Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1977-04-26 / 17. szám
Enyhülés - emberi jogok - szovjet-amerikai kapcsolatok Georgij ARBATOV GEORGIJ ARBATOV, akadémikus, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja, az SZKP KB póttagja, a Szovjet Tudományos Akadémia, Egyesült Államok és Kanada kutatóintézetének Igazgatója nagy tiszteletnek örvendő közéleti, személyiség. Mint az amerikai viszonyok egyik kiváló ismerője, az elmúlt hónapokban több interjút adott vezető tőkés lapok tudósítóinak. Az alábjjl cikkben az U. S. News and World Report című amerikai lapnak adott nyilatkozatából közlünk Igen érdekes részleteket: Kérdés: — Mr. Arbatov, vajon az emberi jogok Ügye komoly akadályt jelent a szovjet-amerikai kap csőlátókban? ARBATOV; — önmagában nem. Sen ki sem tagadja meg az amerikai állampolgároktól azt a jogot, hogy ué- leményt formáljanak arról, ami a Szovjetunióban, történik, mini ahogy a szovjet polgároktól sem lehet megtagadni azt a jogot, hogy véleményük legyen mindarról, ami az Egyesült Államokban történik. Ha azonban valóban arra törekszünk, hogy egymással kapcsolatos külpolitikánkat a nekünk tetsző, illetve nem tetsző dolgokra alapozzuk, s kiváltképpen azokra a kísérleteinkre, hogy vágyainknak megfelelően megváltoztassuk a másik országot, akkor összeomlik az enyhülés egész koncepciója. Kérdés: — ön szerint komoly problémának tekinti az ellenvéleményen levőknek nyújtott nyugati segítséget ... ARBATOV; — Mi leginkább a kampány szervezett jellegét kifogásoljuk. Mi azt tartjuk jelentősnek, hogy azok a kevesek, akiket ön „ellenvéleményen levőknek“ nevez, mindenféle segítséget — a többi között anyagi segítséget is — kapnak külföldiektől, hogy mindinkább olyan határozott akciókra buzdítják őket, amelyek ellentétesek a szovjet törvényekkel és hogy ebbe a kampányba bekapcsolódnak amerikai tisztviselők és olyan kormányügynökségek, mint az Amerika Hangja. Mi mindezt nem tekinthetjük másnak, mint nagyarányú ellenséges kampánynak, amely sok vonatkozásban emlékeztet a hidegháború időszakára. HELSINKI NEM MENÜKÁRTYA Kérdés: — És a helsinki megállapodások? Vajon a Nyugatnak nincs joga arra, hogy megvizsgálja, mit tesz a Szovjetunió az emberi ■ jogok érdekében? ARBATOV; — A helsinki megállapodás nem menükártya, amelyről valaki a neki tetsző fogást választhatja ki; egységes egésznek kell tekinteni. Es egyik legfontosabb előírása éppenséggel a más országok belügyeibe történő be nem avatkozás. Nos, ez az elv — éppenséggel a- merikai sürgetésre — épült be 1933- ban abba a -megállapodásba, amelynek értelmében létrejött a diplomáciai kapcsolat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Ami most történik, azt csak ügy lehet értelmezni, mint ennek a megállapodásnak a megsértését. Feltételezhetem, hogy Carter elnök erkölcsileg kifogástalan férfiú. De ön is tudja, hogy számunkra az Egyesült Államok nem Carter elnökkel kezdődött és nem korlátozódik Carter elnök erkölcsi normáira. Ml nehezen tudjuk az Egyesült Államokat olyan tanítónak tekinteni, akinek erkölcsi joga van arra, hogy mindenkor kioktasson bennünket, megtanítson arra, miként intézzük belső ügyeinket. Mi ennél többet tudunk az Egyesült Államokról, a polgárjogok megannyi megsértéséről, a fekete a- merikaiak helyzetéről és így tovább. A mi szemünkben az Egyesült Államok olyan ország, amely éveken át támogatta a legterroristább és legdiktatórikusabb rendszerek némelyikét — Dél-Koreát, most Chilét és így tovább. Kérdés: — A szovjet szóvivők gyakran állítják, hogy az ellenvéleményen levők jelentéktelen személyek. Ha ez így van, akkor miért nem hagyják, hogy mindegyik kivándoroljon? ARBATOV; — Egyeseket kiengednek, vagy elküldenek. Kérdés: — De mostanság kevesebben mennek... ARBATOV; — Mit tehetünk, ha kevesebb ember akar kivándorolni? Hasonló a helyzet, ha azt nézi, hogy az Egyesült Államokból, hány zsidó vándorol ki Izraelbe. Ez talán az 1973- as háború utóhatásaival, vagy Izrael belső helyzetével magyarázható. Noha nem rendelkezem mennyiségi bizonyítékkal, biztos vagyok abban, hogy a- zoknak az embereknek döntő többsége, aki távozni akart a Szovjetunióból márts megteVe ezt. KINEK KEDVEZ AZ ENYHÜLÉS? Kérdés: — Sok amerikai azt állítja, hogy az enyhülés kedvez a Szovjetuniónak, de nem az Egyesült Államoknak. Hogyan válaszolná meg ezt a kérdést? ARBATOV; — Nos, egyáltalán nem értek egyet ezzel a nézettel. Az enyhülésnek ezekben az első, napjainkig tartó szakaszaiban is számos nagyon is nyilvánvaló példa van arra, hogy az Egyesült Államok hasznot húzott ebből a folyamatból. Az első az, hogy csökkent a nukleáris háború veszélye. Ezt a hasznot nem lehet ugyan mennyiségileg lemérni, de ez az első számú haszon, amihez az Egyesült Államok és más országok eddig az enyhülés révén jutottak. Az enyhülés a fegyverkezési hajsza terén is felmutathatja az első eredményeket, noha a -helyzet távolról sem kielégítő. Elkerültük az ABM-ek f antiballlsztlkus rakéták] terén a teljességgel értelmetlen és meglehetősen veszélyes versenyt. Ez nemcsak hogy stabilizálta a stratégiai helyzetet, s felszámolt bizonyos félelmeket és bizonytalanságokat, de amerikai számítások szerint legalább 60 milliárd dollárt meg is takarított az országnak. Az enyhülés csökkentette a nemzetközi válságok továbbterjedésének veszélyét is. Itt van például az 1973. októbert közel-keleti háború. Teljesen biztos vagyok abban, hogy ha erre a hidegháború akut feszültsége közepette került volna sor, sokkal veszélyesebb méreteket öltött volna. Nem lehetett volna ezt a háborút i- lyen gyorsan lokalizálni, ilyen gyorsan érvényesíteni a tűzszünetet, vagy kidolgozni azt a mechanizmust — a genfi konferenciát —, amely tartósan megoldhatja ezt a válságot. Kérdés: — És mibe került az enyhülés a Szovjetuniónak? ARBATOV; — Sok munkába, erőfeszítésbe és azt hiszem, sok türelembe és jóakaratba. Kérdés: — Milyen értelemben? ARBATOV; — Tudja, ha nem gyakoroltuk volna ezeket az erényeket, az enyhülési folyamat aligha bontakozhatott volnarki. Gondoljon csak vissza 1972 májusára, amikor az amerikai kormány elhatározta, hogy bombázza Hanoit és elaknásítja Haiphong kikötőjét. Nagy politikai bátorságra, bölcsességre és széles látókörre volt szükség ahhoz, hogy nem mondjuk le azt a csúcstalálkozót, amely a későbbiekben elvezetett az enyhülés útján az első komoly lépéshez. Es az Egyesült Államokban azóta is egymást követték az' enyhülést próbára tevő kampányok. Sok esetben mondták nekem az amerikaiak; „Meg kell érteniük a mi nehézségeinket; elnézőknek kell lenniök; türelmesnek kell lenniök, és így tovább. Ügy hiszem, ilyen bölcs és körültekintő módon közelítettük meg az a- merikai álláspontot és az amerikai politikát. De vajon nem ért-e egyet velem, ha azt állítom, hogy tavaly, amikor az Egyesült Államokban oly sok érvet hoztak fel az enyhüléssel szemben, kissé egyoldalú volt az enyhülés politikai terheinek megoszlása? Kissé egyirányú lett a közlekedés és nem szeretném, ha sokáig tartana az enyhülésnek ez a túlzott megterhelése. Nem állítanám azt, hogy elérkeztünk oda, ahol mór vége a jóakarat; nak és az elnézésnek, de áz enyhülés' csak úgy fejlődhet, ha mindkét oldalon hozzájárulnak. Kérdés: — Az ön véleménye szerint milyen szerepet játszik az amerikai közvélemény az amerikai-szovjet kapcsolatok korlátozásában? ARBATOV; — A közvéleményt figyelembe kell venni — ahogy önöknek is figyelembe kell vennlök a szovjet közvéleményt. Nálunk talán más módon nyilvánul meg, de létezik és fontos. Ugyanakkor az .én véleményem szerint hosszú időn át Igen komoly kísérleteket tettek arra, hogy manipulálják az amerikai közvéleményt — s ezt a manipulációt megkönnyítik a hidegháborús lélektan maradványai. Valahol a világban történik valami és azonnal a Szovjetunió lesz a ludas. Nem akarom túlságosan is bírálni az önök tömegkommunikációs eszközeit, de szeretném, ha nagyobb felelősséget tanúsítanának az amerikai nemzeti érdekek iránt. Kérdés: — És a SALT-tárgyalá- sok? Vajon meg kell kötni az új szerződést? ARBATOV; — Nos, sokkal jobb lett volna, ha már tavaly létrejön ez a megállapodás. Jó lenne, ha sijcerülne megállapodni az elkövetkező hónapokban. Noha nem tartom valószínűnek a nukleáris háborút, amennyiben októberig nern egyezünk meg, a további halogatás új lendületet adhat a fegyverkezési hajszának, hiszen októberben hatályát veszti az ideiglenes megállapodás. Á probléma azonban még ennél is szélesebb körű. A halogatás minden egyes hónapja és éve jóvátehetetlen, mert kialakulnak az új fegyverrendszerek és az egész helyzet egyre bonyolultabb lesz, még a tárgyalások szrmvontjáből is. Ma olyan helyzetben vagyunk, hogy a haditechnika gyorsabban fejlődik, mint a tárgyalások politikai folyamata. Es miközben tárgyalunk egy a- dott problémakomplexumról, az új fegyverrendszerek új — és gyakran az előzőnél is bonyolultabb — problémákat termelnek ki. Így hát általában létfontosságú az időtényező. A VLAGYIVOSZTOKI ALAP Kérdés: — ön azt állítja, hogy amennyiben októberig nem sikerül megkötni az egyezményt, akkor elkerülhetetlen a fegyverkezési hajsza új fordulója? ARBATOV; — Amennyiben októberig nem születik meg az új egyezmény, megvan annak a veszélye, hogy új lendületet kap a fegyverkezési hajsza. Kérdés: — Még akkor is, ha közben folynak a tárgyalások? ARBATOV; — Ez attól függ, hogy akkor milyen lesz a légkör, milyen mérséklet nyilvánul meg és milyen magatartások érvényesülnek az átmeneti időszakban. Elképzelhető az is, hogy a technikai részletkérdések miatt novemberig el kell halasztani a megállapodást, de mindkét fél mérsékletet tanúsít és mindenki tisztában van azzal, hogy a megállapodást aláírják. Van még azonban idő arra, hogy októberig tető alá hozzuk az egészet. Remélem, hogy mindkét fővárosban folyik az ez irányú munka. Kérdés: — Mit mondana azoknak az amerikaiaknak, akiket aggaszt a szovjet katonai erő állandó növekedése? ARBATOV; — A következő választ adnám; A múltban az amerikai politika arra törekedett, hogy katonai téren fölénnyel rendelkezzék. A változásnak nem az a lényege, hogy a szovjetek katonai fölényre törekszenek, hanem az, hogy hatékonyan ellensúlyozzuk az önök politikáját. Az Egyesült Államok vezérkart főnökei nemrégiben leszögezték, hogy a Szovjetunió nem rendelkezik katonai fölénnyel. Mindössze azt említették meg, hogy a szovjetek a jövőben katonai fölényre „törekedhetnek“. Ebben a vonatkozásban ml is gyanakodhatunk az Egyesült Államokra. Ez nagyon.is jó ok arra, hogy folytassuk tárgyalásainkat, úgy, hogy mindkét fél biztos lehet abban; a másik nem rendelkezik katonai fölénynyel. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság legmagasabb szintű küldöttsége Abdái Fattah Iszmail vezetésével április 14— 18. között baráti látogatást tett Csehszlovákiában. Országaink között igen kedvező kapcsolatok alakultak ki, ami a legfontosabb nemzetközi kérdések megítélésének azonos nézetéből ered. Kedvezően alakulnak a gazdasági kapcsolatok is országaink között. Április 18-án néhány napos látogatásra hazánkba érkezett a szovjet hadsereg legmagasabb szintű küldöttsége Usztyinov marsallnak, az SZKP KB politikai bizottsága tagjának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének vezetésével. A küldöttséget a prágai várban fogadta köztársaságunk elnöke Gustáv Hu- sák elvtárs is. Köztársaságunk elnöke Usztyinov marsallnak átnyújtotta a Csehszlovák Fehér Oroszlán érdemrend első fokozatát. Veszélyes következményei lehetnek az imperialista országok Zairéi beavatkozásának. Mint ismeretes, az ország Shaba nevű tartományában népfelkelés robbant ki. A zairei kormány több tőkés országtöl kért segítséget. Tudósítók értesülése szerint francia repülők és marokkói katonák avatkoztak be eddig a kormánycsapatok oldalán a harcokba. A fejleményekkel kapcsolatban a Francia Kommunista Párt nyilatkozatot bocsátott ki, amely az akciót a francia alkotmány durva megsértésének nevezte. A Francia Kommunista Párt véleménye szerint Zairenak megvannak a saját belpolitikai problémái, a- melyeket külföldi beavatkozás nélkül a zairei népnek kell megoldania. Negyven év után első ízben tartanak demokratikus választásokat Spanyolországban. A spanyol kormány döntése értelmében a parlamenti választásokra július IS-én kerül sor. A Spanyol Kommunista Párt legalizálása után Madridban megtarthatta első legális ülését a párt központi bizottsága. A központi bizottság jóváhagyta a párt választási programját és jelöltlistáját A Spanyol Kommunista Párt választási programjában fő célként tűzte ki a demokratikus szabadságjogok teljes visszaállítása feltételeinek megteremtését. A VÖRÖS VITÉZ VAROSA uralma alá került. Több mint kétszáz évig tartott a mandzsuk uralma, de 1911-ben győzött a mongolok szabadságharca, és az autonóm Mongólia fővárosát Nlslel Hűre névre keresztelték, ami fővárost jelent. Tíz évvel később végérvényesen győzött a mongolok évszázados népfelszabadftó harca. A külföldi Bodgo-Gegena bátorban «Ällillilii a mongolok nemzeti múzeuma ülánMONGÖLIAI JEGYZETEK Gépünk lassan kikerül az ezüstösen csillogó felhők közül, a szemünk elé táruló vidék, mint óriási plüss szőnyeg húzódik alattunk. Alig félórája emelkedtünk a magasba ír kutszkban és márts a Mongol Népköztársaság fővárosa, Ulánbátor repülőterén landolunk. Az Idegenvezető magyarázatát hallgatva nem akarok hinni a szememnek, annyira hl hetetlenUI hangzik, hogy Itt alig fél évszá zaddal ezelőtt még szegényes jurták álltak. Ulánbátor ma modern város, a Mongol Nép köztársaság politikai, gazdasági és kultúrálls életének a központja. A történelmi forrósok szerint 163!) ben alapították Ideális helyen, he gyek közé ékelve, 1300 méter tengarszint fe letti magasságban, a Tügol-folyö széles völgyében. Az eredeti neve IK Hűre, ami nagy várost jelent. Nemcsak a főváros, az egész ország óriási fejlődésen ment át az elmúlt ötvenöt év a- latt. Mongóliában egy fél évszázaddal ezelőtt még 750 kolostor állt és minden harmadik férfiból szerzetes, láma lett, A lámák köztudomásúan megvetették a munkát. Ilyen körülmények között, imából nem fejlődhetett az.or- szág. Ráadásul éhség és betegségek tizedelték a lakosságot. Bizony, igen hányatott volt a múltban a mongol nép sorsa Mongólia 1891-ben elveszítette függetlenségét, és a mandzsu harcosok Egész Ulánbátorban csehszlovák felvonókon közlekednek. Képünkön csehszlovák szerelő az egyik szálloda tetején Imperialista vállalkozókkal együtt elkergették a hazai feudális urakat Is, és Mongólia elindult a szocialista fejlődés útján. A Mongol Népköztársaság nagy népi huralja első ülésén Nlslel Huret a független köztársaság fővárosának kiáltotta ki, és a nevét Ulánbátorra változtatta ami azt jelenti, hogy „a vörös vitéz városa“. A népi kormány haladéktalanul megkezdte a város építését. A forradalom győzelmé óta eltelt ötvenöt év alatt a felismerhetetlenségig megváltozott a város képe: Ipart üzemek. Iskolák, kulturális és tudományos Intézmények épültek. A széles utcákat fák és tetszetős lakóházak övezik. A tágas parkokban gyermekek játszadoznak. A lépten nyomon zöldellő fák, bokrok és a füves térségek azt bizonyítják, hogy a mongolok szeretik a természetet. Mongólia rohamos fejlődése a proletár internacionalizmus gyakorlati alkalmazásának példája. Az országban lépten nyomon találkozunk a szocialista országok szakembereivel, akik segítenek leküzdeni az évszázados elmaradottságot. Itt vannak a ml orvosaink, geológusaink, gépészmérnökeink és szerelőink is. Számtalan üzem épült fel a segítségünkkel, Ulánbátor utcáin autóbuszaink -és személy- gépkocslaink közlekednek. Mongólia az utóbbi években a külföldi turisták útjának gyakori célpontja. Az ország, amely átugorta a történelmet és a középkorból a szocializmus útjára lépett, vonzza a világ népeit. Az érkezőket ezen a sokat próbált földön páratlan vendégszeretettel fogadják. A szerző felvételei VLADIMÍR PRIPUTEN
