Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-05-03 / 18. szám

M 5 • ■ W®S05SESf ZOLCZER JiíNOS riportja Már az indulás eiött egy héttel érdeklődött M.; — Mi a kelendőbb? A tuzexos csipkés bugyi vagy a bazáros frottírtörülközö? No hiszen, ebben a nézőben sem gyönyörködik majd a Thália istennő látva, amint az operett­színház előtt áralja a portékáját Hogyan is mondjam meg én ennek az asszonykának, aki a kertben kapálgat, újságot, könyveket nem ol­vas, vasárnap fut a templomba és most készül először színházba, hogy az nem vásártér. — A piacon mindent megvesznek, néném, de ugye az operettszínház eiött már csak nem ra­kodik ki? — íNem kell azt kirakni. Van annak más mód­ja isi 1. ,1. A nöszövetség alapszervezete a tavalyi év végéig csak papíron létezett. A volt elnöknö va­lahogy elhanyagolta a munkát, és a tagság se nagyon firtatta, hogy miért nincs szervezeti mun­ka. Vannak fontosabb dolgok is, tartották a lá­nyok, asszonyok. Ott a gyerek, a kis háztáji, a család, a porta — szusszanásnyi időt sem enged­tek maguknak a pihenésre. Végül a járást szer­vek megelégelték a tétlenséget: új elnök került az élre, kicserélődött a vezetőség is. Egy hönap után kiderült, hogy nem is annyira igénytelenek, az l.-i nők. Rövid időn belül szép kézimunka ki­állítást rendeztek a művelődési házban, női ének­kart alakítottak, megünnepelték a nőnapot és húsvétkor' kultúrműsort mutattak be. Egyszerre mindenkinek volt annyi szabad ideje, hogy heti két alkalommal eljárjon a próbákra. A gyereke­ket esténként a nagymamákra bízták, a mosást próba utánra hagyták, a férjeket meg vitték ma­gukkal, beszervezték a kiiltúrmunkába. Ma a falu csodálkozva tekint a ?0-2.ő aktív nőre — akikről ugyan még sokan (főleg az idő­sebbek) azt tartják, hogy nem törődnek a csa­láddal, elhanyagolják az otthonukat, — vajon mire képesek még, meddig tart majd náluk ez a lelkesedés, ml van még a tarsolyukban? ... ... Egy pesti út, színházlátogatással egybeköt­ve. Mint a falra hányt borsó. A férfiak '••őzül hár­man az asszonyra bízzák a péuzbeváltást, ők- meg szedik a lábukat: — Itt a sarkon van egy presszó, ott kapni cseresznyét — mondja a legjáratosabb. Végül egy fél órán ősszeszedelözködik a társa­ság. Ki reggelizik, ki újságot olvas (ezt ugyan csak ketten teszik] ki szundít egyet. Szobhoz érve valaki megjegyzi: — Nézd csaki Ott van Albert milliókat érő- víkendháza. — Van neki mit aprítanyi a tejte, vöt mibö építenyi. Van — gondolom magamban. És eszembe jut, hogy a válaszadó is emeletes házból cipeli ki a disznónak a moslékot. Gumikesztyűben. Elérkeztünk Budapest első házaihoz. A Váci üt bal oldalán piac tűnik fel. Néhányan buzgón kapkodják csomagjaikat, kiáltoznak: „Álljunk meg! álljunk megl“ Megállunk. Kiszállnak. A busz tovább indul. Visszanézek. A piac felé tartanak. Féltizenkettőkor megállunk Pesten a Szent-Ist- ván templom mellett. A vezetőnk azt mondja, ezt a helyet (mármint a templom nevét} minden­ki megjegyzi, könnyebben kérdezősködhetnek a fiatal lányok meg nénikék, ha eltévednek. 4. 3. 2.. Szombat reggel fél hét. Felszállunk a külön járatra, tíz férfi és harmincegy nő. Irány a ha tárállomás. És itt kezdődik az első hiba; a so förnek nincs szolgálati útlevele. Vissza a faluba A hnb-ről megindul a telefonálás. Tíz percen be lül kitalálják, hogy gyerünk a járási székhelyre A járáson egy fél órai várakozás után kap a so főr útlevelet A határon simán átengednek, és az első határszéli kisvárosban meg is állunk. A csoport vezetője kijelenti: — Csak pénzbeváltás miatt álltunk meg. Sen­ki se csavarogjon el, mert máris indulunk tovább. Megítélésem szerint az utasok háromnegyed része még nem járt színházban. Most nyolcvan koronáért (amiben az útiköltség és a színház­jegy is benne van) világvárost láthat, vásárolhat, rokonokat látogathat, no és színházat láthat be­lülről. Nem véletlenül soroltam fel ebben a sor­rendben, mivel nyogodt lélekke.l állítom, hogy sokaknál csupán ürügy a színházlátogatás. Így egycsapásra olcsón elüthet sok, számára fon­tosabb dolgot, mint a színház, és még el is di­csekedhet a szomszédoknak: „Színházba vótam, Pesten!“ Hogy miért állítom ezt ilyen nyugodt lelkiis­merettel? A következő történt: A jegyeket a csoport vezetőjének pesti rokona már egy héttel előbb megvette. Amikor a cso­portot a vezető szétengedte, négy órában jelölte meg az előadás kezdetét. Csak kósőbb, amikor a rokontól a jegyeket átvette, derült ki, hogy fél háromkor kezdődik az előadás. Kétségbeesé­sében egy okos és ügyes megoldást választott. Végigfutotta a Budapest nagyobb áruházait és a hangosbeszélöben bejelentette: „A csehszlovákiai l.-l. csoport két órára jelen­jen meg az operettszínház előtt. Az előadás fél háromkor kezdődik.“ Kétszer mondta he. Volt Is eredmény: a csoport fele hallotta, és ennek a fele még el is ért a kezdésre. Legalább megtudták a pestiek Is, hogy jönnek a kultúráért a határon túlról is. Aki meg elkésett?... Nem zsörtölődött, több ideje maradt a vásárlásra, nagyobb táskát is bontott ki a liatáron. ... és volt színházban is. Részt vettem már néhány hasonló kirándulá­son, van némi tapasztalatom. Meg a velünk uta­zó fiatal költő-pedagógus is elmeséli idevágó él­ményeit. Kettőnk tanulsága alapján mondom: Felkeredlk a falu SZISZ-szervezete, az alapis­kola tanítókara, különféle tömegszervezetek, üze­mek dolgozói, és irány a közeli, távoli város, műemlék, történelmi nevezetesség, természeti szépség, nézzük megl Azt mondják, kell valami Jő ürügy, szépen hangzó nemes célpont, amire külön buszt kérnek. No nieg áltathatják magukat is: most ml erre a néhány napra kultúremberek leszünk, alaposan szemügyre veszünk mindent, azért Illik láitni, megtekinteni, mert már mások is mondták, hogy milyen szép. Végül is ml lesz a szép kirándulásból? Már az első távolabbi, is­meretlenebb vidék kocsmájában megállnak, a társaság női tagjai ellepik az üzleteket, a férfi­ak meg a borozókat. Mire a „nemes" célpontot elérik, már mindenki hnllafáradt, kimerült a sor­ban állásban, evés, ivásban, vásárlásban. Senki sem bír felkapaszkodni a dombon épült várhoz, nincs kedve a képtárakban álldogálni, a színházi nézőtér forróságában ülni, az idegenvezető tör­ténelmi adatait, beszédét hallgatni, Csalódnak áz útban, letörten, fáradtan érkeznek haza, de „él­ményeik“ így Is vannak. A nők elmonohatják, milyen szép pulóvereket, krimplén-anyagot láttak és vettek. A férfiak odahaza a kocsmában sze- kírozhatják a kocsmárost, hogy bezzeg a kirán­duláson jobb volt a kiszolgálás, ilyen meg olyan italt mértek. És dicsekedve hirdetik mennyivel könnyebbüli meg a pénztárcájuk, mert arra fele drága a vod­ka és cseresznyepálinka, az Egri bikavér, a pul­csi, a cipő... De sebaj, van. meg volt Is pénz bőven. Hát valami hasonló kirándulás volt a mi pesti utunk is. 5. Vége az operettnek. A kánkánt járó, szoknyát emelgető félmeztelen táncosok, énekesek, színé­szek kivonulnak a függöny elé. Vastap.s. A színház előcsarnokában ósszeveróaik a tár­saság. Az egyik öregasszony oda súgja a másik­nak: I — Szent isten. Hétfőn mehetünk gyónni, annyi pucér nő mutogatta magát. — Ha ezt tudom, hogy ilyen „paráznaságok" lesznek, dehogy gyüvök én el — így a másik. A fiatalabbak mosolyognak. Nekik tetszett az operett. Mire azonban leérünk az utcára, már azon tanakodik a társaság, hol, melyik csárdá­ban kellene még iszogatni. Egyik itt, a másik ott akar mulatni. D. megjegyzi: — Márcsak nem megyünk haza józanul. H.-né meg felkiált: — Te Gyuri, mi még nem vettünk cseresznye­pálinkát! A napokban újabb eseménnyel gazdagodott az Oj If­júság 25. évfordulójának eseménysorozata. A SZISZ SZKB Központi Politikai Iskolájában megrendeztük la­punk levelezőinek háromnapos tanfolyamát. Három napra tehát legköze­lebbi munkatársaink vették bir­tokukba a jó öreg iskolát, s bár tudjuk, hogy a tanfolyam elnevezéstől sokan viszolyog- nak, ezúttal nem találtunk jobb kifejezést rá. jóllehet a cím­ben ünnepről beszélünk, a há­rom nap kemény, tartalmas munkában telt el. A résztvevők színvonalas előadásokat hallgat­tak végig: dr. Jakab István, a Komenskí Egyetem Bölcsészeti Kara magyar tanszékének ta­nára az újságírói nyelvről és a stilisztikáról tartott előadást, Mihály Géza mérnök, az SZSZK kormánya nemzetiségi hivatalá­nak dolgozója a CSKP gazda­ságpolitikájának és a gazdasá­gi propagandának időszerű kér­déseit ismertette. Mikulás Da- fto, a SZISZ SZKB osztályveze­tője az Ifjúsági szövetségre^ vá­ró legfontosabb feladatokról tá­jékoztatta levelezőinket. Száraz József, az Oj Sző szerkesztője pedig a Csehszlovák Komszo- mol és a haladó ifjúsági moz­galom hagyományaival foglalko­zott. Találkoztunk azonban egy ke­délyes beszélgetésben jozef Martoviő elvtárssal, az SZLKP KB sajtóosztályának dolgozójá­val és vállalatunk vezető dol­gozóival. Ellátogattunk a jobb sorsra érdemesült nyomdánkba, ahol levelezőink megismerked­hettek a lapkészítés fortélyai­val. Ennyi elfoglaltság mellett még arra is jutott idő, hogy a szép számban összegyűlt leve­lezők között meghitt barátság szülessen. Bennünket kelleme­sen meglepett, hogy a meghí­vottak — az Oj Ifjúság törté­nelmében először — ilyen szép számban eljöttek. Sőt még a- zok is levélben kértek elnézést, akik valamilyen oknál fogta nem jöhettek el. Ebből is lát­szik, hogy olvasóink és levele­zőink együtt élnek a lappal. Csak azt sajnáljuk, hogy nem hívhatjuk meg egyszerre azt a húszegynéhányezer előfizetőn­ket egy nagy-nagy találkozóra. Az lenne ám igazi ünnepi De így is szép volt. Különben er­ről szóljon inkább Kendi Mari­ka, a tanfolyam egyik résztve­vője. (Pi) A barátság szárnyai Kerékpárjáról újságot lobog­tat felém a postás. Már mesz- sziröl megismerem; az Oj If­júság. Egy pillanatra behunyom a szemem... Ezt már olvastam. Akarat­lanul kicsúszik számon a kér­dés: — Hogyan lehetséges? Hát persze... — A múlt héten nem voltál itthon. Most hozom. A múlt héten nem voltam itthon. Valóban. Harmadik napja Igyekszem visszatérni a megszokott kerékvágásba. A múlt heti Oj Ifjúságot nem itthon olvastam. Aztán egy levél símül a ke­zemben. Megfordítom a boríté­kot, a feladó: Párák Valéria. Jur nad Hronom. Csodálatos érzés kerít ha­talmába. Párák Vallka. És a többiek: Hodossy Gyuszl, Kalán Vik­tor, Tanka Klári, Borbély Ani­kó, Bodzsár Gyuszl... Mind a huszonheten. Az 0] Ifjúság Jóvoltából találkoztunk egy le­velezői tanfolyamon. Ki tudö- sítást, ki verset, ki elbeszélést ír. „Nem is gondoltam volna, hogy ilyen rosszul esik majd a válás.“ Ostoba, érzelgős táncdalszöveg szerelmi témá­ra? Nem! „Hiába vagyok itt­hon már 24 órája, lélekben még mindig Bratislavában já­rok.“ Idézet a Valika levelé­ből. Alig egy óra múlva már sie­tek is a válasszal a postára. A jószagú áprilisi szélben uj- jaim közt megrebben a levél. Mint egy hófehér szárnyacs- ka. Klári, Anni, Viktor, Gyuszl, ír­jatok! Köszönjük, Oj Ifjúság! Kendi Mária, Plesany A szocialista országok e- gyüttműködésének elmélyí­tését, politkájuk egybehan­golását segítik elő a veze­tő államfériak kölcsönös lá­togatásai. Hazánkban ezek­ben a napokban kát jelen­tős államférfit láthattunk vendégül; Manea Manes- cut, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnö­két és Willi Stophot, a Né­met Demokratikus Köztár­saság miniszterelnökét, A román miniszterelnök és hazánk miniszterelnöke, Lu- bomír Strougal megállapí­totta, hogy az elmúlt két esztendőben nagy mérték­ben fejlődtek a gazdasági kapcsolatok, főleg a terme­lés szakosítása és a koope­ráció terén. A két fél kife­jezte meggyőződését, hogy a gazdasági együttműködés sikeres fejlesztése a szo­cializmus építésének érde­kelt szolgálja. Ugyanakkor hozzájárul a KGST-tagor- szágok komplex programjá­nak végrehajtásához. Pozi­tívan méltatták a kapcso­latok fejlődését a tudo­mány, a kultúra] az okta­tásügy, a tömegtájékoztatá­si eszközök, a sport és a turisztika terén, majd ki­fejezték elhatározásukat az együttműködés további bő­vítésére. Az időszerű nem­zetközi problémákról tar­tott véleménycsere kereté­ben különös figyelemmel foglalkoztak az eurőpai helyzettel. Hangsúlyozták azt a nagytontosságú fela­datot, hogy a feszültség enyhülési folyamatának el­mélyítése, a biztonság és az együttműködés megerősíté­se érdekében maradéktala­nul teljesíteni kell a hel­sinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának elveit és határozatait az összes alá­író államok részéről. El­várják, hogy ezt a célt kö­veti majd a résztvevő ál­lamok képviselőinek belg­rádi tanácskozása is. Hagyományosan szoro­sak a kapcsolataink a Né­met Demokratikus Köz­társasággal. Willi Stoph elvtárs személyében. Lubo- mir Strougal, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársa­ság miniszterelnöke olyan politiknst láthatott vendé­gül aki egész életén keresz­tül a haladást és a szocia­lizmus ügyét szolgálta. Stoph elvtárs már a fasisz­ta diktatúra idején — 1933- 1943 között — részt vett az illegális antifasiszta ellen­állásban. A fasizmus meg­döntése után felelős állami és párttisztségeket töltött be. 1950 óta tagja NSZEP párt Központi Bi­zottságának, 1953 óta pedig tagja a KB politikai bizott­ságának is. Stoph elvtárs az elmúlt években is több­ször járt Csehszlovákiában, legutóbb 1971 novemberé­ben az NDK párt- és kor­mányküldöttségének tag­jaként. Ázsia békéjének az egész világ biztonságának fontos tényezőjét jelentik a szov­jet-indiai kapcsolatok, — hangsúlyozta Delhibe való megérkezése után Andrej Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere. Hangsúlyoz­ta azt is, hogy a két or­szág baráti együttműködé­se nenr konjunkturális kö­rülmények eredménye. Vad- zsapaji indiai külügyminisz­ter is kijelentette, hogy India és a Szovjetunió ba­rátsága elvi alapokon nyug­szik és megfelel a két nép alapvető érdekeinek. Ezt a barátságot tovább kelh o- rősiteni — hangsúlyozta az indiai miniszter. Megjegy­zendő az is, hogy Andrej Gromikü az első magasran­gú szovjet vezető, aki a márciusi parlamenti vá­lasztások eredményeként hatalomra került új indiai kormány vezetőivel tár­gyalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom