Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-08-10 / 32. szám

M A sportpályák A röplabdapálya hálótaru oszlopai között háló helyet kötél feszül, a kötélen női fehérnemű, pulóverek, zseb kendők. A pályát széleitől kikezdte már a gyom. E- löbb csak ktcslpkézl a vöröi pályát, majd clkcakkosro rojtozza, végül pedig telje­sen ellgpi. A dolog aggaszt mert vagy egy évvel eze­lőtt írtam róla. Üdvözöltem az új létesítményt. Örültem nekiI Munka után. néha e- bédszünetben is kivonultak a fiatalok, és izgalmas mér kőzéseket bonyolítottak le Műhely műhely ellen, üzem­egység üzemegység ellen. A bajnokságot a második «- semegység fiataljai nyerték meg. A kupa átadásakor d szónok, a gyár igazgatóhe­lyettese a testedzés fontos­ságáról beszélt. Ép test béri ép lélek, mondta az össze seregletteknek. Nagy volt a dicsőség, már csak azért is, mert a második üzemegység a legkisebb a mammutgyár- ban. A másik röplabdapályát vagy három évvel ezelőtt hozták létre a Slovnaft fia­taljai a Kis-Duna egyik híd­ja mellett, közel a munkás szállókhoz. — Nem igaz, hogy nett lehet a fiatalokra számítani — mondta akkor a SZIS gyári alapszervezetének a: elnöke, és ennek megfele lően eleinte itt is nagy vol a tülekedés. Ha valaki fát s zani akart, néha másfél-ké. órát is kellett várnia. De a: emberek vártak, és biztat ták egymást, „drukkoltak“. Ez így ment egy ideig. — Most egy kicsit alábbg . hagyott a lelkesedés, de. — mondta megint az elnök (s én feszülten vártam. A pályán délutánonként egyn kevesebben gyűltek össze és már csak a háló hival­kodott a pálya felett. Vé gül az is lekerült, leszerel­ték vagy ellopták? Nem tu dom. különben is, a gyón már megtette a magáét.. Ugyanazok a fiatalok, akii azelőtt még órák hossza vártak, hogy sorra kerülje f nek, most műszak utár I buszra szállnak, és bemen nek a városba.-~ Moziba? — Ki tudja. Majd meglát­juk — csevegnek könnye lelőtt ■ a vízről egyetlen szót Is szólnék; negpróbálom számba venni, hol mindenütt, íz élet hány területén van szüksége az em- I bernek a vízre. Aztán abbahagyom, hiszen nyíl- vánvalónak látszik, hogy mindez szinte felsorol- hatatlan. Közben megsejtem, hogy felhasználható- I ságának megdöbbentően széles skáláján ez a re- | mek etem tulajdonképpen minden esetben lét- | fentartási szerepet tölt be. Nem luxuscikk tehál, | még abban az esetben sem, ha az ember nem ki- * zárólag tisztálkodásra, hanem „csak“ felüdülés végett használja a vizet. Ügy bizony, hiszen ma­napság ebben a rohanó korban már az üdülés is bevonult a létfenntartási feltételek közé. Pihenés nélkül nincs erőgyűjtés, s ma már a pihenés egy­re nehezebben képzelhető el vízpart nélkül. Országhatáraink hosszabb-rövidebb távolságra fekszenek a tengerektől, de mivel manapság nin­csenek már távolságok, a nyáron a tengerhez u- tazó honfitársaink népes tömegei úgyszólván meg­nyújtják országunk határait. S ez így van rend­jén. Nem lehet viszont figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a pihenésre, a fürdésre idehaza is rengeteg kultúrált lehetősége nyílik az ember­nek. Ahol meg nincs, ott teremt magának. így például Safárikovón (Tornaiján), ahol a város, a környék lakosainak nagy része évszázadokon keresztül úgy élte életét, hogy még úszni sem tanulhattak meg, mert a vidék patakjai és sekély vizű folyócskái ezt aligha tették lehetővé. Volt viszont a kisvárosi kertek alatt egy mo­csaras terület, pontosabban szólva egy jókora pocsolya, melynek vizét két forrás táplálgatta szegényesen. A forrásvízről már az őslakók em­lékezete is dicsérő adatokat őrzött meg. Ízletes­nek, egészségesnek, sőt gyógyító hatásúnak tud­Gergely Olga a strandfürdő éttermének vezetője s egy fiatalasszony a népes vendégsereg szájíze szerint főző szakácsnők közül. STRANDFÜRDŐ - TÄRSADALMI MUNKÁVAL „Hákettőó“ ták, ám a forrásoknak ezeket a tulajdonságait hosszú időn keresztül csak a környező réteken legelésző állatok élvezték, amikor a pásztorok ide hajtották őket ítatóra. Aztán ahogy az élet változott, az emberek úgy kezdték érezni a víz, a pihenési lehetőségek hiá­nyát, s egyre gyakrabban hangzott el a javaslat: kultiválni kéne azt a pocsolyát, A városi nemzeti bizottság hivatalos fórumain is napirenden szere­pelt a javaslat, csak hát egyelőre fontosabb léte­sítményekre kellene a pénz, ezer más helye len­ne, mondták. De az a fürdő is nagyon kéne, jó lenne. Ezzel mindenki egyhangúlag egyetértett. Ezért kerülhetett aztán sor arra, hogy 1967-ben elhatározták: rendbe szedik a pocsolyák környé­két, aktivizálják a nemes vizű forrást, és üdülő­telepet építenek ki körülötte. A munka nagy ré­szét a Z akcióban végezték. A terv megvalósítá­sának légjobban a legutolsó választási program kedvezett. Ez alatt az idő alatt a Város lakossá­ga, a városi nemzeti bizottság és a szolgáltató üzem nagy-nagy erőfeszítéssel és végtelen lelke­sedéssel cselekedett. Ma pedig áll az üdülőtelep, a strandfürdő. Jel­lemezni csakis dicsérő szavakkal lehet. A más­fél hektáros, kövezett partú tavat két bő vizű for­rás táplálja, partján egyre szaporodnak a fák, a cserjék, a virágok, sátrak tarkádnak, bungalók, kabinok sorakoznak. Van itt teniszpálya, játszó­tér, vízicsúszda a gyerekeknek, a kapuban sok férőhelyes, de már most szűknek bizonyuló autó­parkoló, s a víz partján emberek ezrei pihen­nek. És persze vannak további tervek, melyek megvalósítását továbbra is a lakosság önzetlen társadalmi segítsége teszi egyebek között reális­sá. Az itt pihenők nemcsak a városbői, nemcsak a környékről jöttek ide, hanem nagyobb távolsá­gokról is. A tornaijai strandfürdő rövid időn be­lül népszérű lett, és egyre népszerűbb. A terve­zőket és az építőkét dicséri az is, hogy a tő ha­tárait jókora területre szabták, mert okos előre­látással nemcsak a helyi szükségletekből és mé­retekből indultak ki, hanem tudomásul • vették azt is, hogy a széles környéken nincs hasonló lé­tesítmény; hogy a szocialista életstílusnak ma már elmaradhatatlan eleme a pihenés; ezért nemcsak saját városukhoz kell méretezni strandfürdőjü­ket. A jelentős, részben társadalmi munkával létre­hozott sok milliós érték remekül szolgálja az em­bereket. A tornaljaiak diaséretére legyen mond­va, hogy nemcsak azzal törődtek, legyen hol tö­rődniük, hanem minden mással, ami ezzel össze­függ. Szinte meglepődtem aíon, amit láttam: sem .iditcjkért, sem fagylaltért, se gyümölcsért ném' kell sorakozni,'s még inkább meglepett a válasz­ték. Olyan remekül hűtött italt, mint ott, manap­ság ritkán ihat az ember. S abban a városban, ahol az elmúlt években többször megfordulva sem volt könnyű ízletes ebédre, jó szállásra £- kadnom, íme most azt kellett tapasztalnom, hogy a körülmények nagyot változtak. A fürdő terü­letén kiváló ebédet ettem, annyira kiválót, hogy még az üzlet vezetőjét is felkerestem, hadd mond­jam el neki, mennyire ízlett az ebéd. Az üzletve­zetőt, Gergely Olgát sem kellett kérdezni, büsz­kén adott számot arról, hogy munkanapon nyolc- kilencezer ember fordul meg a strandfürdőben, vasárnap átlag huszonötezer. Így aztán a kony­hának is jócskán akad dolga. Igyekeznek tehát bő választékkal szolgálni. Többféle meleg ételt á- rusítanak, s mindegyikből több száz adagot ad­nak el. S mert látható, az igények ennél is na­gyobbak, a további fejlesztés gondolatával is fog­lalkoznak. Az étkeztetési lehetőségeket gyorsan ki kell bővíteniük. Még egyszer: dicséret tehát a tornaljaiaknak. Dicséret azért, amit megalkottak s azért is, amit még csak terveznek. Bizonyos, hogy terveik rövi­desen valóra válnak. Befejezésül csak annyit, hogy a mesterséges tó vize nemcsak nyáron, télen is szolgálja az embereket, amikor a tő jegét kor­csolyapályának használják. Derék választási programot tűztek ki maguk­nak, s ezt derekasan meg is valósították. K. F. \z egész vakációt kitöltő napozás, pancsolás no meg az úszóleckék között jólesik egy kis uzsonna. JEGYZETEK A PIONÍROK SZLOVÁKIÁI HONVÉDELMI VERSENYÉRŐL A HAZA ÉPÍTÉSÉRE ÉS VÉDELMÉRE... Szinte hagyományós már, hogy a Tatranská LomnicaM Eurocamp FICC táborban évente több ifjúsági rendez­_ vényre kerül sor. Ezúttal az dén a buszorir Végül ' csak fSY* jelentős megmozdít­.. . lácr/ÁI a ninrn járnak egyet a városban, később holtjáradtan vánszo­rognak haza. — Mit csináltatok? — Semmit, illetve söröz­tünk. Különben unalmasan kopik a járdakö ... Es ti? Mi is csak... Azt hit j lésről, a pionírok II. szlo­vákiai sporthonvédelmi já­tékáról van szó, amelyet a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága rendezett több társrendezővel karöltve, s amelyen 1362 pionír vett részt. Az ünnepélyes meg­nyitón a CSKP küldöttségét Eugen Thurzo elvtárs, a tűk, hogy lagalább néhán „csuprossal“ találkozunk, dé . - „ .. , azok is hol a frászban lel KözP°lltl hofnek?i vezetője vezette, ünnepi be­hetnek?! Szándékocan hallgattam a beszélgetésüket. Ügy he­gyeztem a fülemet, mini szőlősgazda a karókat. Kí­váncsi voltam arra, hogy va­jon eszükbe jut-e a röplab dapálya. Vagy a pingpong asztalok, hiszen tudom mekkora nagy hadakozás á rán kapták meg a fiatalod a termet, meg mennyit fut- károztak az asztalok után\ Es ez csak két példa, dt ha valaki Óhajtaná, tucat számra sorolhatnánk a nagi lelkesedéssel, sok utánjárás sál, fáradsággal épített rop labdapályákat, felújított klu bokát. Egy ideig izgalmas tele, van néppel, azután met elhagyják, hadd legyen po- és gyom tanyája. Olykor még összegyűlik néhán labdakédvelö fiú, leereszti, a hálót a föld fölé. rúgja a labdát, de aztán ők is el maradnak. Esetleg az ifjú sági találkozó alkalmává vonulnak ki egy mérkőzése a vendégekkel, de ezzel bt is fejeződik az egész ese­mény. Miért? Nem értem miért pusztulnak el megin ezek a pályák. Németh istvái szédében nagyra értékelte a pionírok egész évi tevékeny­ségét, hangsúlyozta azt. hogy „A szocialista haza é- pítésére és védelmére készl" jelszóhoz híven kiveszik ré­szüket a haza építéséből. A SZiSZ-küldöttséget Mi- chal Zozulák elvtárs, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke vezet­te. A rendezvényen elbeszél • gettünk néhány pionírra! és pionírvezetővel. Az ő nyilat­kozatukat közöljük az aláb­biakban. 1. Az ógyallai öttagú csapa­tot Benkó Nándor vezette, A négy nyolcadik osztályos kislány. Didi Darina. Zsiga Anna, Hulka Mária és Ipoth Klára meg az egyetlen fiú Kecskés Szilveszter az e- gészségiigvi versenyben sze­repeltek. Tőlük érdeklődöm, hogyan működik iskolájuk­ban az egészségügyi szak­kör. —■Az egészségügyi kör tagjai csak nyolcadikosok lehetnek — mondja a veze­tő. — Tehát imnden évben új tagok kerülnek a körbe, s velük egy éven át dolgo­zunk. Főleg olyan tanulók jelentkeznek, akik szeretik a biológiát és nem félnek a sebektől, vonzalmat érez­nek a gyógyításhoz. .Mun­kánk rendszeres, minden kedden összejövünk. Foglal­kozásunk elméleti és gya­korlati részből áll, de túllé­pi a szakköri tevékenysé­get. mivel ezek a fiúk. lá­nyok az osztályokban, a fo­lyosókon Is felügyeletet tar­tanak. Ellenőrzik tanulótár­saik tisztaságát. A rendetle­neket, akik hadilábon áll­nak a vízzel, kihirdetik a hangoshíradóban, kifüggesz­tik nevüket a faliújságra. — És hogyan jutottatok el az országos döntőbe? — kérdezem most már a kör tagjaitól. — Megnyertük a járási versenyt. Elméleti és gya­korlati részből versenyez­tünk. továbbá a gyógynövé­nyeket is ismernünk kellett. — Ki miben szakértő? — Klári a gyógynövénye­ket ismeri, Szilveszter a köz­lekedési szabályokban ott­honos, Marikának az anató­mia az erőssége. Darinának a gyakorlati rész, Anni pe­dig a vöröskereszt jelentő­ségéről tud bővebben. — Először vagytok a Tát­rában, hogy érzitek maga­tokat? — Annak ellenére, hogy rossz az idő, kitűnő itt min­den. Azokon a napokon, a- mikor nem versenyzőnk, ki­rándulásokat szerveznek számunkra: voltunk már a Csorba-tónál, a Duklán ív . 2.; A nagykéri -alapiskolából az ifjú tűzoltók szakköre ju­tott el az országos verseny­re Vezetőjük, Száraz I.ász- lóné férjével, aki a járási tűzoltószövetség dolgozója, kisérte el a két tíztagú csa­patot. A járási versenyt meg­nyerték, a kerületi verse­nyen a hetedikek lettek, a- mi még elég volt ahhoz, hogy az országoson is ott lehessenek. A fiatal, szókimondó és energikus tanítónőt először is arra kérem, hogy mutas­sa be, hogyan is működik iskolájukban a szakkör, — Ott kezdeném, hogy a- mikor férjhez mentem, egy­re többet jártam a férjem­mel a tűzoltók közé, sok, a tűzvédelemmel kapcsolatos rendezvényen vettem * részt. Én is megszerettem a tűz­oltók munkáját, és elhatá­roztam. hogy az iskolánk­ban tűzoltószakkört alakí­tok. Az ötletet a férjem az első perctől támogatta. Ösz- szetoboroztuk azokat a gye­rekeket. akik kedvet érez­tek a munkához [főleg a- zok jelentkeztek, akiknek az apja tagja a falusi tűzvé­delmi szervezetnek), és munkához láttunk. Hetente összejöttünk, elméleti, gya­korlati oktatást tartottunk a gyerekeknek, s nem hiány­zott a lelkesedés sem, ami­nek a versenyen vafó rész­vétel az eredménye. A fiúk valósággal elárasz­tanak a tűzvédelem minden apró fortélyával, titkával. Megmutogatják a gépek ösz- szeszerelésének módját, el­magyarázzák, hogy a tűz nagyságától függően milyen mentést kell alkalmazni, to­vábbá a szakmába vágó dol­gokról beszéltek. Ebből is látom, hogy a nagykéri is­kolában valóban sikeres, jó munka folyik a tűzvédelmi szakkörben. Aztán a rendezvény kerül szóba: — Nekünk nagyon tetszik itt minden. Nagyszerű han­gulat uralkodik, és szomo­rúan gondolunk arra, hogy haza kell menni — mond­ja a többiek nevében is Szá­raz András. jzolczerj Kép: a szerző } HELYREIGAZÍTÁS j Lapunk 30. számában „Az iskolai építkezéseken nincs vakáció“ című cikkbe a szerző tájékozatlansága miatt sajnálatos hiba csúszott. Az említett cikk értelmében a Komáromi Járási Építkezési Vállalat hibájából késik a naszvadi kilencéves iskola befejezése. A valóság vi­szont az, hogy az iskola elkészült, és január óta fo­lyik benne a tanítás. Mivel a cikk említett kitétele rossz fényt vet e Ko­máromi Járási Építkezési Vállalatra, a sajnálatos téve­désért ezúton kérünk elnézést. Örömünkre szolgál, hogy a vállalat teljesitette feladatéi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom