Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-24 / 21. szám
Volt-e szerepe életszemléleted, világképed kialakulásában a szülőföldnek és a szülői háznak? — Volt, volt. Még ma Is odajárok „haza“, Hontfüzesgyarmatra a szüléimhez, megfür- denl a szeretetben. Almaim ma is újra járják vadul gyönyörű gyermekkoromat, a mindennapok pillanatai felvillantják egy falevélben, az esőtől elvert por szagában, a hajnali megtisztult levegőben a régi szárnyalásokat, álmokat, a régi biztonságot. A szüleim parasztok, egyszerűek, józan eszű' ek, dolgosak és a végtelenségig nagylelkű- ek. Velünk, a gyerekekkel, sőt már az unokákkal szemben könnyfacsarásig azok. A szigorú hozzáállást az élethez, munkához, emberekhez tán édesanyámtól örököltem, é- desapáni dalos szívét adta. Ma már nem élek velük együtt, mégis ugyanúgy összetartozunk, mint régen. Mondj valamit nyitrai éveidről. Mit jelentett neked magyar-szlovák szakra járni? — Nem voltam nagyon szorgalmas a tanulásban, inkább gyors. Nem is igen értem, hogy húztam ki annyi évet kitüntetéssel. Szerettem mindent tudni, és ez csábító volt. A nyelv, az irodalom szere'tete talán már Hamupipőke meg Hófehérke koromban született meg bennem (elemistaként ilyen főszerepeket játszottam), majd Ojváry László tanítóm volt az, aki rányitotta szemem a világra, az Irodalom, az előadóművészet szépségére. Ezt kamaztoztattam Nyltrán, o- dafigyelve a sok újra, ami a katedrákról á- radt. Mélyebben, alaposabban kezdtem szemlélni a világot, de azzal nem azt akarom mondani, hogy nagyon pkos lettem, sőt riasztóan tájékozatlannak kezdtem érezni magam. Így „estem neki“ méglnkább a- könyveknek, ámbár már gyermekkoromtól faltam őket. Elvált asszony vagy, egyedül neveled a lányodat. Bfrod-a szusszal? — Igen, elvált ■ vagyok, egyedül nevelem Ágnest. Kezdetben rettenetesen zavart ez az állapot. Szégyelltem, fájt, riasztott. Ma úgy érzem, felnőttem hozzá, erő-, akarat-, és időbefektetéssel. A kislányom tizenegy éves, imád rajzolni, olvasni, sportolni, de nem szeret gyakorolni a zongorán és szavalni sem. A tanulásban nem a legszorgalmasabb, de mindig kitüntetett volt. Először mosónő, majd óvónő, újabban újságíró akar lenni. Bírom-e szusszal? Igen. Nagyon természetes, nagyon jó, hogy gyerekem van. Gond Is, aggódás is, öröm is, de ami a legfontosabb, cél, és az élet értelme Is. Szereted a pedagógusi pályát és remekül tanítasz. Beszélj a hivatásodról. — Gyermekkoromban pilóta akartam lenni. Pedagógus lettem. Gimnazista koromban Imádtam a biológiát, kémiát és tornát. Főiskolás koromban megragadott a filozófia és pszichológia. Ez a vonzás ma is tart. Nagyon szeretek tanítani. Persze vannak fárasztóbb napjaim, meg nem minden tananyag egyforma, de nagyon jó érzés, jia elégedetten jövök ki az óráról. Az is jó doERDÉLYI MARGIT 1945-ben születtem a lévai járásban levő Hontíanská Vrbicán (Hontfüzes- gyarmatonj. 1962-ben érettségiztem a Zselízi Magyar Tannyelvű Gimnáziumban, majd elvégeztem a Nitrai Pedagógiai Főiskola magyar-szlovák 'szakát. Több évi tanítóskodás után 1973-ban kerültem a lévai Pedagógiai Középiskolába, itt működöm most is. Tagja vagyok a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. MEGFilltODNI A SZERE log, ha a csöngetés után is kérlelnek a diákok, maradjak még. Mélyen meghatnak az évek múlva érkező levelek, vagy véletlen találkozások, amelyek kiderítik, milyen élmény volt az egyik vagy