíztak rám, büszke voltam — mondja, a csillogó szeme árulkodik: ma Is büszke. Akkor fogantak meg a gyermekálmok, melyek többnyire hamar elröppennek, szertefoszlanák, de Boráros Imréé megmaradtak. Amikor beiratták az iskolába, annak örült B legjobban, hogy alkalma lesz szerepelni. Tanulni? Azt kellett, de volt valami fontosabb. Legalább is az ö szemében. ~ Bevitték bennünket a rádióba, ifjúsági és gyermekadásokban szerepeltünk. A gimnáziumban még inkább fokozódott a szereplési vágyam. Volt ?gy igen lelkes, a kul- túrmunkát végző tanárnőnk, Medrlckiné, ő foglalkozott velünk. Megrendezte Afijenov Klsunoka című színjátékét. Ebben Is a kilencven éves öreg professzort játszottam. Ez volt az első igen komoly feladatom. Bekapcsolödtam a Déryné Színház tevékenységébe; ennek a színháznak a tagjai jelentős feladatokat vállalva komoly munkát végeztek. Eljátszottuk Hans Pfeiffer Lampionok ünnepe című darabját, Thurzó Gábor Hátsóajtaját, Madách remekművét. Az ember tragédiáját. Elég jó együttesünk volt, játszott Dráfi Mátyás (6 volt a Lucifer), én az egyes képekben hat kis szerepet játszottam. Holocsy István is szerepéit velünk néhány' darabban, jó kritikát kaptam, ez még inkább serkentett. Később aztán aránylag rövid ideig a Slovnaft műkedvelőivel is szerepeltem: kisebb esztrád- müsorokat adtunk elő. zenével, énekkel. S ha már itt tartunk megemlítem, hogy már akkor nagyon szerettem — és ma is szeretem — « könnyű zenét, a táncdalokat. Hova tovább egyre jobban tetszettek a népdalok, dalos műsorok. Régi titkos vágyam, Viogy egyszer önálló sanzonestet rendezhessek, például olyat, amilyent Hana Hegerová szokott, vagy a magyarok közül Zsolnai Hédi. A Zenével már régebben behatóan foglalkoztam, néhány francia sanzont magam Is átültettem magyarra. Ezeket is szeretném előadni. Francia sanzonokból magyar szövöget már Kmeczko Mihály, a színházunk dramaturgja Is Irt, van már egy egész esti műsorra való sanzonanyagunk. Hogy miért nincs önálló estem? A zene miatt. Egy nagyon Jó, és sanzonokat szívesen játszó zongorista kellene, meg aztán valamilyen rendező szerv. Mindenkinek van egy álma, lám. Boráros Imrének kettő is van. BORÁROS IMRE — Ványa bácsit és a Hamletet sMretném eljátszani. Örkény őrnagyának eljátszásáig nem bíztak benne túlságosan a színházi emberek. Azóta bizonyított. Illetve előtte Is, de van az úgy néha, hogy valaki mellett elmennek. Ezt más szóval úgy szokták kifejezni: mellőzik. A korai rajt után buktató következett. A Déryné Színház után nem ugrott azonnal a csúcsra. Szereplése a Képzőművészeti Főiskolán sem tartott sokáig. — Sajnos, családi okok miatt egy év után ott kellett hagynom. A Slovnaftban dolgoztam. Melös szerep a finom műszerész-szakmában. Nem kellett hozzá előtanulmány, a raktárbői adta ki a műszereket. Közben volt ideje gondolkodni.-— Nehéz év volt, mágneses erővel vonzott a színház világa. A kulisszákról álmodtam. Az álom csodák-csodájára valóra vált. — Konrád jözset hívott Komáromba. Szívesen mentem. Ment? Repült. — Első szerepem az Ilyen nagy szerelem-ben volt. Kis epizódszerep csupán, de szívesen vállaltam. A kritika jő volt, Jöhetett a nagy szerep. Az első igaz! nagy Igor Rusfiák Rókáik jó éjszakát című darabja volt. Egy jelentéktelen, karrierista iskolaigazgató ügyködése. Ezt a szerepet követte a Szent Péter esernyőjének Gyurija, majd a nagy közönségsikert hozó darab, A rejtélyes körülmények között című krimi, melyben én voltam a gyilkos. Még ellenszenvesebb szerepem volt Lovicsek Béla Tüzvlrágában, ott egy SS őrnagyot alakítottam. Darab közben szidalmazott is az egyik néző, aminek én örültem, mert nyilván jól játszottam az ellenszenves figurát. 1971-ben átkerültem a Thálléhoz. Ott is szép szerepeket játszottam Örkény István Tóthék című darabjában az őrnagyot, Gogol Leánynézőiében a házasságközvetltőt. Ottani utolsó szerepem, Osvald Zahradnlk Apróhirdetésében ‘ a börtönből szabadult Belánt- játsíottami:-■ Elég sok negatív hőst személyésltettem’meg, néha hálás szerepek, de azért szívesebben játszom pozitív hősöket. A Tányában is például, vagy a Viz nagy szerelemben' a két balkezes ügyvédbojtárt, hálás szérep, zenés darab. Hogy mi volt eddigi legérdekesebb szerepem? Talán az önálló előadóestem, verses összeállítás a hazai k-öltők műveiből, szavalatok, népdalok. Csak az életben van ennél hálásabb szerepem, három éves Henrik fiamnak lelkes, odaadó apja vagyok. BÉKÉS JÓZSÉF Furkós egy pillanatig szótlanul meredt Sofőrre. Aztán — jobb nem juthatott eszébe — lila arccal vigyázzt vezényelt. Nagynehezen telkecme- regtek, és vigyázzba álltak. Furkós 1- gyekezett félelmetes lenni, de megérezhette, egyetlen rossz szó, vagy akár csak rossz hangsúly elég lehet ahhoz, hogy kitörjön belőlük a röhögés. Ezért megelégedett annyival, hogy külön-külön végignézte mindnyájukat, mintha egy életremeg akarná jegyezni az arcukat. Aztán szó nélkül megfordult, és elindult az ajtó felé. Onnan vetette hátra: — Majd meglátjuk, hogyan juttok el az abszolút rendetlenségtől az abszolút rendtgl Addig nem hagyhatjátok el a szobát, míg engedélyt nem adok rá! Azzal kiment. Még be sem tette maga után az ajtót, amikor ismét felharsant a röhögés. Lassan azonban belefáradtak, és egymás után leültek a csupasz sodronyú ágyakra. — Úgyis kikapunk — legyintett Hajó Gabi. — Miért éppen most győznénk — csatlakozott hozzá Simakezú. — Úgy se lesz jó meocs — jósolt# Kishajó. — Na, elég a lelki vigaszból állt fel sofőr. — Nyomás, — inteti fejévéi a kupac felé, és szokásától eltérően, elsőnek nyalábolt fel három matracot. Nekiláttak valáfneny- nyien, és csak akkor áÜtak meg, a- mlkor alattuk pontosan fél ötkor Dombal szobájában bömbölni kezdett a rádiö. Ügy harsogott a Himnusz, mintha náluk szólna, s egy pillanatra megilletődötten húzták ki magukat. Aztán összenéVettök, BlWákeafl csőkot dobott az ablak félé, hvllVáh- valöan Oomhainak szánva, majd az ajfő felé fordult és karjelekkel fejezte ki, hogy mit küld Furkósnak. Végighallgatták az első félidőt, majd a szünetben befejezték a takarítást és rendcsinálást A második félidőt már az ágyakon fekve, kényelmesen hallgátt^. Utána megigazították az ágyakat, és Sofőr javaslatára a földön Ülve várták Furkós megjelenését, kezűkben egy-egy rongydarabbal, s lelkűkben azzal a szándékkal, hogy amint Furkós belép, vadul nekiesnek dörgölni a parkettet. Tíz perc telhetett el csendes várakozásban, amikor hallották, hogy valaki lenyomja a kilincset Valameny- nyien fflltérdeltek, és mánlkus bolondok módjára fényesíteni kezdték a padlót Egyikük sem nézett föl, szemüket a parkettra szögezték, miközben kezük villámgyorsan járt Nemsokára idétlen röhögést hallottak. Felnéztek, és Szöcske, egy hosszú csupa kéz, csupa láb fiú, a jobb híján Való futbalíkájiüs és aznapi ügyeletes vigyorgő álcát látták. Bosszúsan hagyták abbé a padló fényesité- sét, érezték, eléggé hülye látványt nyújthattak. Sofőr azonban most is löltalálta magát. ~ Hogy mersz kopogás nélkül belépni rlHállt Szöcskére. — Napós vágyok — mentegetőzött á fiü, és már egyáltalán nem vigyorgott. — Azt üzeni Dombal... — Nem érdekeli Azonnal klmész, kopogsz, és majd ha hallod, hogy fé<isék, bejösz. Utána elmondhatod, a- mit akarsz. — A napos... — Még mindig itt vagy?l — sza- klföfté félbe Sofőr - Ideflgyeljl Há- róWfg száfflolók. Közlőm veled, mire a hármat kimondom, Teve már karnyújtásnyira lesz tőled. Szöcske, amikor látta, hogy Teve máris tápászkodik, az egyet sem várta meg, sőt mire Sofőr egyáltalán számolhatott volna, már kint is volt az ajtón. Gyorsablmn mozgott, mint a legutóbbi meccsen, amikor bárom dugót beszedett. Nemsokára halk, diszkrét kopogtatás hallatszott. Sofőr nem reagált. A kopogtatás erősödött, de Sofőr még most sem szólt. Szöcske most már teljes erőből verte az ajtót. Sofőr, sima, nesztelen lépteivel az ajtóhoz ment. Felrántotta, Szöcske beesett a szobába, és Sofőr elkapta mellén az inget. — Mit dörömbölsz, te állati Nem tudsz tisztességesen kopogni? Mit gondolsz, hol vagy? A tanyán? Na, mars ki — lökött rajta egyet. -— Kezdd elölről. Majd csak megtenulod az illemeti Szöcske becsukta maga után az ajtót, aztán ismét kopogott. — Tessék — mondta Sofőr. — Azt üzeni Dombal — lépett be Szöcske, de nem tudta folytatni. — Köszönés, kisfiam — szakította félbe Sofőr. — Ha valahová belépsz, köszönni kell. Nem tanított meg rá az anyukád? Na, kezdjük elölről. Szegény Szöcske alaposan megbún- hödött azért, hogy akaratlanul komikus helyzetben látta Sofőrt, Kiment, ismét kopogott, belépett, köszönt, és végre elmondhatta, hogy Dombal hivatja Kászont, Műiét és a két Hajót. — Mondd meg neki, Furkós megr tiltotta, hogy elhagyjuk a szobát. — Tudja — válaszolt Szöcske. — Furkós erre az Időre felmentette öket. — Mi az, hogy erre az időre — csattant fel Sofőr, — Meddig akar még az a barom Itt tartani bennünket?! — Szadista állat — jegyezte meg halkan Simakezú. — Vérszopó görény — mondta Piaci Légy. — Segg — fejezte ki Teve is a véleményét. — Mondd meg neki, hogy készen vagyunk — intézkedett Sofőr. - És tisztelettel várjuk a látogatását. — Komolyan gondolod? — Mit? — Hogy szóljak neki? — Idefigyelj. Szöcske! .Még egy i- lyet ké-dés, és .,.-- Én megmondom — hátrált ijedten Szöcske. — A ti dolgotok. Én csak napos vagyok. De azért tlgyér- tek — nézett Ferire. — Jól van. Mindjárt megyünk. Szöcske kitárolt a szobából. Arcán látszott, boldog, hogy végre kiszabadult a nyolcasból. Ferlók pedig fcé- .szülődnl kezdtek. Inget vettek fel, nadrágot húztak, megfésülték a hajukat. — Aztán most észnél legyetek — hallották csöndben Sofőr hangját. Két nappal a tárgyalás előtt nem lehet marháskodnl. — Vigyázzatok, most Dombal mes- próbál a szívetekre beszélni — oktatta őket Simakezú. — Piszok nagy szöveg lesz az őszinteségről! Ha nem lesztek észen, pillanatok alatt bementek a csőbe, és bekOpltek azt is, a- mlről hallgatni akartok. — Jő, majd vigyázunk — mondta Fari, és kimentek. A többiek, ott maradtak a földön ülv#^ és kezükben a ronggyal, várták Purkőst. Tíz perc telt el így, miközben csendesen beszélgettek: Doxa és a másik hé»m srác esélyeit latolgat-