Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-06-07 / 23. szám

Hangjátékok fiataloknak Az V. szlovákiai hangjátékfesztiválon behatóan fog­lalkoztak az ifjúság és a gyermekek részére irt hang- játékpkkal is. A fesztiválon részt vett dr. Ernest Stric színdarab- és bangjátékírö. öt kérdeztük meg, tájékoz­tassa az Oj Ifjúság olvasóit a minap megrendezett fesztivál érdekességeirSl. — A gyermek és az ifjúság részére írt hangjátékok a fesztivál szerves részét aikotják. Tapasztalatból tu­dom — két fiam van —, hogy a fiatal hallgatók szíve­sen ülnek le a rádió mellé olyankor, amikor kortársa­ikat hallgatják az éteren át, azokat, akiket jól ismer­nek, akikkel együtt ülnek az Iskolapadban, együtt ját­szanak a játszótereken, udvarokon, pályákon. Az Idei fesztiválon több Ilyen darabot . mutattak be. Azoknak volt a legnagyobb sikerük, amelyek színesen és talá­lóan ábrázolják a fiatalok életét, nem egyszerűsítik te és nem sematizálják a fiatalok problémáit, nem ok­tató és nem hölcselkedö hangnemben szólnak a fiata­lokhoz, hanem igyekeznek teljes egészében elénk tár­ni a fiatalok gondjait, problémáit, a gyermekek egész lényét, valóját, érzelmi megnyilvánulásukat s mindazt, ami hatással van fejlődő lényükre. Talán éppen ezért, mert ezeknek a követelményeknek leginkább megfe­lelt a Tik-Tak című mesejáték, szerezte meg az ifjúsá­gi hangjátékok versenyében az első helyet. Szerzője a -l^eletl metropolisból való, és jelenleg a prágai DAMU bábszínházi szakon tanuló 22 esztendős Ján UllClansky. A mesejáték felkeltette a külföldi látogatók érdeklő­dését is, és így alighanem rövidesen a baráti orszá­gok, többek között Magyarország fiatal hallgatói is meghallhatják saját anyanyelvükön. A mesejáték elő­nye a közvetlen, természetes hangvétel, a friss nyelve­zet, a szerző humorérzéke. A gyermekeknek írt hang­játékok lényege a gyermek képzelőerejének a felkel­tése; és aligha mondok újat, ha hangsúlyozom, hogy ezt a képzelőerőt kell kihasználni a hangjátékok szer­zőinek, így lesz érdekes, vonzó a? alkotásuk, és ez a lényeg. Ennek Iskolapéldáját mutatta be Ján Repka 3 Nap az Arkthsz fölött című hangjátőkával, amely ép­pen ezeket az elemeket tartalmazza. Az is nyilvánva­ló, hogy kimeríthetetlen a mesék világa, amelyben a jó és a rossz hagyományos ütközése áll előtérben, és ami pozitív emberi értékek létrehozásával formálja az érzékeny és fogékony gyermeki lelket. A népmesék gazdag tárháza széles témakört kínál, néhány szerzőnk él is vele És amennyiben olyan hozzáértéssel kezeli, mint péidául Elena Cepőeková a Négy aranykalász cí­mű hangjátéban, a művészi siker nem maradhat el. Beszélgetésünk során megkérdeztem Stric doktortól, (a Negyedik hegedű című hangjátékával már foglalkoz­tunk lapunk hasábjain), vajon írt-e már ifjúsági hang- játékot is, hiszen lényegében a Fészekben is a fiata­lokkal foglalkozik. — Több ifjúsági televíziós játékot írtam már, így például az Első éjszakai szolgálatot, az Övön aluli ü- tést. Várjátok ki a végét, és az Ifjúsági hangjátékok dramaturgiai osztályának ösztönzésére írtam egy ijt- júságl hangjátékot is. Ennek a címe Miklós és a báty­ja. (A hangjátékot most júniusban sugározza a szlo­vák rádió és talán magyar nyelven is műsorra kerül). Humorral fűszerezett történet, két testvér játssza ben­ne a főszerepet, az idősebb katonai szolgálatot teljesít, Miklós az öccse sorsdöntő esemény