Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-08-10 / 32. szám
7 SZÍNÉSZNŐK AZ ÖREGSÉGRŐL N emrég egy lengyel hetilap, a Przekrój érdekes Interjút közölt A megkérdezettek valamennyien világhírű színésznők — túl- e negyvenen. Az olasz filmművészet nagy csillagainak — Sophia Lorennek, Lea Massarinak, Glovanna Rallinak, Lisa Gasto- nlnak — azt a kérdést tették fel. vajon nem félnek-e az ő- regségtől, pontosabban a végleges „kiöregedéstő!“. Nézzük hát, hogyan Is vélekednek az Ismert színésznők erről a kérdésrőll Sophia Loren: Sohasem gondolok arra, hány éve? vagyok. Ez talán azért lehetséges, mert nagyon fiatalnak érzem magam. fiatalabbnak, mint húszéves koromban. Akkor tele voltam félelemmel, bizonytalansággal, nem tudtam, ml lesz holnap, mit várhatok az élettől. Most nyugodt vagyok, és féltve őrzöm azt, amivel a2 élet megajándékozott: a családomat, a munkámat, a boldoggá gomat. Negyven évvel magam mögött elmondhatom, hogy é- letem jól sikerült, és szorongás nélkül gondolok az öregségemre. Lea Massari: Az emberek i gyekeznek túlszárnyalni egymást cinizmusukban, ami számukra csak hétköznapi játék. De ha valaki megemlíti ezek e- lőtt az emberek előtt az öregséget — pánikba esnek félelmükben. Főleg a férfiak,' mnrt a nők az öregség gondolatát magukhoz sem engedik. Negyvenegy éves vagyok, és tudom, hogy azért megöregszem én is. Nem félek azonban az öregségtől és a magánytól sem, mert ez a két állapot ts szép. Giovanni Ralli: Sohasem gonLes Massari dolok a jövőre, ezt pedig a- zért, hogy ne kelljen foglalkoznom az Öregség kérdésével. E- gyik napról a másikra szeretnék élni. Szép az én korom, és ebben a. korban még sok feladat vár az emberre. Nincs és nem is szabad, hogy jusson szabad idő az öregség feletti elmélkedésre. Egyébként annyi a megdöbbentő dolog a hétköznapok forgatagában, minek még az öregséggel iá külön foglalkozni?! • Lisa Gastőni: Az öregség nem más, mint egy az életünket alkotó sok száz állapot közül. Az a fontos, hogy becsülettel éljük le öreg éveinket, és főleg ne meneküljünk az ifjúkori „bolondság“ ábrándjaihoz. Egyébként miért beszélünk öregségről, -amikor még csak negyvenéves vagyok, s a nő ebben a korban éli legszebb éveit. (neszmérj) Lisa Gastoni Giovanna Ralli NAGYSZERŰEN BEVÁLT MAGYAR TALÁLMÁNY: AZ ÉBERSEG-ELLENORZÖ Autópályán robog a kamion.' A forgalom elenyésző, s táj unalmas. Egy-egy szelíd kanyar után hosszú egyenes következik. A sofőrnek, szinte alig van dolga, nem kell sebességet váltania, fénvjeleznte. A műszerfalon váratlanul kigyullad egy gomb. A sofőr megnyomja; a lltás fény kialszik. Húsz másodperc múlva mindez megismétlődik. Kisebb emelkedő után újabb hosszú egyenes. A sofőr ásít. Ebben a pillanatban megint kigyullad a fény, A sofőr azonban most nem veszi észre. A fény kialszik, aztán egyre szaporábban gyullad ki. Tíz másodperccel később sziréna szólal meg a vezetőfülkében. A sofőr észbe kap, megnyomja a gombot, a sziréna elnémul. Megállítja a kocsit, kiszáll. Tíz perc séta elegendő abhoz, hogy elmúljon az álmossága. Ezután beül a fülkébe, megy tovább. NEM LEHET BECSAPNI A fenti jelenet az elmúlt hónapokban számtalanszor megismétlődött, öt kamionban. A kísérlet lezárult : félmillió kilométer balesetmentesen megtett út, a sofőrök tapasztalata és egyöntetű véleménye azt bizonyltja, hogy az éberség-ellenőrző és regisztráló készülék bevált. Fantázianeve: Reacon. Egy kis dobóz az egész, fényképen nem mutatna semmit. Annál többet rendeltetési helyén: a műszerfal mögött. A feltaláló négyes: dr. Balogh György, a Hungarocamion üzemorvosa. Hargitay Gábor pszichológus, Rosta János, az üzemfenntarNEM HAGY ELALUDNI PILÓTÁK ;>■ j» * *ÍCÍ5f"í"? c ■;• “\*rv • ÓD A KirVÁI a« nV/RMI)lv T MLn i . • tási osztály nyugdíjas vezetőié és Csenky László mérnök. — Köztudott, hogy nagy távolságon a gépkocsivezetés rendkívül igénybe veszi, az ember ideg- rendszerét — mondja a pszichológus. — Különösen a monotonnak tűnő útszakaszokon hagy a- iább a figyelem. A szakemberek, szerint sima útszakaszon már 100 kilométer után az a veszély fenyegetheti a sofőröket, hogy elbóbiskoinak, végül elalszanak. A járművezetés régi kulcskérdése: hogyan lehet a vezető figyelmét és éberségét megfelelő szinten tartant. Illetve ezt nyomon kísérni. ............. Az első világháborúban az angolszáz pilóták nyakába fémlapot akasztottak, amelyből tű állt ki: ha a pilótának az álmosságtól lekókadt a feje, a tű felébresztette. Azóta több' nagyszerű találmány született, de ezeket a szerkezeteket csak kötött pályás járműveken lehet használni. A ml készülékünknek az az előnye, hogy a Jelzések szabálytalan Időközökkel következnek be, tehát a gépkocsivezető még véletlenül sem tudja kiszámítani, mikor. S hogy a pilótát ne zaklassa unos- untalan a jelzés olyan manővereknél, mint a sebességváltás, fényjelzés, erőteljes kormányzás, a jelzés elmarad. A készüléket nem lehet becsapni, az elkésett választ nem nyugtázza a gép: 0,8 másodperc u- f. fény, kialszik, és, csak a megismételt jelzést- lehet kioltani. A sziréna hangja szinte végső 'figyelmeztetésnek tűnik. Előfordulhat, hogy a kocsi vezetője még a szirénára sem reagál, ez esetben a jármű külső részein vészvillogők lépnek működésbe, így tudatják a forgalom más részvevőivel;'baj van, tessék vigyázni. REGISZTRÁL IS A Reacon azonban nemcsak ellenőrzi az éberséget, hanem nyugtázza is. Minthogy a kamionokon kötelező a tahograf (a sebességet és az időt mérő műszer), a feltalálók ehhez csatlakoztatták a készüléküket. A tahográf írókarja regisztrálja a jelzéseket és a válaszokat, valamint az időpontot. Egy-egy baleset után Így az is pontosan megállapítható a sebességgörbéből, hogy a sofőr figyelmetlensége , idézte-e elő a balesetet vagy sem. Végül, de nem utolsósorban: a válaszadások elemzéséből ki lehet deríteni egy-égy útszakasz nehézségi fokát, a gépkocsivezető igénybevételét, s az egyéni alkalmasságot. A Reacon gyártását, rövidesen megkezdik Magyarországon. (ps) tEDRmöx ú. * A napokban fetetődön be a világ legnagyobb, légcső* dálatosább sportversenye, maradiunk ezért kicsit a sportnál. Az egyenjogúság nevében profi focista akar lenni egy 17 éves angol lány. Ebben még nem lenne semmi különös, hiszen már eddig is futballozott, de nSi csapat- ban. MOst egy f. osztályú férfi együttesben, a Stoke Cityben akarja csillogtatni tudásit. —■ Eddig nem hittem, hogy labdarúgó karriert csinálhatok! • 'mondta a gólzsákjelölt leányzó. — De most teljesen megváltozott a helyzet. Még nem érkezett hír arról, hogy a hagyománytisz•> telő, keménykalapos, eser- nySs angolok Hogyan fogadták a lelkes focista a- mázon ötletét. A gól után esedékes puszinál azonban nyilván sokan szívesen ját* szanának vele egy sorban, ooo ; Pdcardo Zamora legendás í név a labdarúgás történeté- j ben. A spanyol sportolót va- j lamikor Európa legjobb kapusának tartották. Hetvenö- tődik születésnapja alkalmából újságírók megkérdezték tóle: hosszú pályafutása alatt mi volt a legfontosabb tapasztalata? — Kétségkívül az — válaszolta a híres kapuvedd —, hogy a kapu a mérkőzésen mindig nagyobb, mint az edzésen.- A csatároknál viszont éppen fordított a helyzet... ooS ' Ken i'lemtng; a Stanford egyetem diákja kitüntetéssel végezte az antropológiai kart. A dékán melegen üdvözölte a tehetséges fiatalembert és megkérdezte: — Mi a terve? Mely területen óhajtja gyümölcsöz- tetnl nem mindennapi tudását? — Profi rögbijátékos leszek, uram. ooo Szobrot emeltek Christian Diornak, a francia divattervezőnek. A szobrot a divat- tervező szülőháza közelében, a bretagne-i GratnviUe-ben leplezték le. Hogy ki mindenkinek e- melnek manapság szobrot.„ fpi) ^ÜBHYÉKftBflH MIÉRT? Egy svájci luxusszállóban kezdődött. Pavel Jirkovsky mérnök mielőtt beszállt volna a felvonóba, hogy üzleti ügyben a tizenegyedik emeletre menjen, és az 1124-es számú szoba ajtaján bekopogtasson, a földszinti hallban egy kényelmes bőrfotelbe telepedett. Szivarra gyújtott, s közben még egyszer átgondolta tervét. Reggel, amikor 8 repülőgépben az utasok szenvtelen arcát figyelte, egyszeriben szokatlan gondolatai támadtak Elképzelte, hogy mindegyik pazar villában lakik, valahol a hegyekben vagy a víz partján nyaralójuk van. a legújabb típusú gépkocsikon futkároznak, és bizonyéra a takarékban is kamatozik nekik néhány ezres. Hogy ez eddig nem Jutott az eszébe! PHdig nem először jér már üzleti kiküldetésben külföldön. Miért ne cseppenhetne neki is valami azokból az e- gyezségekből?! A ti4-”* »""ndAbaB iöttek-mentek az am« berek. Egy divatosan öltözött szemrevaló szőkeség, miközben a liftbe penderült, so- katmondóan visszanézett rá. Jirkovsky ekkor tudatosította, hogy eddig valamit elszalasztott: a szerencséjét, de most megint kartávolságnyira került hozzá. Gyorsan eloltotta a cigarettáját, és a lift felé sietett. — Örülök, hogy ismét láthatom — fogadta barátságos mosollyal üzleti partnere, Krauz úr, aki mint mindig, akkor is- kifogástalanul volt öltözve. — Konyakot vagy whiskyt parancsol? — Egy pohár napóleont nem utasítanék vissza — mondta magabiztosan a mérnök. Tudta, hogy ahhoz a lépéshez, amelyre készül, nagy-nagy bátorságra van szüksége. A hivatalos tárgyalás a szokásos menetben zajlott le. Annál jobban meglepődött a svájci cég képviselője, amikor megtudta, bogy a szerződés aláírása bizonyos nehézségekbe ütközik. — Ennek nemigen örülnék — mondta nyíltan Krauz úr —, nem titkolom, minekünk érdekünk, hogy az üzlet minél előbb létrejöjjön. — Értem önt, de sajnos nem tehetek az ügy érdekében semmit.>. ha csak,., ha csak az egyik bennfentes isemrősöm nem jár közbe. De hát ............... — Igen, világos. £$ mennyit kérne? — A bevétel két-négy százalékát. — Nem a legszerényebb. Tlrkovskf látta, hogy tóllótt a célon, de megőrizte hidegvérét, s hagyta, hogy Krauz rukkoljon ki az összeggel. — Ha megelégedne fél százalékkal, részemről az üzletet meg is kötöttük. — Ügy hiszem, megelégszik. Ettől a naptól jirkovsky mérnök élete gyökerestül megváltozott. A rábízott vállalatok sorsa egyre kevésbé érdekelte, annál inkább törődött saját jólétével, s ez az i- gyekezete egyre gyakrabban ütközött bele szocialista törvényeinkbe. Alig szokta meg a vezetést Renault ízesén, máris Ford Taunusra cserélte. Villáját még be se fejezte, már telket vásárolt nyaralójához. S mindezt „leg“ kivitelben. Nem csoda hát, hogy rövidesen a rend ö- reinek szemet szúrt a mérnök rongyrázása. A kávéház zenegépe szüntelenül ontotta a divatos melódiákat. A sarokban ülő szemüveges, jóképű férfit azonban nem tudta a zene felvidítani. Már a második pobár napóleont hajtotta fel, ós egyre sűrűbben tekintett az órájára. Akit várt, a svájci üzlettárs, aki előzó uap telefonon egész biztosra ígérte, most mégsem jött el az éppen esedékes „nyereségrészesedéssel“ Máskor mindig igen pontos volt. Talán ... A gondolattól, maga is megijedt. Hónapokon keresztül minden ógy ment, minta ka rikacsapás, esze ágába-so jutott, hogy egyszer lebukhat. Perceken belül már a repülőtér éli kanyarodott be kocsijával. Kranz úr még mindig a hivatalos formalitások elintézésére várt. Néhány szót váltottak, n- tóna a mérnök a vállalathoz sietett Legnagyobb megrökönyödésére a rendőrség fogadta. Az igazgató nem leplezte meglepetését. — Hogyhogy a rendőrség Ilyen tájékozott? — Nem részletezzük most, mikor és miért kezdtük figyelni ténykedését — válaszolta az egyik egyenruhás —, annyit azonban elárnlhatok, van elég bizonyítékunk ön ellen. — Ezt alátámasztandó, egy vaskos irat- köteget vett a kezébe, s néhány tanúvallomást tel is olvasott belőle. — De nemcsak az egyik bennfentes ismerősöm ' nem zottságon vallotak ön elten, unokaöccse és svájci üzlettársa, Krauz úr is — fejezte» be mégis hosszúra nyált magyarázatát a rendőrkapitány. Jirkovsky szóhoz se tudott jutni. Látta, hogy a játszmát elvesztette, egykönnyen mégsem akarta feladni. Tagadott a végtelenségig. Ez nem sokat segített, mert újabb ellene szóló tényekre derült fény. Szüntelen ez járt a fejébeo. hol tért le az egyenes útról, és mi késztette őt erre. Még nem is olyan régen nagyon is jól tudta, hol a helye, mi a kötelessége. Az emberek tisztelték. Mikor és hol csúszott ki lébe alól a talaj? Es miért? Miért? A kérdésre ő, akinek ezt legjobban kellőit volna tudnia, nem válaszolt. ~j—
