Új Ifjúság, 1977. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-06 / 36. szám
s 1977. augusztus 26. és 30. között hazánkban tartózkodott Reza Pahlavl iráni sah és felesége Farah Pahlavl császárnö. Az Iráni uralkodópár Gustáv Husák köztársasági elnökkel és országunk más vezetőivel tárgyalt, valamint látogatást tett gazdasági, tudományos és kulturális Intézménye^ inkben, A látogatás során az Iráni uralkodót és feleségét a prágai Károly Egyetem díszdoktorrá avatta. A sah látogatása Jelentős esemény a két ország további gazdasági együttműködése szempontjából. Mint Ismeretes a Jövőben Csehszlovákia fokozott mértékben vásárol majd földgázt és kőolajat Iránból, ugyanakkor Csehszlovákia nagyobb arányban vesz majd részt Irán Iparosításában. Felvételünk az iráni uralkodópár bratislavai fogadtatásán készült. CSTK felvétele „EMBERI“ S. Cohenról, a neutron- bomba feltalálójáról nem lehet azt mondani, hogy semmi sincs benne, ami emberi. A nyügatl sajtót bejárt interjúhoz csatolt fényképen napozás közben látni, újságot olvasva, mellette kis tv áll. A sugárzást nem szereti: az erős naptól vászon- kalappal, napszemüveggel védi magát. A kellékek emberformájú fejen ülnek. Cohen válaszai katonás rö- vidségűek, már évtizedek 6- ta a generálisokkal dolgozik együtt. És félreérthetet- lenek a feleletek. A neutronbomba előnyeiről: „A halálos sugárzás a másodperc milliomodrésze alatt következik be. Az érintett területet olyan hamar újra el lehet foglalni, amilyen gyorsan a csapatok előrenyomulnak.“ A kérdésre, hogy hol vethető be a neutronbomba: „Bármilyen hadszíntéren, mindegy, hogy hol. A legvalószínűbb színtér Nyugat-Németország“, Hogy miért épp ott? „Mert ott fekszik, ahol fekszik.“ Egy másik kérdésre, immár a bomba hatásáról: „Akadémikus dolognak tartom, hogy azon törjem a fejemet, hogyan és milyen módon hal meg az ellenség.“ A kérdésre, ml a különbség a neutronbomba és a hagyományos fegyverek között: „Maga csak menjen el egy katonai kórházba. Ott majd lát embereket kéz és láb nélkül es nem funkcionáló szervekkel. Különösnek tűnhet, de azt mondhatom: a neutronbomba még erkölcsösebb is.“ Világosak tehát a neutronbomba atyjának elképzelései a morálról: a rokkantaktól .rtózlk, a halottakat jobb szereti; tiszta erkölcsös fegyver, tiszta munka. S az amerikai folyóiratnak, a- melyben nyilatkozott, ez a elme: Emt'^rek. V. P. A z úton, az esti sötétben két határozott léptű íéríi közeledik Egyikük idegesen lenyomja a vaskapu kilincsét. Atsietnek a fák, bokrok szegélyezte kerten, a lépcsőkön már szinte rohannak be a házba. Catalan tábornoknak, a Chilei Köztársaság nemzetvédelmi miniszterének, a haditengerészeti flotta parancsnokának házába. Ennek a santiágól villának a szerepét most egy Népköz- társaság úti épület „játssza“ Budapesten a Kentaurok című kétrészes, színes szélesvásznú szovjet-magyar-csehszlovák koprodukcióban készülő filmben, melynek rendezője és — saját kisregényéből — forgatókönyv írója: Vltautasz Zsalakjavicsusz. Társrendező: Kő Sándor. A forgatás színhelyei: Szovjetunió, Magyarország, Csehszlovákia, s természetesen Dél-Amerika, ahol a hátteret, a hiteles környezetet rögzítik. A Kentaurok visszapergeti az 1973. szeptemberi chilei dráma eseményeit, előzményeit, egy szerelmi történetbe ágyazva. A két férfi, Orlando, a Nemzeti Nyomozóhivatal igazgatója, és Nilson svéd újságíró azzal a megdöbbentő hírrel sietett Catalanhoz (akinek a történelmi valóság szerint Pratts volt a neve), hogy az El Sa- turno című fasiszta lap másnapra keltezett száma, a kezükben lobogtatott példány tanúsága szerint, előre közli a még nem történt eseményt: „A nemzetvédelmi miniszter házánál asszonyok tüntetése zajlott le. A magasrangú tisztek feleségei követelték a miniszter nyugdíjazását. A tüntetés helyére csendőrök érkeztek ... Több ember megsebesült.“ Benkő Gyula, Catalan tábornok alakítója, komor, súlyos íróasztal mögött ülve fogadja a riasztó híreket. — Catalan az Allende melletti erőket képviselt a tábornoki karból — mondja a forgatás szünetében. — Igaz, az ellenforradalom győzelme után ez az ember, aki elég határozatlan és gyenge — árulónak azért nem nevezném —, passzivitásba menekül, elhagyja az országot. Ugyanis fogalmazhatnám, kívülről szolgálja a chilei népet. Legnagyobb forgatási élményem a magyar- országi felvételek alatt az autós üldözés volt. Az operatőr, aki a mögöttem jövő autóban ült felvevőgépével, bravúros munkát végzett. Néhány órával később a valóságban is lezajlik a véres provokáció, amelynek célja, hogy a kompromittáló pszichológiai hadviselés következményeképp Catalan tábornokot félreállítsa, illetve önkéntes lemondásra késztesse, s így Pinochet tábornok, a fasiszta puccs majdani végrehajtója léphessen a helyére. Az a bizonyos autós üldözés a tábornok elleni pszichológiai hadviselés egy másik mozzanata. A tábornak gépkocsiját nem Is egy, több autó követi s próbálja meg elzárni előle az utat. Catalan előveszi a pisztolyát, lőni akar, s akkor az autók eltűnnek, csupán egyetlen egy marad, amelyoől egy síró fiatalasszony száll ki SZOVJET-MAGYAR-CSEHSZLOVÁK FILM KÉSZÜL A CHILEI TRAGÉDIÁRÓL KENTAUROK — a férfiak sehol —, aki így, ragyogó tömeghisztériát tud kelteni a tábornok ellen. A film kész tényeket sorakoztat fel, és teljesen hiteles emberi magatartásokat próbál kibogozni. Orlandohoz, a Nemzeti Nyomozótyvatal vezetőjéhez hamarabb eljutnák a hírek, mint az elnökhöz. Tud a Függetlenség Círikálón történtekről — az Allende mellett álló matrózok legyilkolásáról — a szocialista ifjúsági mozgalom funkcionáriusainak a- gyonlövéséről, és részt vesz egy olyan nyomozásban is, amely emberhalállal végződik. Csendőre lelövi azt a fiatal suhancot, aki bandájával együtt bestiális módon meggyilkolja az egyik sztrájktörőt, s megerőszakolja leányát és feleségét. Orlando utolsó percig kitart Allende mellett. Adomaltlszt, Orlando megfor- málóját, az 1973-as moszkvai fesztiválon nagydíjat nyert és nálunk is bemutatott Édes szó szabadság, s még előtte a Senki sem akart meghalni című szovjet filmekben láthatták, ugyanúgy, mint Bruno Ojat, Nllsonnak, a svéd újságírónak az alakítóját. — Az Édes szó szabadság forgatásakor jártam Chilében — mondta Adomaltlsz. — Akkor Ismertem meg valamennyire a chilei emberek szokásait és életét. Az én emberi természetem ugyan távol esik Orlandoétól, más a temperamentumom, a lelki habitusom, ő visszafogott és kirobbanó, viharos és nyugodt tud lenni egyszerre, de azon az úton haladok. Remélem, hogy sikerül feltárnom ennek a bonyolult, összetett figurának a jellemét. — Nilson a kigondolt figurák közé tartozik — szólal meg Bruno Oja. — A rendezőnek kellett valaki, egy meg figyelő, aki teljesen semleges, de az arcáról le lehet olvasni az eseményeket. Ez a történet annyira tényszerű hogy minden egyes kocka, amit nem hiteles játékkal töltünk ki, az egész filmet tönkreteheti. A saját személyemet Illetően is van közöm a szerephez, anyám svéd. Igaz, én az életem nagyobb részét Moszkvában töltöttem, s jelenleg Lengyelországban élek. Vltautasz Zsalakjavicsusz rendező az Édes sző szabadság és a Senki sem akart meghalni című filmek megalkotásával lett híres, dinamikus, szug- gesztfv egyéniség. Mlndeji je- lenetáE“ hosszan,' afaposan előkészít a felvétel előtt. — Tíz éve foglalkoztat Dél- Amerika sorsa, második szerelmemnek Is nevezhetném — mondja. — A színészek többsége állandó munkatársam. — Legbizalmasabb és egyben a filmünk utolsó epizódját, az Allende kormány székhelyéül szolgált híres Moneda palota ostromát Csehszlovákiában Moston vesszük fel — mondja Kö Sándor, a magyar társrendező. — A város alatt hatalmas szénmezöt fedeztek fel, így aztán az egészet áttelepítették néhány kilométerrel arrébb. Meg is találtuk az épületet, amelyik a még megmaradtak közé tartozik, és kis átalakítással alkalmassá tettük az ostromlott palota szerepére. Az elnöknek felajánlja a Pi- nochet-junta, hogy családjával együtt hagyja el az országot. Allende nemet mond. Ekkor a junta kiadja a parancsot: „Azoknak, akik a palotában vannak, nyomuk se maradjon.“ K. Gy. HETED A TASZSZ hosszabb hírmagyarázatban foglalkozik a Kínai Kommunista Pért XI kongresszusával. Bevezető ben megállapítja, hogy a be számolóból ítélve a kongresszus tükrözte a Mao Ce- tungot követő vezetőségben folytatott harcot, amelynek során eltávolították a „kulturális forradalom“ leghír- hedtebb személyiségeit. A „négyek“ kongresszusi megbélyegzésével kapcsolatban a kommentár megjegyzi: köz ismert tény, hogy a „négyek“ közvetlenül Mao Ce- tung vezetésével tevékenykedtek. A TASZSZ-kommentár a továbbiakban részletesen ismerteti a kínai pártkong resszus belpolitikai vonatkozású megállapításait, illetve a jövőre vonatkozó célkitűzéseket, kiemelve, hogy ezek a Mao Ce-tungi tételek megerősítését tükrözik. Rámutat a kommentár arra, hogy a kongresszus anyagaiban a „négyeket“ teszik felelőssé a gazdasági kudarcokért, a- zonban a kongresszusi dokumentumokból megállapítható, hogy nem vitatták meg részletesen a társadalmi-gazdasági program kérdéseit nem jelölték meg a népgaz- gaság fejlődésének konkrét mutatóit. A kínai pártkongresszus kül- és belpolitikai vonatkozásait elemezve a kommentár megállapítja: a kongresszus az ország militarizá- lásának folytatására buzdítja a népet, s ezt mindenekelőtt a Kínát fenyegető nem létező, kiagyalt szovjet „veszéllyel“ indokolják. Hua Kuo-feng beszámolója és a kongresszus más a- nyagi külpolitikai részének alapvető tételei nemcsak semmibe veszik a jelenlegi nemzetközi fejlődés fő tendenciáit, hanem egyenesen azok ellen irányulnak — mu tat rá a kommentár, majd felhívja a figyelmet arra, hogy Hua Kou-feng a „szu perhataimak“ elleni harc U rügyén olyan „egységfront“ létrehozását sürgette, amely elsősorban a Szovjetunió ellen irányulna. A pártkongresszusi dokumentumokat elemezve a kommentár megállapítja, hogy Hua Kuo-feng a „szu ki a harcot a Szovjetunió ellen és a bomlasztó tévé munkásmozgalmon belül. U- kenységet a nemzetközi gyanakkor — ellentétben az elűző pártkongresszussal nem szerepel a mostani kongres.szusi anyagokban az imperializmus, a gyarmati rendszer és a neokolonializ- mus elleni harci egységfront kialakításának célkitűzése. Befejezésül a TASZSZ kommentárja kiemeli, hogy a KKP XI. kongresszusa a szovjetellenes kampány légkörében zajlott le és teljes mértékben eltorzította a szovjet- -kínai kapcsolatoknak az u- tóbbi években végbement a- lakulását. Eltitkolják a párttagok és a nép előtt a kapcsolatok normalizálása érdekében tett szovjet kezdeményezéseket, sőt azzal a koholmánnyal rémítgetik a kínai népet, hogy a Szovjetunió „nem adja fel Kína leigázásának a gondolatát“. Ennek kapcsán — jegyzi meg a TASZSZ — nem árt emlékeztetni L. I. Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtitkárának kijelentésére, amely szerint normális, jószomszédi kapcsolatokat szeretnénk ezzel az országgal..., de bármilyen államokról legyen is szó, a kapcsolatok kétoldalú alapokra épülnek. A KKP XI. kongresszusán megállapították, hogy Kínának még sok kérdést kell megoldania és nem kevés nehézséget leküzdenie.“ Az idő fogja megmutatni, mit és hogyan cselekszenek majd ennek érdekében — írja befejezésül a TASZSZ.
