Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-06-14 / 24. szám
lÄNYOK, ASSZONYOK i«3 A (Folytatás az 1. oldalról) „KASZÁRNYÁBAN“ EZ AZ ÜZEM AZ IPOLYSÁGIAKÉ Irányítsák hát ők — mondja és a szakközépiskola esti tagozatát szer- vezl, igyekszik meggyőzni a szülőket, hogy textilipari szakközépiskolába, textilipari főiskolára adják a gyerekeiket, hogy egyszer nyugodt szívvel állhasson odébb, s a helyét és mások helyét is rátermett helyi vezetők vegyék át. Egyébként nemcsak prédikálja a vizet, ő is tanul, a Li- berecl rextillpari Főiskolát végzi, s előad itt a szakközépiskola esti tagozatán. — Száz oka'is lenne rá, hogy ke- w reket oldjon — próbálom őt belő » rántani a kicsit, kényes témába. — Már csak azért is, mert közelebb az ing, mint a kabát- — veszi a labdát. KONGRESSZUSI RIPORTJA 3. Jaroslav Skoda, a s-zeméluzeti osztály vfizetője A Piaiénak a Selmecbányái anya- vállalatán kívül még két ilyen üzemegysége van Nltrán és Veíky Krtisen s a gyártmányaik a négy üzemegy ség együttműködésével készülnek. Így aztán az üzemegység önhibáján kívül is olykor lemarad a tervvel. Az ugyanis, hogy teljesítik- e a tervet, sok rajtuk kívül álló tényezőtől is függ. Például az anyagellá fástól, a többi részleg tervteljesíté- sétől és olykor még a naponta forduló teherautók érkezésétől Is. — Saját muiikásnőtk teljesítményétől nem? — kérdem. — De mennyire, hogy attól Is. Persze azért ez a jobbik eset. Ilyenkor mindig lehet valamit tenni. Ök, ha kell a szabad szombatokat is fejáldozzák. Jaroslav Skoda nem beszél hasból. Előveszi a tavalyi kimutatásokat: — íme, tavaly teljesítettük a tervünket. Pontosan száz százalékra — mondja, majd megmutatja a többi mutatót is. Egyik-másiknál a terv alatt maradtak, másutt valamivel túllépték a tervezett mennyiséget. Így alakult kf a kerek száz százalék . . Ebben az évben — legalábbis egyelőre — jól állnak. Eddig száz egész egy tized százalékra teljesítették a tervüket. Ügyeskedtek, pontosan figyelték a teljesítményt, s ha olykor mégis mutatkozott valami le maradás, gyorsan Intézkedtek. MANEKEN És akinek a feje fölött összecsapnak a villámok, az egészen halk szavú szende lány. Ügy is mondhatnám, hogy Hamupipőke. Katka Ko- zelnická — ő összegezi a napi teljesítményeket. A vezetők természetesen tőle kérdik — mivelhogy ö mutatja be a két műszak teljesítményét, mi van, mi történt vagy történik, miért nem teljesítették a tervet. Katka Kozelnická tagja a XV. párt- kongresszus címet viselő ifjúsági szocialista brigádnak, s ahol tud, segít. És nemcsak az üzemben, hanem a városban Is. Az üzemi Ifjúsági szervezet vezetőségén kívül tagja a városi Ifjúsági bizottságnak Is, s ö kezeli a bizottság pénztárát. Van egy mellékfoglalkozása: ö az üzem manekenje. Az ifjúsági rendezvényeken ő mutatja be a szebbnél szebb kardigánokat, puJóvereket, vállkendöket. — Szívesen veszem magamra ezeket a ruhadarabokat, szívesen megyek velük divatbemutatóra, mert az ember Ilyenkor mérheti le igazán, mit is gyártunk, s tetszik-e a lányoknak, asszonyoknak — mond’a. — És tetszik? — De mennyire, hogy tetszik. BoiSena Okropová, a SZISZ üzemi szervezetének az elnöknője Katarina Kozelnická, az üzem manekenje A szerző felvételei Utána az ember még' a munkát Is nagyobb kedvvel csinálja. MÉG VALAMIT A SZLSZ-RÖL Bozena Ukropová, a SZISZ üzemi szervezetének az elnöknője, az üzem fenti ifjúsági szocialista brigádjának a vezetője és Viera Buröová, a szervezet vezetőségi tagja kísérnek végig az üzemben. Előbb kis klubhelyiségüket mutatják meg. Annyira apró, hogy még az oklevelek sem fémek el a klub falán; Ezért aztán már a folyosón megnézem. Kettőt közülük a SZ3Z KB-tói kapták. . A krónika, amit ugyancsak átnézünk, arról tanúskodik, hogy joggal. így aztán nem is véletlen, hogy Kornélia Zanátovát, egyik munkásnőjüket delegáltak a SZISZ II. kongresszusára. Öt és Hortos Olgát a köztársasági elnökünk, dr. Gustáv Husák Is meghívta. Az utóbbival beszéltem. — Miről mesél majd a köztársasági elnöknek, ha .megkérdi hova való, s mit csinál, Illetve mit gyártanak az üzemben, amelynek a képviseletében eljött a prágai várba? — kérdezem tőle. — Elsősorban az asszonyokról, azokról, akik munkát kaptak, s akik becsülettel helytállnak. És a fiatalokról .. — mondta, TANMŰHELY Az üzem megtekintését az Ipari tanulóknál kezdtük. Szép, tágas, teremmé alakult az egykori, bizonyára sokszor pokolba kívánt barakk-kaszárnya és ragyog a neonfénytöl, tisztaságtól Balra különböző varrógépek, asztalok és természetesen fiatal lányok, akik a gépek fölé hajolnak. Zita PO'dhajská, a tanulóin- tézet vezetője fogad. Kedves, közép korü hölgy. Állandóan mosolyog, és első pillanatra észreveszed benne az anyát. Valamikor a vrbovét Tríko- tában dolgozott. Ké.söbb Selmecbányán oktatta a lányokat, majd amikor megalakult az üzem Ipari-tanuló intézete öt is idehelyezték. A tanulórészleg nem sokban különbözik a gyár többi egységétől, mert itt is akárcsak a többi teremben különböző varrógépek és a tö- léjük hajló lányok. — Szótfogadnak a lányok? — kérdem Zita asszonytól. — Már hogyne. — És ügyesek? — Nagyon Is. Persze, vannak közöttük ügyesebbek és még ügyesebbek. Mind nagyon szófogaJó és szorgalmas — qiondja még egyszer és arról beszél, hogy a már végzett tanulók között olyaii Is akad, aki száz- huszfjmnßgy százalékra teljesíti a tervet, és a kéttízerháromszáz koronát ’is megkeresi. BÜCSŰ A KIS GYÁRTÓL Végigjárom az egész kis üzemet, kísérőim megmutatnak mindent, hadd lássam, hogy Itt nincs egyetlen ,fl)yan munkahely sem, ahol' kellemetlen, vagy netán nem émöerhe.z méltó lenne a munka És ebben igazuk is van. Az egykori kaszárnyában hogy kivették a válaszfalakat, nagy tágas termek alakultak ki. Asszonyokhoz méltón mindenütt rend fs van. Igaz, a munka nem könnyű, sok figyelmet Igényel, fárasztó, de melyik munka nem az? Már búcsúzom az üzemtől, amikor észreveszem, hogy Bagó Edit mester- nő valami magaslaton ÍU a sarokban. Odamegyek hát hozzá s megkérdem— Maga tette ilyen magasra az asztalát? Talán azért, hogy Jobban szemmel tudja tartani az asszonyokat? Bagó Edit kicsit meglepődik a kérdés hallatán, de aztán alig észrevehetően int a felével, hogy nem ő tette a dobogóra az asztalai, de azért nem árt, ha egy kicsit magasabban van. — Miért? — makacskodom. — No, nem azért, hogy hajtsam az asszonyokat, hanem hogy azonnal észrevegyem, ha valami baj van. — Baj is előfordul olykor? — Hogyne! Csak ott nem fordul elő, ahol nem dolgoznak az emberek. — V'eszekedni is szoktak az asszonyok? — fordítok a szón. — Néha ... — És min szoktak összekapni? — Ha nincs elég munka ... Míg Bagó Edit mesternöt faggatom, odajön a térem másik idősebb mestsrnöje, Benes Margit. Tál van már a negyvenen, és mint mondja, az első naptól kezdve it» van. S még mielőtt beindult volna az üzem, beiskolázáson is részt vett' Flőbb betanított munkásnö, majd varrónő s végül mesternő Igtt. — Hogy mennyit jártunk mi a nemzeti bizottságra — emlékezik az akkori időkre —, hogy végre adja= nak már valami munkát. Egyszer aztán jött a hír, hogy talán lesz Itt* egy üzem, ha elmennénk iskolázásra E megtanulnánk a munkát? Két kézzel kaptunk utána. De nem bántuk ' meg... Én sem bántam meg, hogy ellátogattam az üzembe. NÉMETH ISTVÁN A 25 EVES KISOCSINEK Megjelenésének negyed százados évfordulóját ünnepli a hazánkban megjelenő, magyar nyelvű, if-^ júsági és gyermeklapok családjának legfiatalabb tagja, a KIS ÉPÍTŐ. Az évforduló kapcsán a szerkesztőség tagjaival munkájukról, terveikről és egy érdekes elképzelésről beszélgettünk, amelyet akár ésszerűsítési javaslatnak is nevezhetnénk. A Kis Építő kéthetenként jelenik meg. Tartalma rendkívül sokrétű, tarka, akár maga a gyermekkor. Tájékoztatja olvasóit a szikrák mozgalmi életéről, olvashatunk benne útleírásokat, kis riportokat, rneséket és verseket. „Játszva tanítja" a gyerekeket. Szórakoztatja, neveli őket, esztétikai érzésüket alakítja. Közli a szerkesztőség címére beérkezett legjobban sikerült gyermekrajzokat. Itt szeretném megemlíteni, hogy a Kis Építő állandó' munkatársai közé olyan művészek tartoznak, mint Kopócs Tibor, Holeöko Viktor, Deák György, Ivan ■ Popoviö, Turcsan László stb Felmerült a kérdés, könnyebb-e írni a gyerekek-' nek, mint a felnőtteknek. Valamennyien megegyeztünk abban, hogy sokkal szélesebb látókört és a művészi kifejezőeszközök mélyebb ismeretét igénylik a gyerekek, mint a felnőttek. A gyermek nem olvassa el azt, ami öt nem érdekli, és a hosszabb műfajok közülU is csak a meséket kedveli. Szereti az állandó rovatot és az olyan anyagokat, amelyek nemcsak szórakoztatják, hanem arra is késztetik őt, hogy törje a fejét, gondolkodjon. Ezeket az anyagokat nagyon várják a gyerekek, és saját maguk is szívesen alakítják ennek a rovatnak az arculatát. Cikkünk elején már megemlítettük, hogy a Kis Építő kollektívája érdekes elképzelés megvalósítása előtt áll. Szeptember elsejétől nemcsak a szikrákhoz, a kisiskolásokhoz, hanem a náluk kisebbekhez, az óvodásokhoz is fog szólni. Ml késztette a Kis. Építőt, erre a lépésre? Egyrészt az új iskolarendszer, másrészt a csehszlovákiai magyar sajtó összetételében már régebben érezhető hézag, hiszen az óvodáskorú gyerek- kekkel eddig egyetlen lap sem foglalkozott. Az új iskolarendszer, amelynek bevezetésével szeptembertől számolnak az iskolák, az ötödikesekét már a „nagyobbak“ közé sorolja. Az ötödikesek eddig a Kis Építő olvasói voltak, de az átszervezés révén várható, hogy a „nagyobbak" lapjait fogják olvasni. Kivéve azokat, akiknek a Kis Építő valóban a szívükhöz nőtt. A feladat, amelyre a szerkesztőség vállalkozott, igényes, hiszen olyan gyermekekről van, szó, a- kik még nem tudnak olvasni, akik számára döntő fontosságúak a színek és formák stb. De ha már óvodáskorban sikerül felkelteni a gyerekek érdeklődését a lap iránt — és ennek minden előfeltétele megvan -7- akkor a lapnak a későbbiekben sem lesznek gondjai az olvasótábor biztosításával. Az óvodáskorú gyerekek nevelésében nagy szerepünk van nekünk, kisgyermekes szülőknek, és a Kis Építő tulajdonképpen nevelést gondjaink egy részét vállalja magára szeptembertől, örülünk és támogatjuk a szerkesztőség ezirányú törekvését és sok sikert kívánunk megvalósításához. A négytagú kollektívának talán könnyebb lesz a dolga, ha mi fiatal szülők támogatni fogjuk őket a lap szerkesztésében, „megsúgjuk", esetleg megírjuk ötleteinket, észrevételeinket és velük együtt alakítjuk ki majd b Kis Építő új arculatát. '■ Zácsek Erzsébet Felvételünkön a Kis Építő szerlresztőségi kollektívája.- Jobbról: Batta György főszerkesztő, Czlk- hardt Márta, Tóth Edit és Balajti Árpád Foto: Zolczer
