Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-08-03 / 31. szám

VARGA ERZSÉBET VERSEI: Rövid nekrológ Szomjas vagyok — kiáltotta —, s a kút mailé rogyott. És szomjan halt, mert nem a s2ája: szíva szomjazott. cím nélkül mamácska hidd al visszatér az az ősz még arcodról a szemfedó lehull én a kezed fogom szelíd-szótlanul te nagy véres levelekből lósolsz boldog és békés szép füvét a a kakukk majd hosszú életet kakukkol míg étszállunk a tőigyerdő fölött OPUS XI szálamon a ázél a fényes szárnvű szél ha kizúdul gyökerestül dönti ki kertetek a gazzal-megvert rózsát-szomjazőt a nagy kövér füvekre áhítozó néma pusztaságot fmert arany homlokú csudaftúszarvas hiába szór fényes ősi regös-átkot fényességes átkot, hiába szőr rátok szép arány homlokú csudafiűszarvas —, rózsáitokat fagy sosem is bántotta zsíros füveteket hajnal cirógatta gazdag kertetekét magatok vertétek gyommal s némasággal — gyökerestül dönti ki kertetek a gazzal-megvert rózsát szomjazót a szél a szárnya? szél ha kizúdul szájam huzatos kapuján s elviszi ósí fényességes átkom gyomlakta sáros udvarotokra OPUS XII Anyácska édes te vagy az Otthon te vagy a friss meleg kenyér — Anvácska édes te vagy a Gyökér te vagy a Gyökér mely összeköt Néppel s' Hazával engemet fnem lehet az otthontalan kit — hogyha szól — megértenek) Anyácska édes te vagy a Forrás a tiszta-szép az éltető a te vized el nem apad a te erőd örök .erő — Anvácska édes te vagy a Mező s minden virágod tiszta sző — Anyácska Édes Anyanyelv te vagy a Kés a Tűz' a Só MICHAEL ZUROY: KI AZ IGAZI GAVALLÉR? Robert Berger sok szép lánynak udva­rolt életében, mégis mindig elszomoro­dott, ha arra gondolt, mennyi szép lány van még, akinek sohasem udvarolhat. A- miKor azonban Debráva! találkozott, nem érdekelte többé senki más. A lány meg­testesítette mindazt, amit kívánt és sze­retett: a szépséget, kedvességet és értel­met, és feleségül vette... Eleinte nagyon boldog volt, Noha so* kan íegyeskedtek a felesége körül, biztos volt benne, hogy Debra nem csalja meg. Ss akkor egy társaságban találkoztak To* ny Manninggeí, Színész volt, csinos fiatal­ember, sűrű hajú, mély bársonyos hangú. Robert, a tőzs'dés nem versenyezhetett ve-' íe. Érezte, mint változik meg fokozatosan a felesége. Elhfdeg®, szinte menekül tőle. Ekkor Robert Berger néhány napra ven* dégül hívta a házába a színészt. Egy ve-- rőfényes, gyönyörű nyári reggelen elhívta feleségét és Manninget rövid autókirándu- íásra. Az lton alig volt forgalom. Berger a gázpedálra taposott, s a gépkocsi egyre vadabb iramban száguldott: — Miért sietünB ennyire? — kérdezte Manning idegesen. — Soha nem szoktál ilyen vadul hajta­ni — jegyezte meg Debra Is. — Milyen gyönyörűség ilyen szép nyá­ri reggelen meghalni — mondta erre Ro* bért. —_ Miért mondod ezt? — döbbent meg * Debra. — Mert ma reggel íe kel! számolnunk egymással — kiáltott Berger, hogy meg* értsék szavát a motorzögásban. — Min* dent tudok rólatok! Debra Ijedten kapkodta a levegőt. A mo» torzűgás egyre erősödött, az útszéli fák veszett iramban száguldottak el mellettük. — És most mit akar tenni? — kérdez--­te Manning. ( — Azt hiszem, maga ki fog ugrani a gépkocsiból'. Ilyen sebesség mellett nem is fog szenvedni, azonnal meghal. — Elment az esze! — kiáltott fel a fér* fi. — Jobb volna, ha inkább hazamennénk, és otthon Kisírná magát. Robert Berger mint gyilkos.- Na, ne tréfáljon, senki sem fél magától, dagi. — Senki sem fog gyilkosságra gondol* ni — mondta nyugodtan Robert. —. ön jószántából fog a gépkocsiból kiugrani, s Debra ezt megerősíti a rendőrségen. Nem hiszem, hogy dicsekedne a hűtlenségével. A maga halála egyszerű szerencsétlenség lesz. — Remekül kieszelte, csak azt nem ér* tem, hogyan akar rávenni, hogy kiugorjak az autóból. — Egyszerűen. Ha maga nem ugrik ki, valamennyien meghalunk. Teljes sebesség* ge! egyenesen egy fának hajtok. Csak egy I ■ ___ kicsit jobbra kell fordítanom a kormányt. Én szívesen lemondok az életemről, Deb­ra nélkül 'úgysem ér semmit. Maga azon* ban megmentheti őt, ha kiugrik. — Süket duma! — mondta a színész. Berger erre szó nélkül rántott egyet a kormányon, s a gépkocsi rohanni kezdett egy fa felé. Mielőtt azonban baj ^történt volna, nagy lelki nyugalommal visszarán­totta a kormányt, és az autó tovább fu* tott az úton. — ^Úgysem meri megtenni — szólalt meg öjra a színész, de sokkal bizonytalan nabbul. — De megteszem — válaszolta Robert nyugodtan. — Még egy percnyi ideje van. Addig kiugorhat-. Ha nem teszi meg, az annyit jelent, hogy Debra csak játékszer­nek kell magának, meghalni nem hajlam dó érte. Manning lázasan gondolkodott magában, mit tehetne. Tisztában volt vele, hogy ek­kora sebesség mellett az összeütközés biztos halál. Görcsösen megfogózkodott. — Nem blöfföl, Tony — sikoltott fel Debra. — Ha nem ugrasz ki, megteszi! — És neked az természetesen mtndegy, ha én meghalok — mondta Idegesen Man­ning, — Hát ekkora hülye nem vagyok! Debra hidegen, szinte gyűlölettel nézett rá. —- kendben — suttogta. — Most már látom, hogy valóban nem szeretsz. A va­cak bőröd fontosabb az én életemnél. Elérkezett az Idő — kiáltott fel Ro­bert. — Egyenesen annak a fának haj­tok. Adieu, Debra — s azzal jobbra fordí­totta a kormányt. A fa egyre közelebb Ke* rült a szélvédőhöz, egyre nagyobb lett, már látszott a kérge, az odú benne,, min* den apró részlete. A kerekek szinte Üvöl­töttek. — Várj! — sikoltott fel akkor Debra. Berger elfordította a kormányt, a gép? kocsi megrázkódott, és egy hajszálnyira a fa mellett eísiklott. Villámgyors mozduía* tokkal felkormányozta az útra, a kerekeK alatt ismét ott volt a megnyugtató aszfalt. — Kérlek, nyŰjts még egy alkalmat. Kö= nyörgömT — kőnyörgött Debra. — Miért? Hogy megmentsd a bőrödet? — Nem, mindkettőnk életéti Beláttam, hogy tévedtem, most tudom csak, mennyit jelentek számodra, Kezdjük még egyszer élőiről. Akarod? — Akarom -— válaszolta Robert Bergen Amikor a ház elé értek, Manning s'á* padtan támoíygott ki az autóbői. Robert megragadta a nyakánál fogva, jő alaposan megrázta és megkérdezte: — Nem merted megtenni? Pedig én megtettem volna. A színész Róbertra nézett, és rádöbbent, hogy élete valóban egy hajszálon függött. Robert Berger a halálba vitte volna őket. U nokaöcsém |ó aszfl, sokat olvasó gyerek- Kitűnőre áll közvet­lenül az érettségije előtt, éppen ezért meglepő, hogy hallani sem akar a tovább­tanulásról. Életcéljának a sportot tartja. Az alábbiak­ban megpróbálom híven visszaadni az okoskodását, amellyel visszautasítja az egyetemi tanulmányok mel­lett felhozott családi érve­ket­Röviden: arról van sző. mármint a fiú szerint, hogy a sportot kivéve, az érvényesülés terén áltálé* ban baj van a szinkronnal, nyák megmentőjét bécsi or- voskoiiégál klgúnvolték. Csokonai Vitéz Mihály haj­dani nélkülözéseit, korai halálát nem tudja meg nem történtté tenni a késői ho- zsannázás. Gauguint, a francia festőt életében nem méltányolták kellőképpen: Szinyei Merse Pál életének főmüvét, a Majálist fanya­logva fogadta a korabeli kritika, s a késői sikerek már csak egy megkesere­dett művészléleknek jut­nak- De nem Is kel! annyira visszamenni. a múltba pél­dákért. Gondoljunk csak ar­ra, napjainkban is meddig csanat hálójába, nem ab­ban a pillanatban élvezte már a labdarúgó világbaj­nokság diadalának dicsősé­gét? Kellett ezeknek az el­ismerésre csak egy napot is várniuk? Valerij Brumelről és Balázs Jolánról már most életükben, sőt viszonylagos fiatalságukban minden kis­gyerek tudja, hogy fényko­rukban a világ legjobb ma­gasugrói voltak- Mert a mérőszalag és a .stopperóra döntése ellen nincs apelláta! Abebe Bikila. a maratoni fu­tás kétszeres olimpiai bajno­ka még haza sem ért Rómá­ból, Illetve Tokióból Addis MÉRŐSZALAG ÉS STOPPERÓRA pontosabban: a teljesítmény és mennyit kell harcolnia Abebába. és már megkapta és a méltánylás közötti a- nem egr feltalálónak a meg az etióp császártól testŐÍF- gyideiüséggel. nem értéssel: s ha nincs tiszti előléptetését... Ugvan­benne elég szívósság és a- akkor lehet, hogy egy tű­imé, néhány kézenfekvő karaterő, bizony elbukhat a dós lombikjában világraszó­példa a sok közül: méltatlan küzdelemben- ló új felfedezés vegyüléke Ezzel szemben.- A 9,9 fortyog; egy író asztalán Galileit máglyára küldték másodperces százméteres évszázadokra világító új, volna* ellenfelei, ha nem futók nevét máról holnapra nagy mű van születőben, vonja vissza tanát a Föld szárnyéra kapja a világhír, de nevüket esetleg csak ha- mozgásáról- Kolumbust nagy Itt1 nincs mese! Amikor láluk után veszi majd felfedezése után még bőr- Jesse Owens a harmincas é- szárnyra a világhír... Hát tönbe is zárták, az új ví- vekben 813 centimétert ug- nem jobb akkor a skót lágrészt másról nevezték el. rótt távolba, a telefon, a Law-nak, a futballistának, s a nagy olasz tengerész távíró és rádió még abban akit már élete virágjában már csak sírjában kapta az órában a világ minden kitüntetett a királynője? meg az utókor elismerését, részébe eljuttatta az ame-„ Nem vagyok jó vitapart­Mit ért már vele? A vár- rikai néger atléta csodála- ner, . unokaöcsém fejtegeté- rógép feltalálója nyomor- tos világrekordjának hírét, sét azzal adom közre, hogy ban halt meg; Katona Jó- Vagy a nyugatnémet Rahn. vitatkozzanak vele mások, zsefnek mi sem jutott a amikor 1954-ben, a berni Ha tudnak.­Bánk bán későbbi diadalá- Wankdorf-stadionban a har­ból. Semmelweist, az a- madik gőlt rúgta a magyar HEVES 'FERENC PETER JAROS: Nagyapánk, a huszár Nagyapánk az elsO világ­háborúban huszár volt. A földművelőnek nyalka hu­szárrá való átképzése köz- 'ben megélt szenvedéseiről annyit hallottunk már tőle. hogy valamennyien kívülről fújtuk a történetet. Köny- nyen elképzelhető, hányszor is kellett nagyapánknak hu­száros osínytevésetröl me­sélnie, míg végül csodáint kezdtük őt. Néha viszont — igaz, akaratlanul — mi is alkalmat adtunk neki a me­sére. Elég volt csak szóba hozni a lovakat, máris el­árasztott bennünket az em­lékeivel. ^Nemcsak hogy mindegyre újrakezdte a me­sélt, végül már arra is jo­got formált, hogy megítélje és megbírálja a ohuchlet vagy a nagy pardubicei ló­versenyeken induló zsoké­kat és versenylovakat. Eb­ből nem következik más, mint hogy nagyapánk nem­csak a legképzettebb lóver­seny-szakértőnek, hanem a legtehetségesebb lovasnak is saját magát tartotta, akit ebben a tehetségében hu­szárkodása Óta mindmáig nem szárnyaltak még túl. De a múltkoriban mégis el­követett egy helyrehozhatat­lan tévedést: eladta utolsó versenylovát is, ami ugyan­csak meglepett mindenkit. A városkánk lakói gúnyolód­tak: • nézzetek a nagya­pát, EBÉRT ADTA A LO­VÁT. Nála elkeseredet­tebb embert még soha nem láttamj amikof tudomást szerzett a gúnyversikéröl. A szomszédunk szintén huszár volt hajdanán: a nagyapánkkal egy század­ban szolgált. Miután pedig az öregnek már egyre na- 'gyobb gondot jelentett ké< unokáját meggyőzni eré­nyeiről, mindig őt hívta át tanúskodni. Attól fogva, hogy nagya­pánk az utolsó lovát ts el adta, szombatonként min­dig bezárkózott a szomszéd­dal a kocsiszínbe, amely­nek kulcsát állandóan ma­gánál tartotta. Így nemcsak, hogy be sem léphettünk oda, még csak sejteni sem sejt­hettük, mi is történik ilyen­kor odabenn. Néha ugyan hangos, parancsszavak és vezényszavak, vagy éppen érthetetlen beszédfoszlá­nyok szűrődtek ki, de ez volt minden. Tegnap azon­ban egy fájdalmas ordítás­ra figyeltünk föl. Amikor föltörtük a kocsiszín ajta­ját, a Szomszéd egy falovon ült, a nagyapánk pedig egy másik faló alatt feküdt. — Egyszerre három pa­lánkat akart átugratni — szólalt meg a szomszéd. Huszár nagyapánk még hajnalban meghalt. Tóth László fordítása ■áj v i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom