Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-18 / 3. szám

A világhírű szovjet állami díjas régész, a természettudományok doktora, Szergej A. Szerajonov kmidldl és szovjet kutatók egyöntetű véleménye szerint az utóbbi Idők egyik legnagyobb tudományos sikerét érte el az archeológiában. Amikor megérkeztem Lenlngrádba, elmentem hozzá a Szovjet Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének abba a részlegébe, ahol az ősi technikával foglalkozó laboratóriumot berendezték, és megkértem, hogy beszéljen kutatásairól.

— A múzeumokban a történelem előtti Idők embereinek számtalan használati tárgya halmozódott fel — mondta Szemjonov. — De még a szakemberek sem tudják mindig, hogy mit csináltak éppen ezzel vagy azzal az ősi tárggyal. A leletek leírásai kevés kivétellel nem adnak választ erre a kérdésre. Ml arra törekszünk, hogy megfejtsük e tárgyak rendeltetését, s úgy vélem, hogy ehhez a nyomkutatás (a trasz- szológla) és a használatot elemző (funkcionális) kísérletek nyújtanak segítséget.

— VoIt-e alkalma .önnek az ősemberek eredeti eszközeivel dolgoznia?

— 0, dehogyl Hiszen ezek e- gyedl kiállítási tárgyak. Ml magunk készítettünk „ősi“ szerszámokat, és azokkal dolgoztunk. I- lyen módon megismertük a történelem előtti technológiát, és megértettük, hogy mire használták ezt vagy azt a tárgyat.

— Ml vezette önöket arra á gondolatra, hogy a kriminalisztika módszereit alkalmazzák?

— Ha sokáig használtak egy szerszámot, akkor azon nyomoknak Is kellett maradniuk. A trasz- szolögial módszerek alkalmazásával „megszólaltak“ a tevékenységek nyomai, s kitárult a mozgások sebességének és erőviszonyainak a világa, amely az egyik vagy másik munkafolyamatra jellemző. Az alig észlelhető mikroszkópos méretű nyomok elárulták, hogyan készítette kőből az ősember a kőbalta tejét, hogyan munkálta meg és hogyan csiszolta simára.

Megvizsgáltuk azokat' a „furcsa“ tárgyakat Is, amelyeknek nem nagyon volt határozott tormájuk. Elkezdtünk köbaltákat készíteni, és ezek a kísérletek lehetővé tették, hogy megállapítsuk; e „furcsa“ tárgyakkal faragták, kapálták, kaparták a köveket. Természetesen nekünk ez nem sikerült azonnal. Sokáig kellett a történelem előtti ütések nyomait tanulmányoznunk, amíg sikerült pontosan megállapítani, hogy — mondjuk — a kőkések élét mindössze egyetlen mesteri ütéssel alakították ki. Amikor sikerült a hasadási Irányt eltalálni, akkor már nekünk sem ment rosszabbul a dolog, mint a Cro- -Magnon-1 ősembernek.

A kerámiakor előtti szakaszban, amikor még nem tudtak agyagedényeket készíteni, bőrből fabrikáltak tartókat. A böredény vízhatlan: készítettünk Ilyen edényt, vizet forraltunk benne. Izzó köveket helyezve bele, és halat Is tudtunk főzni. A vízben felpuhított bőr tetszés szerint formálható, de száradás után Is megőrzi alakját. Elkészítettük egy Ilyen bőrfazék hasonmását, és egy hé- tltg függött tele vízzel; nem pu- hult meg és nem Is csöpögött. De amikor az edényt vízbe helyeztük, olyan puha lett, hogy egy óra múlva a fazekat már teáskannává alakíthattuk át.

Sokáig azt gondolták a régészek, hogy egy fatörzsböl vájt csónak készítésére éveket fordítottak a kőkorszak emberei. Nekünk csupán napokra volt szükségünk. Egy „ősi“ csónakot tíz nap alatt faragtunk ki köbalták- kal és késekkel, azután szerencsésen végigcsorogtunk vele az Angarán.

Az ősi módszerekkel faszerszámot Is kialakítottunk szántáshoz, és gyorsabban megforgattunk vele egy földdarabot, mint a XX. század elejének kapáival. Emellett figyelembe kell venni, hogy az ősi földművelő fizikailag sokkal erősebb volt nálunk.

— Ügy hallottam, hogy az ősemberek bizonyos munkadarabjai mindmáig felülmúlhatatlan műszaki bravúrnak tekinthetők.

— A „jakutszkl csodára“ gondol? Azokra a meglepő ősi készítményekre, amelyeket nem tudunk megismételni? Beismerem, 45 éve foglalkozom velük, de mindmáig zsákutcában topogok. A kőkorszak végén az ember például o- lyan furcsa kőékeket készített, amllyenek a négyezer éves Ismert jakutszkl temetőből kerültek a napvilágra.

Nézze, Itt vannak azok a prizmák, amelyeket magunk próbáltunk készíteni. Teljes csőd: az ősember sokkal jobbakat csinált, tökéletes geometriai formával. A temetőben több ezer prlzmasze- rü éket találtak. Megmutattuk e- z.!ket a készítményeket a kemény kövek köszörülésével foglalkozó sr.akembereknek. Azt mondták, hogy csak köszörűgéppel lehet hasonlókat kialakítani.

X.

Ezeket a prizmákat kovakőből vagy kalcedonból készítették, és csontnyélbe Illesztették. Így tetszés szerinti hosszúságú késeket vagy fűrészeket láthattak el nyéllel. A kovakő mindig görbe vonal mentén reped, az ősember viszont egyenes élű szerszámot készített 'belőle. Micsoda gyakorlat kellett ahhoz, hogy a követ megfelelő formájú lemezre törjékl Ráadásul ezek a pengék olyan élesek, mint a borotva — a köszörülés legkisebb nyoma nélkül. Ogy tűnik, az ősembernek olyan Ismeretei voltak, amelyek lehetővé tették Ilyen eszközök készítését anélkül, hogy bármilyen utólagos megmunkálásra szükség lett volna. Hogyan készítették a Ja- kutföldön élő ősemberek ezeket a gyönyörű, csiszoltnak tűnő készítményeket? Titok marad. Meglepő az Is, hogy (ezt pontosan tudjuk) fa- és szarueszközökkel ala kitolták ki őket, és a köszörülésre vagy a csiszolásra nem alkalmaztak cslszolóeszközt.

Az a benyomásunk, hogy egyetlen ügyes mozdulattal pillanatok len ügyes mozdulattal pattintották le egy kődarabból az Ideális pengéket. Megfoghatatlan! Egyéb ként hasonló és nem kevésbé csodálatos kalcedon lemezeket küldtek nekünk Indiából elemzés végett. Megnéztük őket mikroszkóp alatt. A kis, két centiméter hosszú és fél centiméter széles lemezek nagyon kopottnak látszottak a használattól. Arra következtettünk, hogy ezek a lemezek szintén szerszámbetétek voltak, a kések bambuszvágásra szolgáltak. A fiatal bambuszsarjak az Indiai konyha kedvelt csemegéi, a bambusz viszont szilíciumot tartalmaz, ami fokozatosan lekoptatta ' a pengék élét. A lemezek mindkét oldalán láthatók elö- re-hátra mozgásra utaló vonalak a fűrészelés jelel. Tehát ezekkel a lemezekkel bambuszt fűrészeltek. z

— Kötelezőnek tartja a „mun- kaklsérleteket“, vagyis a történelem előtti emberek munkájának a megismerését?

— Nem minden esetben. De gyakran ' szükségünk van rá, hogy kobaltéval vágjunk fát, vagy más ősi munkát végezzünk, és Ily módon bizonyítsuk be feltevéseinket, hogy a durván faragott kődarab mondjuk balta volt.

G. GECOV

Kőbaltás emberek a laboratóriumban

A SZOVJET RÉGÉSZET ÚJ SIKEREI

Cethal-csarnok

SEIVI TETŐ/ SEiyi F^L Sokszor éá sok szó esett máníirróf, hogy ä míí^nyagoknak meg kell találhiok igazi helyüket.világunkban, s azokat-a^i társulásokat más anyagokkal^^ ahiielyekker a legtöbbet' nyújthatják. Erre is kitűnő példa az a sokcélú épitniépy, amely egyesek szerint határkőnek tekinthető a csarhok- épitésben.

A vasbetonból, műanyagból vagy vas és alumínium rácsszerkezettel kialakított, teljesein tetszőleges Idomú héjszerkezetek, a felfújható csarnokok és lég- zsáktetók, s nem utolsósorban a müncheni olimpiai stadionhoz hasonló változtatható tetők után bajos lett volna megjósolni, hogy ml várható még ezen a téren. De most, hogy Mannheim egyik parkjában felépült egy több rendeltetésű, kiállításoktól a hangversenyeikig a legkülönbözőbb célokra is alkalmas csarnok, már szinte magától értetődőnek látszik, hogy csakis valami hasonló következhetett. Egy klasszikus építőanyag társulása egy merőben új anyaggal, teljesen új lehetőségeket teremtve.

„Tetők teteje“, „sem fal, sem tető“ — próbálja meghatározni a szaksajtó a 7500 négyzetméter alapterületű szeszélyesen í- velt tormákban 8500 négyzetméteres összefüggő, tartófalak nélküli héjjal kialakított csarnokot. A szerkezete mindössze ennyi; negyvenezer lyukú rács műanyag héjjal fedve. A rácsszerkezet egy különlegesen e- rös, ugyanakkor hajlítható kanadai fenyő 5X5 centiméteres kettősen szerelt léceiből készült. A keresztezés! po-ntoikon egy-egy 8 milliméter vastag csavarmenetes gömbvassal és anyacsavarral erősítették ösz- SZ0 őket. Ez a légies szerkezeit a nagyobbik kupolacsarnok esetében 20 méter magas, és nem kevesebb, mint 60 métert hidal át.

A két tervező (C. Mutschler és ]. Lang- ner) számára — talán mondani sem kell — az építmény statilkája bizonyult a legnehezebb feladatnak, hiszen alapötletükkel o- lyan leckét adtak fel maguknak, amelyhez egyetlen statikai rendszer sem nyújthatott segítséget, de nem álltak rendelkezésükre még csak tapasztalatból szerzett adatok sem. A szokatlanhoz szokatlan megközelítési módot kellett találniuk. Egy 1:500, majd 1:250, végül 1:100 léptékű modellel és természetesen komputer segítségével tapogatták ki a lehetőségeket, és szerezték meg a szükséges adatokat. Ebben az eljárásban még nem volna semmi különös, csakhogy ők először nem egy talpán állő, hanem fordított, felfüggesztett modellel dolgoztak, abból az egyszerű formulából kiindulva, hogy ami egyensúlyban van függő helyzeitben, az állni Is stabilan áll. Egy ilyen modellnél azonban csak húzófeszültségek jelentkeznek, tehát csak akkor tanulmányozhatók. Az 1:100 léptékű, rendkívüli gonddal felépített harmadik modell szolgált aztán a további adatok megszerzésére, például az eCethalnak nevezték el városuk új létesítményét a mannheimi- ek. A fa és műanyag.kombinációjával kialakított héjszerkezet a hagyományos és a merőben új építőanyag legelőnyösebb tulajdonságait érvényesíti. A konstrukció kialakitásákor a tervezők egy függőháfó formá- jáből indultak ki, azt állítva a feje tetejére.

Bármilyen íves forma kialakítható a kettőzött falécek 50X50 centiméteres négyszögek és rombuszok alkotta rácsszerkezetével. A nagy csarnokokat összekötő folyosó szereléséről készült kép egyaránt jól érzékelteti a szerkezet könnyűségét és könnyed vo'ualvezetésének lehetőségét.

setleges héteher és szélnyomás hatására ébredő hajlítófeszültség vizsgálatára.

Szerelés közben, ahogy lépésről lépésre, pontosabban szólva: lécről lécre haladt a munka, természetesen több ponton alá volt állványozva a rácsszenkezet. Amikor viszont elkészült, annál kíméletlenebb teherpróba alá vetették. Egy 406 négyzetméteres felületre 205 vízzel színültig töltött szemeltes- bödönt akasztottak, a várható terhelés sokszorosát. A szerkezet kifogástalanul kiállta a próbát, élettartama azonban feltehetően nemcsak szilárdsága miatt lesz hosszú. A választott fenyőfa rendkívül szívós és Időálló is, s feltételezhető, hogy a kőt oldalán PVC-vel rétegelt poliészter héj is tartósnak bizonyul.

A tantőfalaik, pillérek, gerendák, lemezek nélküli csarnokot sokan a csarnoképítés új korszakát nyitó építménynek tekintik. Ez talán túlzás, de az kétségtelen, hogy váratlan irányba tett és sok lehetőséget rejtő lépésről van szó.

H. P.

mt lehet kezdeni egy maroknyi kó- és fémdarabbal, amelyek az ősember munkájának nyomait őrzik? •sméf kézbe kell venni őket, mert csak így lehet legtöbbször pontosan meghatározni, hogyan használók őseink az eszközöket. A régész kezében háromezer éves leletek a Tajmii félszigetről.