Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-07-27 / 30. szám

#« !/!>.* I F ennállásának 10. évforduló­ját ünnepelte július 1-én a Priemstav n- v. szaktaninté­zete Nővé Zámkyban [Érsekújvá­réit), és július 3-án a szakmun­kásavatás már a nyolcadik Ilyen ünnepség volt az iskolában, ahol magyar és szlovák nyelven folyik a tanítás. XXX — 1966-ban hatvan fiatallal kezdtük — emlékezik vissza San- túr Dezső a szaktanintézet igaz­gatója —, ma már szinte elkéo- zelhetetlen, kezdetleges körülmé­nyek között. Az Elektrosvit nemzeti vállalat üzemi konyháján főztek a leendő fiatal szakmunkásoknak, ácsok­nak és kőműveseknek, persze nem az építőipar építkezési normáinak megfelelően- így aztán a két kilo­méteres gyaloglás után a szállás­helyre visszaérve ismét vacsoráz­tak volna a fiatalok- liven körű' mények között nem volt könnyű őket megtartani az intézetben. De megtartották! Pedig a szabad idő helyes kihasználásáról ali£ lehe­tett szó­Később az Elektrosvit telkein álló Ideiglenes épületek adtak ott­hont a szaktanintézetnek. Még ez sem volt az „igazi“, de az önéi ló pedagőguskarral mégiscsak megfelelt a követelményeknek. Ebben az időben tanulta az ács­mesterséget Bogdányi Ferenc is, akit az intézet vezetősége szintén meghívott az ünnepségre. A He- lembán lakó fiatalember öt éve végzett, és azóta végigjárta Dél- Szlovákta valamennyi lelentős é- pítkezését, ahol a Priemstav szak­emberei megfordultak. Dolgozott Stúrovóban (Párkányban), a Dél­szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár építésén, és most minden hét vé­gén Tolmácsról (Tintáiéról) utazik haza feleségéhez Helembára. — Szép, csak messze van, és kissé fárasztó az utazás — mond­ja. — Meglepett a meghívás, nem is gondoltam arra, hogy még va­laki emlékszik rám. Sajnos, sokan, nem jöttek el a meghívottak kő zül. Jólesik tudni, hogy számon- tartják az embert, már csak azért sem fogom soha elfelejteni az itt töltött éveket, tanítóimat, nevelői­met, mestereimet, Dedig akkor e- lég mostoha körülmények között folyt az oktatás. XXX — Szinte össze sem lehet ha sonlítani az egykori és a mai vi szonyokat, ez az igazság — mond­ja Horváth Miklós főnevelő- — Az új hétemeletes internátus nem­csak szállást biztosít a szakmun­kástanulóknak, hanem tantermek, ebédlő, tornaterem és klubhelyisé gek is vannak ebben az épület komplexumban. Ennek köszönhe tő, hogy a sportban is nagyot lép tünk előre, ami persze Puskás Gé za sportvezető érdeme is. Működé se alatt jelentős sikereket értek el a szaktanintézet sportolói- Fo ciznak, kézilabdáznak, röplabdáz nak, asztaliteniszeznek és atlet! zálnak a fiatalok- Érdekességként említem, hogy három évig nálunk tanult a Spartak Dubnica váloga tott országos bajnok ökölvívója, Psenák is. Rendszeresen járunk minden szerdán két-két órát a vá­ros fedett uszodájába. Nemcsak a sportban érünk el azonban sike­reket, van irodalmi köTünk, ma­gyar és szlovák nyelven, műkö­dik sakk-, és képzőművészeti kör, a fényképészeti szakkört, én ve­zetem. Kéthetenként filmet is ve­títünk. Lehetőségek tehát vannak, csak a fiatalokon múlik, miként használják ki, de úgy látom elé­gedettek. A harmadikos Horváth Tibor Ud­varáról (Dvory nad Zitavouről) utazott be mindennap az iskolá­ba. Irigyelte Is bent lakó társa­it, a lehetőségekért, ö nem járt velük moziba, színházba, uszodá­ba. Csak a sportról nem mondott le. Focizott otthon is és az iskola színeiben is, és kézilabdázott. Ké­zilabdában egyébként megnyerték a Príemstav-szaktanlntézeti kupát. — Nem reménykedtem — mond­ja —, mert amikor megláttam az ellenfél csapat Jobb fizikumú, ma­gasabb Játékosait, kissé megijed­tem, de nyertünk- Szerintem, aki szereti a sportot, és érdeklődik az ács-, kőműves- vagy a festő-mázo- ló szakma iránt (két éve már ezt az utóbbit is tanítják), Jöjjön ide tanulni, nem fog csalódni. XXX A szaktanintézet kultúrfelelőse Németh Zsuzsa nevelő, ö a könyv­táros is. Harmincöt akcióval töb­bet rendeztek a tervezettnél. A tá­virati stílusban írt napló 1975. szeptember 2-től 1976. június 29- ig tizenkét oldal. Szól közös szín­házlátogatásról, irodalmi estről, író-olvasó találkozóról. Zsuzsa tánccsoportot is alakított, a pá­ros táncokhoz a lányokat a ki­lencéves iskolából .kölcsönözték“ A képzőművészeti kor tagjai már kiállításokon is szerepeltek mun káikkal . xxx Az intézet tanulóinak 60-70 szá­zaléka magyar nemzetiségű- Ä szaktanintézet pedagógusainak, nevelőinek a jó munkáját bizo­nyítja, hogy rég elavult már az a mondás: „ha nem tanulsz, fiam jó leszel kőművesnek“­Az ide került fiúk gyakran nem rendelkeznek teljes alapiskolai végzettséggel- Bővített tanrenddel azonban a három év alatt pótol ják e lemaradást, és többen közü lük kitüntetéssel fejezik be a szakmunkásképzőt- A katonai szolgálat után nem egy középisko lai végzettséget is szerzett, köz ben megtanultak szlovákul, és a- hová cSak elkerültek, öregbítik a szaktanintézet jó hírnevét­XXX Ahogy már említettük, július 2- án volt az ünnepélyes szakmun káslevél-átadás. Batisz Ferenc ács és Dánóczy József kőműves ki­tüntetéssel végeztek. így az 5-ös bérkategóriában kapjájt majd kez­dőfizetésüket. Fölváltva mondják: — Dolgozni más, mint tanulni Most már önállóak leszünk, de bí zunk magunkban: Igaz, hogy kis sé meghatódva vettük át a szak munkásbizonyítványt, de hát ez csak egyszer van az életben— Nem csoda, hiszen a szakmun kásavatás jóval ünnepélyesebb aktus, a „sima“ bizonyítványosz­tásnál, legalábbis ebben a szak­tanintézetben Ilyen. Népviseletbe öltözött lányok vörös díszpárnán hozzák az ácsfejszét és a kőmű­veskanalat. Az Illető szakma ok tatója e szerszámokat a végzősök vállára helyezi, most már hivata­losan ts szakmunkássá avatja — ahogy tréfásan a fiúk mondják lovaggá üti. — őket. Nem csoda, hogy ekkor a fiúknak el-elszorul a torka. De meghatódott Hegedűs Lászlóné, az osztályfőnök is­— Annak ellenére, hogy tizen­két éve vagyok a szakmában, a pedagóguspályán, ebből hat éve már Itt a szaktanintézetben, Ilyen­kor nagyon meghatódom, de hát a búcsúzás mindig nagyon nehéz, főleg annak fáj, aki marad. Volt tanulóimat, diákjaimat megkedvel­tem, megszerettem. Ügy gondo lom, hogy a szaktanintézet, és va­lamennyien ml tanítók, nevelők és mesterek hozzásegítettük őket ah­hoz, hogy az életben megállják a helyüket­MÉSZÁROS JÁNOS Pogány András és Belokosztolszky László. Laci még nőt­len, de a csupor! többi tagját talán jnbban érdekli, hogy mikor lesz a lakodalom, mint Lacit. Csak tavaszig kell várniuk . .. A nyolctagú csoport legfiatalabb tagja, Kovacsic András RAT.HA felvételei Üdvözlet az E-512-es „fedélzetéről“ AZ tj IFJÜSÁG KOMBÁJNOSAITÖl í. A SZISZ komáromi járási bizottsága egyetlen titkárának van Trabantja. Tu­lajdonosa, Balha Jóska nem attól tél, hogy a macska lepiszkítja, hanem attól hogy el Is kaparja... Ilyesmire azon­ban a múlt hét folyamán nem került sor. Mái történt: a Trabant — aratott. Sót megelőzte még az Cj Ifjúság kom bájnosait Is. Trabant a búzatábla kel­tés közepén? Pogány András ngyancsak meglepődött a furcsa látványon, és a- zon nyomban leállt. Mint később kisölt egyáltalán nem a Trabant miatt. Ben nőnket a kocsiban csak azután vett ész re, amikor megszólaltunk. — Jókor jöttök, baj van a vezérkom béjnnal. Ahogy ezt kimondja, a masina „má sodkapitánya“, Belokosztolszky Laci szó momra Ismeretlen köldetésű szíjakat, ke rekeket, csavarokat mozgat meg a kom bájnon, pillanatok alatt fenn van a kor mányszerkezetnél. A gép Ismét arat pár métert, és ml Andrással leguggolunk, hogy megszámoljuk a tarlén maradt bú zaszemeket. Túljutunk a húszon. András a búzaszemeket mérgesen bedobja a kombájn dobjába. — Sok! a mindenségit, még mindig sok! Fel a kombájnra, le a tarlóra, pilla natnyi töprengés, amelyet a rosták el lenőrzése követ. S egyszeriben tény de röl a hibára. — Laci, indíts! Felmászok a kormányhoz, Laci nagyot rikkant. — Fiúk, történelmi pillanat, nö a te délzeten. méghozzá magas sarkú cipó ben! A magasság a furcsa. Hogy lehet ilyen magasról „kalászokra“ vadászni? — Kalászokra? Szemre! Minden gab» nassem fontos. 2. A búzatáblán nyolc kombájn „eszi“ a kalászokat, zümmög. Közölök négy a mi lapunk védence, és négy az észak-mor vaország) kerületből jött segíteni. Csak egyszer közelítem meg őket: a szemem megtelik porral, a hajamban, orromban és mindenüvé hfiven jnt pelyva, szál ma. iszkoiok, amennyire csak a lábam bfrja. Egy kombájn közelében még le bet lélegezni, de nyolc, az már egy ki­csit sok. — Ezt a búzát jő aratni — mondja András. — Ereit és szép. Az előbb itt járt a szövetkezet elnöke. Azt mondta, hektáronként kb. hatvan mázsa termés­hozam várható erről a tábláról. Ez szép nem? Szép. 3. — Elnök elvtárs, a héten befejezik az aratást (a riport július 20-án készültj a hatodik ötéves terv első aratását. Elé­gedett a terméssel? — Az igazság az, hogy már régen nem folyt ilyen kemény harc a mező gazdasági terményekért, mint az idénl Ilyen szárazságra én még nem emlék­szem. (Tvrdon mérnök, a szövetkezet el­nöke 35—38 éves lehet.) Szünet nélköl öntözünk. Minden öntözőberendezésünk talán 200 százalékra is ki van használ va. A gabonát viszont már aratjuk, és csak annyit gyűjthetünk be, amennyi megtermelt. Ezért fontos számunkra minden kalász, minden szem búza. — Elégedett a „fiúkkal“? — Igen. Nagyszerűen dolgoznak, ér­zéssel. Ez annyit jelent, hogy nemcsak saját érdekeiket, a minél nagyobb leara tott területet, hanem a szövetkezet ér­dekelt, a gabona mennyiségét is szem előtt tartják. Az utánuk talált szemvesz­teség 0,5—1 százalék között mozog. 4. Olvasóink bizonyára emlékeznek még az előző riportunkban emlegetett SZISZ -titokra. A SZISZ révén szerzett alkat rész akkor segített kombájnosainkon. Az E 512-es egyik újabb fontos alkatrésze után a SZISZ nyugat-szlovákiai kérőiét' bizottságának dolgozói kutatnak. Öröm hír: az egyik kombájnos Beatles-dallamnt ÍUtyörész a gyönyörűségtől, ugyanis a kormányszerkezet egyik fontos alkotóéin mét bár nagyon nagy összeköttetés á- rán, de sikerült beszereznie. A Beatles dailamot különben egv táskarádió su gározza. Mire ez a riport megjelenik kombájnosaink Imeiyen befejezik az a ratást, és már a Irénéin! járásban fon­nak dolgozni. Megígérték, hogy az Üt ifjúság olvasóinak új munkahelyükről egy kenyérillatú üdvözletei küldenek. ZACSEK FRZSÍRir'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom