Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-12-14 / 50-51. szám

M

indössze fél hónapot töltöttem Európa egyik vagy talán legrégibb kultúrájának földjén, de annyi élménnyel tértem haza, hogy amikor végre hozzáfoghattam papírra vetni őket, sokáig azt sém tudtam, mitévő legyek, honnan, mivel kezdjem, legelőször is mit ragadjak ki közülük. Előbb-utóbb természetesen megírom a letűnt kultúrák nyomában tett kirándulásaim és vizsgálódásom eredményeit, a mostani görög benyomásoktól kezdve a korábbi libanoni és szírtai utazások tapasztalataival együtt. Ehhez azonban behatóbb tanulmány szükséges, mert csak az érzi igazán, milyen keveset tudott meg a történelemkönyvből és egyéb történelmi forrásból az ókori sumérek, föníciaiak, görögök vagy rómaiak kultúrájáról, aki a saját szemével látta ránk maradt emlékeit.

Addig azonban mit idézzek fel a múló emlékek közül?

Görögországi útiélményeimet kezdhetném akár pelopónniszoszi kóborlásaimmal. Elvezethetném az olvasót a tartomány fővárosába, Patraszba ahol pontosan 155 évvel ezelőtt kibontó- ták a görög szabadságharc zászlaját. A Pelopónniszosz félszigeten maradva megállhatnánk együtt Mikénében, A- gamemnon mesebeli királyi birodalmában vagy a híres Epidauroszi színházban. Az Olümposzon töltött másfél nap után átkelhetnénk együtt a korlnthoszi csatornán, amely magyar mérnök terve alapján készült. Felmehetnénk együtt a Parnasszusra, minden idők költőinek áiomhegyére. a Delphi jósdába, ahol a monda szerint a világ közepe, pontosabban a köldö ke van. Ellátogathatnánk Thébába, Oi dipusz király tragédiájának színbe lyére, a Szalamtszi öbölben felidézhetnénk Themisztoklész ragyogó győ zelmét Xerxész hadai felett.

De aki ezt az érdekes országot bé járta, mindenki azt tartja, hogy

GÖRÖGORSZÁG ATHÉNBAN KEZDŐDIK

Ezért maradjunk mi is egyélöre Athénban, s kiránduljunk esetleg e- gyet a Peloponniszosz félsziget é- szak-nyugati csücskében található Ka Iogrla nyaralóhelyre, amelyet utolsó paradicsomként kínálnak az utazási irodák prospektusai. Később majd i dőt kerítünk arra, is, hogy elzarándokoljunk a többi helyre.

Ezüstösen csillogó IL—62-es gépiink szürkületkor ereszkedett lé az 'athéni repülőtérre, s aki repülőgépen érkezik a' görög fővárosba, az mindjárt gazdagabb egy csodálatos látvánnyal. Az első, ami az égi vándor szeme elé tárul, a fehéren szikrázó Akropolisz, amley fentről nézve talán ékesebb, mint bármely más látószögből. Aztán ami még szembe ötllk, az a múlt és Jelen meglepő szimbiózisa.

Valaki — nagyon bölcsen — évekkel ezelőtt rendeletet hozott, hogy tilos az Akropolisz körül vont elég nagy sugarú körön belül felhőkarcolókat, magas épületeket emelni. így az ókori görög kultúra e szentélye zavartalanul trónol a város felett, noha 156 méter tengerszint feletti magasságával nem az Akropolisz a város legkiemelkedőbb pontja, hanem átellenben, a 277 méterre nyúló Lika- vóttos a kilátóval.

A formalitások elintézése alig pár percet vesz igénybe. Görögország a fasiszta Junta hét évig tartó elszigetelődése után az 1974. évi Júliust él- lamfordulat óta tárt karokkal fogadja a külföldi turistákat. A kormány részben az idegenforgalomtól remélt az ország gazdasági fellendülését, és nem is alaptalanul, mert alig két év alatt 43,7 százalékkal növekedett az idegenforgalomból eredő bevétel.

Zeusz, a görög istenek Istene nyilván kegyeibe fogadhatott bennünket, mert szálláshelyünket is az Akropolisz tövében rendelte el. és ennél mit várhat többet egy külföldi turista? Az Atliinaisz sugárúton álló szállodánk negyedik emeleti szobájának teraszáról ritka szép kilátás nyílott a légvonalban alig pár száz méternyire fekvő Akropoliszra. Nem csoda, hogy. a- lig tettük le a pogyászunkat, nyomban felkerekedtünk, hogy közelebbről is megnézzük a görög főváros legnagyobb’ nevezetességét.

Nem bántuk meg, hogy pihenés nélkül máris városnézésre indultunk Athénban éjszaka is élénk az élet. Az üzletek java része nyitva áll, a tulajdonos kézzel-lábbal igyekszik be csalogatni a járókelőket. Az áru sok. kint lóg a járdán, mindenki szem ügyre veheti, kipróbálhatja, megven ni nem kötelező. Nem is Igen láttam, hogy valaki vásárolt volna. Ráadásul a járdán sűrűn egymás taellett sorakoznak az újságkioszkhoz hasonló pe- rifteroszok cigarettával, hírlappal csokoládéval, könyvvel, szemüveggel, zsebszámológépekkel, tranzisztoros rádiókkal. karórákkal ajándéktárgyakkal és mindenféle kacattal. Bóvli áru lapén zsebszámológépet már 450

drahmáért is kapni (kb. 300 korona], de a kutya sem veszi őket. Felfoghatatlan, hogy miből él ez a sok kereskedő.

De ez nem zavarja őket. Változatlan hévvel kínálják portékájukat, kifogyhatatlanok a szóból, dicséretből, készségesen engednek az árakból. Alkudni kell, aki alkuszik az nyer. A- hányszor távozást színlel a vevő, de mégis enged a rábeszélésnek, annyiszor olcsóbb az áru. Mintha minden ki örömét lelné az alkudozásban.

Az Akropoliszra tartva átmegyünk a Piakán, a görög főváros szórakozó negyedén. A szűk sikátorokban egymás begy én-hátán a — szó szoros értőimében — teraszosan épített ápró tavernák (borozók). A jövevény észre sem veszi, hol a bejárat, mikor lépi át egyik vagy másik taverna küszö; bét. A vendégek a pálmafák alat^ ülve hallgatják a vándorénekesek buzuMIÉRT SÍRNAK A LÁNYOK?,

Az idegenvezető elmondja, hogy i- dőszámításunk előtt 480-ban az Athént elfoglaló perzsák teljesen lerombolták az Akropoliszt. Periklész kezdte meg pz újjáépítéséi. Beszél további 1- degen hódítókról, akik közel két és fél ezer év alatt tömérdek kárt okoztak az épületekben és egész Görögországban. Felhívja a látogatók figyelmét egy halk, sírásszerű hangra, amelyet az oszlopok között fúvó szél ,kelt. Sírnak a kariatidák — mondja —, siratják hatodik társukat. A figyelmeztetés után valóban észrevehető, hogy az egyik szobor elüt a többitől, jóval későbbi korból származik. Az eredetit lord Elgin angol nagykövet, akit minden idők egyik legnagyobb mükincsrablójának tartanak, másfél évszázaddal ezelőtt Angliába vitette. Míg a szerencsétlen kariatida

Az Október 28. sugárút részlete

A szerző felvételei

Az Akropolisz árnyékában

Az ország megállt annak az útnak az elején, amelyen a fasiszta junta megdöntése után elindult. A haladó erők nem voltak kellően felkészülve arra. hogy saját irányvonaluk szerint szabják meg az ország további fejlődését. így tehát azok a konzervatív politikai erők kerültek hatalomra, a- tnelyek a görög oligarchia és az Idegen (főleg amerikai] monopóliumok érdekeit képviselik.

A Karamanlisz-kormány a görög monopolista körök és a velük kapcsolatban álló külföldi hatalmak érdekeinek kifejezője, antidemokratikus rendszer kiépítésére törekszik, amely biztosítja a nagytőkések egyeduralmát és az amerikai NATO-imperializ- rmis gyámságát. Parlamenti többségére támaszkodva munkásellenes és antidemokratikus törvényeket szavaz meg. amelyek tovább korlátozzák a dolgozó tömegek amúgy is szűkre , szabott jogait

Kizárólag a dolgozók vállára rakja a gazdasági nehézségek terhét. A fizetések és a napi bérek alacsonyak, az árak emelkednek, rohamos az infláció, a munkanélküliség nagy méreteket ölt, ugyanakkor a helyi és külföldi monopóliumok ugyanúgy dúskálnak. mint a lunta idején.

tzikrázik a napfényben az Akropolisz felett trónoló Parthenon, de tó) sötét az árnyéka

kival kisért tüzes ritmusú' vagy bús dalait, az örökzöld slágereket, az Akropolisz adieu-t és Pireusz gyermekeitA levegőben sejtelmes ..keleti“ fűszerek illata terjeng. Megkóstoljuk a görögök nemzeti eledelét, a pálcikára tűzdelt roston piruló kis húsdarab- kékból álló és erősen fűszerezett szuvlakit. Majdnem mindenki falatozik, hozzá hazai Metaxa konyakot, ánizsos Ízű pálinkát, ouzot vagy a számunkra meglehetősen furcsa. ízével és szagával is terpentinre emlékeztető gyantás bort, retsinát iszik és meglehetősen hangos beszélgetéssel szemléli a szirtakit táncolókat.

Megkóstoljuk a retsinát. a hátam Is borsózik tőle. de a tulajdonos csak biztat, hogy jarnasz, ami a mi nyelvünkön azt jelenti hogy egészsé günkre. Ilyesmit nem illik visszautasítani, annál kevésbé, mert a vendéglátás — kivétel nélkül mindenütt — rendkívül udvarias. Bárki órákig üldögélhet egy pohár kóla vagy egy török, pardon, görög kévé mellett, mert a ciprusi válság és az égéi-ten geri viszály óta Görögországban 8 tö rök szót hallani sem akarják. Azóta a jellegzetes és igen finom török kávét is görögnek nevezik.

A bábeli hangzavar az Akropolisz tövéig elkísér.

Az Akropolisz közelről is minden képzeletet felülmúl. A holdvilágos éjszakán, de különösen - nappal lenyűgöző a látvány. A millió és millió Jábtól tükörsimára csiszolt — aki nem vigyáz, könnyen elcsúszik — év ezredes köveken körüljárjuk az idő számításunk előtt 432-ben épült Part henont. Paliasz Athéné istennő ha talmas szentélyét, amely két és fél évezred múltán ma is az ember műn kaját és művészetét dicsőíti.

Igaz, lassan kikezdi az idő vasfo ga. Az Akropolisz déli oldalán álló kisebb méretű templom áz Erekb- theion déli csarnokának tartóoszlopául épült gazdag ruházatú lányok szobrait, a kariatidákat éppen állványok veszik körül. Megmentésük vé gett az Akropolisz keleti részén épüli múzeumban helyezik el őket, helyük re .élethíí“ másolatok kerülnek.

angol múzeumban szomorkodik, társai szünet nélkül siratják.

A kariatidák azoban másért is sírhatnának. Például a mai görög lányokért.

Előző esti sétánkról jóval éjfél titán éreszkedtünk le az Akropoíiszról. Átmentünk a Piakán, ahol még mindig változatlanul zajlott az élet, majd egy olyan negyeden keresztül folytattuk utunkat szállodánk felé, amely burzsoá értelmezésben szintén a szórakoztató iparhoz tartozik.

Az egymás mellett sorakozó garniszállók előtt haladva valóságos közelharcot kellet vívnunk a magukat kínálgató lányokkal és az őket pártfogoló kerítőfiúkkal. Szomorú valóság, hogy a sok görög lány számává nem marad más bátra, minthogy s'a ját testének áruba bocsátásával keresse meg a kenyerét De a jelek szerint ebben az „iparágban" is túl nagy a kínálat.

Az élet perifériájára szorult lányok szánalmas sorsa egy kicsit az egész görög nép helyzetét példázza. A Ka- ramanlisz-kormány nemhogy a nők nek, de még a férfiaknak sem képes elegendő munkaalkalmat, megfelelő megélhetést biztosítani. Hivatalosan félmillió munkanélküliről beszélnek, de számuk jóval több ennél.

Görögország egyre inkább jobbra tolódik. Több jelből arra lehet következtetni. hogy valóságos rendőrura lom alakul ki az országban. Egy al ka Imi ismerős a Nemzeti Régészet i Múzeum kerengöjében pihenve elmondta, hogy az athéni katonai díszszemlék nem Is katonai szemlék, hanem a rendőri alakulatok díszszemlét. A katonák jóformán csak jelképesen vonulnak fel, a felvonulók zömét a legkorszerűbb amerikai fegyverekkel felszerelt rendőrök alkotják. Cgv látszik, a kormány nem bízik a hadseregben, s inkább a rendőrségre támaszkodik. Ottjártamkor az égei-ten- geri válság ürügyén leváltották á hadsereg egész vezérkarát, beleértve a védelmi minisztert is.

Rendőrt viszont valóban feltűnően sokat láttam Görögországban.

NEM SZABAD FELEJTENI

Az utcakon ennek ellenére nyoma sincs a félelemnek és bizonytalanságnak. Athén mintha elfelejtette volna a hét gyászos esztendő minden fojtogató emlékét. Csakhogy a látszat csal.

Egyik nap a régészeti múzeumból hazafelé tartva betértünk a múzeum tőszomszédságában fekvő műegyetem re. Hosszú magas vaskerítés és a ke rítésre aggatott virágcsokrok messziről magukra vonják a figyelmet. De nemcsak ez. hanem az oda tartó tö

I i . «

KirSlyi

őrük, a

király nélkül. Előtte változatlanul Srséget állnak a királyi test különös egyenruháin evzonok.

meg Is. Emberek ezret keresik fel naponta ezt a helyet. A műegyetem, amely a szabadsághoz és a demokráciáéhoz való ragaszkodás szimbóluma lett a nép szemében, a görög hazafiak zarándokhelye.

Szomorú emléket idéz ez a nagy tisztelet és kegyelet: 1973. november 17-ének hajnalát, amikor a fasiszta junta pribékjét a bejárati kaput le- döntö tankok mögött benyomultak a műegyetem udvarába, ahol mintegy ötezer diák és munkásfiatal bariká- dozta el magát már negyedik napja, harcra és ellenállásra szólítva fel többi társát és az egész görög népet. A mat napig sem tudni, hogy e- zen a véres éjszakán a műegyetem udvarán és bent, az épületben hány fiatalt lőttek agyon.

A hallgatók között még találtunk fiatalokat, akik átélték a véres hajnal borzalmait. Ök már nem olyan nyugodtak és közönyösek, mint az utca népe. Egyikük — miután megesketett az égre, hogy nem áruljuk el a nevét — kifejtette véleményét a mai görög helyzetről. Keserű szavakkal bírálta a rendszert, majd azzal fejezte be mondanivalóját, hogy nem szabad túl gyorsan felejteni.

Megilletődye haladtam el az udvarban nyíló, vércseppekre emlékeztető vörös szegfűerdö között. Az utca forgatagába kilépve sokáig hunyorogtam az épületóriásokon villogó neonrek- lámolí fényében Texaco, Insurance Company. Chase Manhattan Bank és a görög, gazdasági életbe már régen befészkelödött többi amerikai mám- mútvállalat hivalkodó fényreklámai ismét megerősítették a diák szavalt, hogy tulajdonképpen semmt sem változott Görögországban.

Erről különben máshol is meggyőződtem.

Egy hétig a Peloponiszosz félsziget északnyugati csücskében, Kalogriá- ban. a csodálatosan szép [óni-tenger partján nyaraltam. Az idegenforgalmi hivatal prospektusa nem csalt. Kalog- ria valóban a civilizáció átkos hatásától még meg nem fertőzött őstermészet egyik utolsó oázisa. Hét vagy nyolc évvel ezelőtt vették el ezt a területet a szerzetesektől, s a civilizáció még nem jutott el Idáig. A tenger kristálytiszta, a part fövényes. a telepet alig száz-százhúsz emberre méretezték, a személyzet még a megszokott görög udvariasságon ts Igyekezett túlmenni. Egyszóval mniden megvan itt ahhoz, hogy a nagyváros forgatagától mngcsömörlött turista jól érezze magát.

Esténként el-elmentünk a közeli Tapaszba, beültünk valamelyik kis tavernába a falusiak közé. Együtt Ittuk a retsinát, amely már nem Is tűnt o- lyan élvezhetetlennek, mint korábban, hamar összebarátkoztunk velük. Elpanaszolták elviselhetetlen szegénységüket, amit különösebben nem Is kellett bizonyítani. Meglepően sokat tudtak hazánkról, a nálunk uralkodó rendszerről, amely szerintük Görögországnak ts egyetlen kiútja lenne. Nem titkolták, hogy szimpatizálnak a kommunista párttal, lehet, hogy voltak köztük párttagok ts, csa-k még nekünk sem akarták bevallani, tőlünk is tartottak. Nyilván van rá o- kuk, hogy ne bízzanak senkiben.

Egy reggel felkapaszkodtam a strandot bezáró hegytetőre, hogy szemügyre vegyem a sziklaszírt túlsó oldalán felfedezett nudistatelepet, de helyette az ellenkező oldalon egy a- meríkai légitámaszpont kötötte le a figyelmemet, ahonnan reggeltől estig szorgalmasan röpködnek a magasba a Phantomok és Starffghterek minden kétségei eloszlatva arról, hogy ki az űr Görögországban.

PÁLAGYI IA10S