előtt áll: foglalko­zást kell választania. Rövidesen kiderül, mennyire nyeri el ez a hangjátékom a hallgatók tetszését. Nem szoká­som előre nyilatkozni a még csak sorra kerülő darab­jaimról, jóslásokba sem bocsátkozom, annyit azonban mondhatok, hogy ezt a darabot örömmel írtam, és úgy érzem, a fiatalok megtalálják benne azt, ami felkelti érdeklődésüket. Miklós befejezi az alap iskolát és dön­tenie kell, mlbez kezdjen. Elhagyja-e megszokott kör­nyezetét, amellyel szorosan összeforrt, van-e benne e- lég erő, hogy elszakadjon gyermeki világától? Vajon valóra tudja-e váltani gyermekálmait a munkáról, a foglalkozásról, melyet közel érez magához, és kétség kívül van Is hozzá tehetsége A döntésben segít neki a tapasztalt fivér. —os A két világháború közti szlovák ^ szocialista irodalom jeles kép­viselője, Ján Rob-PoniCan költö, re­gény- és színműíró 75 évvel eze­lőtt, 1902. Június 15-én született a közép-szlovákiai Oőován. Banská Bystricán, majd Luöenecen (Loson­con) Járt gimnáziumba. Az érettsé­gi után a Prágai Műszaki Egye­tem gépészmérnöki karán folytatta tanulmányait, majd átlépett az e- gyetem Jogtudományi karára és ügyvédi diplomát szerzett. Kezdet­ben azonban nem gyakorolhatta hi­vatását, mert kommunista nézetei miatt nem alkalmazták a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban. Ezért egy ideig a Munkás Testnevelési Szövetségben dolgozott, mint neve­lő, és csak később folytathatott ügyvédi gyakorlatot a szülőhelyé­hez közeli Zvolen városában. írói pályafutása Prágában kezdő­dött. Itt alkalma volt megismerked­ni nemcsak a cseh kortársirókkal és a kibontakozó szocialista iroda­lommal hanem a csehszlovákiai, elsősorban a prágai munkásosztály életével és problémáival is. És mindez hozzájárult ahhoz, hogy Po- nlCan a csehszlovákiai szocialista Irodalom egyik Jeles úttörőjévé vált. Személyesen Ismerte Július Fuőlkot, a mártírhalált halt ko^m- raunlsta újságírót, Stanislav Kostka- -Neumannt és Jaroslav Seifertet, a cseh proletárköltészet tehetséges képviselőit. Prágai egyetemi tanul­mányai idején Ismerkedett meg a fiatal szovjet költők alkotásaival is, elsősorban Majakovszkij, Jeszenyin, Biok és Paszternák költeményeivel. Mint a Szlovákiai Szocialista Főis­kolások Szabad Egyesülésének lel­kes tisztségviselője, Poniőan több alkalommal szervezte meg Prágá­ban a szocialista költészet estjét, melyen a szociális témájú költemé­nyek bemutatására helyezték a fő súlyt. A prágai élmények, benyo­mások és tanulmányok avatták szo- oiallsta költővé Ján Rob-Ponicant. Az első világháború utáni fiatal nemzedék forradalmi lendületét, gondolat- és érzésvilágát tolmácsol­ták azok a költeményei melyek 1923-ban Vagyok... (Som) című el­ső verseskötetében láttak napvilá­got. A kötet költeményei új színfol­tot Jelentettek a háború utáni szlo­vák költészet egyébként is tarka palettáján, hiszen a forradalmi hangvétel és az erotlkum újszerű interpretálása mindenképpen újat Jelentett. A kötet megjelenésének évében kezdte publikálni a Pravda chudoby PoniCan költeményeit, ami nagyban hozzájárult a költö és a szocialista költészet népszerűsítésé­hez. A huszas évek elején ismerke­dett meg PonlCan Klement Gott- walddal, Eduard Urx irodalmi kriti­kussal és Peter Jllemnlck^ tanító- -íróval. Marxista világszemléletét azzal is dokumentálni kívánta, hogy belépett Csehszlovákia Kommunista Pártjába, és egyik alapító tagja lett annak a haladó szellemű nézeteket valló íróosoportosulásnak Is, amely ,davisták“ néven került bele a szlo­vák irodalom történetébe. DemontáZ volt a címe Poniőan második, 1929-ben megjelent ver­seskötetének. Bár a kötet fő témái az első kötetéhez hasonlóak voltak, ez a kötet mégis már azt bizonyt tóttá, hogy a költő magasabb mű­vészi szinten, öntudatos, a mun­kásosztály és az osztályharc prob­lémáit helyesen értékelő kommu­nistaként tért vissza a két tő té­májához: a kapitalizmus elleni harc­hoz és az erotika témájához. Há­rom évvel később, 1932-ben újabb kötettel Jelentkezett, mely az Esti fények (Veóerné svetlá) címet vi­selte és az előző két kötet téma­körét olyan költeményekkel bőví­tette, melyekben a szerző az élet, a 75 EVE SZÜLETETT JjíN ROB-PONiCAN forradalmi harc és a költői alkotó­munka értelméről elmélkedik. 1934- ben Angara címmel látott napvilá­got a következő Ponlőan-kötet. El­ső része olyan költeményeket tar­talmaz, amelyek a Szovjetunióban szerzett élményei, benyomásai és tapasztalatai nyomán keletkeztek. A lelkesedés, az Igenlés és a cso­dálat hangján ünnepli a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győ­zelmét, az azt követő soha nem lá­tott gazdasági fellendülést és épí­tő lendületet, a hatalmas ország gi­gantikus méretű építőmunkáját. Az első rész költeményeinek témakö­rével és hangvételével ellentétesek a kötet második részének költemé­nyei, melyek a csehszlovákiai mun­kásosztály nehéz helyzetét, a kapi­talista rendszer ezernyi átkát, az embertelen kizsákmányolást és an­nak következményeit állítják szem­be az örvendetes és ígéretes szov­jet valósággal. Ezután már csak egy kötete Je­lent meg a második világháború és a fasiszta rémuralom sötét korsza­kának kezdetéig. 1937-ben Póliisok (Póly) címmel látott napvilágot az újabb Ponlőan-kötet, amely egyben a költő művészi fejlődésének újabb jelentős határkövét jelentette. A kö­tetben ugyanis a társadalmi prob­lémák alkotják a fő témakört a költő a dolgozók nehéz életkörül­ményeire, az osztályharc problé­máira irányítja Igyelme fényszóró­ját. Poniőan nem lépett a hamis modemeskedés kétes ötjára, mind­végig kitartott a realista költői for­ma és tartalom mellett. A háború és a fasiszta megszállás ével erő* sen akadályozták a költő további kibontakozását egyrészt azért, mert a megszállás Idején börtön és ál» landó rendőri felügyelet jutott ősz« tályrészéül, másrészt pedig azért, mert nem volt lehetősége nyíltan hangot adni forradalmi és haladó szellemű, fasisztaellenes állásfog» lalásának. Megtette ezt azonban burkolt formában, amikor 1941-ben megírta Különös Jankó (Divn^ Jan­kó) című költeményét, amelyben a Stúr-féle költőcsoport legforradal« mibb költőjének, Jankó Králnak ál­lított emléket. Visszaemlékezve á múlt század negyvenes évelnek for­radalmi eseményeire a költő Jankó Kráf személyén keresztül kívánt fi­gyelmeztetni arra, hogy a fasizmus elleni harcnak elengedhetetlen elő­feltétele a tömegek forradalmi han­gulata és állásfoglalása. Aztán csak a felszabadulás után Jelentkezett ú* Jabb versesikötetekikel, amelyekkel á felszabadulást, a szabad hazát és a győzelmes munkásosztályt, a bókét és a békés építőmunkát ünnepli. Poniőan nemcsak a költészet, ha* nem a próza- és színműírás terü­letén is a szlovák szocialista iroda­lom egyik úttö-rőjé. 1935-ben Jelent meg első regénye Beindultak a gé­pek (Stroje sa pohlij címmel. A re­gény hősei egyszerű favágók és fü- résztelepi munkások. Az író az ő küzdelmes életüket tárja az olva­sók elé. Hősei elhatározzák, hogy eszmei és politikai képzésük érde­kében tanulni fognak, hogy a mar­xizmus szellemi fegyverét is bevet­hessék a kapitalista klzsákmányo- lók ellen folytatott harcukban. Pók­háló (Pavuöina) címmel Jelent meg 1946-ban az író második regénye, amely tulajdonképpen folytatásáéi elsőnek. Poniőan a színműírás terén Is te­vékenykedett. Színművel elsősorban nem művészi értékeik, hanem in­kább társadalmi küldetésük mon­danivalójuk súlya által bizonyultak sikeresnek. Jelentős tevékenységet fejtett ki műfordítóként is. Majakovszkij, Biok, Jeszenyin, Pasztemak és má­sok költeményeit lefordítva ismer­tette meg a szlovák irodalombará­tokat a fiatal szovjet költészet leg­figyelemreméltóbb alkotásaival. Fordított magyar verseket is, első­sorban Ady Endre' költeményeit, és a bolgár Hrlszto Botev számos köl­teménye is fordításai között sze­repelt. A színműírás iránt érdeklő­dő Poniőan a világirodalom számos ismert színművét is lefordította, fő­leg Moliére, Schiller és Kleist mű­velt. Ján Rob-Ponlőan nemzeti művész a haladó szellemű szlovák szocia­lista költészet, próza- és színműlro- dalom egyik kiváló és sokoldalú út­törője és megalapítója. Művel ha­sonló alkotások megírására ösztö­nözték a vele azonos politikai és művészeti elveket valló kortársait és a fiatalabb írónemzedékek tag­jait is. Művel — megírásuk idején — a proletártömegeket a kapitalis­ta kizsákmányolók elleni osztály- harcra mozgósították, így Jelentős és hasznos társadalmi küldetést teljesítettek. Ságt Tóth Tibor Magam se hittem címmel jelent meg a Madách és ŰZ Európa gondozásában Joyce Cary regénye. A XX. századi angol próza — James Joycetól és D. H. Lawrencetől eltekintve — jól nevelten őrzi a nagy viktoriánus társadalomrajzoló regény ha-> gyományait. Joyce Cary helyét valahol a kettő kö­zött kell keresnünk, ő Defoe moralizálását, Dic­kens különc jellemábrázolását James Joyce belső monológjaival párosította. 1888-ban született Íror­szágban. Viszonylag későn lett író, először festé­szetet tanult, majd jogot. A sokoldalú rnűvész flauberti igényességgel doU gozott, alkotásai közül sokat megsemmisített. Ke­zéből így is sorra kerültek ki a remekművek, a- melyek hamarosan előkelő helyet biztosítottak szá­mára a XX. századi regényirodalomban. A Magam se hittem leghíresebb, lazán összefüg­gő trilógiájának nyitó kötete 1941-ben jelent meg először. Főhőse a szigorú vallásosságban nevelt, jó­szívű, jó kedélyű Sara, aki hagyja, hogy az esemé­nyek kényük-kedvük szerint sodorják. Szolgasor­ból emelkedik fel az úri középosztályba, aztán is­mét lecsúszik, ezúttal, a művészek bohém világába. A kalandos életű Sara Monday ihlető mintája De­foe Moll Flanderse — a szertelen kaland mellett Carynél is mindig ott találjuk a jámbor, tanulsá­got, a keresetlen őszinteség mellett az ájtatos kép­mutatást, a gyakorlatias józanság mellett az ele­mentáris öntudatlanságot. Sara Monday életét azonban ravaszabb, bonyo­lultabb mechanizmus irányítja, mint a XVlll. szá­zadi elődjéét. Az összetettségében is megejtően egységes, nagy hatású atmoszféra; a mulatságos- -fájdalmas tragikomikum Joyce Cary művészetének legjellemzőbb vonása, a regény legfőbb írói érté­ke. cs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom