Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-18 / 3. szám

inig 3 HASZNOS KEDVTELÉS VAGY HÖBORT? (Bes;;élgetés a kisállattenyésztésről) Érdekes kiállítás színhe­lye volt a napokban Bratis­lava. Az Ornita Bratislava 77 kiállításon a kisállatte nyésztök mutatták be egzo­tikus és vízi madaraikat. Az egyik teremben pedig az ak­varisták díszhalait csodál­hatták meg a látogatók. Az Interkanárium keretében nemzetközi részvétellel meg- tartoltták a kanárik ének­versenyét is. A látogatottság azt bizonyítja, hogy a kis­állatok tenyésztése iránt nagy az érdeklődés, ezért a kisállattenyésztők munkájá­ról hosszan elbeszélgettünk EMIL BENKO mérnökkel, a kiállítás igazgatójával, a Kisállattenyésztők Szlová­kiai Szövetsége Központi Bi­zottságának tagjával. — Mi a küldetése a Kis­állattenyésztők Szövetségé­nek? I — A Kisállattenyésztök Szlovákiai Szövetsége tömö­ríti a bárány, kecske, ba­romfi, nyúl, posta- és dísz­galamb, macska, kutya, eg­zotikus madarak és szőrme­állatok tenyésztőit és az ak­varistákat. A szövetségnek az a küldetése, hogy védje a kisállattenyésztők érde­kelt, irányítsa eszmei és szakmai nevelésüket, anyagi és egyéb feltételeket te­remtsen a tagok kedvtelésé­hez. Hozzájárul a tenyész- állomány fenntartásához és minőségének javításához, e- éyüttmű,ködlk a kutatóinté­zetekkel, a fajtenyésztö és állat-egészségügyi szolgá­lattal, a mezőgazdasági ü- zemekkel és az iskolákkal. Nem utolsósorban említem, hogy szövetségünk egyik legfontosabb feladata az ál­latok és a természet védel­me, amely a mai agyontech- nlzált világban fölöttébb fontos. — Ki és milyen körülmé­nyek között lehet tagja a kisállattenyésztők szövetsé­gének? — Szövetségünk tagja le­het minden 15. életévét be­töltött személy, esetleg a nálunk dolgozó vagy tartó­san letelepedett külföldi ál­lampolgár is. Szövetségünk­be beléphetnek kollektívák is, például az iskolai te- nyészkörök. Szövetségünk 1370 helyi szervezetének ma 56 ezer tagja van, és a tag­létszám továbbra is emelke­dik. — Mit nyújt a szövetség a tagoknak? — Tanfolyamokat, szak­mai értekezleteket, beszél­getéseket szervezünk a leg­újabb ismeretek terjesztésé­re. Kiadványokkal, köny­vekkel népszerűsítjük a leg­jobb tapasztalatokat, bár meg kell jegyeznem, hogy még mindig kevés a kisál­lattenyésztőknek szóló szak- irodalom, s feltétlenül szük­Külföldön is számos dijat nyert már papagájjaival, kaná­rijaival és galambjaival a pódafai (Dunajská Streda) Zdenék Piclilfk ; ség lesz az illetékes kiadók nagyobb segítségére. Véle­ményem szerint sokan szí­vesen foglalkoznának a kis­állatok tenyésztésével, csak nem tudják, hogyan kezd­jék el. Ezért lenne szükség megfelelő kézikönyvekre, a- melyek közérthetően meg­magyaráznák, hogyan kell bánni az egyes állatokkal. Az itt érezhető hézagot e- gyelöré a havonta megjele­nő Záhradkár a chovatel (Kertész és Tenyésztő] cí­mű folyóirat pótolja, de ez kevés. Gyakran vetítünk fil­meket, rendezünk versenye­ket és kiállításokat, mint ez a mostani is volt. Nemzet­közi kapcsolataink lehetővé teszik, hogy a legjobb te­nyésztők külföldi kiállításo­kon is részt vegyenek. Szá­mos értékes díjjal tértek már haza ezekről a kiállí­tásokról. Kereskedelmi szer­vezetünk, a Chovprodukt segítségével fajállatokkal és a tenyésztéshez szükséges élelemmel látjuk el a tago­kat. A Chovproduktnak je­lenleg nyolc üzlete van Szlovákiában, nevezetesen Bratislavában, Treníínben, Banská Bystiricán, SpiSská Nová Vesen, Trnaván, Zlli- nán, Ruíomberokban és Ko- Slcén. — A kisállattenyésztést sokán hóbortnak, a szno­bizmus egyik formájának te­kintik, főleg az egzotikus állatok tartását. On szerint a kisállattenyésztés valóban hasznos időtöltés vagy csak hóbort? — Semmiképpen sem ne­vezném hóbortnak. Igaz, e- gyesek valóban sznobizmus­ból tartanak a lakásukban ritka egzotikus állatot. Is­merek valakit, aki például krokodilt tart a lakásban, dó -ez; rendhagyó eset. Az ilyen különcök rendszerint nem Is tagjai szövetségünik- nék. Nekünk éppen az a cé­lunk, hogy a tagok haszno­san töltsék el szabad Ide­jüket. Pszichológiai vizsgá­latok bizonyítják, hogy a természettel, az adott eset­ben az élő világgal való közvetlen kapcsolat a tech­nika korszakában nagyon jö hatással van az idegrend­szerre,. az emberek lelkivi­lágára, jellemének formálá­sára. Megfigyeltük például, hogy azok a gyerekek, akik valamilyen állat környeze­tében nőttek fel, később gazdagabb érzelmi életet él­nek. Nem véletlen, hogy a gyerekek annyira ragasz­kodnak az állatokhoz, főleg a kutyához, macskához, nyu- lakhoz, galambokhoz és a többi madárhoz. Éppen e- zért nagy figyelmet szente­lünk az Ifjúság körében vég­zett munkának. Nagyon jók a kapcsolataink a pionírhá­zakkal, a kilencéves Iskolák természettudományi körei­vel, a szaktanlntézetek '(me­zőgazdasági — a szerk. megjegyz.) tenyészköreivel, amiBlyeikböl Szlovákiában 94 működik. Szakembereink e- löadásal igen népszerűek a gyerekek körében. Verse­nyeket szervezünk a gyer­mekek érdeklődésének fel­keltésére. A fiataloknak u- gyancsak versenyt szervez­tünk a SZISZ II. kongresz­szusának vándorzászlajáértj Ezek az akciók nagymértéik- beíi hozzájárulnak a tagál- lomány feltöltéséhez és fel-J frissítéséhez. A másik olda­lon a kisállattenyésztés népgazdasági haszna is szá­mottevő. Szövetségünk tagjai egyes élelmezési cikkekből bizo­nyos mértékben önellátók, és még a közellátásra is juttatnak valamit. A szövet- ség tagjainak birtokában ma megközelítőleg 560 000 ba­romfi, 17 000 juh, 250 000 nyúl, 25 000 pulyka, 195 000 galamb és 17 000 gyöngy­tyúk van. Ha figyelembe vesszük, hogy egy nyúlbört 8-^10 devizakoronáért ho­zunk be külföldről, akkor könnyen kiszámíthatjuk, mP lyen haszon a hazai te­nyésztőktől származö bőrök beszolgáltatása. Vagy .ve­gyünk például 'Ogy-egy tyúk­nál évi 100 darabos tojás- hozamot, ami nem Is olyan sok, mégis legalább 50 mil­lió tojást szolgáltatnak nép­gazdaságunknak. Ne tekint­sék ezért túlzásnak, ha azt állítom, hogy szövetségünk tagja! is tetemesen hozzájá­rulnak a CSKP XV. kong­resszusa határozatainak tel­jesítéséhez, vegyük akár munkánk lélektani, akár gazdasági vonatkozását. Palágyi Lajos Hollundiából származó szürke papagájok Zdenék Pich- Ifk tenyészetéből KrajCovlC felvételei — Ne féljl Nem árt meg, akár egy fél üveg gint is megihatnk — mondja magyarázatképpen. — Tudom, mit beszélek. Az egész történetből mindössze annyi van hátra, hogy nyolc hónapra ítéltek, de két hét múlva amnesztiát kaptam. Utána két év katonaság következett, és egy cse­kélység a múlt héten. Megint csak az apámnak köszönhe­tem, hogy szabadon vagyok. Apa. Ízlelgetem ezt a szót. Apa. Apám. Nála ez védő­bástya, az a biztonságérzet, hogy „csinálhatok bármit, a- pám kihúz a bajból, "mert az csak nem lehet, hogy egy igazgató fia börtönben üljön?“ Nem, nem akarom elítélni így Ismeretlenül azt az em­bert, akit a Fiú „Apám“-nak nevez. A tények, a történe­tek mégis kísértenek. Az Apa javakorabell, jóvágású férfi. Mérnök, kitűnő szakember, remek vezető, rendesen, felelősséggel végzi munkáját — ezen a téren feddhetetlen, nem érheti öt sem­mi vád. Rebesgetik ugyan róla, hogy ez-az napok alatt jut lakáshoz, meg hogy ennek vagy annak a nyaralója hetek alatt felépül, de... Semmi konkrétumot nem tud senki. Mit felenthet azonban a Fiúnak ez a sző, apa? Amikor felteszem neki ezt a kérdést, csak vonogatja a vállát. Mert hogy apát, vagyis szülőt nem láthat benne, abban szinte biztos vagyok. Nem is tudja talán, mi az, hogy szülő, hiszen az anyjá* csak fényképekről, az apját pedig csak látásból ismeri Scha nem beszélt még vele két-há- rom mondatnál többet: „Vihetem a kocsit?“ „Igen". Vagy: „Már megint zűrök volláki Nem intéznéd el?!“ Ezt is csak úgy futtában, az ajtóban találkozva vetették oda egymás­nak, leggyakrabban azonban cédulákra írt „jelmondatok­kal" érintkeztek: „Péntek este érkezem. Apa.“ „Huzamo­sabb időre kiutaztam. Apa.“ „Kétszáz koronát tégy az asz­talra. Fiú." Nem ez az első eset, hogy felelős beosztásban levő ve­zető emberről azt halljuk, hogy elhanyagolja a családját, hajnalban elrohan otthonról, és csak késő este tér haza. Ilyenkor minden az anyára marad, a háztartás, a gyere­kek. De ez egy kicsit rendhagyó eset. Miélőtt mindezt az Anya átélhette volna, jobbnak tartotta félreállni, Helyesen cselekedett? Igaza volt? Vagy nem? foga volt a választáshoz, annyi biztosi Az Apa pedig nem törődött semmivel. A munka és ma­gánélete töltötte be minden percét. A fiáról teljesen meg­feledkezett. Öt is megkerestem. Sajnos, számomra sem volt ideje. Levelet intéztem hozzá hogyan látja ö a fiát. Erre sem jött válasz. A Fiú régi barátját közül kettő börtönben ül, hárman is­meretlen helyen tartózkodnak. A Fiú munkahelye? „Épp most" keres állási. Hol, kitől érdeklődjem hát felőle? Egyoldalú lenne csak az ő szájából hallani a történtek Indítékait. Mikor erről faggatom, hallgatással és vállrándítással vá­laszol. Ekkor még nem tudom, hogy minden eddigi autózás, lo­pás ja katonaság alatt kétszer hagyta el engedély nélkül a kaszárnyát! egy lány miatt történt, akiről a Fiú a kö­vetkező találkozásunkkor már magától, kérdezés nélkül be­szélt. Pontosabban, felkeresett, és elém tett egy köteg le­velet, amelyek többsége még a „katonáékhoz“ volt címez­ve. Csupán az utolsó levél szólt a lakhelyére. — Olvasd! ..Nagyon rossz Nélküled Nem tudom elhinni, hogy több­ször nem jöhetsz, nem vársz a sulinál, nem megyek fel hozzátok, nem éljük azt a mi már-már családiasnak mond­ható szép életünket. ' Másik levélből: „Lassan itt a nyár. Kivel fogok járni fürödni, kivel töl­töm majd a hélvéaeket. a nyári szünidőt? Nagyon rossz Nélkiáedt" Vagy: „Már otthon vagyok a falumban. Tudod, milyen unalmas itt?! És apám még azt is megtiltotta, hogy írjak Neked. Fenyeget, hogy kitagad, ha nem hagyok fel Veled. Egyéb­ként a jövő vasárnap nálunk búcsú lesz. Nem tudsz eljön-, ni?" A Fiút nem engedték. Déli tizenkettőtől este tízig kime­nője volt. Vonaton, buszon az oda-vissza kétszáz ktlomé­II. teres távolságot nem járja meg. Amint szobája ablakában ezen töprengett, hirtelen megakadt a szeme a szemközti építkezésen, ahol egy teherautó állt. Megtalálta a megoldást. Minden sikerült, szép órákat töltöttek együtt, csak... Amikor visszatért a kaszárnyába, egyórás késéssel, már várták öt a rendőrök. Valaki látta, hogy egy katona vitte el az autót. Négy év feltételes.., Fél év múlva a „kaszárnya tilos elhagyásáért“ újra meg­büntették. Ekko- is a Lány után futott, aki Időközben már ilyen leveleket írt neki: „Ne haragudj, de be kell fejeznünk. Szerettelek, lehet, még mindig szeretlek, de nem folytathatjuk tovább. Kép­telen vagyok így tanulni, élni — állandó rettegésben. Apám azt mondta, ha nem hagyjuk azonnal abba, megvon­ja tőlem a támogatását, és nem járhatok tovább főiskolá­ra. A tárgyalást ugyan szépen megúsztad, feltételest kap­tál, de apám azt mondta, hogy nem börtöntölteléknek ne­velte lányát. És tudod, az az Igazság, hogy már én sem hiszek Neked! Mindig csak Ígérgeted, hogy soha többé, hogy megváltozol, és az eredmény.. Ezt a levelet követte a második szökés. A Lány a kö­vetkező levélben így reagált rá: „Újra itt voltán szép és jó volt Veled, de amint elmen­tél, véglegesen döntöttem. Ne gyere, és ne is írj többéi Nekem is ez az utolsó levelem.“ A F’ú azonban, újra írt. De válasz nem jött. Felkereste a Lányt, de az azóta már mással járt. A Fiú az egyik este megleste őket, és eay sötét utcában megverte, alaposan hplybehagyta ellenfeléi Most is csak az Apa közbelépése mentette meg őt. A Lány erre azt írta neki: „... utállak, szégyellem magamat, hogy valaha Is jártam veled, hogy ismertelek." ■— Érte csináltam mirMent. Érte ültem, érte keveredtem hajba minden alkalommal, és most azt írja, hogy utál, szé­gyellt magát... A kis rlngyó. De csak azért is megmuta­tom, ha nekem nem sikerült az életem, neki sem sikerül­het Mással ne legyen boldog. Magyarázok neki, próbálom meggyőzni nézete helytelen ségéröl, arról, mennyire önző, de 6 csak makacsul csa­vargatja a fejét. Nem és nem! Folytatom az érvelést. Még nem késő. Keressen rendes munkahelyet, hagyjon fel az eddig megszokott, apja „ha­talmára“ támaszkodó, tunya életmóddal. Bizonyítsa Is be, ne csak mondogassa, hogy megváltozik... Feláll, kikapcsolja a magnót. — Te is azt hiszed, hogy én valóban annyira elvete­mült, annyira aljas ember lennék, mint azt mások hiszik? Még mielőtt válaszolhatnék, folytatja: — Gondolod, hogy én így képzeltem el az életemet, mit ahogy eddig alakult?! Nem akarom magamat semmi alól kivonni, amit elkövettem nem tagadom le, de... Most én szakítom félte: — De aztán újra bevisz a rendőrség, és ott előadod apád telejonszámát. Ne haragudj, de eddig még csak a ké nyelmet, apád zsebéből a százasokat meg a kocsiját vál laltad. Mit gondolsz, apád meddig tűrt még ezt, egyszer ő is megelégelheti. Próbálj már önállóan, reálisan gondol kodnli — Gondolkodni!? Amikor először leloptam egy autóról a tükröt meg az antennát, azt hittem, csak kamaszkori cslnyievés, többször nem ismétlődik meg, nem is vettem komolyan, hogy abból baj is lehet. De amikor láttam, hogy minden simán megy, s az apám is mellettem áll, nem volt szükség a gondolkodásra A börtönben egy kicsit magam ba szálltam, azt mondtam, soha többet, sajnos, akkor már belekóstoltam a könnyelmű életbe. És főleg ő. aki most utál. pedig mennyit tervezgettünk együtt. Mennyit álmo­doztunk a jövőről, hogy gyerekeink lesznek. Még azt is el­terveztük, hogy az esküvőre meghívom az anyámat. Most pedig minden semmivé vált. — Anyádat azért még így is felkeresheted. . — Nem érdekeli Ha eddig nem Ismertem, maradjon ez­után is ismeretlen. Kisvártatva szinte parancsolóan mondja; — Mi lenne, ha te felkeresnéd a Lányt. Megmagyaráz­nád neki. hogy már megváltoztam, holnap munkahelyet keresek, hogy más leszek- Többet nem lesz dolgom a rendőrséggel, hiszen én sem akarok örökké így élni. Csak ö higgyen nekem, és minden jóra fordulhat. Keresd feli — jó — állok rá, és néhány nap múlva a diákotthon 343 as szobájának az ajtaján kopogtatok. ^ (Befejezése következik) ZOLCZER IÄNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom