Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-08-10 / 32. szám

7 SZÍNÉSZNŐK AZ ÖREGSÉGRŐL N emrég egy lengyel heti­lap, a Przekrój érdekes Interjút közölt A meg­kérdezettek valamennyien vi­lághírű színésznők — túl- e negyvenen. Az olasz filmművé­szet nagy csillagainak — So­phia Lorennek, Lea Massarinak, Glovanna Rallinak, Lisa Gasto- nlnak — azt a kérdést tették fel. vajon nem félnek-e az ő- regségtől, pontosabban a vég­leges „kiöregedéstő!“. Nézzük hát, hogyan Is véle­kednek az Ismert színésznők erről a kérdésrőll Sophia Loren: Sohasem gon­dolok arra, hány éve? vagyok. Ez talán azért lehetséges, mert nagyon fiatalnak érzem ma­gam. fiatalabbnak, mint húsz­éves koromban. Akkor tele vol­tam félelemmel, bizonytalan­sággal, nem tudtam, ml lesz holnap, mit várhatok az élettől. Most nyugodt vagyok, és félt­ve őrzöm azt, amivel a2 élet megajándékozott: a családo­mat, a munkámat, a boldoggá gomat. Negyven évvel magam mögött elmondhatom, hogy é- letem jól sikerült, és szoron­gás nélkül gondolok az öreg­ségemre. Lea Massari: Az emberek i gyekeznek túlszárnyalni egy­mást cinizmusukban, ami szá­mukra csak hétköznapi játék. De ha valaki megemlíti ezek e- lőtt az emberek előtt az öreg­séget — pánikba esnek félel­mükben. Főleg a férfiak,' mnrt a nők az öregség gondolatát magukhoz sem engedik. Negy­venegy éves vagyok, és tudom, hogy azért megöregszem én is. Nem félek azonban az öregség­től és a magánytól sem, mert ez a két állapot ts szép. Giovanni Ralli: Sohasem gon­Les Massari dolok a jövőre, ezt pedig a- zért, hogy ne kelljen foglalkoz­nom az Öregség kérdésével. E- gyik napról a másikra szeret­nék élni. Szép az én korom, és ebben a. korban még sok feladat vár az emberre. Nincs és nem is szabad, hogy jus­son szabad idő az öregség fe­letti elmélkedésre. Egyébként annyi a megdöbbentő dolog a hétköznapok forgatagában, mi­nek még az öregséggel iá kü­lön foglalkozni?! • Lisa Gastőni: Az öregség nem más, mint egy az életün­ket alkotó sok száz állapot kö­zül. Az a fontos, hogy becsü­lettel éljük le öreg éveinket, és főleg ne meneküljünk az ifjúkori „bolondság“ ábrándjai­hoz. Egyébként miért beszé­lünk öregségről, -amikor még csak negyvenéves vagyok, s a nő ebben a korban éli legszebb éveit. (neszmérj) Lisa Gastoni Giovanna Ralli NAGYSZERŰEN BEVÁLT MAGYAR TALÁL­MÁNY: AZ ÉBERSEG-ELLENORZÖ Autópályán robog a kamion.' A forgalom el­enyésző, s táj unalmas. Egy-egy szelíd kanyar után hosszú egyenes következik. A sofőrnek, szin­te alig van dolga, nem kell sebességet váltania, fénvjeleznte. A műszerfalon váratlanul kigyullad egy gomb. A sofőr megnyomja; a lltás fény kial­szik. Húsz másodperc múlva mindez megismétlő­dik. Kisebb emelkedő után újabb hosszú egyenes. A sofőr ásít. Ebben a pillanatban megint kigyul­lad a fény, A sofőr azonban most nem veszi ész­re. A fény kialszik, aztán egyre szaporábban gyul­lad ki. Tíz másodperccel később sziréna szólal meg a vezetőfülkében. A sofőr észbe kap, meg­nyomja a gombot, a sziréna elnémul. Megállítja a kocsit, kiszáll. Tíz perc séta elegendő abhoz, hogy elmúljon az álmossága. Ezután beül a fül­kébe, megy tovább. NEM LEHET BECSAPNI A fenti jelenet az elmúlt hónapokban számta­lanszor megismétlődött, öt kamionban. A kísérlet lezárult : félmillió kilométer balesetmentesen megtett út, a sofőrök tapasztalata és egyöntetű véleménye azt bizonyltja, hogy az éberség-ellen­őrző és regisztráló készülék bevált. Fantázianeve: Reacon. Egy kis dobóz az egész, fényképen nem mutat­na semmit. Annál többet rendeltetési helyén: a műszerfal mögött. A feltaláló négyes: dr. Balogh György, a Hungarocamion üzemorvosa. Hargitay Gábor pszichológus, Rosta János, az üzemfenntar­NEM HAGY ELALUDNI PILÓTÁK ;>■ j» * *ÍCÍ5f"í"? c ■;• “\*rv • ÓD A KirVÁI a« nV/RMI)lv T MLn i . • tási osztály nyugdíjas vezetőié és Csenky László mérnök. — Köztudott, hogy nagy távolságon a gépkocsi­vezetés rendkívül igénybe veszi, az ember ideg- rendszerét — mondja a pszichológus. — Különö­sen a monotonnak tűnő útszakaszokon hagy a- iább a figyelem. A szakemberek, szerint sima út­szakaszon már 100 kilométer után az a veszély fenyegetheti a sofőröket, hogy elbóbiskoinak, vé­gül elalszanak. A járművezetés régi kulcskérdé­se: hogyan lehet a vezető figyelmét és éberségét megfelelő szinten tartant. Illetve ezt nyomon kí­sérni. ............. Az első világháborúban az angolszáz pilóták nyakába fémlapot akasztottak, amelyből tű állt ki: ha a pilótának az álmosságtól lekókadt a feje, a tű felébresztette. Azóta több' nagyszerű talál­mány született, de ezeket a szerkezeteket csak kötött pályás járműveken lehet használni. A ml készülékünknek az az előnye, hogy a Jelzések szabálytalan Időközökkel következnek be, tehát a gépkocsivezető még véletlenül sem tudja kiszá­mítani, mikor. S hogy a pilótát ne zaklassa unos- untalan a jelzés olyan manővereknél, mint a se­bességváltás, fényjelzés, erőteljes kormányzás, a jelzés elmarad. A készüléket nem lehet becsapni, az elkésett választ nem nyugtázza a gép: 0,8 másodperc u- f. fény, kialszik, és, csak a megismételt jelzést- lehet kioltani. A sziréna hangja szinte végső 'fi­gyelmeztetésnek tűnik. Előfordulhat, hogy a ko­csi vezetője még a szirénára sem reagál, ez eset­ben a jármű külső részein vészvillogők lépnek működésbe, így tudatják a forgalom más részve­vőivel;'baj van, tessék vigyázni. REGISZTRÁL IS A Reacon azonban nemcsak ellenőrzi az éber­séget, hanem nyugtázza is. Minthogy a kamiono­kon kötelező a tahograf (a sebességet és az időt mérő műszer), a feltalálók ehhez csatlakoztatták a készüléküket. A tahográf írókarja regisztrálja a jelzéseket és a válaszokat, valamint az időpontot. Egy-egy baleset után Így az is pontosan megálla­pítható a sebességgörbéből, hogy a sofőr figyel­metlensége , idézte-e elő a balesetet vagy sem. Végül, de nem utolsósorban: a válaszadások elem­zéséből ki lehet deríteni egy-égy útszakasz ne­hézségi fokát, a gépkocsivezető igénybevételét, s az egyéni alkalmasságot. A Reacon gyártását, rövidesen megkezdik Ma­gyarországon. (ps) tEDRmöx ú. * A napokban fetetődön be a világ legnagyobb, légcső* dálatosább sportversenye, maradiunk ezért kicsit a sportnál. Az egyenjogúság nevében profi focista akar lenni egy 17 éves angol lány. Ebben még nem lenne semmi külö­nös, hiszen már eddig is futballozott, de nSi csapat- ban. MOst egy f. osztályú férfi együttesben, a Stoke Cityben akarja csillogtatni tudásit. —■ Eddig nem hittem, hogy labdarúgó karriert csi­nálhatok! • 'mondta a gólzsákjelölt leányzó. — De most teljesen megváltozott a helyzet. Még nem érkezett hír ar­ról, hogy a hagyománytisz•> telő, keménykalapos, eser- nySs angolok Hogyan fo­gadták a lelkes focista a- mázon ötletét. A gól után esedékes puszinál azonban nyilván sokan szívesen ját* szanának vele egy sorban, ooo ; Pdcardo Zamora legendás í név a labdarúgás történeté- j ben. A spanyol sportolót va- j lamikor Európa legjobb ka­pusának tartották. Hetvenö- tődik születésnapja alkal­mából újságírók megkérdez­ték tóle: hosszú pályafutása alatt mi volt a legfontosabb tapasztalata? — Kétségkívül az — vála­szolta a híres kapuvedd —, hogy a kapu a mérkőzésen mindig nagyobb, mint az ed­zésen.- A csatároknál viszont éppen fordított a helyzet... ooS ' Ken i'lemtng; a Stanford egyetem diákja kitüntetés­sel végezte az antropológiai kart. A dékán melegen üd­vözölte a tehetséges fiatal­embert és megkérdezte: — Mi a terve? Mely te­rületen óhajtja gyümölcsöz- tetnl nem mindennapi tudá­sát? — Profi rögbijátékos le­szek, uram. ooo Szobrot emeltek Christian Diornak, a francia divatter­vezőnek. A szobrot a divat- tervező szülőháza közelében, a bretagne-i GratnviUe-ben leplezték le. Hogy ki mindenkinek e- melnek manapság szobrot.„ fpi) ^ÜBHYÉKftBflH MIÉRT? Egy svájci luxusszállóban kezdődött. Pa­vel Jirkovsky mérnök mielőtt beszállt vol­na a felvonóba, hogy üzleti ügyben a ti­zenegyedik emeletre menjen, és az 1124-es számú szoba ajtaján bekopogtasson, a föld­szinti hallban egy kényelmes bőrfotelbe te­lepedett. Szivarra gyújtott, s közben még egyszer átgondolta tervét. Reggel, amikor 8 repülőgépben az utasok szenvtelen arcát figyelte, egyszeriben szokatlan gondolatai támadtak Elképzelte, hogy mindegyik pa­zar villában lakik, valahol a hegyekben vagy a víz partján nyaralójuk van. a leg­újabb típusú gépkocsikon futkároznak, és bizonyéra a takarékban is kamatozik ne­kik néhány ezres. Hogy ez eddig nem Ju­tott az eszébe! PHdig nem először jér már üzleti kiküldetésben külföldön. Miért ne cseppenhetne neki is valami azokból az e- gyezségekből?! A ti4-”* »""ndAbaB iöttek-mentek az am« berek. Egy divatosan öltözött szemrevaló szőkeség, miközben a liftbe penderült, so- katmondóan visszanézett rá. Jirkovsky ek­kor tudatosította, hogy eddig valamit elsza­lasztott: a szerencséjét, de most megint kartávolságnyira került hozzá. Gyorsan el­oltotta a cigarettáját, és a lift felé sietett. — Örülök, hogy ismét láthatom — fo­gadta barátságos mosollyal üzleti partnere, Krauz úr, aki mint mindig, akkor is- kifo­gástalanul volt öltözve. — Konyakot vagy whiskyt parancsol? — Egy pohár napóleont nem utasítanék vissza — mondta magabiztosan a mérnök. Tudta, hogy ahhoz a lépéshez, amelyre ké­szül, nagy-nagy bátorságra van szüksége. A hivatalos tárgyalás a szokásos menet­ben zajlott le. Annál jobban meglepődött a svájci cég képviselője, amikor megtudta, bogy a szerződés aláírása bizonyos nehéz­ségekbe ütközik. — Ennek nemigen örülnék — mondta nyíltan Krauz úr —, nem titkolom, mine­künk érdekünk, hogy az üzlet minél előbb létrejöjjön. — Értem önt, de sajnos nem tehetek az ügy érdekében semmit.>. ha csak,., ha csak az egyik bennfentes isemrősöm nem jár közbe. De hát ............... — Igen, világos. £$ mennyit kérne? — A bevétel két-négy százalékát. — Nem a legszerényebb. Tlrkovskf látta, hogy tóllótt a célon, de megőrizte hidegvérét, s hagyta, hogy Krauz rukkoljon ki az összeggel. — Ha megelégedne fél százalékkal, ré­szemről az üzletet meg is kötöttük. — Ügy hiszem, megelégszik. Ettől a naptól jirkovsky mérnök élete gyökerestül megváltozott. A rábízott válla­latok sorsa egyre kevésbé érdekelte, annál inkább törődött saját jólétével, s ez az i- gyekezete egyre gyakrabban ütközött bele szocialista törvényeinkbe. Alig szokta meg a vezetést Renault íz­esén, máris Ford Taunusra cserélte. Villá­ját még be se fejezte, már telket vásárolt nyaralójához. S mindezt „leg“ kivitelben. Nem csoda hát, hogy rövidesen a rend ö- reinek szemet szúrt a mérnök rongyrázása. A kávéház zenegépe szüntelenül ontotta a divatos melódiákat. A sarokban ülő szemüveges, jóképű férfit azonban nem tudta a zene felvidítani. Már a második pobár napóleont hajtotta fel, ós egyre sű­rűbben tekintett az órájára. Akit várt, a svájci üzlettárs, aki előzó uap telefonon egész biztosra ígérte, most mégsem jött el az éppen esedékes „nyereségrészesedéssel“ Máskor mindig igen pontos volt. Talán ... A gondolattól, maga is megijedt. Hónapo­kon keresztül minden ógy ment, minta ka rikacsapás, esze ágába-so jutott, hogy egy­szer lebukhat. Perceken belül már a repü­lőtér éli kanyarodott be kocsijával. Kranz úr még mindig a hivatalos formalitások el­intézésére várt. Néhány szót váltottak, n- tóna a mérnök a vállalathoz sietett Legna­gyobb megrökönyödésére a rendőrség fo­gadta. Az igazgató nem leplezte meglepetését. — Hogyhogy a rendőrség Ilyen tájéko­zott? — Nem részletezzük most, mikor és miért kezdtük figyelni ténykedését — válaszolta az egyik egyenruhás —, annyit azonban elárnlhatok, van elég bizonyítékunk ön el­len. — Ezt alátámasztandó, egy vaskos irat- köteget vett a kezébe, s néhány tanúval­lomást tel is olvasott belőle. — De nem­csak az egyik bennfentes ismerősöm ' nem zottságon vallotak ön elten, unokaöccse és svájci üzlettársa, Krauz úr is — fejezte» be mégis hosszúra nyált magyarázatát a rend­őrkapitány. Jirkovsky szóhoz se tudott jutni. Látta, hogy a játszmát elvesztette, egykönnyen mégsem akarta feladni. Tagadott a végte­lenségig. Ez nem sokat segített, mert újabb ellene szóló tényekre derült fény. Szünte­len ez járt a fejébeo. hol tért le az egye­nes útról, és mi késztette őt erre. Még nem is olyan régen nagyon is jól tudta, hol a helye, mi a kötelessége. Az emberek tisz­telték. Mikor és hol csúszott ki lébe alól a talaj? Es miért? Miért? A kérdésre ő, aki­nek ezt legjobban kellőit volna tudnia, nem válaszolt. ~j—

Next

/
Oldalképek
Tartalom