a másik óra. Volt tanítványaim közül több jóbarátom lett, a- kikkel együtt örülünk minden egymásról érkező jelzésnek. Érzem, sok olyan van még, akivel csak egy gondolatban, egy villanásban tartjuk számon egymást. Még ez is érdemleges, gazdagító dolog. Nem tanítok remekül. Nem valósul meg minden ötlet, jóakarás úgy, ahogy legszebb perceinkben elképzeljük. Elégedetlen vagyok, százszor többet, jobbat szeretnék, ám a szárnyalások erősen meghaladják a lehetőséget, az erőt. Csak lányokat tanítok. Óvónők lesznek.. Ök maguk talán többet tudnának beszélni arról, mennyire átalakulnak az itteni négy év alatt. Ügy Hiszem, az a szomjúság, amely őket a 'tanulásban jellemzi, eleve érdemessé teszi őket arra, hogy a legtömörebb tarisznyát vigyék el innen. Rendszeresen olvasol. Mit és mikor? — Könyvek az életemben. Most tudatosítom csak igazán, mennyire elválaszthatatlan az életemtől a könyv; Úgy érzem magam otthon itt is és másutt is, ha a „betű“ kéznél van. Ha váratlan látogató érkezik hozzám, meglehet, hogy rálép vagy ráül valamilyen kötetre. Tagja vagy a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarénak. Mit jelent ez neked? Milyen érzés külföldön járni és sikeresen szerepelni? — Hat éve vagyok énekkari tag. Mindig szerettem énekelni, fütyülni. Emlékszem, gyermekkorom nagy-nagy félelmeit is harsány énekszóval, füttyszóval küzdöttem le. Amikor az énekkarba jelentkeztem, csak a nagy akarásom volt meg. Később megszerettem ezt a közösséget, ma már nem tudnék lemondani róla. Komoly leltár kellene ahhoz, hogy összegezni tudjam, mit adott nekem ez a nagyra, szépre törekvő közösség. Vannak dolgok, melyeket csak hosz- szú évek érlelése után tudunk szóvá formálni. Az énekkari munka (mert az a javából) életre szóló barátságokat adott, kinyitotta a kaput a nagyvilágba, klgyógyított néhány pszichés konfliktusból, megmutatta nekem a zenét félelmetesen szép nagyságában, és — hadd legyek szerénytelen: jobbá, lelkiismeretesebbé, kitartóbbá tett. Utazásaid? Ezt csak a regény műfaja győzné megemészteni. Hirtelen csak a bukaresti „story- mat“ tudom elmondani. Úgy eltévedtem, hogy jobban nem is lehetett. Az én őzike- természetem (idegenben) már.régen kiborult volna az egyensúlyból, ha netán egyedül vagyok abban a riasztó nagyvárosban. Az a tudat, hogy „hetvenen vagyunk“, és a föld alól is előkeresnek, olyan józan hangulatba juttatott, hogy néhány órás bolyongás után végülis idejében megérkeztem az indulásra váró autóbuszhoz. Ahány ország, annyi újdonság, furcsaság, élmény. Ahány siker, annyi szfvfacsaróan boldog érzés. így volt ez a lengyelországi nagydíjnál, így volt ez legutóbb Debrecenben, ahol a világ e- gyik legrangosabb kórusfesztlválját rendezték meg, és ahonnan a harmadik díjat hoztuk haza olyan országok után, mint az USA, a Szovjetunió és Bulgária. Sírtunk, nevettünk egyszerre, a fiúk bukfencet hánytak, én váltig hajtogattam: nem igaz, nem igaz. Ilyen intenzív, zajos boldogságom nem folt talán még az életemben. Hetvenen éreztük ugyanazt, talán attól dagadt olyan naggyá. Nem lehet leírni azt az érzést sem, amikor egy karmester lélegzetvétele elég ahhoz, hogy feloldjon ötven torkot, és elindítsa azt a hömpölygő, hatalmas szépséget, ami a zene, az énel^. Milyen vajon a lévai diákélet a te szemeddel? — Léva kis város. Juhász Gyula annak idején egyáltalán nem szerette. Én már i- gen. Kezdetben, amíg csak a felszínt ismertem, én sem. Most már kötődöm az emberekhez, barátokhoz, az otthonomhoz és nagyon szorosan a munkámhoz. A pégés- -lányok (így híyják itt a pedagógiai iskolásokat), akik négy évet töltenek itt, hasonlóan érzik. A negyedik év végén egy, kicsit már sajnálják is, hogy el kell méh- ni. Lehetőségeik nem a legjobbak. A mozi rendszeres, de színház, opera, hangverseny csak alkalomszerűen van, akkor, ha idelátogatnak a művészek. Egyébként a lányok elég elfoglaltak, de kedvteléseiknek élhet-' nek az iskolán, illetve az internátuson belül is. Többféle körben nagyon szorgalmasan dolgoznak, sokan aktív sportolók, ü- gyes zenészek, képzőművészek, szavalők, é- nekesek. Vannak műsoros délutánok, estek, beszélgetések költőkkel, színészekkel, könyvtárlátogatások, tanulmányi kirándulások. Mozgalmas az élet nálunk. Mi érdekel még? Hogy bírod erővel a sok munkát, hiszen a levelező-tagozaton is tanítasz. Hogyan alakul egy zűrös napod? — Érdekel az egész világ, nem győzöm csodálni az űrhajózást, mélységesen irigylem a tudósokat, drukkolok az orvostudománynak. A művészet szinte mindegyik á- gát élvezem. Nagyon szeretek dolgozni, nemcsak tanítani, takarítani, kapálni szintén. Irtózom félbehagyni a munkát. Sokat dolgozom, csak a gondos időbeosztás segíthet hozzá az olvasáshoz, szórakozáshoz. Rendszeresen készülök az órákra. Az életritmusom nagyon rossz. Mindennap hatkor kelek, vasárnap is. Van, amikor tizenhat órát dolgozom naponta, néha két-hárommal többet vagy kevesebbet. Alig pihenek olykor. Rettenetesen igénylem a tornát, de e- gyelőre nem találtam rá lehetőséget. Futnom kellene hajnalban vagy este. A befejező kérdés általában az szokott lenni, hogy „mit Uzen?“ Mit üzensz pedagógus-társaidnak? Mii a fontos szerinted? — Nem üzenek semmit. Nagyképűségnek tartanám, hiszen minden pedagógus tudja, mi a dolga ezen a földön. Batta György Balajti Árpád felvétele Pincék mélyéről, padlások, mosókonyhák, garázsok rejtekéröl csalta elő őket a tavaszi napsütés. Ilyenkor a nyár küszöbén egyre több .„vasparipa“ szalad út- iainkon. Célszerű és egészséges közlekedési eszköz a kerékpár. Az u- tóhbi időben egyre népszerűbb, különösen városainkban, mintha reneszánszát élné. De nem erről van szó... XXX Sofőrünk dühös szitkokat morzsolva fogai között préseli a padlóig fékpedálját, egy kanyar u- tán. Három 10-12 éves forma srác kerekezett előttünk az úton, széthúzódva egymás mellett. A fékek éles csikorgására szeppen- ten húzódnak az út szélére... XXX Túlzás nélkül állítom, hegy a kerékpár a legveszélyesebb jármű utainkon, s idesorolom még a kis köbtartalmú motorkerékpárokat a „Pionírokat“ is — mondja Kriío Pavel, a mentőszolgálat losonci vezető orvosa. — Mint valami tavaszi járvány. Szinte naponta riasztanak kerékpáros balesethez pedig körzetünk nem is olyan nagy. Zömével tragikus kimenetelű balesetek ezek és elszomorítóak... XXX — Természetesen nemcsak a motorozó, kerékpározó kamaszokkal, gyerekekkel van baj, bőséges baleseti forrást Jelentenek a felnőtt kerékpározók is kivilá- gítatlan járgányaikkal este, fizetési napokon alkoholgözös kerekezéseikkel, de mégiscsak a gyerekek vannak többségben — meséli Ján Drugda rendőrhadnagy. Mintha nem tudnák vagy minduntalan elfelejtenék, hogy a kerékpározókra is vonatkoznak a közlekedési szabályok idevágó e- lőírásai. Találkoztam már olyan 18-20 éves fiatalokkal, akik nem^ ismerték a közlekedésrendészeti táblákat, de még a jobbkézsza- bályról sem hallottak, örvendetes tény viszont, hogy az utóbbi é- vek során ugrásszerűen javult a helyzet, statisztikai adatok bizonyítják, hogy járásunkban tavaly közel 25 százalékkal kevesebb balesetet okoztak a kerékpárosok, mint 1972-ben de még így is van mit pótolniuk szülőknek, pedagógusoknak, pionírvezetöknek. — Pionírvezetöknek? — Igen, — mosolyog csodálkozásomon Drugda hadnagy — a )egnagys|erűbb lehetőség az ő kezükben van. Mert közlekedni tanulni kell. A szülők is sokat segíthetnek. — A kis köbtartalraú motorkerékpárosokkal más a helyzet. Ök általában tisztában vannak a közlekedési szabályokkal, enélkül nem is kaphatnak vezetői jogosítványt. Náluk, véleményem szerint a korukból adódó meggondolatlansággal, virtussal vannak a bajok. Nem árt figyelmeztetni őket: a körültekintés, összpontosítás, higgadtság közutainkon egy percre sem mellőzhető. Persze ez a figyelmeztetés nem csupán a kismotorosoknak és a „brlgádosoknak“ szól... (pálházy) a szerző felvétele í TÖRTÉNT HAZANK LEGSZEBB BARLANGJÁBAN? Néhány nappal ezelőtt olvastam az újságokban, hogy OomicAra, hazánk legszebb barlangjába betört a víz, és előreláthatólag csak június első heteiben nyitják meg újból. Mi történt? Sár, mindenütt és fülig sáros a barlang gondnoka, Duéan Mackó Is. Azt mondja, hogy a barlangot még nem érte Ilyen nagy elemi csapás. — A víz betörésével senki sem számolt. Tűzvésszel igen, de vízzel? Húsvét szombatján és vasárnapján aztán olyan pusztítást éltünk át, a- melyet nem felejtünk el egyköny- nyen. Felhőszakadás vonult végig a Szilicei fennsík fölött. Az egész csupán pár percig tartott, de reggelre a barlang bejárata előtt akkora tő képződött, hogy csaknem elnyelt egy autóbuszt. Az utasokat a jármű tetejéről tűzoltók mentették a csónakokba. A víz elárasztotta a barlang adminisztrációs épületét, elvitte az emléktárgyas bódét, és amire senki sem gondolt volna, betörte a barlang nehéz vasajtaját. A mesterséges tó helyenként elérte a 2,5 méteres mélységet is. A szántóföldekről magával sodort földet, az u- tak és árkok szemetjét a barlangba rakta le. A vfz ugyan már elvonult, de ami itt maradt, az bizony sok gondot okoz. A mesés Indiai pagodát, a Pálma- erdőt, a Hangversenytermet sár lepi felduzzadt betonjárdák, tönkretet villamos vezetékek mindenfelé barlangban. A becslés szerint egy millió korona értékű a kár. A bar lang ismerői azonban attól félnek hogy -a víz ennél sokkal nagyobt kárt okozott. Jelenleg tizenöt ember csak a sár eltávolításával van elfog lalva, rajtuk kívül villanyszerelők dolgoznak a világítás helyreállításán. Szombaton és vasárnap sokat segítenek a helyreállítási munkák ban a roíűavai, a Liptovsk^ Mlku láS-l barlangkutatók Is. Nagyon sok múlik minden mozdulaton, hiszen i cél az, hogy a barlang minden ér léke épségben maradjon. — Valamennyien bízunk abban hogy a sár és a hordalék nem tett különösebb kárt Domica szépségei ben — mondja búcsúzóul Dusán Mac ko. Évente 65 ezer turista keresi fel a Domicai cseppkőbarlangot. Egy hónappal ezelőtt a víz kerítette ha talmába és valamicskét visszavet, abból, amivel annak idején bőkezűen ellátta a barlangot: a szépségből Ennek azonban, csakhamar vége sza kad, ugyanis a szomszédos magyar országi aggteleki cseppkőbarlang i gazgatóságával nemrég közös tervei dolgoztak ki, amellyel szeretnék elejét venni a húsvét vasárnapihoz hasonló vízbetörésnek.
