Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-08 / 6. szám

>IWí‘T-r;*«

Äi' .HTF7iar»*i BTifl

PANORAAAA

» l annak emberek; aklk'y kel mindig szívesen találkozik az ember, és minden ú]abb találkozás megragadó élményt jelent. Számomra ilyen ember Koncz Zsuzsa, a magyar pop-zene első számú énekesnője.

Vagy öt évvel ezelőtt találkoztunk először. Az éppen induló Kontaktus szerkesztője, a tragikusan elhunyt Nagy Árpád bízott meg, hogy valahol fedezzem fel a nálunk vendégszereplő Zsuzsát, és készítsek vele rádlóinterjüt. Világéletemben viszolyogtam a mikrofontól, de mit meg nem tesz az ember egy jól induló műsorért.

Három napi keresés után Szencen csíptem el. Bergen- dyékkel lépett fel, és a mű sor második részében egy órás önálló koncertet adott Előadtam a kérésemet, és a kimerítő hangverseny után a szenei kultűrház egyik helyiségében vallatóra fogtam az akkor már Ismert és népszerű énekesnőt. Már vagy jő negyedórája forgott a magnó tekercse, amikor e- szembe jutott, hogy a Kontaktusban a beszélgető partnerek kötelezően tegezik egymást. Kissé félve közöltem Zsuzsával, hogy az egészet meg kell Ismételnünk. Egy csöppet sem bosszankodott, és ugyanolyan készségesen válaszolt a kérdéseimre mint azelőtt, mintha nem is egyórás kimerítő koncert u- táin lett volna.

Majdnem egy éve láttam utoljára. A peredi új kultür- ház bájos Igazgatónője megkért, hogy hívjam meg hozzájuk egy koncertre az egy hónapja hazánkban turnézó Zsuzsát. Ismét félve vártam a bratäslavai Carlton-szálló- ban, ahová Humennéről kellett megérkeznie autóbuszon, s ez pedig testvéreik között is jó ötszáz kilométer. Arra gondoltam, hogy a fárasztó út után rosszkedvű lesz. Szerencsére tévedtem. Éppoly kedves és vidám volt, mint mindig, mintha éppen frissen kialudva ült volna le velem a kávéhátó asztalhoz. A peredi hangverseny- meghívást elfogadta, méghozzá féláron.

Hát ezért örülök minden találkozásnak vele, mert tudom, hogy végtelenül közvetlen, szerény emberrel találkozom újra. Valami maradt benne a gézengúzból, aki 1962-ben Gergely Ágnessel megnyerte az első ízben megrendezett „Ki mit tud?“ táncdalversenyét. Mert ők ketten, a két tizenhat éves kislány volt a Gézengúz- -duett, legalábbis így nevezték magukat.

Azóta tizenöt év telt él A kis „gézengúzból“ a ma gyár pop-zene csillaga lett akit külföldön Is jól ismer nek és szeretnek. Lemezfel vételei Franciaországban jou jana Koncz néven kerülnek forgalomba, az NDK-ban és az NSZK-ban Jana Koncz néven ismerik. '

Tavaly szüntelenül felfelé ívelő pályafutásának kis jubileumát ünnepelhette. 1966-ban megjelent első lemeze, Szörényi Levente és S. Nagy István szerzeménye, a Rohan az idő. És Zsuzsával valóban elkezdett rohanni az 1- dő. Tíz év termése: 10 nagylemez, 110 kislemez összesen mintegy másfél millió példányszámban. Ebből 11 aranylemez. Rádió- és televíziófelvételek, koncertek, néhány filmszerep, és ami ezzel jár, rengeteg utazás — ez a tíz év mérlege.

— Szeretek utazni, új embereket megismerni, még

több barátot szerezni — mondja. Jártam már majd

mindegyik kontinensen, mindenhol szívesen meghallgattak. Rio dé Janeiróban éppúgy mint Tokióban, Budapesten, Prágában vagy akár Pereden. Én mindenesetre nagyon igyekszem, hogy

hallgatóim elégedettek legyenek velem. Nincs annál kellemesebb, mint amikor érzem, hogy a közö'nség befogadott a szívébe.

Egy íztwn megkérdeztem

tőle, tudja-e kinek köszönheti a népszerűségét, sikereit? Íme a válasza;

— A „Ki mit tud?“-nak, a régi lllés-együttesnék és a zenekar barátainak, akik nélkül eszembe sem Jutott volna énekelni, Bródy Jánosnak és Szörényi Leventének külön is. Ezenkívül a mai Fonográf-együttesnek, nélkülük valószínűleg nem folytattam volna az éneklést. Rajtuk kívül még azoknak, akik bíztak bennem és segítettek.

Mostanában a Korál-együt- tes kíséri. Általában a gyorsabb számokat kedveli, ezért is szerették meg a fiatalok. Egy idő óta azonban olyan vállalkozásba fogott, ami egyedülálló próbálkozás a magyar pop-zenében: ’ a magyar Irodalom — Arany, Ady, József Attila és Weöres Sándor — verseit énekli lemezre, tűzi műsorára. Vers- szeretétét különben már első nagylemezén meghirdette Milne „Szél“ című versével.

Sokan eleve bukásra ítélték a próbálkozását. Ügy tartották, hogy szentségtörés a verseket beat-koncer- ten előadni. Mi- a véleménye erről Weöres Sándornak, a- kinek a verseit korábban Kodály Zoltán zenésltette meg?

— Szerintem ez egyáltalán nem szentségtörés. Ha valaki jót, szuggesztívet, élményben frisset produkál, akkor minden rendben van. Ma már a gyerekek és a tizenévesek éppúgy dúdolják a Koncz Zsuzsa által énekeli verseket, mint a kimondottan beat-muzsikára írt dalszövegeket. Sok fiatal azt állítja, Zsuzsának köszönheti, hogy megszerette a verset. Hazamegy a koncert után, felkutatja a hallott verseket és közben újabbakra is rá talál.

Koncz Zsuzs^ új műfajt teremtett a magyar könnyű zenében. Ennek és meggyőző erőt sugárzó, zenei biztonságot tanúsító előadásmódjának- köszönhető, hogy ma már éppoly- népszerű az Idősebbek, 1 mint a fiatalok körében is. Ezt Igazolja az a számtalan levél, amely a címére érkezik. Részlet az egyikből; „Az az irányzat, amelyet a pop világában ön ^képvisel, korhatár nélkül él- ^vezhető. Minden lemezét megveszem, s nemcsak előadói készsége miatt. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szövegek, amelyeket tolmácsol, tartalmasak, gondolat- ébresztők. Úgy hiszem, nagyon sokan köszönhetjük Önnek Weöres Sándor és József Attlla-szeretetünket. ön az idők folyamán énekesnőből népművelővé lett.“

Hogy miért vállalkozott erre a magyar pop-énekesnők közül egyedül Koncz Zsuzsa, arra próbáljunk válaszolni ismét Weöres Sándor szavaival:

— Ez érdekes dolog, és nehéz a kérdésre válaszolnom. Kitűnő énekesnőből több is lehet, de olyan, aki ha megszólal, bárki téved- hetetlenü! tudja; ez ö, a világon is csak kevés van. A siágeréneklés inkább uniformizálja a szerzőket és előadókat, semmint alkalmat adna előadó-művészetük kibontakozására. Koncz Zsuzsa, több műfajban is tud elsőrendűt adni. Rendkívüli egyéniség. Csak egy Edith Piaf, egy Medgyaszay Vilma, és hozzátehetem, egy Koncz Zsuzsa van az • énekesnők között, aki ilyen masszaszerű, az elszürkülés veszélyét rejtő műfajban is ki tudta bontani önmagát.

És ezt nem én, hanem egy Immár elismert költő mondja róla.

Ezért tis2rtelem és liecsü- löm mindem már énekesnél jobban, ezért gratulálók kissé megkésve első lemeze megjelenésének 10., Illetve félbukkanásának közelgő 15; évfordulójához. És már elő re Is örülök legközelebbi találkozásunknak.

Két világváros: Párizs és Moszkva. Közöttük csaknem egyenlő távolságra a harmadik: Budapest, A harmadikban találkoztunk vele, pedig az első kettő színésznője, Párizsé és Maszk-* váé. Elsősorban ezeké, bár a mozik vásznán láthaU 'ja őt az egész világ.

A színhely: külvárosi kocsma Szolnokon. Füst, zsivdly. A füst ellenére kezdődik a forgatás. Az e-* gyík asztalnál két nő. Egy idősebb és egy fiatalabb. Mind a kettő ismerősnek látszik. A fiatalabb? Monorl Lili. A másik? Kihez is hasonlít?,

Ha ő az, hogy kerül Ide?

Mégis ö volt: Marina Vlady.

— Most Budapesten élek, az egyik magyqr film» ben szerepelek — mondja közvetlenül.

Marina Vlady magyar filmben. Mészáros Márta ,^0k ketten“ című játékfilmjében.

Változik a szín: A Május 1 Ruhagyár műhelye. Kattognak a varrógépek, bőrkabátok készülnek a futószalagon, a művezető Marina Vlady.

Vége a felvételnek. Marina Vlady siet haza.

Ma már érettebb női szerepeket bíznák rá. A ma» gánéletben is asszony, kétszeres mama. Nemrégiben még csábos mosolyú csitriket alakított.

Három fia van, három fiú sok gond... Sok gond, sok probléma, pedig már nagyok. A legidősebb húsz éves, a legfiatalabb tizenkettő.

— Az a baj, hogy már nyolc éve Párizs és Moszkva között élek. Repülőgép, hotelszobák, pró-' búk és forgatások.

— Ritkán vagyok együtt a családdal.

Müvészsors nehéz sors. Annál is inkább, mert a papa is a szakmában dolgozik. Hogy ki a papa? Színész ö is, Moszkvában, Valerij Viszockij. Elfoglalt ember.

Marina sikerekben gazdag „filmmúlttál“ rendeU kezik. Mészáros Márta filmje már a hetvenhatodik filmje. Szép szám ugye? Sokan irigylik is őt.

— Micsoda jó dolguk lehet -— mondják a fiatalok. — Menő fej a papa, sok sikert arat a mama, a srácoknak nem lehet rossz soruk. Lehet, de...

Viszockij a moszkvai Taganka Színház, művésze, együttese gyakran van úton. Gyors gépek a TU-k, de még így is messze van Moszkva Párizstól.

— Együtt filmezhetnek — dobja be az egyik eU lenkező.

— Közös filmben még egyszer sem szerepeltünk — mosolyog egy kicsit bánatosan Marina Vlady. Szívesen forgatnánk együtt, sajnos, eddig még nem sikerült.

Karácsony Párizsban, a gyerekek között. Párizs a szülőváros, itt a családi fészek?

— Melyik városra mondhatja, hogy mindenütt jó, de legjobb otthori?

Nem fogas kérdés. Egyszerű a válasz is: mindé- nült jó lenne, ha ... vagy módosítsuk: mindenütt jó, hiszen élek, illetve talán sehol.

— Talfin Budapesten együtt lehetünk majd... Bizakodással nyilatkozott, hogy valóban így volt-e, nem tudom. Annyi azonban biztos, hogy egy ideig a magyar főváros volt Marina legszebb városa. A filmben egyébként munkásnőt alakít. Nem szokatlan a szerep, sem a környezet.

— Már játszottam magyar filmben Jancsó Sirokkójában. Munkásnőt már sokszor játszottam, a szerep testre szabott. Szerepem szerint negyvenéves koromban döbbenek rá a fájó valóra, hogy tulajdonképpen még nem is éltem.

Marina Vlady élete olyan, mint valami színes álom. Változatos, érdekes, sokszínű. Legalább is mi, külső szemlélők ilyennek látjuk.

— Nagyon sokat dolgoztam, sokat éltem, van férjem, három fiam. Egy negyvenéves asszonynak — még ha érdekes életet élt — akkor is vannak problémái.

PALAGYI LAJOS