Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-02-01 / 5. szám

IM s

A

FeliértBTi-völgy kaptatóján két robogó erőlködik feiCelé, nevükhöz méltóan robognának, de a_ motor csak erőltetett nyüszítést hallat a csúszós havas úton. Nem is csoda, hiszen itt egyébként is ne hezen boldogulnának, hát még azzal a rakománnyal, amelyet szállítanak. A két-két utason kívül csákányokkal, kötelekkel, kampókkal és egyéb hegymászókellékekkel megrakott különleges kanadai szán is csúszik utánuk. A terepfutúk már rég befulladtak volna a friss, puha hóba . . Ahol pedig a robogók sem boldogulnak, ott utasaik gyalogszerrel, sítalppal teszik meg a nehezebb szakaszt.

Firkád, sűrűn havazik, és a szél olyan fájdalmasan liyUszit, mint imént a motorok. Feljutva a Visaoká alatti fennsíkra, a férfiak két csoportra oszlanak. Az egyik a Kacsa-völgy felé tart, a Gének északkeleti pillére alá, ahol jaroslav Mihel huszonöt éves lengyel hegymászó életét vesztette. Két kn- télhossznyi kapaszkodás után megcsúszott, és zuhanás közben halálos sérülést szenvedett. Az utána haladó társa, jaroslav Záromba szintén kötél nélkül maradt, egy másik lengyel hegymászócsoportnak köszönhe-\ ti szabadulását. A holttestet azonban kanadai szánnal kell elszállítani.

A másik csoport felderftőútra megy, a Csah-tó völgyében két jiöini turistát kell megtalálniuk, akikről már harmadik napja semmi hfr. Ami ma rájuk vár, nem mulatság, s szó nélkül húzzák a szánt.

Áthaladva a hidon, a másik kis hármas csoport a Cseh-tó völgye felé tart. Az út rögtön az elejétől igen megerőltető. Térdig süppednek a hóban, később már derékig, alig bírnak kikászálódni belőle. Sűrűn cse- rélkeznek az élén haladók, a csípős, velőkig ható fagyos szélben is szakad róluk a veríték. Örökkévalóságnak tűnik az az idő, amióta bukdácsolnak, és alig haladtak valamicskét előre. Most nem a kijelölt úton mennek, hanem keresztül-kasul a törpefenyőkön, mert a bozót egy kissé köti a havat.

— Ha ez a hótömeg megindul, Udo is esak legfeljebb májusban talál ránk — mondja Martin a fehér csúcsok felé intve.

— Talán már áprilisban is ránk bukkanna — menti viccelődve hűséges kutyájuk „szakmai“ becsületét Stefan.

A Poprádl-tó melletti hegyiszállóban, mint más karácsonykor, most is sok hegymászó összegyűlt. Gs mint általában minden karácsonykor, az időjárás most sem volt a legbarátságosabb. A turisták azonban fittyet hányva ró, december 28-án két- és háromtagú csoportokba verődve felkerekedtek, s nekivágtak az ormoknak. A legmerészebbek

a Magas-Tátra legnehezebben megközelit- hetö részét, a Gének sziklapárkányát választották. Ketten Sumperkból az ún. Pókok útja mellett döntöttek, amely minden tapasztalt turistát próbára tesz. A jiöini csapat, laroslav Cbaroustek és Ján Lachman eredetileg a Forrás-ösvényen akarta megközelíteni a célt, de látva:a helyzetet, a köny- nyebbik úttal, a PuSkáá-pillérrel is beérte. Az első nap a sziklafal több mint kétharmadát maguk mögött hagyták, sőt kellemes szállást is készítettek maguknak a szabad ég alatt.

— Visszafordulunk, vagy folytatjuk? — kérdezték egymástól másnap reggel, amikor látták, hogy az időjárás rosszabbra fordult.

— A iumperkiek visszaléptek — jegyezte meg Lachman —, még tegnan este.

Munkában a mentőszolgálat

Helexa felvétele

— Ogy vélem, hamarabb fent leszünk, mint lent, ha visszafordulnánk — mondta a tapasztaltabb Cbaroustek. — Már a szél e- reje is alább hagyott...

így tovább kapaszkodtak, állandóan Cha- roustek haladt az élen. Az utolsó kötélhossz előtt azonban megcsúszott, és vagy nyolc métert zuhant lefelé. Szerencsére az egyik kampóban fennakadt. Zuhanás közben megsérült a térde, a kihasadt hátizsákból pedig több minden kihullott, többek között a gyufa is. /

— Menj te előre — mondta Cbaroustek társának azután, hogy a sérült térdet bekötötték.

Délután kettőkor valóban a sziklapárkányon álltak, de hogy szaporán havazott, pihenőt sem tartva mentek tovább, hogy a Törmelék-tó völgyén át visszatérjenek a Poprádi-tóhoz. Közvetlen a nyerag alatt a- zonban egy jeges sziklafal állta az útjukat.

— Kampókkal csak átjutunk — próbálta Lachman meggyőzni idősebb társát.

— Talán — hagyta rá az bizonytalanul —, de ha te is. megsérülsz, se le, se fel.

Visszatértek hát a Gánekra, és a hosz- szabbik út, a sziklapárkány jobb oldalán vezető hajlat mellett döntöttek. Aznap öt- ven méternyi szintkülönbséget tettek meg mindössze lefelé, amikor az est ismét rájuk köszöntött. Gyufa híján most már a gézreMesterségük

a

kockázat

zsót sem gyújthatták meg, hogy valami meleg italt készitsenek maguknak, vagy lucskos ruhájukat egy kissé megszárítsák. tgy az éjszakát' átdideregték. Ráadásul reggelig fél méterrel lett vastagabb a bútakaró, és kellemetlen szél támadt. A hegymászók mégis szerencsésen lejutottak a sziklafal tövébe. Derékig süppedtek a porhanyős hóban, bármennyire igyekeztek is, a Váha- -nyereg felé vezető út sehogy sem akart elfogyni. Alkonyatkor holtfáradtan vánszorogtak a Viszoká alá. Mi mást tehettek, a hóban vackot kotortak maguknak, és meg kellett várniuk a negyedik reggelt is.

— Ne aludj, Vladó — kérlelte társát Lach- man. — Mozogjunk egy kicsit, hallod?! Egy- -kettő, egy-kettő ... Hallod? — Én már nem bírok — nyöszörögte síri hangon Charous- tek.

S az éjszaka nagyobb részét Lachman átvirrasztotta a huszonegy éves halott társa mellett. Amikor derengett, elgyötörve és lélekben letörve szedelőzött fel a Váha-nye- reg felé. Az előző napi nyomokat belepte a hó. Megpróbálkozott felkapaszkodni, de a- lig tett pár lépést nagy kínlódva, megcsúszott. Feküdt egy ideig, új erőt gyűjtve, da hasztalan ostromolta a meredek sziklafalat...

Amikor a hegyi mentőszolgálat három tagja a Cseh-tó alatt a meredek völgykapn- hoz ér, szinte lélegzet-visszafojtva lépkednek, mert a lavinát egyetlen hajszál tartja csak fent. Milan az órájára pillantva megállapítja, hogy az az út, amely nyáron egy óra alatt a lábukban van, most ötször tovább tartott, s hol van még a völgy második teraszai

— Semmit se látni ebben az ítéletidőben.

— Kiáltásukat is elfojtja ex a rettenetes szél,..

De csak kiabálnak, füttyögetnek, várnak. Hiába. Semmi válasz.

— Lőj fel rakétát! — fordul Martinhoz Milan.

S máris világitórakéta ível a Gének, a Viszoká, a Tengerszem-csúcs felé. Semmi jel. És még egy a Váha irányába. Megint semmi. Vagy talán mégis? Psszt!

— Mintha valaki kiáltott volna a völgy végéből — találgatják felváltva.

— Lődd ki az összes rakétát, de lassan! — kiáltja Stefan.

— Igen, hangot hallok, egészen kivehetően — örvendezik Milan. — Gyerünk!

Amikor a sportolók nagy érdeklődéssel hallgatták a híreket a csehszlovák hegymászó-expedíció sikereiről, hogy hazánk határain túl, a messze Himalájában legyőzték a világ ötödik legmagasabb csúcsát, a Ma- kalut. Ián Lachman jiöini hegymászó büszkén és még több hálával hangjában mondta:

— Én ismerem Milan KrUéákot, a Maka- lu legyőzőjét, egyike volt annak a három bátor és önfeláldozó embernek, akik a Ma- gas-Tátrában a Gének alatt megmentették életemet.

