Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-08 / 6. szám

W s

A KÖNYV ŰTJA A KIADÖTÖL AZ ANTIKVÁRIUMIG III.

^ AZ antikváriumban

Az antikváriumot sokan a betűk temetőjének tartják. Ocskapiaonak, ahol selejt- könyveit „süti el“ az ember. Még az írók és költők között Is akadnak olyanok, akik szégyellik, ha az antikváriumban találkoznak köteteikkel. Pedig hát mekkora tévedés ezl Hiszen az antikvárium kultúr- szerepe felbecsülhetetlen. A i^gl írásműveket itt mentik meg az elkallódástól. Felvásárolják az ide behozott ritkaságokat, s a legméltőbb helyekre, a múzeumokba és a nagykönyvtárakba továbbítják őket. Ilyen antikvárium Brati- slavában a Sedlárska utca 4 szám alatti könyvesbolt is, ide hívom meg most a kedves olvasót. ..

CSUPA ASSZONY ÉS LÄNY

Ügy látszik, a könyvárusttás lassan már női munka lesz. Sokszor megfigyeltem, hogy ott, ahol tegnap még férfi á- rulta a könyvet, ha megüresedik a helye, asszony vagy leány kerül a posztjára. így történt ez Szlovákia legnagyobb antikváriumában, a Sedlárska utcai könyvüzletben is. Elhunyt a férfi vezető, s ma egy fiatalasszony, Nagy Viola kormányozza a forgalmas boltot. Nő a helyettese (Koler Éva] Is, sőt a többi hat eladó szintén.

De vajon helyes-e ez? Hiszen a könyvüzletekben nemcsak eladni kell, nemcsak mosollyal leplezi a „rossz vevő“ iránti türelmetlenséget. Bizony itt cipelni is kell. A Sedlárska utcai antikvárium ban például hetente háromszor könyveket is vesznek, a- mlkor „tallcskaszámra“ hordják oda a város polgárai az eladó könyveiket. Am ezeket a könyveket kézbe Is kell venni, és ha megvásárolták, be kell rakni a polcokra, vagy bevinni a raktárba. Bírják-e ezt a férfiaknál gyengébb fizikumú nők? Ogy látszik nemcsak bírják, hanem jókedvvel végzik is. Mert szereti a könyvet, mert értenek a könyvhöz, s mert külön Izgalmat jelent számukra, há o- lyan könyvet vesznek meg, a- mely a ritka példányok között is ritka.

KÖNYV, AMELY 35 000

koronáért kelt el

Óriási forgalmat bonyolít le a Sedlárska utcai antikvárium. Hetenként mintegy ezer ember hozza be eladásra szánt könyveit, s ezek rövid

időn belül gazdát is cserélnek. Érthető tehát, ha első kérdésem az volt, milyen könyveket vesznek meg magán emberektől és magán- könyvtárakból, és milyen könyvet vásárol a vevő az üzletben?

— Minden könyvet szívesen megveszünk, ha nem szakadozott és nem hiányos — válaszolta Nagy Viola és Koler Éva egyöntetűen. Veszünk szlovák, cseh, magyar, orosz, francia és német nyelvű szép- irodalmi műveket, legyenek a- kár klasszikus, akár koptárs író vagy költő munkái. Itt jegyzem meg, hogy a magyar nyélvű könyveket nagyon keresik, és sajnos soha sincs belőlük annyi, amennyi elfogyna. Főképp Jókait, Mik- száthot, Mórlczot, Petőfit, Adyt és józsef Attilát keresik nagyon sokan, de kelendők a kortárs magyar írók művei, közöttük a csehszlovákiai magyar szerzők munkál is. Vásárolnak persze szakirodalmat Is, lehel az földrajzi. Jogi, filozófiai .vagy egyéb szakmunka. Számunkra azonban az az igazi „csemege“, ha antik könyveket kínálnak eladásra. Különösképpen örülünk az o- lyan régi kiadású könyveknek, amelyeket Szlovákia területén nyomtattak ki. Meg a- karjuk őrizni a szlovák irodalmi emlékeket, és ezért gyűjtjük a Slovenské pohiady bekötött számait, eddig már 1023 kötetet vásároltunk fel Büszkén mondhatjuk, hogy már csak néhány kötet hiányzik. Ezeket azonban, valamint a többi értékes könyvet a a kulturális közületek számára vásároljuk meg. Elsősorban a Matlca Slovenská, majd az Egyetemi Könyvtár, az Állami Levéltár és végül a múzeumok tarthatnak igényt 1- lyen könyvekre.

— Mutathatnának néhány értékesebb könyvet az újabb szerzeményeik közül?

— Itt varrnak a már előbb említett Slovenské pohiady kötetei, jelenleg ezek képviselik a legnagyobb értéket. Ez a kis francia könyvecske, melyet az 1700-as években nyomtattak ki (Gáliéi Desertatlo- nes Siblllls) 90 koronát ér. Ennek a másik könyvecskének (Ovidius a. szerelemről) nyolcvan korona az ára. Van azonban magyar nyelvű ritkaságunk is. Magyarország családjai a címe, 13 kötetből áll és 7000 korona a sorozat ára.

■— No persze, — folytatta a két asszony — adódnak úgy-; nevezett „slágervételek“ is. I- lyen volt évekkel ezelőtt a Biblia latina Bohemlca könyv- ritkaság. Ezt a könyvet 1489- -ben adták ki és — 35 000 koronáért adtuk el. Az Egyetemi Könyvtár vásárolta meg.

— Ezek szerint önök nem nagyon örülnek az egyszerű emberek által felkínált egyszerű könyveknek? — kérdeztem megdöbbenve a horribilis könyvárak hallatán.

— EllenkezőlegI Mi egy tíz- koronás szépirodalmi könyvnek is örülünk — mondta határozottan Nagy Viola és helyettese. — Két okból Is. Először mert ne legyen könyvkereskedő az, aki maga Is nem rajong az ^pdalomért. Márpedig ml magunk is „beleflcós- tolgatunk“ a jobb olvasnivalókba. Másodszor pedig, ha csak antik könyvet vennénk, ezeket olyan kis mennyiségben kínálják, hogy üzletünk

Nagy Viola és Koler Éva boldogan nézegetik új szerzeményüket, a 7000 koronát érő 13 kötetes „Magyarország családjai“ című sorozatot.

Jobbra: A Sedlárska utcai antikváriumban már korán reggel nagy a forgalom.

egyetlen polcán is elférnének. Ezért ismételjük még- egyszer, hogy mi a kínált könyvek legnagyobb részét megvesszük. És ml a lényeges: hála istennek olyan nagy kereslete van ma már a jó olvasnivalónak, hogy a vásárolt könyveket könnyen el is adjuk.

KCÍLOMBUSZ TOJASA

Azt hiszem, az elmondottak alapján mind bennem, mind az olvasóban is megfogam- zott a kérdés: dehát mindentudók az jintlkváriuml dolgozók? Hogyan tudják megállapítani erről vagy arról a la- tinf vagy németnyelvű könyvről, vajon mennyit ér?

Nos, én Is feltettem ezt a kérdést, és mondhatom az egyszerűnél is egyszerűbb magyarázatot kaptam.

— Alkalmazottaink többsége a szlovák nyelven kívül beszól magyarul vagy németül is. Ez kiküszöböli a magyar és német könyvek vásárlásánál a nyelvi problémát. A francia, angol és egyéb nyelven megjelent könyvek címeinek lefordításához pedig szótárt használunk. Természetesen az antik könyveik címeinek lefordítása nem lenne e- legendő Ismeret ahhoz, hogy eligazodjunk a valódi értékek felismerésében. Erre Is van segítség. Olyan speciális katalógusaink vannak, amelyekben megtalálhatjuk a világ legjelentősebb régi könyvelnek címeit és értékelését. És természetesen a könyveik hozzávetőleges árait is. Ha azonban mégsem találnánk meg a katalógusokban valamelyik eladásra felkínált könyv ismertetését, akkor könyvszakértőhöz fordulunk. Ilyesmire a- zonban csak akkor kerül sor,- ha a felkínált régi könyvért túlzottan magas árat kér a tulajdonosa. Hát ilyen „Ko- lombusz tojása módszerrel“ dolgozunk ml — fejezte be a tájékoztatást a Sedlárska utcai antikvárium vezetője és máris rohantak, hogy újabb könyveladókkal tárgyaljanak. Mert az antikváriumok derék dolgozóinak éppen olyan fontos, hogy „jó minőségű árut“ tartsanak, mint amennyire ne'- künk vevőknek érdekünk, hogy fillérekért jő könyvekhez jussunk.

NEUMANN JÄNOS

ét képDőművészett ki- állítást láttam decem- • ^ bér végén, január elején. Az egyiket Rtm. Sobo- tán (Rimaszombat), a Gömb- Ti Múzeumban, a másikat pedig Dun. Stredán (Dunaszer- dahelyen, a Csallóközi Múzeumban. Az előbbi Tűzzel, vassal cím alatt Lbrincz Gyula festőművész három — Dózsa György Katonái, Kosúti sortűz és az SZNF— 1944 című — grafikai sorozatát, az utóbbi pedig Bárt- fay Tibor szobrászművész portréit és Kyselica Éva fes- töművésznö festményeit, fa- liszönyegeít, illusztrációt mutatta be.

Lórincz Gyula rajzait már bemutatta a Dunamenti Mü- zeiim, s ha mindent nem is, de a Csallóközi Múzeumban és könyvalakban megjelenve is láthattuk. Vajon mi tette és teszi újra és újra idöszeKÉT KIÁLLfTÁS

JEGYZETEK LÖRINCZ GYULA, BÄRTFAY TIBOR ÉS KYSELICA ÉVA ALKOTÁSAIBÓL

rűvé e ciklusokat? Nem egyszerű rutinkiállításról, önmaga ismétléséről van-e szó, s egyáltalán tartalmaznak-e annyi erőt, hogy újra látva is élményt tudnak nyújtani? — kérdeztem magamtól még mielőtt beléptem volna a kiállító termekbe.

Eltekintve attól, hogy ha csak ismétlésből lenne szó, akkor is jogosult a sorozatok újra kiállítása, azt kell hogy mondjam, a válasz mindenképpen pozitív. így e- gyütt látva a három ciklust, az egységük, összetartozásuk

is szorosabbá, láthatóbbá válik, s az élmény is mélyebb. Emellett látható, hogy nemcsak a művész hangsúlyozza az összetartozásukat, de az eseményekben, s következtetésképpen magukban a ciklusokban is kidomborodik az az összekötő gondolat. Egyfajta történelmi vonulat három megállója, jelentős állomása.

Ugyanakkor az is feltűnik, hogy bár sok azonos motívumból, hasonló gondolatból álltak össze a ciklusok, Lőrincz nagyon is sokrétűen tudta megragadni az eseméLőrincz Gyula: Dózsa György katonái (tusrajz)

(óbbra: Bártfay Tibor: önarckép (patíiiázoll gipsz 1947) és Kyselica Éva, Maros, (o la), 1975)

nyékét. Ezt elsősorban nemcsak a rajz frissességével, de kompozíclós sokrétűséggel tudta elérni. Talán külön művészetelméleti tanulmányt igényelne az a kom- pozíciós változatosság,

amely sajátja a ciklusoknak. S gondolhatná az ember, hogy mindez csak a rajz frissességéből, alkalomszerűségéből adódik. De úgy tűnik, nem, mert hiszen aligha le hét a véletlen müve, hogy amikor a ciklus központi a- lakját, gondolatát akarja kifejezni, mindig azonos eszközökhöz nyúl.

A másik kiállítás is any- nyiban közös Lőrincz Gyula kiállításával, hogy már legalább részben látott anyagot mutat be. Mert bár még így együtt nem láttuk Bártfay Tibor szobrászművész portréd, vagy Kyselica Éva festményeit, azért sokat közülük már ismertünk, ség így együtt? Nos, hogyan is? Az egyik reális, konkrét viláaot ragad meg, konkrét, klasszikus eszközökkel, a másik pedig a női lélek dl modozó, szürreallsztikus, misztikus világába enged bepillantást. *

Kísérletezik; horgolt, kötött, vászonba ágyazott csipkékre fest, erősen, mint a régi mesterek glazúrozza a kép felületét. Akárcsak az újabb kor szobrászai. Henry Moore például a szobrait, áttöri a kép felületét, üregek, barlangok s tündöklő fényfoltok ordítanak vagy ragyognak belőlük. A női száj nála madár és énekel. Az ágon hintázó gyermek mellett ott bufencezik a torz majomalak, hogy még inkább érezzük s tudjuk a gyerek világának az egyediségét, megfoghatatlan és mégis reális voltát.

És ez az, ami tulajdonképpen közös mind a két művész alkotásaiban. Hogy nemcsak Bártfay Tibor, Kyselica Éva is meg tudja ragadni a valóságot, mégha transzcendens, immaginárius eszközökkel is.

Közös az — és ez különösen Bártfay Tibor esetében feltűnő — hoy bár nem mindig önmagukat ábrázolják, nem mindig önmagukról beszélnek, mégis minden esetben csak önmagukról szólnak. A legtöbb portréja, bárha más-más emberről készült is, elsősorban magáról a szobrászról, egyenes tekintetéről, feszes, szembenéző fejtartásáról árulkodik, mert csak azokat az egyéniségeket formájla meg, akiknek így vagy úgy hasonló a magatartásuk. mint a művészé.

Kyselica Éva kiállított néhány Art-protls faltszőnye- get is. Ezek közül elsősorban a Béke-kórus az amely újat, egyedit, és erőset tudott hozni. Hogy úgy mondjam, sikerült neki az engedetlen új technikát engedékennyé tenni. ' és kifejezni mindazt a szépet, *nagyszerűt, amit egy-egy ilyen kórus énekel.

NÉMETH ISTVÁN