Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-19 / 16. szám

8

^09

szInEszportrEk

Színészen, színésznők. Rafzok, festmények, art prottsok, góbéit- nők. Fekete vonalak, színfoltok. Lágy vonalak, tarka színek. Játszi könnyedséggel meghúzott vonalak, rendszertelennek látszó színpac- ntk és lám, mégis összeáll a kép. Színészportrék papíron, vásznon, textilen. Lea Mrázová érdemes művésznő portréi: Grúberová, Cesá- nytová, Vcdentová, Hubová, Králo- vlöová, Krlstlnová, Huba, Romantik, Kvletlk, Krőner és más színészek, színésznők.

— Csak azoknak a portréját rajzolom vagy festem meg, akiket kedvelek, akikben van valami különös, akik tehetségesek, művészek, akiknek a személyében van valami rendkívüli, akiknek az arca, testtartása kifejezi egyéniségüket. Kinek az arca a legkifejezőbb? A színészé. A „komédiások“ hivatásiból játsszák meg az érzelmeket, ez vonzó, izgalmas, lenyűgöző. Sok színészportrét rajzoltam, festettem.

Lea Mrázová érdemes művésznő vallomása színészportréiről. Művész alkotásai a művészet egy másik ágáiban jeleskedőkről.

— Sok-sok éve rajzolom, festem őket.,.

Lea Mrázová a .minap ünnepelte hetvenedik születésnapját. A hetven év javarészét festéssel, rajzolással töltötte. Jgvítanom kell: nem múlt időben, mert most is szorgalmasan, fiatalos hévvel és akarattal készíti remekműveit. Hetven éves, mégis tele van tervekkel.

— Két hónappal azelőtt a lengyel kultúrközpont mutatta be lengyel motívumú alkotásaimat. Most készítettük elő lengyelországi kiállításomat Varsóban, Krakkóban, örülnék, ha Budapesten is lenne kiállításom. Mindig szívesen látogatok el Budapestre, sok szép emlékem van a magyar fővárosról — mondja, s mindezt magyarul. Csodálkozásomat látva még hozzáfűzi:

— Ismerem a magyar irodalmat is. Nemcsak olvastam, szavalni is tudtam Ady Endre verseit. Róla és Móricz Zsigmondról írtam hosz- szabb tanulmányt, amikor még a Zivena szerkesztője voltam. Már készítem Ady portréját, már csak azért is, hátha meglesz az a budapesti kiállítás. Ady, Liszt, a Lánchíd, ezeket az elgondolásaimat valósítom meg. A Pannónia gobelinhez már kész a vázlatom, itt látható a kiállításon.

Nézzük a kiállítási terem falain lévő alkotásokat. Lea Mrázová sokoldalú művész. Érdeklődési köre kiterjed a világot jelentő deszkák jelentősebb eseményeire is.

— Már festői pályám elején kezdtem portrékat festeni. Akkor, amikor még szerkesztő voltam Martinban, a lap részére készítettem illusztrációkat. Az uram színikritikus is volt, vele jártam a színházba, és a kulisszák mögé is.

Újságírás, irodalmi művek fordítása, történelem, filozófia és persze festés. Regények, versek, színdarabok, színészek, muzsikusok, í- rók, költők, képzőművészek, énekesek, táncosok.

— Van olyan művészeti terület, amire nem terjedt ki az érdeklődése? — kérdem tőle.

— Nem — nevet az érdemes művésznő — de nem is lehetett. Mindennel kellett foglalkozni, ml tagadás, szívesen csináltam.

Hát kimaradhatott a színház csodálatos világa?

A világot jelentő deszkák hazai nagy egyéniségeiről annyi portrét készített, hogy gyűjteménye szinte összefoglalója a szlovák színművészeinek.

—r Szerettem és szeretem ma is a színházat, a színpad varázsát, a színházi embereket. Szeretem a zenét, a dalt, a művészet minden ágazatát. Szeretem a fiatalokat is. Nekik üzenem: Dolgozzatok szépen, pontosan végezzétek a feladatotokat. Minden szép, minden munkában van valami érdekes, vonzó. Mindenkiben van hajlam a szép iránt, ezt kell tökéletesíteni, lelkesedéssel, odaadással, a munka iránti szeretettel. Ott kell meg- állnotok a helyeteket, ahová az élet állít. Lea Mrázová így dolgozott egy életen át, így dolgozik ma is. Odaadással, fiatalos lelkesedéssel.

— Amikor hetvenedik születésnapomat ünnepeltem, sokan megkérdezték, ml, ha nem is a fiatalság, de a fiatalosságom titka. Egyszerű a válasz:^ az életnek örömet kell jelentenie, örömet kell találni a munkában. Ennyi a titok, az élet ellxírje.

További tervei?

Sok kész művem van városunk zenei múltjáról. Az egykori koronázó fővárosban élénk zenei élet volt; ellátogatott városunkba Beethoven, Liszt, Mozart és még sokan mások a hírneves muzsikusok közül. Róluk akarok egy egész kiállításra váló anyagot készíteni, ki akarom egészíteni a már meglévő anyagot. Városunk több évszázados zenei múltja, ügy érzem, engem is kötelez.

Tervek, tervezgetések, jiatalos lelkesedéssel, nagy-nagy akarattal. Van mit tanulni tőle.

—OS

T

izenegykor a Vörösmarty cukrászdában. Az közel van a Vígszínházhoz. Kettőkor ugyanis próbám van.

Andal Györgyi hangja annyira ismerősen csengett a telefonban, hogy nem volt nehéz rájönnöm: a szinkronstúdiók gyakori vendége. Legutóbb például Francolse Fabian hangját „ültette“ magyarra az Érzelmek Iskolájában.

Pontosan érkezik. Fiatal, dekoratív. Vörös haja, áttetszőén fehér bőre különlegessé teszi.

Halk, zárkózott természetű, ám amint a színházról kezdünk beszélni, kitárul.

— Jól érzem magam a Vígszínházban, de összetettebb szerepekre vágyom. Schiller-, Ibsen-, Csehov- -hósökre. Várkonyl? Tisztelem és kitűnő rendezőnek tartom.

— Mikor döntötte el, hogy szí nésznő lesz?

— Túl korán. Tizenhárom éves voltam, amikor megkaptam a Két emelet' boldogság gyermekföszere- pét. Akkor határoztam el. hogy ezt a hivatást választom.

Minisztériumi engedéllyel vették fel a Színművészeti Főiskolára. Egyszerre készült első vizsgáira és az érettségire.

— Kezdetben szép lányokat, butácska hölgyeket alakított...

— Igen. Talán ott követtem el az eisó hibát, mikor elvállaltam A vőlegény nyolckor érkezik film főszerepét. Abban mást sem tettem, mint vetkőztem és öltöztem. Dehát ez volt az első főszerepem. Ma már az ilyen szerepeket visszautasítom. Néha ugyan kockázattal jár, hogy esetleg „megfeledkeznek“ rólam, ám előrelépni csak így tudok.

— Kapott már színesebb szere pékét is...

— Az Utazás lakabbal, a Han gyaboly és a Szindbád c. filmek re gondol? Vagy a Delila c. tévé játékra? Azóta viszont csak í Kopjásokban kaptam komolyabi feladatot. Ebben Izgalmas volt r figura megformálása, mert szere pem nagy időt ívelt át: fiatalon léptem színre, s a történet végén már 55 éves voltam.

— A diplomaosztás után egy évadot Szolnokon töltött. Milyen szerepeket játszott?

ANDAI GYŰRGYIVEl

—A Szent Johanna Shaw-dráma címszerepében mutatkoztam be — ma már tudom: nem nagy sikerrel. Am a Nebáncsvlrágban és A kör négyszögesítésében sikert a- rattam.

Gyorsan tanul szerepet, s ha kell kolléganőit is helyettesíti. A Víg színházban is ezzel vált Ismertté Egy Időben például Béres Ilona szerepeit játszotta.

Énekel, ropja a táncot a Pop fesztiválban, a Harmincéves vágyókban, kocsmai ..rosszlány“ a Vadnyugati szélben, gőgös, rldeg- szlvű feleség Az értelem álmaiban.

Ha játszik, célja az összhatás. Alakításaiban a darab sikerére törekszik, így egyénisége háttérbe szorul. De sosem szürkül ell Szerencsére egyre kevesebb o- lyan szerepet kap, amely csupán külső adottságainak szólna. Ezt tükrözi legutóbbi szerepe Is: Amelia a Bernards Alba házában.

Beszél tátrai élményeiről, érdeklődik a szlovák színházi éle't 1- ránt, majd kedvesen jelzi, hogy mennie kell, mert a próbáról nem szeret elkésni.

Szabó László

Marián J. Minaroviö mögött mindössze hatéves művészpálya áll. A most megnyitott komáromi tárlat az első nagyobbméretű kiállítása, amely azt bizonyítja, hogy elsősorban technikás művész és kitűnő illusztrátor, aki leven tartalmassággal telíti színéé formavilágát. Vízfestményei, áttetsző színekkel fényezett tempera-tl lusztráclól kitűnő forma- és technl kai lehetőségeket biztosítanák színházzal foglalkozó képeinek. Valóság szemléletének e látásformája mintegy ösztönösen talált rá a sajátos ki fejező eszközökre, főleg a kolázsra, a vegyes technikái eljárásokkal készült összeállításaira, grafikailag szerkesztett színes képi megoldásaira. Itt látott művel elismerést szereznek az artisztlkumra váró beavatottaknál, és játékos ötletei, blzarabb jelenetei kellemesen elszórakoztatják e műfajban kevésbé járatos nézőket is. Kitűnő tanítómestereinek kiforrott stílusa, jó rajzoló készsége újabb tapasztalataival párosult, s így a kiállított képek nemcsak tetszOsek, hanem művészi erényeket is tartalmaznak.

Az ábrázoló valóságlátás, a környezet- és jellemábrázolás, az -izmusok, stílusok szükségszerű egybekapcsolása élénken, színekben hatásosan szemléltetik a közelmúlt és a jelen művészeti törekvéseit:, az impresszionizmus, az expresszlonlzmus, a neo- barobb, az újVeállzmus és még egy sereg művészeti megoldás alkalmazását, amelyeket Vincent Hloiník és Albin Brunovskp művészetében Minaroviö már leszűrten kapott a főiskolán.

hogy most, frissebb és jókedvűbb képeinek, vázlatainak, mozgásban is kifejezett 'figurális kompozícióinak be mutatásával, a sík- és a tér problémáit, a maguk bonyolultabb részleteiben és egyéni ízekkel gazdagíthassa. A kísérletezések és vívódások, az ön keresés, az egyoldalúságtól való menekülés újabb formakeresésre késztette őt, miáltal szürreális látomásait: kiár reálisabb és főleg tárgyllagosább egységbe módosíthatta.

Időközben ugyanis sok minden be jolyásolta. Rádöbbent, hogy a témák nak belső és külső igazságuk is van. ami következetességet tételez fel. Mi- naroviönál ez a rend a kép egyre szí lárdabb megépítésében, és a képi elemek egyre racionálisabb felhasználó sában jelentkezik. Ez a hagyományos értelemben vett, típusábrázolás viszont csak akkor találhat telibe, ha az adott kor világképét is klérezhet- jük, és a szerepek magatartásbeli tudatállapotát is tükrözik. Színházi szemléletű képeinek a lényege, hogy Minaroviö valóban szerepeket-színé- szeket azonosít. Alakjai cselekszenek. Ezeket a cselekvő történéseket többféleképpen értelmezhetjük. Van amikor reálisak, jelképesek, kitaláltak, humoros- vagy drámai erejűek. De lehetnek leikendezők, szeszélyesek, nem egyszer közönségesek. Egy dologban azonban mindig megegyeznek: a szerep jelentését és a szereplő játékának lényegét gazdagítják. Nifil- ván tudatosan festi így a képeit. Sőt ilyen értelmezésben provokálhat is, amikor kész tények elé állítja szemlélőit. Gyönyörködései, intellektuális kalandvágya kerül az előtérbe, és úgy tűnik, hogy csak a történésre és a csattanóra szorítkozik. Ekkor főleg a romantikus póz, a sejtelmes csodavárás, a „tiltott dolgok“ elkövetésének virtusa, a készséges hölgyek gátlástalan viselkedése iudatosítódik. S ha e- zek a jelenetváltások néha mesterkélten is hatnak, mégis elfogadhatók, mert barokkos fennköltségükben ott leledzik Minaroviö idealizált önarcképe is, a maga kamaszos fecsegéseiben, egyéni vonzó „infantteribilitásá- han“.

Érdekes ez a kiállítás. Szépek ezek a figurális kompozíciók, amelyek mint illusztráló grafikák követelik helyüket a kortárs képzőművészetben még akkor is, ha igényes megjelenítési technikájukkal egyelőre csak rögzítői és nem továbbalkotól ennek a figyelemre méltó irányzatnak. Vigyázni kell viszont arra is, nehogy a jó rajzkészség mögött a körvonalak elbizonytalankodjanak, a téma más emóciókat kapjon és az érzéki benyomások, az érzelmi hangulatok csábító útvesztőjében más tartalmat kapjanak. Minaroviö formakultúrája, lírai színérzékenysége az elvontabb megoldásaiban is óvja őt a tetszetős (sőt káros] hatásoktól, a meghökkentő divatozásoktól. Mert kár lenne egy-egy „ilyen“ modor mögé rejtenie vitaihatatlan festői értékeit, és művészi központú szellemi beállítottságát.

Szucby M. Emil