És bizonyára sokan mondták még ékkor ugyanezt szlovákul, lengyelül, németül, magyarul, mert Milan az elmúlt években a Magas-Tátrai Hegyi Mentőszolgálat minden olyan akciójában részt vett, amikor bajba jutott embereken kellett segíteni a magányos sziklaormokon, jeges-havas szakadékokban.

JÚLIUS PSOTKA

Előszűr csak az osztálytársai suttogták;

— Gyereke lesz.

Később már az egész Iskolában beszélték;

— Kismama. Anyuka lesz. Es mire elfőtt a karácsonyi szünet G. Éva bő kismama ruhában cipelte a suliba a táskát.

Az úf évben már nem ment vissza az Iskolába, kimaradt a negyedik osztályból.

„EZT A SZÉGYENT!...“

Wem először hallom; középiskolás lány a tanévben állapotos lesz. Tudok olyan osztályról, ahol hét lány szakította meg a tanulmányait terhesség miatt.

G. Éva mondta még a terhesség kezdeti időszakában:

— Nem volt feltett szándékom, hogy mint diák szüljek, de amikor megtudtam, hogy gyermekem lesz, egy percig sem tétováztam.

G. Éva nővére ápolónő:

— Amikor nekem elmondta, még lehetett volna segíteni, de ő hallant sem akart róla. Vállalja a gyereket. Mikor ezt Évának elmondom, gúnyos fölénnyel fogadja a nővére véleményét:

— „Segíteni" akart meg, hogy „minden rendbe lesz!“. Miért? Mi nincsen rendben így? Most az ötödik hónapban vagyok. Négy hónapon belül megszülöm a gyereket, és Jövőre leérettségizem.

Amikor e szavak elhangzottak, bevallom, inkább a- molyan felelőtlen kijelentésnek tartottam. Hiszen nem egy esetről tudok, amikor a diák-kismama hasonlóan fo- gadkozott, azután Jött az esküvő. a gyerek, a gondok

— és az érettségi elmaradt.

Szóltam is erről G. Évának.

— Ha ez így történnék, nemcsak én nem lennék e- légeden magammal, hanem a gyermekem apja is csalódnék bennem, hogy hagytam kárba veszni a három és fél évet. Hiszen amikor megmondtam neki, hogy gyerekünk lesz, az volt az első kérdése; ,fie azért az iskolát befejezed?"

— Az apa?

— Két évvel idősebb nálam, autószerelő. Itt lakik a városban a szüleinél. Szépen keres, tizenöt ezer korona megtakarított pénze van, és az első pillanattól kezdve jól megértjük egymást: Talán ennek a nagy szimpátiának köszönhető a gyerekünk

is. Mindjárt, amikor megmondtam neki, hogy állapotos vagyok, kézen fogott, bemutatott a szüleinek és megmondta, hogy szeretnénk összeházasodni.

— Hogyan fogadták a hírt a fiú szülei?

— Akkor velem megértőén viselkedtek, és nagyon kedvesek voltak, csak amikor elmentem — ahogy a férjem mesélte — szidták meg őt. Egyébként semmi a- kadályt nem gördítettek az utunkba, sőt, azt mondták, költözzünk hozzájuk.

— Es a te szüleid?

— Apám hallgatott, anyám sírt. „Ezt a szégyent, ezt a szégyent!" — mondogatta, öt csak az bántotta, mit szólnak majd az emberek, mert hát a faluban mindennek gyorsan híre megy. Aztán sajnálta azt is, hogy elúszik az iskola. Néhány napon belül bemutattam szütalpra állt

t7

O

leimnek Zolit, és megmondtuk, hogy összeházasodunk, és később az iskolát is befejezem. Édesanyám erre egy kicsit megnyugodott.

KÖNYVEKKEL A KEZEMBEN RINGATTAM

Közel egy év telt el a következő találkozásunkig. Közben néha láttam az utcán G. Évát. Először egyre gömbölyödő hassal, a férjével kettesben sétálva, majd

később már úgy, hogy ma-, guk előtt tolták a babakocsit. Amint 'alkalom adódott elbeszélgettünk.

— A hatodik hónapban voltam, amikor összeházasodtunk, és a férjem szüleihez költöztünk abban a városban, ahol iskolába is jártam. Bizony, a terhesség u- tolsó hónapjaiban inkább csak a gyermekneveléssel kapcsolatos könyveket forgattam, készültem az anyai hivatásra. Közben az osztálytársnőim felkerestek, majd amikor leérettségiztek ideadták a füzeteiket. Persze közvetlenül a szülés u- tán, és az első hónapokban még kevés időm maradt a tanulásra.

G. Éva anyósa:

— Azt mondtam a menyemnek, amikor megszületett a kislány, hogy hagyja azokat a könyveket, törődjön inkább a gyerekkel, vagy ha akad egy-két perc szabadja, hát pihenjen, mert nem lesz neki szüksége az érettségire, keres a fiam szépen. Amikor azonban láttam, hogy ha lefektette a gyereket, kimosott, megfőzött — meleg vacsorával várta mindennap az urát — tanult, még éjszaka is égett az ágya mellett az éjjeli lámpa, hát otthagytam a munkahelyemet, napi négyórás állást vállaltam, hogy segíthessek neki, hadd tanulhasson.

G. Zoli, a férj mondja:

— En nem akartam az a- laplskola befejezése után tanulni, szakmunkásképzőbe jelentkeztem, amit később nagyon megbántam. Nem mondom szeretem a szakmámat, azt hiszem értem is.

de nyugtalanít, hogy amikor minden lehetőségem megvolt a tanuláshoz, nem használtam ki. Éppen ezért mondtam Évának: „Ha törik, ha szakad, be kell fejezned az iskolát". Aztán megegyeztünk, hogy később én is beiratkozom esti iskolába.

A feleség, Éva veszi át a szót:

— Bevallom, kezdetben nem nagyon tudtam a gyerek mellett tanulni, de amikor arra gondoltam, hogy megígértem a szüleimnek, és az anyósom is munkahelyet változtatott a kedvemért, meg a férjemmel is megegyeztünk, hát becsületbeli dolognak tartottam a hélyt- állást. Még az is eszembe jutott, hogy milyen fölényesen búcsúzott az osztályfőnököm: „Egye-fene, szakítsa meg az iskolát, de akár ki is léphetne, mert ahogy én magát ismerem, úgysem lesz abból az érettségiből semmi." Neki is, másoknak is bizonyítani akartam. Es így könyvekkel, füzetekkel a kezemben ringattam a gyereket, mormoltam a magyar irodalmat pelenkamosás közben. ..

NEM MARADOK LE

Sikerült!

Az érettségizett boldog a- nyukát virággal várta a férj meg a kis Tünde az érettségi napján az iskola előtt.

— Nem Jeles az érettségi bizonyítványom, két hármas és két kettes, de így is nagyon örülök neki.

Az osztályfőnöke, aki an- ' nak idején nem bízott benne az érettségi után így nyilatkozott:

— En nem hittem, hogy

G. Éva befejezi az iskolát. Nem volt valami híres tanuló. Gondoltam, most a gyerek mellett aztán végképp fütyül az egészre. Éppen e- zért meglepődtem, amikor szépen, az osztály átlagához mérten közepes tudásról e- dott számot.

Az érettségi Óta lassan már több mint egy félév telt el. Éva rövidesen munkába áll, mivel az anyósa elvállalta Tünde gondozását. Ösz- szel Zoli is beiraikozolt a gépipari középiskolába. Most már neki világít az éjjeli lámpa.

— Engem a feleségem ő- rettségije kötelez — mondja a férj. Ha ö képes volt arra, hogy a gyerek mellett tanuljon, akkor nekem is kötelességem a munka mellett iskolába járni. Nem a- karok lemaradni.

Néhányszor jártam náluk. Boldogan élnek.

— A megismerkedésünk Óta gondok, nehézségek, no persze örömök is értek bennünket, de minden nehézség előtt azt mondtuk, hogy nem hátrálunk meg. Tudod, nagyon jó érzés, amikor reggel felébredünk, magunkhoz vesszük az ágyba Tündit, egymásra nevetünk — szebben, boldogabban telik így a nap.

Végül Zoli tesz pontot a beszélgetésünkre:

— Amióta egybekeltünk minden fillérrel takarékoskodunk, mert — amint befejezem az Iskolát — szeretnénk az Éva falujában építkezni.

ZOLCZER LÄSZLÖ