Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-11-16 / 46. szám

/ K épek a Csallóközi Mú- zeumban, Lőrincz Gyula festményei. Csallóközi tájak, csallóközi emberek. -A Sárga Kastély kiállítási ter­meiben már sok szépben gyö­nyörködtünk, ezúttal azonban Lőrincz Gyula festőművész jó­voltából különlegesen, szépet láthattunk, szinte azt írhatnám: valamit a Csallóköz leikéből. — Gyermekkoromban mindig megilletődéssel, vegyes kíván­csisággal nézegettem a Sárga Kastélyt, vajon mi lehet ben­ne. Most, hogy a nagyközönsé­get szolgálja, látom, nem is volt olyan irigylésreméltö la­kás azoknak, akik itt éltek — mondta Lőrincz Gyula. Az egykori lakatosmerteríia művészetével vette be a Sárga Kastélyt, remek alkotásaival, a- melyek közül sokkal már ran­gos kiállításokon is szerepelt. Szinte ezzel a tárlattal egyidő- ben mutatták be a budapesti Műcsarnokban a Kfaki anya cí­mű festményét az első cseh és szlovák képzőművészeti bemu­tató keretében. Elkötelezett al­kotásaiból néhányat a Csalló­közi Múzeum látogatói is meg­csodálhatnak, így például a Február, a Májusi lángok, a Hegytetőn című műveit. Sokan megállnak egy különös színben megfestett képe előtt, amely­nek elnevezése: Világűr. Ezt az alkotását nem sokáig láthatják a hazai nézők, rövidesen elke­rül messzire, a komáromi hajó-, gyár építette Gagarin-hajőt dí­szíti majd. — Egy másik pályázatot is nyertem, amely a Tizedik Öt­éves Terv elnevezésű hajóra kerül majd. A nyertes alkotá­som egy modern gyártelep tem­perával megfestett vázlata: De térjünk vissza a kiállítási terembe. Hétfőn a múzeumok zárva vannak, gondoltam, ked­vező idő a zavartalan szemlél- getésre. Két látogatója azonban már az érkezésemkor volt a ki­állításnak, Vörös Ágnes és Mi- kula Anna gimnazisták. — Mindig eljövünk, vala­hányszor van Szerdahelyen ki­állítás — mondta Vörös Ágnes, —- a mi osztályunkból sokan járunk azóta, hogy elsőben és másodikban esztétikát tanul­tunk. Azóta nagyobb az érdek­lődés. Miközben figyelmesen szem- lélgették a kiállított képeket, megvitatták a látottakat, egy­szerre csak nyílt a múzeum aj­taja, és Morvay Katalin vezető- Kl’aki anya LŐRINCZ GYULA TÁRLATÁN ÖRÜL A LELKEM sével özönlött be az apró nép, — Gyerekek, mi tetszik nek- lánykák és legénykék a napkö- tek a legjobban? — kérdeztem zi otthonból. tőlük. Kiváncsi, bámész szemek sze- Egy kis csend után megszó- geződtek a képekre. Iáit az egyik értelmes tekin­tetű fiúcska: — Nekem itt minden tetszik. — És téged hogy hívnak? — Vontszemű jancsika — mondták helyette a többiek, Katona Tibor, Ágh Zoltán, Kis- légi Tibor, Szabó Ildikó, László Monika. Figyelmesen hallgat­ták az egyes képekről a ma­gyarázatot. Hogy el ne feled­jem, Jancsika első osztályos, de a többiek sem sokkal nagyob­bak, másodikosok, harmadiko­sok. Valamikor, amikor még Lőrincz Gyula is ilyen kis le­gényke volt, csak kívülről néz­te a kastélyt és képkiállítások­ra sem vitték a csallóközi gye­rekeket. Ezek a leánykák, le­génykék most nézhetik Dózsa György képét, a Doni kozákot, az Árvizet, a Májusi lángokat, a Tavaszi szélben elnevezésű leányfejet és a sok szép csal­lóközi tájképet, a Majort, az Alkonyatot, a Nyári estét, a Fa­lusi nyarat, a Tanyát... És ha már eljutottunk a csal­lóközi tájképekig, meglepetés­ként hatott Lőrincz Gyula szin­te merőben új lírikus megnyi­latkozása, és ezt nem hallgat­hattam el előtte. — Ürülök, hogy más is ész­revette. Régebben is festettem már tájképeket, de most úgy érzem magam is, hogy ez vala­mi új — mondta önvallomás­ként Lőrincz Gyula. — Ember­tartalmú tájképek ezek a Csal­lóközből, és valóban úgy ér­zem, ezek az én mesterműveim, e kis képecskék, mindegyikben van egy kis líra. Örül a lel­kem, hogy így sikerült, sőt a figurális festményeimben is ezt a stílust szeretném érvényesí­teni. Valahogy a szívemhez nőt­tek ezek a képek, szinte fáj, ha valamelyiktől meg kell vál­nom. Azt hiszem, Poór Berta­lantól örököltem ezt az érzést, hogy szinte belebetegszem, ha elviszik valamelyik képemet. Elragadóak a csallóközi tá­jai, a bensőséges közvetlenség­től lírai tartalmat kapnak. Ezt a hangulatot csak az tudja megfesteni, aki ismeri a tájat, de nemcsak a tájat, hanem az embereket is, a csallóközi em­bert. Lőrincz Gyula nem a Csallóközben született, de gyer­mekkorának jelentős részét Itt élte le. — Beszéltünk a Sárga Kas­télyról — tért vissza a kas­télyra —, hadd mondjam meg azt, hogy a Csallóközi Múzeum indulásának jó volt, mert a Csallóköz néprajzi mozgalmá­nak, múltjának a feltárása, munkaeszközeinek az össze­gyűjtése jelentős eredmény, de ez még csak a kezdet, hiszen ez a kastély nem a legeszmé­nyibb hely, kívülről ugyan szép, de belül nedves. Lőrincz Gyula művészeti in­dulása érdekes módon kapcso­lódik a kastélyhoz. — A Sárga Kastélynál is ér­dekesebb szerepet játszott éle­temben a diószegi. Kuttner bá­ró európai színvonalú galériá­val dicsekedhetett. Sok minden volt ott, az olasz primitívektől Picassóig tökéletes gyűjtemény, két Dürer-kép is. A báró egyik inasa jóban volt a sógorommal Amikor a báró a Riviérán nya ralt, az inas bevitt a kastély ba, és megmutatta a műkincse két. Az első remekművet ott lát tam tizenegy éves gyerekként De báró Schlossberger Leó vö rösmajori kastélyához is érdé kés emlékek fűznek. Apám ott volt gépész, akkor még egészen kisgyerek voltam. A lakatos­inasok bejárták a kastélyba, ja­vították a villanyt, telefont, be­vittek magukkal engem is. Az egyik bárókisasszony pasztellel festegetett. Tőle láttam először, hogyan kell rajzolni színes kré­tákkal szürke papirosra. Az i- nasok aztán nekem is szerez­tek krétát, papírt, én is próbál­gattam a rajzolást, s kialakult bennem a vágy, hogy jó lenne szép, színes képeket festeni. Diószegen lakott egy igen mo­dern gondolkodású plébános, aki szerette a szépet, a művé­szetet. A parasztok is kedvel­ték őt. Szívesen tanítgatott en­gem rajzolni, festeni. Ü maga csak kész képekről másolt, de tőle tanultam meg, hogyan kell olajjal festeni. A diószegi pélbános után ne­ves művészektől tanulhatta meg a festészet művészetét, Komá­romban Harmos Károly iskolá­ját látogatta, aztán Gustáv Mal- iy növendéke lett, majd Buda­pesten Vaszarytól tanult, azt követően pedig Prágában. Egyik alkotásáért aranyérmet kapott és ösztöndíjat, így kijutott Franciaországba, Belgiumba, Hollandiába, számos kiállításon vett részt, és művészi fejlődése közben aktív politikai tevé­kenységet is folytatott, pártfel­adatokat teljesített, szívvel-lé- lekkel bekapcsolódott a mun­kásmozgalomba, a fasizmus el­leni küzdelembe, a felszabadu­lás után pedig a csehszlovák politikai élet egyik élharcosa lett. Politikai meggyőződését a- zonban soha sem különítette el művészetétől. Művészetével is az igazságosabb világrend kialakításáért szállt síkra, szó­val, tollal és nem utolsósorban ecsettel küzdött a szocializmu­sért, a humanizmusért. Céltu­datos művészi hitvallását tük­rözi a Csallóközi tájak, csalló­közi emberek kiállítása is. MÉSZÁROS JÓZSEF A szerző felv. P aul Verlaine Ktfltészettanának lcezdőso- ra, amely Kosztolányi remekművű át­ültetésében úgy hangzik: „Zenét mi- nékünk, csak zenét...“ jutott eszembe tizen­öt napon keresztül, valahányszor beültem a bratislavai zenei ünnepség valamelyik rendezvényére, és láttam a mindig zsúfolt koncerttermet vagy operaházi nézőteret. Ez annál is örvendetesebb, hogy ez a már ha­gyományos kéthetes > „zenei maraton“ fél­száznál is több műsort foglalt magában. SZIMFONIKUS ZENE A szimfonikus koncerteken különböző ze­nekarok játékában gyönyörködhettünk. A sort a Wiener Symphoniker rangos zenekar Brahms-estje nyitotta meg, melyen Carlo Maria Giulini egy klasszikusan szép és gyönyörűen hangzó IV. szimfóniát vezé­nyelt. A d-moll zongoraverseny tolmácso- lója, a harmincéves spanyol Rafael Orozco pedig bebizonyította, hogy pompás techni­kája, acélos pörölycsapásai mellett érzi már a mű igazi mélységeit is. A Cseh Fil­harmónia két este is pódiumra lépett, s az utóbbi évek vendégszereplései között elvi- tathatatlanul a legjobb produkciót nyújtot­ta. Különösen vonáikozik ez a második es­tén megszólaltatott Verdi-Requiemre. Vác­lav Neumann irányítása mellett gyönyörű­en szólt a vonóskar. A szólistanégyes, Ste­fánia Moldovenau, Margarita Lilova, Benja- mino Prior, George Krasnaru, bár a női és férfihangok között legalább osztálynyi mi­nőségi különbség mutatkozott, mégis a ze­nei ünnepség legszebb vokális produkcióját mondhatta magáénak. A prágai FOK szimfonikus zenekar a Szlovák Filharmónia énekkarával közösen Carl Orff világi oratóriumát, a népszerű Carmina buránát szólaltatta meg élvezete­sen, s ebben oroszlánrésze volt az ügyesen beugró Ondrej Lenárdnak. Kár, hogy a leg­terjedelmesebb szólistafeladathoz Jaroslav Majtner baritonja kicsinek és gyengének bizonyult. A Bolgár Rádió és Televízió Zene­kara mellett fellépett még a Bratislavai Rá­diózenekar is a görög Miltiadesz Caridisz- szel az élen. A hazai hangokat a Szlovák Filharmónia kétszeri fellépése képviselte. Itt említjük meg, hogy a színpadi repertoárból hiányzó operák koncertszerű megszólaltatása na­gyon örvendetes, és jó lenne, ha a jövőben sem hanyagolnák el. Az olasz Teatro Co- munale di Bologna karmestere, Tito Gotti és énekesei jöttek el, hogy megismertessék velünk Rossini Selyemlétra című buffóját, valamint Cimarosa 11 maestro di capella sziporkázó jelenetét. Ami csalódást okozott ezen az estén: Gotti mester nagyon szeré­nyen adagolta az olasz temperamentumot, és a hat szólista nem nagy hangokat, ha­nem inkább csak egy jó átlagot képviselt. Az egyetlen kivételt Claudió Des- deri jelentette. Házi zenekarunknak jutott osztályrészül a záróhangversenyen való sze­replés Ladislav Slovák irányításával. Az est szólistája a már ugyancsak világhíres Zene öt Christoph Eschenbach Beethoven V. Esz-dúr zongoraversenyét szólaltatta meg elnyűtt hangversenyzongoránkon nagyon is egyéni felfogásban. A záróakkordot Alexander Moyzes rég nem hallott VII. szimfóniája képezte. ■ INTERPÖDIUM '76 Idén tizenhét ifjú művészt küldtek ki a szocialista, országok hangverseny-rendezó- irodái, ho^y az Interpódium keretében he­tedszer mutassák be müöészi felkészültsé­güket. A zongoristák közül a magyar fiatal gárda legifjabb tagja, Rohmann Imre [1953) emelkedett ki. Ugyancsak kedvező benyo­mást tett a német Winfried Apel [1954) ts, akinek külön köszönet jár sablonmentes dramaturgiájáért. De tetszeti Irina Vinogra­dova (1952) szépen hangzó Prokofjev- és Scriabin-tolmácsolása. Boíena Steinerová Liszt-értelmezése a külső csillogásra volt beállítva. Csalódást okozott a hazai Ida Cernická, akinek Chopin-játéka még sok- sok érzelmi és kifejezésben gazdagodásra vár. Paganini hangszerének képviselői kö­zött nagy feltűnést keltett a tizennyolc é- ves román Michaela Martlnu. A hazai Jack- -Martin Händler — Ojsztrah utolsó növen­dékeinek egyike — hangképzésben örven­detesen fejlődött, színvonalasan tolmácsolta Hacsaturján hegedűversenyét. Számomra a legteljesebb értékű művészi élményt a két karmester teljesítménye jelentette. Stanislav Macurd, a gottwaldovi Állami Szimfonikus Zenekar karmestere biztos kézzel irányítot­ta a szólisták kíséretét. Hasonlóan rokon­szenves volt Valentyin Kozsin produkciója. Kár, hogy magánszámát, a különben ízlése­sen tolmácsolt művet, Scsedrin Carmen- -szvitjét nem előnyösen választotta. KAMARAZENE A kvartettjátékot kedv&ök tábora az idén tételben igazi csemegékben részesült. A három év­tizede működő Borogyin-vonósnégyes sal­langmentes tolmácsolásában újra hallhattuk Sosztakovics tragikus kicsengésű Vili. vo­nósnégyesét, megismerhettük Sztravinszkij Három darab vonósnégyesre című kompozí­cióját. Az angol Lindsay-vonósnégyes tem­peramentumával ragadott meg, Haydn, Bar­tók, Beethoven egy-egy művének tolmácso­lásával kifinomult stílusérzékről győzött meg. A legnagyobb élvezettel azonban a Beethoven-kvartett szolgált. Már magában véve a zongora-hegedü-brácsa-gordonka né­gyeskombináció is ritkaságszámba megy, s ha még ilyen tökéletesen kiérlelt Mozart-, Martinű- és Brahms-tolmácsolással párosul, mint római vendégeink esetében, az már a kamaramuzsikálás csúcsélménye. Sokat vártunk a Müncheni Kamarazene- kartól. Sajnos, csalódtunk. Ezzel szemben a Szlovák Kamarazenekar Bohdan Warchal vezetésével ismét egy pompás Britten-tol- mácsolással ajándékozott meg. ZENES SZÍNHÁZ Az Interpódium féltestvére, a Fiatal Elő­adóművészek Nemzetközt Fóruma, mint is­meretes, állandó székhellyel Bratislavában működik, s a bratislavai zenei ünnepség szerves részét alkotja. Idén új arculatát is­mertük meg, létezése óta először kizárólag operaénekesek bemutatkozására szorítko­zott, így megteremtette a zenés színházat. Az áprilisban megtartott névtelen selejte­zőn hangszálggra rögzített teljesítmény a- lapján a zsűri kilenc fiatal énekest minősí­tett alkalmasnak a bemutatkozásra. Ez a bemutatkozás két fordulóban zajlott most le: először színpadon, majd pódiumon áriák, illetve kettősök koncertszerű előadásával. Öt művészt, Peter Dvorsktft, Brigitte Eisen- feldet, 'Galina Kalininát, Kincses Veronikát és Georg Tichyt jutalmazták laureátusi cím­mel. J _ OPERA A Szlovák Nemzeti Színház egyes rendez­vényei szintén részét képezték a zenei ün­nepség műsorának. A sok jelentős esemény közül csupán kettőt, de minden bizonnyal a legjelentősebb külföldi produkciót sike­rült megtekintenem. Az 1971-ben létesített Moszkvai Kamaraopera együttese Sosztako­vics Orr című ifjúkor•) művét mutatta be él­ményszerű előadásban. A zeneigazgató ma­ga Genagyij Rozsgyesztvenszkij, így nem csoda, hogy ragyogó előadás született. A roppant népes gárdából okvetlenül meg kell említeni az orrát vesztett Platon Kuzmis Kovalov megszemélyesítőjét, J. Sz. Akimo- vot. Amíg a moszkvaiak produkciója az új­donság varázsával is hatott, a bécsi Volks- oper együttese a jól ismert klasszikus re­pertoár egyik remekét, Mozart Szöktetés a szerájból című vígoperáját hozta magával, mely az újratalálkozás örömében részesí­tett. A Volksoper énekesgárdáját nem vi­lágsztárok alkotják, ezért nem egy-egy ki­magasló egyéniség, hanem a magas szín­vonalat képviselő kiegyenlített egységes teljesítmény vonta magára a figyelmet. Végezetül még egy .produkcióról, fdmes King és Karin Loyee áriaestjéről kell meg­emlékeznem, amelyet az tett szimpatikus­sá, hogy az egyes számok sorrendje egy- -egy Wagner- és Verdi-opera keresztmet­szetét képezte. Sajnos, Kingtől csak az 0- tello halála jelenetet hallhattam, de az is meggyőzött arról, hogy a művész még min­dig az élvonalba tartozik. VARGA JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom