Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-07-06 / 27. szám

A xm. JÓKAI - NAPOK eredményei és tanulságai ÜL A Jókai-napok fő rendezvényein kívül a seregszemlékkel párhuzamosan minden évben egy sor más rendezvény is meg­valósul. Az idei Jókai-napokat a MATESZ nyitotta meg Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című színművének ünnepi be­mutatójával. (A mű védnöke az Cj Ifjúság szerkesztősége volt.) A rendezvénysorozat első napján a rendező szervek és a résztvevők megkoszorúzták a Mártírok szobrát, ahol a ma­gyar és a szlovák gimnázium tanulói szavaltak, valamint a komáromi Egyetértés Munkásdalárda adott elő néhány — az alkalomhoz illő — kórusmüvet. Mindennap délelőtt tíz órakor nyilvánosan értékelték az előző este fellépett együtteseket. Az országos szavaló-, prózamondó és kiejtési verseny, vala-^ mint a kisszínpadi együttesek központi seregszemléjénél azé-' redményhirdetésre díszünnepség keretében került sor. Az e- lőbbin a győztesek léptek fel, valamint a komáromi II. lakó­telepi alapiskola gyermekkara, Pálinkás Zsuzsa és Stirber La­jos vezetésével; az utóbbin a Budapesti Vári Egyetemi Kis- színpad tartott bemutató előadást. Szép számú közönség volt jelen Gerő Gusztáv hazai magyar képzőművész tárlatának megnyitásán a Duna menti Múzeumban. Az író-olvasó találko­zón Dávid Teréz, Gály Olga, Szabó Béla és Gál Sándor be­szélgettek olvasóinkkal. A Jókai-napok keretében először mér­kőzött meg egymással a MATESZ és a hazai magyar újság­írók fociválogatottja. A Madách Könyv- és Lapkiadó hagyu- mányos kiállításához ezúttal a LITA is csatlakozott, úgy hogy az érdeklődők nyomban megvehették a legújabb színmüveket is A záróünnepségen került sor a színjátszó együttesek köz­ponti seregszemléjének értékelésére, és az eredményhirde­tésre. A keretműsort a Gútai Művelődési Központ vegyeskara, a Matica slnvenská komáromi kamarakórusa és a CSEMADOK somorjai helyi szervezetének Híd énekkara biztosította. A jókai-napok befejező aktusa ünmár hagyományosan a Jókai- -szobor megkoszorúzása. A szobornál a MATESZ művészei Kucman Eta és Holocsy István mondtak verset, s felléptek a fent említett énekkarok. a színjátszó együttesek köz­ponti SEREGSZEMLÉJE a Jókai-napok harmadik fő rendezvénye. Résztvevői az ország legjobb magyar szín­játszó együttesei. A CSEMADOK komáromi helyi szervezeté­nek és a Szakszervezetek Házának színjátszó együttese évek óta olyan ^arabokat tűz mű­sorára, amelyek társadalmi életünk fonák­ságaival foglalkoznak. Ezt a hagyományt követve mutatta be Tarics János rendezésé­ben (és dramaturgiai átdolgozásában) Sza- konyi Károly Hongkongi paróka című ko­médiáját. Az együttes, amely tavaly részt vett Martinban az össz-szlovákiai sereg­szemlén (Scenická itatva j s megnyerte a város nagydíját és a rendezői díjat, ezút­tal is magas színvonalú előadással aratott sikert. Tarics János, az együttes rendező­je megérdemelten kapta meg a legjobb ren­dezésért járó díjat, az együttes pedig a legjobb mfisorválasztás díját. A kiváló szí­nészi alakításért Sztrecsko Rudolf, Székélv- né Mórocz Erzsébet, Blasko Nóra és Dole- zsa József kaptak Jőkai-émlékérmet, Illetve oklevelet. A CSEMADOK vágkirályfai helyi szerve­zetének színjátszó együttese Július Ivan Báré Ketten című színművét szuggesztív e- rövel és helyes felfogásban adta elő. Vin- cze Gábor a darab — Komáromban már is­mert — rendezője a Jókai-napok magas mércéjéhez igazította az előadást. A tehet­séges Morovics Imre erőteljes, szenvedélyes alakítása ismét a Jókai-napok egyik leg­szebb élménye marad. Rajta kíviií Máray Tibor kapott oklevelet kiváló alakításáért. A CSEMADOK izsat helyi szervezetének színjátszó együttese a „C“ kategóriájú cso­portok kerületi seregszemléjének győztese­ként került a Jékai-napokra, Sásdi Sándor Nyolc hold föld című színmüvével. Előadá­sának jellegzetessége a már-már elfelejtett falusi élet hiteles ábrázolása, izsák Lajos rendezőnek és a nagyon tehetséges szerep­lőgárdának sikerült felelevenítenie a múlt embertelen világát. Ügy véljük, ez az együt­tes képes arra, hogy még nagyobb fába vágja a fejszéjét. A csoport a legszebb színpadi beszéd díját kapta. Izsák Lajosnét pedig oklevéllel jutalmazták szép alakítá­sáért. A CSEMADOK szepsi helyi szervezetének színjátszó együttese Kállai István Ilyennek hazudtalak című komédiájával elsősorban szórakoztatni akart. Ezt a célját lényegé­ben el is érte, bár az az általános véle­mény alakult ki az együttesről, hogy igé­nyesebb feladat megoldására is képes. Szép szerepformálásűért Bodnár Ottóné kapott oklevelet. A CSEMADOK érsekújvári helyi szerveze­tének és a Szakszervezetek Házának szín­játszó együttese Petőfi Sándor — Heltai Je­nő — Kacsőh Pongrác János vitéz című dal­játékával szerepelt. A rendezőt, Záhorszky Elemért elsősorban azért illeti meg az el­ismerés, mert sikerült homogén közösséggé formálnia a népes szereplőgárdát. A rende­ző a francia király szerepében kitűnő ala­kítást nyújtott. A közreműködők szép mun­káját a közönség nemegyszer nyíltszíni tapssal jutalmazta. Tornóczyné Pék Erika a francia királylány alakításáért Jókai-em- lékérmet és oklevelet kapott. A strekovi (kürti) alapiskola színjátszó együttese az I. Dunamenti Tavasz győztese­ként lépett fel a Jókai-napokon. Az alapis­kolás tanulók, korukat meghazudtoló uiz- tonsággal mozogtak a színpadon és fel­szabadultan játszották el a csaknem min­dennapi életükből vett diáktörténetet (Bab- dzilová — Farkas: A kockás ing és a Vili. A). Ahol Ilyen fejlett az ifjúsági színjátszás, ott — reméljük — soha sem lesz baj a felnőtt együttes utánpótlásával. A Jőkai-em- lékérmet feltétlenül megérdemelte a cso­port. Rendezőink. tehetsége, szakmai tudása, szemlélete azt bizonyítja, hogy igényesebb feladatok megoldására is képesek. A ml vi­lágunkban másféle művészetre van szükség, mint amelyen apáink felnőttek. Már a da­rabválasztásnak kell tükröznie a másfaj­tái szemléletet. Minden előadott darabnak a mához kell szólnia (mégha időszámítá­sunk előtt írták is). Ez viszont már a ren­dező dolga, hogy mennyire lát az írott szö­veg mögé. Nyilvánvaló, hogy kevés mű van amelyet a Népművelési Intézet kiadásra javasolhat a LITÄ-nak (évente maximum 20, de eb- be'n a számban a bábegyüttesek műsora is benne van, a kisszínpadi összeállítások, az esztrádműsorok, az Ifjúsági színművek és a felnőttek számára írt drámák). Szorgal­mazni kellene, hogy a LITA a duplájára e- melje a keretszámot, hogy az űn. választék valóban választék legyen. Persze, drámaíró­inkon is múlik, hogy a színdarabválaszték mennyire lesz gazdag a Jövőben. Hogy az illetékesek ne kényszerüljenek olyan műve­ket kiadásra javasolni, amelyek a legjobb esetben is csak középszerűnek mondhatók. Elsősorban az ifjúsági színművekre vonat­kozik ez a megállapítás, amelyekből világ- szerte óriási a hiány. Hazai magyar viszony­latban azonban a felnőtteknek szánt drá­mák esetében sem jobb a helyzet. A dol­gon csak a LITA segíthet több jó külföldi darab behozatalával és magyar nyelvű for­galmazásával. Nagyon jó lenne, ha a jövő évi Jókai-napok után nem kellene újból er­re a tényre hivatkozni. Kmeczkó Mihály Horváth Erzsébet és Bartoi Rudolf lát­szatra semmiben sem különbözik a többi huszonévestől. Vidámak, szeretik a zenét, szeretnek táncolni, szórakozni. Vajon mégis miben különböznek a többiektől? A SZISZ Velky KrtiS-i (nagykürtösi) JB legutóbbi plenáris ülésén figyeltem fel az említett két szimpatikus fiatalra, akiket töb­bek között, a SZISZ járási bizottsága aktív tevékenységük elismeréseként dicsérő ok­levéllel jutalmazott. Amikor arra kértem őket, beszéljenek önmagukról, szerényen elutasítottak azzal a megjegyzéssel, hogy nincs mit mondaniuk. Én azonban nem tá­gítottam szándékomtól. Szinte harapófogó­val kellett húzni belőlük a szót. hogy vá­laszt tudjak adni az írásom elején felve­tett kérdésre Horváth Erzsébet kedves, csinos, szerény lány. A nagykürtösi Gép- és Traktorállomás legfiatalabb könyvelőnője. Munkahelyén és lakóhelyén Bátorfaluban —, ahol a SZISZ alapszervezetének az elnöke —, kedves köz­vetlenségéért mindenki szereti. Irányítása mellett a bátorfalusi fiatalok nem egy si­keres akciót könyvelhetnek el. Mint pionír­Két hétköznapi arckép vezető is sok szép. felejthetetlen órával gazdagította a pajtások életét. A GTA mel­lett működő SZISZ-szervezet munkájából is részt vállal. Szabad idejében viszont sokat olvas, de a szórakozásra is szakít időt. Hogy a kép teljes legyen, Horváth Erzsé­betről azt is el kell mondani, hogy tovább akarja képezni magát, táváton szeretné el­végezni a közgazdasági szakiskolát. Bartoü Rudolf szintén a GTÄ dolgozója. Munkahelyén került kapcsolatba az ifjúsá­gi szervezettel, lelkesen bekapcsolódott a szervezet tevékenységébe, főleg az agitá- ciús-propaganda tevékenységében ért el jó eredményeket. Vezetőségi tagként a szerve­zet sportéletét is ő irányítja. Érdemes ró­la, mint szakemberről is említést tenni. A vállalat lakkozó-csarnokában az ő keze nyo­mán kapják meg végleges szíuüket-fényü- ket a javítás utáni DT 54-es és a 75-ös erő­gépek. Ha éppen a lakkozóban nem akad munkája, a szerelőcsarnokban segít társai­nak. Munkaszeretetére, munkakezdeinénye- zésére a vállalat vezetősége már több alka­lommal felfigyelt. Bartos Rudolf a nagykürtösi gimnázium esti tagozatának harmadéves hallgatója. Ha az egész napi munka után és tanulás mel­lett marad egy kis szabad ideje, előszere­tettel fényképez és kertészkedik. Ha kissé hiányos is a két bemutatott fia­tal profilja, az frásom elején feltett kérdé­semre választ adnak. Valóban miben is kü­lönbözik ez a két fiatal a többi huszon­évestől? Abban, hogy önkéntesen vállalják a társadalmi többletmunkát, és lelkesedés­sel, szívesen végzik. Bodzsár Gyula — Most? — Amint befejezi a reggelijét — mondta Najn Iván. Kivitte a férfit Szentendrére. Ami ott történt, az meghök­kentette. *De nem volt ideje rágódni rajta, sietett haza, hogy tanuljon még valamit. Erre a furcsa kirándulásra ráment az egész délelőtt. Ám később (sokkal később) többször is visszagondolt a kü­lönös idegenre, és — amint majd látni fogjuk — messzemenő következtetéseket szűrt le az esetből. Ezen a napon viszont nem törődött mással; a reformkorra vonatkozó évszámok és adatok minél (pkéletesebb memori­zálásán fáradozott. Gyanította, hogy a felvételin az egyik írás­beli tétel a reformkor lesz vagy legalább a szabadságharc, mert az 1848-as események jubileuma volt abban az évben. XXX Najn Iván számításai beváltak. Az írásbelin először egy harminc kérdésből álló tesztet kellett megoldani (ez — érzé­se szerint — tűrhetően sikerült), utána a három tétel közül részletesen kidolgozni valamelyiket. A reformkor politikai és irodalmi áramlatait választotta. Mikor a szigorú arcú, szem­üveges hölgy felírta a táblára a elmeket — elsőnek a re­formkorit —, már tudta, hogy nem lesz baj, elégedetten dőlt hátra a padban. Megette az uzsonnáját, az anyja két vajas­kenyér küzé ^.szeletelt keménytojást küldött fel. „Jól fogd össze, mikor eszed, nehogy kiessen a tojás!“ Hát jól össze­fogta, és kényelmesen, nyugodtan falatozott, élvezte a hely­zetet: Lenézte ezeket a beijedt arcú fiúkat és lányokat, akik ránpolt homlokkal, gondterhelten bámultak a táblára, Krisz­tinát Is. A lány hat sorral előbb ült, mint ő. Hőna alatt két sötét félkörben átütött az izzadság vékony vászonruháján. Hátranézett. Iván a szemével kérdezte: „melyiket választod?“ A lány vállat vont, tanácstalanul íintorgott. Megfordult benne a gondolat: „talán szólni kellett volna Krisztinának, hogy vegye át a reformkort“. De aztán legyin­tett. „Majd meglátjuk, mire megy a nagyokos tansegg segít­ségével.“ (Seggítségével.) Nyolc oldalt Irt. Fél órával a rendelkezésre álló Idő letelte előtt felállt, elsőként adta be dolgozatát a szemüveges nőnek. — Készen van? — suttogott a szemüveg. Biccentett. Nézte a papírok fölé görnyedő fejeket, intett Krisztinának, és kiment a teremből. Hasonló szellemben zajlott le a szóbeli is. Szerencséje volt a kérdésekkel, mindegyikre tudott felelni. Csöppnyi Izgalmat sem érzett. Bedobott, egy-két olyan tanulmánycímet is, ami nem szerepelt a középiskolai tananyagban, „badd lássák ezek, hogy olvasom a szaklapokat“. Ezek (Ifáromtagú bizottság gubbasztott az íróasztal mögött] szótlanul hallgatták Najn Iván kiselőadásait. Kicsit idegesítette őket a fiú magabiztos­sága. „Megy minden, mint a karikacsapás“ — gondolta Najn Iván. Amikor végzett, a bizottság elnöke viszontlátásrával kö­szönt neki, ezt jó jelnek vette. Elégedetten állt meg kinn a folyosón, nagyot fújt. Odalépett hozzá egy kipirult arcú, vá- nyadt lány. — Milyen volt? Mit kérdezték? — hangja remegett az Iz­gatottságtól. Najn Iván vállat vont. — Majd meglátod — mondta és ment. Najn Ivánban fel sem merült, hogy netán megbánthatta a lányt. Egyszerűen nem volt számára semmi mondanivalója, s ha így áll' a helyzet, akkor minek jártássá az ember a szá­ját. Ezen néha Krisztinával is veszekedtek. Ha a fiú hosszan hallgatott, rászólt: „most mire gondolsz?“ Erre Najn Iván csak vállát rándította, „Titkolsz előlem valamit?“ — kérdezte Krisztina. „Ugyan, miért titkolnék?“ — felelte ő. Innen már csak egy lépés volt a marakodásig. „Mert te engem nem sze­retsz annyira, mint én téged, neked én csak arra kellek!“ — hadarta a lány, és sírt, mindig ez lett a vége. „S ebben tulajdonképpen igaza van“ — gondolta Najn Iván. Otthon az anyja megint előjött a nagy, kettős ünnepség gondolatával. — Meg kellene hívni Andi bácsit Is! — dünnyögte. — Meghívjuk Andi bácsit? — kérdezte fiától. — Nekem mindegy. — És Anna nénit? — Az is mindegy. Anyja felcsattant: — Neked minden mindegy? Kivonod magad az összes csa­ládi ügyből, úgy viselkedsz, mint egy előkelő idegen! Mindig elrontod a más örömét! — Anya, ne felejtsd el, hogy végeredményben az én ünnep­lésemről van szó. Legfeljebb csak a saját örömömet rontha­tom el. Ahhoz pedig jogom van, nem? Az anyja döbbenten nézett rá. Aztán kis szünet után; — Hát ez... — tehetetlenül rázta a fejét. Teltek a napok, az ünneplésről egy darabig nem esett szó. Najn Iván strandra járt Krisztinával, Lukács, Sport; Széchenyi, Gellért, ez volt a program. Különféle zuhanyozók, napozók, nyugágyak, gyékények maradtak meg az emlékezetében ebből az időből. Na és a fürdőruhás nők. Najn Iván megbámulta mindet. Soha nem tetszettek neki még ennyire a tenyérnyi fürdődresszekben parádézó lányok. A várakozás hónapja volt ez, afféle átmeneti korszak. Már nem tartozott sehová, még nem tartozott sehová. Egyik este a Hősök terénél megállt a Trabanttal, kiszállt, odasétált a Lénin-szobor talapzatához, egészen közel ment, nézte. Akkor igazoltatta égy rendőr. Elkérte a személyi iga­zolványét, végigfaggatta nevét, anyja nevét, születést helyét stb. Najn Iván unottan válaszolgatott. Ám amikor az a kérdés jött: „foglalkozása“, habozott. — Egyetemre jelentkeztem, de még nem tudom, felvettek é — magyarázta a rendőrnek. Töprengett, mivel tudná ezt bi­zonyítani, ha valamilyen oknál fogva szüksége lenne rá. Az igazolványában csupán annyi állt: foglalkoztatása 19... hó... -án megszűnt. P. H. De nem kellett bizonyítania semmit se, a rendőr elhitte'. Egyszerű rutinigazoltatás volt, néhány perc után útra engedte a fiút, udvariasan tisztelgett. Ebben a laza, furcsa átmenetiségben teltek a napok, az át­menet előnyeivel (békés szabadság, nagy alvások) és hátrá­nyaival (állandó készültség, várakozásteljes izgalom, semmibe se érdemes belekezdeni). Krisztina sokkal inkább érezte eme állapot hátrányait. Najn Iván ezzel szemben ‘minden idegszá­lával e hetek előnyeire koncentrált. Ez az ellentét erősödő feszültséget húzott közéjük. Alig szóltak egymáshoz, Krisztina nem merte kimondani gondolatait: hogy vajon felveszik-e, mi­kor jön már az értesítés az egyetemről, mert akkor a fiú megint csak letorkolta volna: ,*ne kezd meginti...“ Najn Iván viszont igyekezett nem gondolni semmire, sikerrel. Csak fe­küdt a napon, bőrén a forró sugarak tűszúrásai; kellemes borzongás. így éltek tehát, egyetlen nagy, mély, feszes csönd­ben. Najn Ivánt ez nem zavarta, a közibük telepedett hallga­tást túl gyakori együttléteiknek tudta be; soha nem találkoz­tak ennyit, hisz naphosszat hevertek egymás mellett a külön­böző uszodák, strandok gyepein, nyugágyain. Elégedett volt partnerével, Krisztina végeredményben a legszebb lány az osztályban (osztály! Atyaúristen, hol van az már), nem is buta, szükség esetén egész jól el lehet vele beszélgetni. A legszebb lány... Hát ez azért túlzás. A legszebb lánv kétségkívül Benda Kati volt. De ő rá se bederített Najn Iván­ra, hiába erőlködött. így aztán — kénytelen-kelletlen — le­tett Benda Kati meghódításáról, ha nem Is túl hamar. Krisz­tinával egyébként épp ezért kezdett el járni, hogy Katit fél­tékennyé tegye. De a lány nem lett féltékeny, a legcsekélyebb figyelemre se méltatta az új szerelmespárt. Ezért Najn Iván úgy döntött: Benda Katinak Iksz-lába van. (Ez — az esettől függetlenül — többé-kevésbé megfelelt a valóságnakj.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom