Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-18 / 3. szám

inig 3

HASZNOS KEDVTELÉS VAGY HÖBORT?

(Bes;;élgetés a kisállattenyésztésről)

Érdekes kiállítás színhelye volt a napokban Bratislava. Az Ornita Bratislava 77 kiállításon a kisállatte nyésztök mutatták be egzotikus és vízi madaraikat. Az egyik teremben pedig az akvaristák díszhalait csodálhatták meg a látogatók. Az Interkanárium keretében nemzetközi részvétellel meg- tartoltták a kanárik énekversenyét is. A látogatottság azt bizonyítja, hogy a kisállatok tenyésztése iránt nagy az érdeklődés, ezért a kisállattenyésztők munkájáról hosszan elbeszélgettünk EMIL BENKO mérnökkel, a kiállítás igazgatójával, a Kisállattenyésztők Szlovákiai Szövetsége Központi Bizottságának tagjával.

— Mi a küldetése a Kisállattenyésztők Szövetségének?

I

— A Kisállattenyésztök Szlovákiai Szövetsége tömöríti a bárány, kecske, baromfi, nyúl, posta- és díszgalamb, macska, kutya, egzotikus madarak és szőrmeállatok tenyésztőit és az akvaristákat. A szövetségnek az a küldetése, hogy védje a kisállattenyésztők érdekelt, irányítsa eszmei és szakmai nevelésüket, anyagi és egyéb feltételeket teremtsen a tagok kedvteléséhez. Hozzájárul a tenyész- állomány fenntartásához és minőségének javításához, e- éyüttmű,ködlk a kutatóintézetekkel, a fajtenyésztö és állat-egészségügyi szolgálattal, a mezőgazdasági ü- zemekkel és az iskolákkal. Nem utolsósorban említem, hogy szövetségünk egyik legfontosabb feladata az állatok és a természet védelme, amely a mai agyontech- nlzált világban fölöttébb fontos.

— Ki és milyen körülmények között lehet tagja a kisállattenyésztők szövetségének?

— Szövetségünk tagja lehet minden 15. életévét betöltött személy, esetleg a nálunk dolgozó vagy tartósan letelepedett külföldi állampolgár is. Szövetségünkbe beléphetnek kollektívák is, például az iskolai te- nyészkörök. Szövetségünk 1370 helyi szervezetének ma 56 ezer tagja van, és a taglétszám továbbra is emelkedik.

— Mit nyújt a szövetség a tagoknak?

— Tanfolyamokat, szakmai értekezleteket, beszélgetéseket szervezünk a legújabb ismeretek terjesztésére. Kiadványokkal, könyvekkel népszerűsítjük a legjobb tapasztalatokat, bár meg kell jegyeznem, hogy még mindig kevés a kisállattenyésztőknek szóló szak- irodalom, s feltétlenül szükKülföldön is számos dijat nyert már papagájjaival, kanárijaival és galambjaival a pódafai (Dunajská Streda) Zdenék Piclilfk ;

ség lesz az illetékes kiadók nagyobb segítségére. Véleményem szerint sokan szívesen foglalkoznának a kisállatok tenyésztésével, csak nem tudják, hogyan kezdjék el. Ezért lenne szükség megfelelő kézikönyvekre, a- melyek közérthetően megmagyaráznák, hogyan kell bánni az egyes állatokkal. Az itt érezhető hézagot e- gyelöré a havonta megjelenő Záhradkár a chovatel (Kertész és Tenyésztő] című folyóirat pótolja, de ez kevés. Gyakran vetítünk filmeket, rendezünk versenyeket és kiállításokat, mint ez a mostani is volt. Nemzetközi kapcsolataink lehetővé teszik, hogy a legjobb tenyésztők külföldi kiállításokon is részt vegyenek. Számos értékes díjjal tértek már haza ezekről a kiállításokról. Kereskedelmi szervezetünk, a Chovprodukt segítségével fajállatokkal és a tenyésztéshez szükséges élelemmel látjuk el a tagokat. A Chovproduktnak jelenleg nyolc üzlete van Szlovákiában, nevezetesen Bratislavában, Treníínben, Banská Bystiricán, SpiSská Nová Vesen, Trnaván, Zlli- nán, Ruíomberokban és Ko- Slcén.

— A kisállattenyésztést sokán hóbortnak, a sznobizmus egyik formájának tekintik, főleg az egzotikus állatok tartását. On szerint a kisállattenyésztés valóban hasznos időtöltés vagy csak hóbort?

— Semmiképpen sem nevezném hóbortnak. Igaz, e- gyesek valóban sznobizmusból tartanak a lakásukban ritka egzotikus állatot. Ismerek valakit, aki például krokodilt tart a lakásban, dó -ez; rendhagyó eset. Az ilyen különcök rendszerint

nem Is tagjai szövetségünik- nék. Nekünk éppen az a célunk, hogy a tagok hasznosan töltsék el szabad Idejüket. Pszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a természettel, az adott esetben az élő világgal való közvetlen kapcsolat a technika korszakában nagyon jö hatással van az idegrendszerre,. az emberek lelkivilágára, jellemének formálására. Megfigyeltük például, hogy azok a gyerekek, akik valamilyen állat környezetében nőttek fel, később gazdagabb érzelmi életet élnek. Nem véletlen, hogy a gyerekek annyira ragaszkodnak az állatokhoz, főleg a kutyához, macskához, nyu- lakhoz, galambokhoz és a többi madárhoz. Éppen e- zért nagy figyelmet szentelünk az Ifjúság körében végzett munkának. Nagyon jók a kapcsolataink a pionírházakkal, a kilencéves Iskolák természettudományi köreivel, a szaktanlntézetek '(mezőgazdasági — a szerk. megjegyz.) tenyészköreivel, amiBlyeikböl Szlovákiában 94 működik. Szakembereink e- löadásal igen népszerűek a gyerekek körében. Versenyeket szervezünk a gyermekek érdeklődésének felkeltésére. A fiataloknak u- gyancsak versenyt szerveztünk a SZISZ II. kongreszszusának vándorzászlajáértj Ezek az akciók nagymértéik- beíi hozzájárulnak a tagál- lomány feltöltéséhez és fel-J frissítéséhez. A másik oldalon a kisállattenyésztés népgazdasági haszna is számottevő.

Szövetségünk tagjai egyes élelmezési cikkekből bizonyos mértékben önellátók, és még a közellátásra is juttatnak valamit. A szövet- ség tagjainak birtokában ma megközelítőleg 560 000 baromfi, 17 000 juh, 250 000 nyúl, 25 000 pulyka, 195 000 galamb és 17 000 gyöngytyúk van. Ha figyelembe vesszük, hogy egy nyúlbört 8-^10 devizakoronáért hozunk be külföldről, akkor könnyen kiszámíthatjuk, mP lyen haszon a hazai tenyésztőktől származö bőrök beszolgáltatása. Vagy .vegyünk például 'Ogy-egy tyúknál évi 100 darabos tojás- hozamot, ami nem Is olyan sok, mégis legalább 50 millió tojást szolgáltatnak népgazdaságunknak. Ne tekintsék ezért túlzásnak, ha azt állítom, hogy szövetségünk tagja! is tetemesen hozzájárulnak a CSKP XV. kongresszusa határozatainak teljesítéséhez, vegyük akár munkánk lélektani, akár gazdasági vonatkozását.

Palágyi Lajos

Hollundiából származó szürke papagájok Zdenék Pich- Ifk tenyészetéből KrajCovlC felvételei

— Ne féljl Nem árt meg, akár egy fél üveg gint is megihatnk — mondja magyarázatképpen. — Tudom, mit beszélek. Az egész történetből mindössze annyi van hátra, hogy nyolc hónapra ítéltek, de két hét múlva amnesztiát kaptam. Utána két év katonaság következett, és egy csekélység a múlt héten. Megint csak az apámnak köszönhetem, hogy szabadon vagyok.

Apa. Ízlelgetem ezt a szót. Apa. Apám. Nála ez védőbástya, az a biztonságérzet, hogy „csinálhatok bármit, a- pám kihúz a bajból, "mert az csak nem lehet, hogy egy igazgató fia börtönben üljön?“

Nem, nem akarom elítélni így Ismeretlenül azt az embert, akit a Fiú „Apám“-nak nevez. A tények, a történetek mégis kísértenek.

Az Apa javakorabell, jóvágású férfi. Mérnök, kitűnő szakember, remek vezető, rendesen, felelősséggel végzi munkáját — ezen a téren feddhetetlen, nem érheti öt semmi vád. Rebesgetik ugyan róla, hogy ez-az napok alatt jut lakáshoz, meg hogy ennek vagy annak a nyaralója hetek alatt felépül, de... Semmi konkrétumot nem tud senki.

Mit felenthet azonban a Fiúnak ez a sző, apa? Amikor felteszem neki ezt a kérdést, csak vonogatja a vállát.

Mert hogy apát, vagyis szülőt nem láthat benne, abban szinte biztos vagyok. Nem is tudja talán, mi az, hogy szülő, hiszen az anyjá* csak fényképekről, az apját pedig csak látásból ismeri Scha nem beszélt még vele két-há- rom mondatnál többet: „Vihetem a kocsit?“ „Igen". Vagy: „Már megint zűrök volláki Nem intéznéd el?!“ Ezt is csak úgy futtában, az ajtóban találkozva vetették oda egymásnak, leggyakrabban azonban cédulákra írt „jelmondatokkal" érintkeztek: „Péntek este érkezem. Apa.“ „Huzamosabb időre kiutaztam. Apa.“ „Kétszáz koronát tégy az asztalra. Fiú."

Nem ez az első eset, hogy felelős beosztásban levő vezető emberről azt halljuk, hogy elhanyagolja a családját, hajnalban elrohan otthonról, és csak késő este tér haza. Ilyenkor minden az anyára marad, a háztartás, a gyerekek. De ez egy kicsit rendhagyó eset. Miélőtt mindezt az Anya átélhette volna, jobbnak tartotta félreállni,

Helyesen cselekedett? Igaza volt? Vagy nem?

foga volt a választáshoz, annyi biztosi

Az Apa pedig nem törődött semmivel. A munka és magánélete töltötte be minden percét. A fiáról teljesen megfeledkezett.

Öt is megkerestem. Sajnos, számomra sem volt ideje. Levelet intéztem hozzá hogyan látja ö a fiát. Erre sem jött válasz.

A Fiú régi barátját közül kettő börtönben ül, hárman ismeretlen helyen tartózkodnak. A Fiú munkahelye? „Épp most" keres állási.

Hol, kitől érdeklődjem hát felőle?

Egyoldalú lenne csak az ő szájából hallani a történtek Indítékait.

Mikor erről faggatom, hallgatással és vállrándítással válaszol.

Ekkor még nem tudom, hogy minden eddigi autózás, lopás ja katonaság alatt kétszer hagyta el engedély nélkül a kaszárnyát! egy lány miatt történt, akiről a Fiú a következő találkozásunkkor már magától, kérdezés nélkül beszélt. Pontosabban, felkeresett, és elém tett egy köteg levelet, amelyek többsége még a „katonáékhoz“ volt címezve. Csupán az utolsó levél szólt a lakhelyére.

— Olvasd!

..Nagyon rossz Nélküled Nem tudom elhinni, hogy többször nem jöhetsz, nem vársz a sulinál, nem megyek fel hozzátok, nem éljük azt a mi már-már családiasnak mondható szép életünket. '

Másik levélből:

„Lassan itt a nyár. Kivel fogok járni fürödni, kivel töltöm majd a hélvéaeket. a nyári szünidőt? Nagyon rossz Nélkiáedt"

Vagy:

„Már otthon vagyok a falumban. Tudod, milyen unalmas itt?! És apám még azt is megtiltotta, hogy írjak Neked. Fenyeget, hogy kitagad, ha nem hagyok fel Veled. Egyébként a jövő vasárnap nálunk búcsú lesz. Nem tudsz eljön-, ni?"

A Fiút nem engedték. Déli tizenkettőtől este tízig kimenője volt. Vonaton, buszon az oda-vissza kétszáz ktloméII.

teres távolságot nem járja meg. Amint szobája ablakában ezen töprengett, hirtelen megakadt a szeme a szemközti építkezésen, ahol egy teherautó állt.

Megtalálta a megoldást.

Minden sikerült, szép órákat töltöttek együtt, csak...

Amikor visszatért a kaszárnyába, egyórás késéssel, már várták öt a rendőrök. Valaki látta, hogy egy katona vitte el az autót.

Négy év feltételes..,

Fél év múlva a „kaszárnya tilos elhagyásáért“ újra megbüntették. Ekko- is a Lány után futott, aki Időközben már ilyen leveleket írt neki:

„Ne haragudj, de be kell fejeznünk. Szerettelek, lehet, még mindig szeretlek, de nem folytathatjuk tovább. Képtelen vagyok így tanulni, élni — állandó rettegésben. Apám azt mondta, ha nem hagyjuk azonnal abba, megvonja tőlem a támogatását, és nem járhatok tovább főiskolára. A tárgyalást ugyan szépen megúsztad, feltételest kaptál, de apám azt mondta, hogy nem börtöntölteléknek nevelte lányát. És tudod, az az Igazság, hogy már én sem hiszek Neked! Mindig csak Ígérgeted, hogy soha többé, hogy megváltozol, és az eredmény..

Ezt a levelet követte a második szökés. A Lány a következő levélben így reagált rá:

„Újra itt voltán szép és jó volt Veled, de amint elmentél, véglegesen döntöttem. Ne gyere, és ne is írj többéi Nekem is ez az utolsó levelem.“

A F’ú azonban, újra írt. De válasz nem jött. Felkereste a Lányt, de az azóta már mással járt. A Fiú az egyik este megleste őket, és eay sötét utcában megverte, alaposan hplybehagyta ellenfeléi Most is csak az Apa közbelépése mentette meg őt. A Lány erre azt írta neki: „... utállak, szégyellem magamat, hogy valaha Is jártam veled, hogy ismertelek."

■— Érte csináltam mirMent. Érte ültem, érte keveredtem hajba minden alkalommal, és most azt írja, hogy utál, szégyellt magát... A kis rlngyó. De csak azért is megmutatom, ha nekem nem sikerült az életem, neki sem sikerülhet Mással ne legyen boldog.

Magyarázok neki, próbálom meggyőzni nézete helytelen ségéröl, arról, mennyire önző, de 6 csak makacsul csavargatja a fejét. Nem és nem!

Folytatom az érvelést. Még nem késő. Keressen rendes munkahelyet, hagyjon fel az eddig megszokott, apja „hatalmára“ támaszkodó, tunya életmóddal. Bizonyítsa Is be, ne csak mondogassa, hogy megváltozik...

Feláll, kikapcsolja a magnót.

— Te is azt hiszed, hogy én valóban annyira elvetemült, annyira aljas ember lennék, mint azt mások hiszik?

Még mielőtt válaszolhatnék, folytatja:

— Gondolod, hogy én így képzeltem el az életemet, mit ahogy eddig alakult?! Nem akarom magamat semmi alól kivonni, amit elkövettem nem tagadom le, de...

Most én szakítom félte:

— De aztán újra bevisz a rendőrség, és ott előadod apád telejonszámát. Ne haragudj, de eddig még csak a ké nyelmet, apád zsebéből a százasokat meg a kocsiját vál laltad. Mit gondolsz, apád meddig tűrt még ezt, egyszer ő is megelégelheti. Próbálj már önállóan, reálisan gondol kodnli

— Gondolkodni!? Amikor először leloptam egy autóról a tükröt meg az antennát, azt hittem, csak kamaszkori cslnyievés, többször nem ismétlődik meg, nem is vettem komolyan, hogy abból baj is lehet. De amikor láttam, hogy minden simán megy, s az apám is mellettem áll, nem volt szükség a gondolkodásra A börtönben egy kicsit magam ba szálltam, azt mondtam, soha többet, sajnos, akkor már belekóstoltam a könnyelmű életbe. És főleg ő. aki most utál. pedig mennyit tervezgettünk együtt. Mennyit álmodoztunk a jövőről, hogy gyerekeink lesznek. Még azt is elterveztük, hogy az esküvőre meghívom az anyámat. Most pedig minden semmivé vált.

— Anyádat azért még így is felkeresheted.

. — Nem érdekeli Ha eddig nem Ismertem, maradjon ezután is ismeretlen.

Kisvártatva szinte parancsolóan mondja;

— Mi lenne, ha te felkeresnéd a Lányt. Megmagyaráznád neki. hogy már megváltoztam, holnap munkahelyet keresek, hogy más leszek- Többet nem lesz dolgom a rendőrséggel, hiszen én sem akarok örökké így élni. Csak ö higgyen nekem, és minden jóra fordulhat. Keresd feli

— jó — állok rá, és néhány nap múlva a diákotthon

343 as szobájának az ajtaján kopogtatok. ^

(Befejezése következik) ZOLCZER IÄNOS