Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-06 / 36. szám
QM 9 látogatás a köoyvtárban A Nagykaposl Városi Népkönyv tár két évvel ezelőtt új épületbe liöltözött, s ezzel megoldódtak a belyíséggondjal. Nem lehet számunkra közömbös önművelésQnkr ahhoz pedig, hogy látókörünk bővüljön, világnézeti felfogásunk kikristályosodjon, fokozódjék műveltségünk az út a könyveken keresztül vezet. Atsegiteneik életünk buktatóin, és ha elcsüggedünk, ők mindig mellettünk maradnak mondván: ember fel a fejjel. A könyvtár munkájáról és Iá ’ togatottságáról Papp Ilonát, a könyvtár vezetőjét kérdeztem, aki bevezetőben elmondta, hogy a könyvtárban szépirodalmi könyvek vannak túlsúlyban, de bő a választék a politikai és más szak- könyvekből is. Az állandó könyvtárkészlet 27 708 kötet. Az újonnan megjelent könyvek is hamar bekerülnek a könyvtárba. S ez a könyvtár, valamint a könyvesbolt jó kapcsolatának az eredményé. Megtudom, hogy az első félévben 22 511 koronáért vásárolták könyveket. A válogatásnál figyelembe vették a politikai irodalmat, mivel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tisztelete méltó ok erre. E*Bel kapcsolatban arra is ügyeltek, hogy a szovjet írók művel is méltón legyének képviselve a könyvtárban. Az állandó olvasók száma 870, de ezt a számot év végére szeretnék növelni, hogy elérje az 1300-at, a- mennylt előirányoz a tervük. Az émlftett számból 526 felnőtt. A téli hónapokban lényegesen több az olvasók száma. Más könyvtárakból Is kölcsönzőnk könyveket, főleg tudományos műveket, melyekre a főiskolásoknak van gyakran szükségük. A könyvtár alkalmazottai nem feledkeznek meg a propagácl.'is munkáról sem, mely szerves része a könyvtári munkának. Több könyvkiállítást rendeztek, a gyerekeknek mesedélutánokat, író- olvasó találkozókat, s minden hónapban összeállítják a történelmi kalendáriumot. Megemlékeztek B. Némcová írónő halálának 115. évfordulójáról. juhász Gyula halálának 40. évfordulójáról. Löffler Béla szobrász tárlatát szintén a könyvtárban rendezték meg. Idesorolhatnánk még a nemzetközi gyermeknap alkalmából megrendezett gyermekrajzok kiállítását, valamint a gyermekirodalmi kiállítást is. A könyvtár vezetője elismerően szólt többe,« között a városi Pionír- és Ifjúsági Ház, valamint a művelődési ház szoros együttműködéséről. Újdonság a könyvtárosok azon Igyekezete, hogy a cigányszármazású gyerekek számára olvasókört szerveztek. Ezeket a találkozásokat kéthetenként rendezik meg huszonöt cigánygyerek számára. Befejezőben Papp elvtársnő még elmondta, hogy az állandó olvasók száma nem ad teljes képet a könyvtárlátogatásról, mivel több a rendszertelenül látogatók létszáma. P.eméljük, hogy a jövőben még sikeresebb eredményekről is hallunk majd. Varga László ÖNISMERETÜNK ADALÉKAI GONDOLATOK A MAGYAR NAP CÍMŰ ANTOLÓGIA KAPCSÁN önismeret és a hagyományőrzés szerepéről, annak fontosságáról már számtalan cikket, tanulmányt olvashattunk kiváló íróinktól, költőinktől, a marxista tudósoktól és pedagógusoktól. A kisebbségi írók közül talán Fábry Zoltán és Balogh Edgár foglalkoztak a legtöbbet ezzel a gondolattal. Nemzetiségi múltunk megismerése nekünk is elsődleges feladatunk, ön-. Ismeretünk elmélyítését rohanó világunkban sem (és sohasem] hanyagolhatjuk el. Mert az a nép vagy népcsoport, amely nem ismeri kellőképpen nemzeti hagyományait, jelenével sem lehet tökéletesen tisztában. Hagyományaink feltárása nélkül csak szegényebbek és tehetetlenebbek lehetünk. E tekintetben különösen fiatal nemzedékünknek akad még jócskán pótolnivalója. Gyakran előfordul — sajnos még ma is —, hogy érettségi előtt álló diákjaink kellemetlen helyzetbe kerülnek, ha például a két háború közti csehszlovákiai magyar irodalomról, irodalmi és kulturális hagyományainkról kell beszélniük. De ezért — s ezt mindjárt elöljáróban hozzátehetjük — nem csupán ők felelősek. Ugyanis sokáig hiányoztak vagy hozzáférhetetlenek voltak a fogyatékosságokat pótolható szakirodalmi vagy szépirodalmi művek. Ma már — s ezt örömmel állapíthatjuk meg — egyre inkább rádöbbenünk arra, hogy ezen a téren bizony vannak még bőven adósságaink. Adósságtörlesztésként könyvelhetjük el azt, hogy a Madách Könyvkiadó az utóbbi években *lyan könyveket is megjelentetett, mint a két háború közti szocialista prózát (ha nem is tökéletesen) bemutató Az éhség legendája című antológiát, az Ostrava! Magyar Nap cikkeink java részét tartalmazó antológiát, vagy a Mű és érték (teljességre ugyan nem törekvő] kritikai gyűjteményt. Az Ostravában megjelent Magyar Nap, mely a CSKP népfront szellemű napilapja volt, a harmincas évek végén (1936—38) fontos szerepet töltött be a csehszlovákiai magyar politikai, kulturális és irodalmi életben. A tekintélyes lapnak többek között olyan szerkesztői, munkatársai voltak, mint Fábry Zoltán, Lőrincz Gyula, Forbáth Imre, Ilku Pál, Sellyéi József, Steiner Gábor ős Major Istf ván. i Csanda Sándor, az említett antológia szerkesztője, a legjelentősebb í- rásokat, irodalmi műveket válogatta össze. A gyűjtemény politikai cikkek című fejezetében ott találhatjuk Fábry antifasiszta írásait, Balogh Edgár Internacionalista szellemben megírt cikkeit, Steiner Gábor nemzetiségi problémákat feltáró politikai tanulmányait és Major Istvánnak a tor- nóci manlfesztáción megtartott beszédét, melyben a fasizmus álnokságát leplezi le. A könyv második fejezetében több Irodalmi igénnyel megírt riportot olvashatunk. Az írások javarésze mindenekelőtt az akkori társadalom valóságát tükrözi. A határmenti magyarok között című munkájában Kosztl- nyi József például a medvesaljai falvak lakosainak szegénységéről tudósít, Héber Zoltán meg a Garam menti nép nyomorúságát tárja fel Süllyedő falvak a Garam völgyében című riportjában. Az említett írók műveikben szociális és politikai kérdésekkel foglalkoznak. A legtöbb írást a Kultúra és társadalom című fejezet tartalmazza. Az Írások hű dokumentumai a kornak, fontos adalékai szellemi életünknek. Olvashatunk itt elemző tanulmányt Kaczér Illés meséiről. Derkovlts Gyula művészetéről, a Masaryk Akadémia meddő tevékenységéről, a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletének fogyatékosságairól, az akkori színház politikában uralkodó bürokratizmusról, az egyoldalú könyvkiadói politikáról stb. Számos tanulmány foglalkozik például az akkori iskolapolitikával és a kisebbségi szellemi élettel is. Ezek közül érdemes néhánnyal részletesebben is megismerkednünk. Ilku Pál. az Ismert pedagógus-író Tanítóink és iskoláink című munkájában a kisebbségi magyar tanítók helyzetét, feladatát elemzi, körvonalazza. Szerinte a csehszlovákiai magyar tanítóknak a kisebbségi szellemi élet vezéralakjaivá kellene válniuk. „Es, hogy nincs így, annak — mondjuk meg őszintén — nagy részben a magyar tanítóságunk az oka, amely vagy nem akarja, vagy nem meri látni és szolgálni a kisebbségi népi kdl- lektívum legközvetlenebb érdekelt.“ írja a szerző. A továbbiakban a következőket olvashatjuk: „Ugyanis mindig bizonyossá válik, hogy denunciál- lással, gerlnctelenséggel sokkal köny- nyebb előnyöket biztosítani, mint lelkiismeretes, kitartó munkával.“ Ilku a nemzetiségi iskolákkal kapcsolatban szinte mindenre kiterjeszti a figyelmét. Alapos körültekintéssel, figyeli, vizsgálja azok sorsát, helyzetét. Rámutat a magyar iskolák erőszakos leépítésére, annak törvény- szerű és káros következményére. „Köztudomású, hogy szfnmagyar falvakban más nemzetiségű iskolák nyílnak meg, amibe ígéretekkel és elég gyakran bizonyos más eszközökkel is terelik a magyar gyermekeket. Az i- lyen gyermek nem tanulja meg sem a nyelvet, de azokat az Ismereteket sem sajátítja el, amelyekre feltétlenül szüksége van a mindennapi életért és a holnapért vívott harcban.“ Szántó Jenő egyik írásában viszont a tanítóképzés buktatóiról, rossz módszereiről beszél. Kifogásolja, hogy a magyar tanítóképzést nem emelik főiskolai szintre. „A tanítóképzős főiskolai színvonalra való emelése mellett szól több más körülmény is. A tanítóképzőben 14—18 éves jelölteknek nem lehet a gyermeknevelésről beszélni tudományos alapon, amikor még ők Is gyermekek“. Az említett fejezet értékes írásai közé tartozik még Sellye! Józsefnek A lelkiismeret közvéleményét akarom, valamint Fábrynak Szlovenszkól küldetés; 1938 című munkája is. Írásában Sellye! az író rendíthetetlenségé- ről és optimizmusáról szól, a mindenkori sorsvállalás mellett tesz hitet: „Látom a reménytelenségek végtelen sorát, de látásuk mégsem arra érlel elhatározást bennem, hogy eldobjam a tollat vagy kiszakadjak a kisebbségi sorsközösségből“. Fábry Zoltán viszont a kisebbségi magatartásformát jelöli meg tudós pontossággal, valamennyiünket figyelmeztetve az emberiességre, az európaiságra. „Ml nem élhetünk csak magyar életet, posz tünkről világot figyelünk, és ez a világ bennünk és általunk vetíthet sugarakat a magyar egészre, de bennünk teljesedik ki mozgató korparanccsá: változni, változtatni.“ A Magyar Nap című antológia megjelentetésével a Madách halaszthatatlan feladatának tett eleget. A könyvalakban kiadott írások önismeretünk nélkülözhetetlen adalékai, szellemi ö- rökségünk értékes kincsei. Belőlük mindannyian okulhatunk és tanulhatunk: emberséget, magyarságot, európaiságot. Gondolom, ezáltal ifjúságunk munkáján is könnyebbíthetünk. Csáky Károly látta, már a szobákban is arcokat vágott, húzta az orrát, különböző grimaszokat csinált, István pedig, araikor kijöttek a lépcső házba, minden emeleten köpött egyet, megvetése jeléül. Miközben szinte tudat alatt megállapította, hogy a dobos végre megtalálta a ritmust, megpróbálta kiszámítani, hány évesek is lehettek akkor, amikor felmentek a Ferenc körúti ház harmadik emeietéra István tizenkettő volt, ö pedig nemrég múlt tíz, állapította meg. Majd arra gondolt, hogy már akkor is mind a ketten pontosan (el tudták mérni a különbséget a Jávor utca és a Ferenc körút között Pedig alapjában véve nem sokban különbözhetett az életük egy hasonló körülmények között élő Ferenc körúti család gyerekeinek életétől. Hiszen minden bizonnyal azok Is jártak nyáron strandra, télen a műjégre, leg feljebb az utca nem állt olyan családias otthonossággal a rendelkezésük ra Es máshol talán nem volt meg mindennek olyan kialakult rendje, mint a Jávor utcában, nem voltak o- lyan, szinte kötelező szokások, me lyek felett szigorúan őrködtek az idő sebbek, és melyek megszegése min den esetben megbotránkoztatta a többieket. Hiszen a Jávor utcában még a Jávor utcához való hűtlenségnek, a Jávor utca megcsalásának Is megvolt a rítusa, megvoltak az íratlan szabályai. A hűtlenségre a liget közelsége a dott alkalmat. Míg gyermekkorukra, és később Ifjúságuk éveire egyénei műén a jávor utca nyomta rá bélye gét. a kamasz- és csitrikor élményei elsősorban a ligethez kapcsolódtak. Hatodik általánosba járt, amikor ta vassza) kihozta az utcára a karácsonyra kapott kerékpárt. Lassan al- konyodott, amikor nyeregbe szállt, és három fiú kíséretében elindult a Jávor utcában. A fiúk közül egyik elöl, másik hátul fogta a kerékpárt, a harmadik pedig mellette loholt, és bíztatta, hogy egyenesen tartsa a kormányt, ne nézzen a lábára, csak mindig előre figyeljen. így tanult meg kerékpározni, s mihelyt biztonságban érezte magát a nyeregben, azonnal otthagyta a Jávor utcát és klkariká- zott a ligetbe. S ahogy ö elindult kerékpárjával a hűtlenség útján, hozzá hasonlóan valamennyi gyerek hátat fordított egy bizonyos időre a Jávor utcának. 0- lyan volt ez, mint valami betegség, amely életük meghatározott szakaszában valamennyiöknek keresztül kellett esniök. Elérkeztek a megfelelő korba, s egyszercsak, szinte egyik napról a másikra szűknek érezték az utcát, melyben eddig olyan jól megvoltak. Egyik nyárról a másikra visszájára fordult minden, egyhangúnak é- rezték az utca csendjét, nyugalmát, unalmasnak a megszokott társaságot. Kitörtek tehát a ligetbe, s ott távolabbi környékről való fiúkkal, lányokkal barátkoztak össze, hozzácsapódtak egy-egy Dembinszy utcai, Bethlen téri társasághoz, imponált nekik azok felnőttes nyersessége, az élet bizonyos dolgaiban való jártassága, s miközben Idegenkedtek tőlük, és egy kicsit le is nézték őket, igyekeztek hozzájuk hasonulni, úgy beszélni, úgy viselkedni, ahogy tőlük látták, hallották. A liget feltárását a hozzájuk legközelebb eső résszel, a botanikus kerttel kezdték. Itt az volt az első ténykedésük, hogy hozzáfogtak a virágok tervszerű lopkodásához, termő szelesen tövestől, mert az volt az am bíclőjuk, hogy otthon, a ház kertjé ben saját kis füvészkertel létesítenek melyben egy-egy példánnyal képvisel ve lesznek mindazok a növények, virágok, melyek a botanikus kertben fellelhetők. A sebtében kirángatott virágok túlnyomó része azonban nem fogant meg, aztán locsolni, ápolni sem volt türelmük, így aztán a botanikáról hamar áttértek a liget távolabbi részeinek felderítésére. Eközben birtokukba vették a Közlekedési Múzeum környékét, és hamarosan otthonosan mozogtak Vajdahunyad várának tájékán is, holott eddig csak akkor jártak erre, ha a műjégre jöttek. Sokat játszottak a Szobrászati Kivitelező Vállalat — most már tudhatja a nevét — környékén is, és most elmosolyodott, amikor felidézte magában, hogy a fiúk milyen áhitatosan méláztak el egy-egy nő szobor hófehér meztelenségén. A ligeti korszak azonban csak átmenetet jelentett életükben. Attól kezdve, hogy kezdtek kilépni a kamaszkorból, azonnal hátat fordítottak a ligetnek, s nemsokára határozott megvetést éreztek annyi csavargás, csíny, és kaland színhelye Iránt. Es visszatértek a Jávor utcába. Annyira törvényszerű volt ez, hogy a már nyíltan cigarettázó fiúk, az első csók bűvöletén túl esett lányok azt, hogy valaki még gyerek, számtalanszor így fejezték ki: „Ugyan, hagyjad! Hiszen még a ligetbe jár...“ S ezzel megmondták mindent, ebből megérthette, hogy az illető, ha fiú, még idétlen kamasz, ha lány, ostobán vlho- rászó csltrl. A megfelelő időben István és ő is visszatért a Jávor utcába. Ez nagyjából egy Időben történt, mivel Jutka tízéves koruk után ledolgozta a másféléves korkülönbséget, ennyi előnye származott abból, hogy lánynak született. István egyik napról a másikra, simán, zökkenő nélkül szakított a ligettel. Jutka elválása azonban sokkal hosszabb folyamat volt. Ezalatt elég sokáig próbálta megosztani magát a liget és a Jávor utca között, vállalva István és az utcabeliek lekicsinylő megjegyzéseit. Aztán látszólag ismét teljesen a Jávor utcáé lett, de ha fáradtan, csapzottan osont haza vacso- raldőben, István tudta, ilyenkor egy- -egy délutánra visszaszökött a ligetbe. Mikor is lett ennek vége? Talán akkor, amikor egyik ilyen elmaradása után, estefelé három Dembinszky utcai fiúval érkezett meg a Jávor utcába. Nyár eleje volt, de bűvös, szeles idő járt, nem lehetett strandolni, így aztán a Jávor utcaiak korán vacsoráztak, és ekkor már csaknem teljes létszámban az utcán csellengtek. A fiúk Ismerték a Dembinszky utcaiakat, de csak foghegyről fogadták köszönésüket. Azok úgy tettek, mintha ez nem zavarná őket, s le fel sétálgattak az utcában jutka társaságában. Amikor már harmadszor mentek el a ház előtt, melyben Jutkáék laktak, s melynek kapujában István két barátjával tárgyalt, bátyja elállta útjukat: — Elég volt, eredj föl vacsoráznll — Addig sétál, ameddig neki tetszik — jegyezte meg az egyik Dembinszky utcai fiú. — Na, ne mondd — nézett rá István fenyegetően. — De bizony mondom. — En pedig azt mondom, hogy tűnjetek el innen. — Ott sétálunk, ahol akarunk — válaszolt a fiú. — Talán tietek az utca? — tette hozzá a másik. — Az majd elválik — avatkozott bele István barátja. Katona Géza. Meglökte vállával az egyik fiút, aki erre megütötte. Egy darabig váltakozó szerencsével folyt a harc, majd néhány Jávor utcai fiú odajött, és se gített Istvánéknak kiverni a betola kodókat. Ahogy most erre a jelenet re visszagondolt, az tűnt számára a legfurcsábbnak, hogy egyáltalán nem érdekelte a Dembinszy utcaiak verlke meg Istvánékat, vagy fordítva, A verekedés kirobbanásának pillanatában arrébb húzódott, egy darabig nézte őket, majd a végkifejletet meg sem várva, bement a házba. Mégis ez az eset vetett véget a ligeti kiruccanásainak. Az elkövetkező néhápy napon — már vége volt a tanításnak, de az évzáró még nem volt meg — alig mozdult ki a házból. Az idő még mindig hűvös, szeles volt, így inkább csak déltájban ment le az udvarra napozni. A nap nagy részét azonban a lakásban töltötte. Amikor nem egészen egy hét múlva, szürkületkor ismét megjelent a jávor utcában, ő maga is úgy érezte, hogy egy új Jutka lépeget a fák alatt. Elmosolyodott, mert eszébe jutott, hogy valami furcsa, érthetetlen módon a fiúk Is észrevették ezt, és azok is, akiknek eddig eszükbe sem jutott, hogy másként tárgyaljanak vele, mint akármelyik fiúval. Egyik pillanatról a másikra felfedezték benne „a csajt“. — Szia — rántotta vissza a Jávor utcából az Orchideába Ziegler. Nem vette észre, mikor jött be, és amikor ráköszönt és leült az egyik székre, összerezzent. — Rosszak az idegeid. — Nem szeretem, ha hátulról lepnek meg. — Itt mentem el az orrod előtt, de te se látsz, se hallasz. — Elgondolkoztam. — A tegnapiakon. — Most kivételesen nem. — Egyébként? — Egyébként: igen. — Láttad az újságot? — Benne van? — Benne. — Mutasd! Ziegler átadta az Esti Hírlapot, és az utolsó oldalon egy kis. egyhasábos cikkre mutatott. (Folytatjuk)
