Új Ifjúság, 1977. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-11 / 2. szám

2 Ül Alvaro Cunhal, a Portugál Kommu­nista Párt főtitkára beszédet mondott a Lisszabontól 100 kilométerre észak­ra fekvő Penichében, az I960. Január 3-i legendás hírű szökésének színhe­lyén. Cunhal hangoztatta, hogy az Egye­sült Államok és az NSZK bizonyos imperialista körei a portugál kor­mánynak a jobboldal bevonásával tör­ténő megerősítését szorgalmazzák. Ez a megoldás előnyös volna külföldi imperializmusnak és a hazai nagytő­késeknek, de hátrányos a portugál demokrácia és a nemzeti független­ség szempontjából. Elítélte a kor­mánynak azt az igyekezetét, hogy á- jabb meg újabb külföldi kölcsönök felvételével próbálja orvosolni a gaz­dasági bajokat, hiszen ezzel eladósit- ja az országot és politikailag is alá­rendeli az imperialista nagyhatalmak­nak, mindenekelőtt az Egyesült Álla­moknak. Az Egyesült Államokban és Puerto Ricában egyaránt meglepetéssel fo­gadták a hivatalából rövidesen távo­zó Ford elnök váratlan kezdeménye­zését, hogy státusának megváltoztatá­sával tegyék Puerto Ricót az Egye­sült Államok 51. államává. Ismeretes, hogy az Egyesült Álla­mok 1898-ban foglalta el Puerto Ri­cót Spanyolországtól. A 3,1 millió la­kosú sziget 1952 ben kapta meg az államszövetségi státuszt. Amerikai lapkommentátorok eleinte Ford javaslatát a Puerto Ric6-i kor- mányzóváltéssal hozták összefüggés­be. A novemberi választások alapján ugyanis Carlos Romero Barcelo lett a szigetország kormányzója, aki híve a jelenlegi államszövetségi státus a- lakltésának. A január 2-i beiktató beszédében azonban Barcelo a gaz­dasági helyzet javításának elsőbbsé­gét hangsúlyozva, meg sem említette Ford javaslatát. Ford kezdeményezé­se mind a szigetországban, mind az Egyesült Államokban negatív vissz­hangra talált. Carter megválasztott elnök közölte, az állami státus kér­désében a kezdeményezésnek nem Washingtonból, hanem Puerto Ricóból kell kiindulni. Santiago Carrillo, a Spanyol Kom­munista Párt szabadon bocsátott fő­titkára madridi otthonában nyilatko­zatot. adott a L’Humanité tudósító­jának. — Szabadon bocsátásom nagy győzelem, amely elsősorban a spa­nyolországi tüntetéseknek és a nagy­szabású nemzetközi szolidaritási ak­cióknak tulajdonítható — mondotta az SKP főtitkára, Carrillo ezután rá­mutatott: — Ki kell terjeszteni az amnesztiát valamennyi politikai fo­golyra. Az SKP számára az általános amnesztia elsőrendű kérdés. Arra a kérdésre válaszolva, hogy szabadon bocsátását az SKP legalizá­lásának tekinti-e, Carrillo így vála­szolt: — Az SKP nem legális. A töb­bi demokratikus párt sem az, még ha úgy tehetnek is, mintha azok volná­nak. Képtelen dolog azt tervezni, hogy az SKP-t csak a választások u- tán törvényesítsék. A legalizálásnak előbb kell bekövetkeznie. Libanonban új sajtórendelet lépett életbe, amely — az AI Anvar című lap tájékoztatása szerint — előzetes sajtócenzúrát ír elő minden sajtóter­mék számára, és büntetést helyez ki­látásba, a vallás, a köztársasági el­nök, a haza valamint a Libanon és az arab államok közötti viszony el­len irányuló támadás, az ország fel­osztására való felbújtás és az arab­közi erők tevékenységére vonatkozó nem hivatalos információk közlésé­nek esetére. A január 20-án távozó amerikai el­nök, Gerald Ford, tv-nyilatkozatában sajnálkozását fejezte ki, hogy elnök­sége idején nem sikerült megkötnie a második SALT-egyezményt a Szov- jetunióvai. Bizonyos azonban, hogy a megáliapodás létrejön, amelynek rész­leteit már több mint 90 százalékban kidolgozták — mondta. HETED ORSZtfOBŐL E gy fagyos, ködös szombaton vidám csoport gyülekezett a LuCenecl (losonci) Járási Testnevellésl Szövetiséig épülete e- lött. Alig Iskoláskorú gyerekek és nagyapák, meg a közbeeső nemze­dékek képviselői vegyesen. Öltö­zetük, felszerelésük — a hátizsák, túraclpö — első pillantásra elárul­ta céljukat. Mindössze néhány ál­mos fázős bevásárló markolta szo­rosabbra a nagykabátját, lépteit szaporázva cipelte bevásárlőszaty- rát, s magában így morfondíro­zott értetlenül: „Ilyen időben er­dőt mászni...?!“ Néhány perccel tél nyolc után a csoport, vagy harmincöten-negy- venen helyet foglaltak a jégvirá­goktól díszes ablakú autóbuszban, s a túra — a csehszlovák-szovjet barátsági hónap helyi eseményso­rozatának zárakciója — első állo­máshelye, Fllakovo (Fülek) felé robogva s térképek tanulmányozá­sába mélyedtek. Ott rövid ünnepségen, a hősök emlékművének megkoszorúzásánál további huszonöt-harminc résztve­vővel gyarapodott a csoport. A gyalogtúra azonban néhány kilo­méterrel messzebb, az ajnácskőí vár tövében kezdődött. Itt felosz­lott a lelkes társaság kisebb cso­portokra, hogy a tizenöt kilomé­ter erdei út megtétele után egy ó- rakor az abroncsosl partízánem- lékműnél gyülekezzenek. Volt, akinek túl könnyűnek tűnt a feladat, mondván, hogy egyig hason kúszva Is megtehetik az it­ta t. Lényegében Igazuk is volt. Mól ^ nár Sándor és Antallcs Ferenc már tizenkettő előtt az emlékmű höz ért, s várta a többieket. Evv óra tájt azonban kezdtek magya­rázatot keresni, mert a társaság csak nem akart megérkezni. — Bizonyára egy csoportban jönnek, a gyerekek miatt érthető­en lassúbb a tempó, de akkor is... persze, ha nem tévedtek el... — mondták. Három óra előtt néhány perccel piros „embécska“ hozta a hírt: a csoport megérkezett, de mert el­tévedtek a. nagy ködben, csaknem tíz kilométerrel messzebb, Ve- cse'klőre. — Igen, ilyen is van, s bár bosszantó, de azért természetes a turisztikában — kommentálta az eseményt Molnár Sándor. Azt hittem, Vecseklőn Ideges, e- setleg szégyenkező turistákat ta­lálok. — Miért szégyenkeznénk? — tárta szét karját Reiprlch Ferenc. — Igaz, eltévedni egy turistának, nem éppen dicsőség, különösen egy ilyen Ismert szakaszon, de végeredményben csaknem kétszer akkora távot tettünk meg, mint e- redetileg terveztük... Gyerekek, diákok, fiúk és lányok apák és anyák, nagypapák, egytől egyik a turisztika lelkes hódolbl. Zimankóé, ködös Időben kilométe­reket gyalogolni, nehéz erdei te­repen, nem lebecsülendő teljesít mény. Miért teszik? Ml hajtja ö- két? Nem is tudják. Vagy csak szavakba foglalni nehéz? Talán a nyolcéves Kovács Laci gyermekien egyszerű válasza a legpontosabb: — Mert szép. (pálházy) A szerző felvétele Molnár Sándcr és Antalics Ferenc KÉPVISELŐ APA KÉPVISELŐ FIA A Koiice-vidékl (árásl Nemzeti Bi­zottság 60. választúkiirzetében — melynek székhelye Haniska község — a képviselői tisztségbe egy fiatal kommunistát, a Kelet-szlovákiai Vas mű villanyszerelfijét, egy gyermek c- desapját, Papuga Lászlót (a képen) is beválasztották. Munkahelyén a pártcsoport vezetője, a SZISZ vezető­ségének tagja, de lakóhelyén is tag­ja a SZISZ-szervezet vezetőségének. Mint képviselő, példát mutat vá­lasztóinak a választási program tel­jesítésében. Hozzájárulásával és se­gítségével Haniskán felépült a járás legszebb kultúrháza. A régi malmot átalakították szolgáltatóbázzá, por- talanitották a helyi utakat, (elújl- tották az óvodát, most pedig a köz­ség vizvezetékhálúzatát építik. Nagy segítséget nyújt a szemléltető agitá­ció fejlesztésében. Munkahelyén lel­kiismeretes és kötelességtudó mun­kásként Ismerik. Az alma nem esett messze a Iá­jától. Apja a Haniskai Hnb képvise­lője, és már éveken át az elnöke is. Iván Sándor után pedig táncmulatsággal zá­rult a találkozó. A mulatságon a talpalávalót a helyi iskola zenekara szolgáltatta. Pankovics Lászlóné —o— A Dunajská Streda-1 (Duna- szerdahelyi) MMKI Igazgatósá­ga a csehszlovák-szovjet barát­sági hónap alkalmából Ki tud többet a Szovjetunióról? cím­mel iskolai vetélkedőt szerve­zett. A vetélkedőn nyolc osz­tály vett részt, a legjobbnak a III. osztály bizonyult. Koncz Erzsébet MIT TUDSZ A SZOVJETUMÖRÖl? A csehszlovák-szovjet barál sági hónap végén vetélkedőt rendeztek a Leleszi Mezőgaz­dasági Szaktanlntézeíben, s er­re meghivtáls a perbenylkl és a szölöskel testvériskolák ta­nulóit Is. A vetélkedőn minden csoport derekasan küzdött. A helyi Iskola versenyzői kerül­tek ki győztesként, a zsűri ö- ket találta a legjobbnak. Az Is­kola Ifjúsági szervezete mega­jándékozta a versenyzőket, ez Mit tudsz a Szovjetunióról? címmel vetélkedőt, majd film­vetítéseket és könyvkiállítást rendeztek a csehszlovák-szov­jet barátsági hónap alkalmából a Vefk^ CetIn-1 (nagycétényi] Iskola tanulót. A SZISZ és a CSEMADOK helyi szervezetének vezetői Is segítettek a szerve­zésben. Borbély Mária A győztes leleszi csapat Balról: Ignác Mária, Móré Er f éhet, Pankovics Lászlóné ne­velőnő. Hátrák Erzsébet, Hrenjtű Erzsébet tannlök. Foto: Szőke Lajos TAGKÖMVeSERE A brutyi (barti) ifjúsági a- lapszerfezet vezetősége is gon­dosan előkészítette a tagkönyv- cserét. Amíg folytak a faluban a fiatalokkal a beszélgetések, gyakran felmerült a kérdés: Miért is kell a tagkönyvcsere? A válasz ma már magától ér­tetődő: Hogy jobb legyen a szervezet munkája a jövőben. A tagkönyvcsere megtörtént, 1976. december 4-én, a taggyű­lésen minden fiatal megkapta új SZISZ-igazoIványát. A fiata­lok rövid kultúrműsorral tették ezt az eseményt emlékezetessé. Utána a helyi szervezet elnöke, Bartal István lepergette az if­júsági találkozóról készült kis tilmjUkat. Jó gyűlés volt, mondták utá­na a fiatalok. PATUS KATALIN Könyvbarátok Martovcében (Martoson) a könyvtár vezetője Zsitnyan Ist­ván, a helyi alapiskola igazga­tója. Kíváncsi voltam, mennyi­re érdekli a falu fiataljait a könyv. Az igazgató elvtérs e- zeket mondatta: — Annak ellenére, hogy oL veséink egy része az utóbbi év ben az ötödik osztálytól kezd­ve már a szomszédos városká ba, Űgyallára (Hurhanovóba) jár iskolába, fgy az ottani is­kolai és városi könyvtárat is használhatják, a tanulók to­vábbra is jönnek, és viszik a könyveket. Különösen a mesé­ket és a kalandregényeket ked­velik. Gyakori vendégeim a gimnazisták is. Ok az iskolai kötelező olvasmányokat kere­sik, de örülnek, ha egy-egy jó regényt vagy verseskötetet is ajánlok nekik. Tallösl Béla A leleményesség V lrt a komárnól járás egy a- itg négyszáz lelket számlá­ló kis községe. Hiába is ke­resnénk a térképen, nem talál­nánk. ­A falu neve a nép ajkán formá­lódott Vért-pusztáról Virtre. Vírt nevezetességei közé tartozik az ú- Jonnan épített két fürdőmedence. Sokak értetlenül fogadták annak idején azt az elhatározást, hogy medencét építenek. — Minek Ide fürdőmedence, fe­leslegesen kidobott pénz? — Három kilométerre van Pat, ha fürödni akarunk. Inkább oda megyünk, s nem a vlrtl fürdőbe, amelyet a Zsltva vizével töltenek fel — okoskodtak. . A község vezetősége azonban kitartott a fürdő felépítésének szándéka mellett. Hamarosan a páti forráshői csö­veken vezették Ide a vizet, de közben már a fúrógép gyémántfe­je törte a követ, a pátihoz hason­ló forrásra kutatva. Így született meg a Bratlslaval Közgazdasági Főiskola . vlrtl tele­pe. Rendbe hozták a fürdő mellet­ti régi kastélyt, és pár hónap le­forgása alatt szállodává varázsol­ták. A vlrtl fürdőben úszótanfo­lyamokat rendeznek a diákok ré­szére. A bejárati ajtón, sajnos, ha­marosan megjelent az „Idegenek nek tilos a belépés“ felirat. — Minek dolgoztunk rajta, ha most meg oda sem engednek? Ér­demes volt egyáltalán törni ma­gunkat? — zúgolódtak a helybe­liek, de az elkeseredés nem tar­tott sokáig. A szövetkezet anyagi fedezete mellett megszületett a terv a má­sodik fürdőmedence építéséhez. Az elhatározást tettek követték. A fa­lu népe társadalmi munkában é- pítette 8 medencét. Az éjjelek a betonkeverők zajától voltak han­gosak. Rövid Idő alatt elkészült a második medence is. És' már ta­valy a környék 'apraja-nagyja él­vezhette a sok munka gyümölcsét, s a fürdőzök közt egyre több volt a más Járásböl való. KOVÄCS IÄNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom