Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-12-14 / 50-51. szám
4 N emrég Nyitrán a Pedagógiai Fakultáson, röviddel utána pedig a Mezőgazdasági Főiskolán Jártam. Feltűnt, bogy mennyi a kismama. Igaz, a pedagó gusjelölt lányok már korábban is — és joggal — siettek férjhez menni, de azért ennyire „sürgős“ sosem volt nekik, ennyi kismamát, mint ma eddig még nemigen láthattunk közöttük. Inkább otthagyták az iskolát. vagy megszakították tanulmányaikat, ma viszont öntudatosan, természetesen mozognak a folyosókon, előadótermekben. Mi lehet ennek a változásnak az oka? Nem ártana megvizsgálni a jelenséget, bizonyára akadnak problémák is körülötte,, esetleg e gyéni tragédiák, családi viharok. A felnőttek biztosan ellenzik, elvégre tanulni küldték a gyereküket... A Komensky Egyetem Safárik téri épületének második emeleti folyosóján csoportba verődve várakoznak a hallgatók. Nemsokára megérkezik a tanár is. Vele egyidőbén a másik oldalról jön egy alacsony, szőke kis mama. Komótosan lépeget. A diákok be- tödulnak a terembe, az utolsók azonban u- tat adnak neki, aztán beteszik az ajtót. Másfél óra múlva ennek a képnek a fordítottja. Társai ebédre, haza vagy gyakorlatra sietnek, ő meg kolléganőjével átsétál a másik épületbe, hogy a dékáni hivatalbán elintézzen valamit. Amikor kijön, megszólítom. Félrehúzódunk a folyosó beszögellé- sébe, és én kérdezgetni kezdem őt. Harmad éves, polgári nevelés — történelemszakos. — A férjem — mondja — az idén vég zett. Most katona. Én trenüíni vagyok, ő idevalósi,’ ezért a szüleinél lakom ... Februárban várjuk a babát. Ha fiú lesz. György nek fogjuk hívni, ha kislány. Lúciának .v — Miből él? — Az ösztöndíjamból, és abból, amit a szülőktől kapunk. Nagyon aranyosak a szülei. Olyan az anyja, mintha az anyám lenne. Már kész a babakelengye. Ha megszületik a pici, további háromszázötven korona ösztöndíjat kapok. — A vizsgák? — Épp azért jártam a tanulmányi osztái- lyon. Engedélyt kértem, hogy két vizsgál már most karácsony előtt és után letudhassak, a másik kettőt meg majd szülés u- tán, valamikor márciusban. Nyitott szemeszterünk van... Nyugodtan, kiegyensúlyozottan, derűsen beszél. Mindig percnyi pontossággal érkezik az előadásokra, gyakorlatokra, s utána pedig megint igyekszik haza. — Nem lesz könnyű — mondja búcsúzóul —, de nem én vagyok az első, és nem vagyok az évfolyamban egyedül. XXX A dékáni hivatal előtti falon és a lépcsők fordulóinál hirdetőtáblák. Rajtuk hivatalos közlemények, és gyorsan., ákombá- kommkl firkált felhívások, plakátok. Az e- gyik tanszékbálra hívja a hallgatókat, a másik véradókat toboroz. A kismamát az..^. többi közlemények most nem érdekelhetik, de azért mindent gondosan végignéz, nehogy valami elkerülje a figyelmét. Egy lakodalmon ismerkedtek meg a férjével, a CKD alkalmazottja, és az atomerőműben dolgozik. Májusban házasodtak ösz- sze. Az atomerőműtől kaptak egyssnbéi szolgálót! lakást! Naponta bejár Trnavából, — Elég jól kijött a dofog — mondja —, a férjem hegesztőtanfolyamra jár ide a kutatóintézetbe, így-' mindig együtt jövünk-me- gyünk. iv v ’’ ’ — Akarták a gyereket? — Nem,, pem így terveztük. Ötödéves német-angol szakos vagyok. Elég nehéz, főleg az angol, de ha már így sikerült, hát miért ne, gondoltuk. A férjem .szépen keres, s ha befejezem, az én keresetem 4? hozzájön a családi költségvetéshez — mondja komolyan, és a megjelenése, viselkedése. ruházata sem jellegzetesen" egyetemista, hanem komolyabb, feinőttesebb, hogy úgy mond jam, tekintélyesebb. A Szuvorov utcai kollégiumban, a Szü- vorákban, ahogy a diákok hívják, lányok laknak, de ebédelni az egyetemek szokása szerint az jár ide. akinek útjába esik, vagy aki szeret a lányok közé járni, esetleg aki megkedvelte ennek a konyhának a főztjét. És ügy látszik, sokan kedvelik, mert még egy óra körül is egészen az étterem végéig kígyózik a sor. A kismamáknak persze" nem kell sokáig várniuk. Jönnek, kiveszik az ebédet, valahol közel az ablakhoz ke resnek maguknak helyet, megebédelnek, s megint várakozás nélkül leadják a tálcái és távoznak. Fiatal házaspár távozik az étteremből. Mellettük egy csöppség totyog. Kolléganőik vidáman búcsúznak tőlük. — Ismerik őket? — kérdem. — Persze, hogyne! Nagy szerelem. Az e- gész kar.ismeri őket, különösen a kicsit. Itt laknak nem messze az egyetemtől. Néha felmegyünk hozzájuk, s elkérjük Gabikát, máskor meg ők szólnak, hogy nem vinnénk e ki egy kicsit sétálni. — És odaadják? — örülnek, hogy vigyázunk rá. Nincs vele sok gond. Nem fél senkitől. Később egy ötödéves filozőfiasZakos ismerősömmel beszélek. Éveken keresztül kivette részét az ifjúsági szervezet munkájából. Tagja volt az iskolai szervezet vezetőségének, a kollégiumi diáktanácsnak és a' SZISZ SZKB kollégiumi diáktanácsának, így Jól Ismeri a helyzetet. — Hogy sok a kismama és a diákházasság? Mennyi lenne, ha nem lenne olyan kevés a kollégiumi férőhely. Nem adhatunk külön szobát a diákházasoknak. Néha megbújnak valamelyik szobában, de ha a diákotthon vezetősége észreveszi, kiteszi a szűrüket. Ez éppen nem helyes, mert hiszen hová legyenek? A diákok ezzel nem értenek egvat, mint ahogy azzal a határozattal sem. hogy feketén diák nem lakhat a kollégiumokban. Miért nem lehetne azt megengedni. ha mondjuk hárman-négyen mege gyeznek. és helyet szorítanak társuknak?! Az ő dolguk. Inkább örülni is kellene, isogy ilyen megértők ... A téli stadionnal szemben egy több emeletes zöld csempével kirakott épületben székel a Közgazdasági Főisko'a és a Gyógyszerészeti Kar. Jobbra az. első. balra a másik. A bejárattal szemben van a nagy elő adóterem. Este fér hat van. A terem még egyelőre üres, pontosabban ketten ülnek csak benn. újságot olvasnak. Röviddel utána azonban gyülekezni kezdenek a többiek is. A Gyógyszerészeti Karról *ön egy kis csoport, köz tűk az egyik klsmcma. Előadás után kilé pék utána az utcára. Bizalmatlanul végig mér. Aztán, hogy megéiU a szándékot, meg enyhül az arca. s .nyugodtan válaszolgat. T- Férjnél van? — Hogyne. Miért ne lennék férjnél? ö tödé vés vagyok. A férjem Nitrán a szín háznál dolgozik. Az ő keresetéből és a szü lök támogatásából élűnk. — Mit szóltak a szülők, amikor megtud ták, hogy babát várnak? — Nem mondhatom, hogy lelkesedtek .volna. Jaj, még egy kicsit várhattatok volna. legalább az iskolát fejezd be. De most — Csak egészen nyugodtan — tessékel tovább. A takarója fölött egy hímzett abrosz, befejezi még az utolsó sort, aztán fairétől ja. Az iskola második ligás, bajnokságot nyert, tehát első ligába készülő röpláb- dacsapatának a tagja. Az edzésen kificamodott a bokája, ezért nem mehetett haza, különben Galánta környékéről való, hetente kétszer jár haza. Szerdán és a hét végén. Szülei és nagysziléi nevelik a kétéves kislányát. Amikor letelt a szülési szabadsága, a szülők szinte zavarták, küldték, hogy csak fejezze be a tanulmányait. Ha kicsit hosszabb ideig nem tartózkodik odahaza, a kislány átpártol a nagymamához, mert az mégiscsak többet megenged neki. — Akarták a gyereket? — igen. Nagyon. Azt mondtam magam-, ban, lesz. ami lesz, de nekem kell a gyérek. Aztán meg is született. A férjem sofőr, jól megértjük egymást. A szülők is nagyon rendesek... Itt az iskolán is nagyon ren- t deselt voltak hozzám. Négyszázharminc ko-. róna a tanulmányi ösztöndíjam, ezen kívül" még további háromszázötven koronát kapok mint -anya. Ha befejezem az iskolát, még egy gyereket szeretnék, . esetleg kettőt, { hogy tudjam, mi az a gyermeknevelés. ." , Valahol a járásban szeretne elhelyezked-- ni. Olyan iskolában, ahol tornát is taníthatna. Két iskolában is lenne helye, de odav- inkább az orosz szakjáért akarnák. Feltűnően csinos, ápolt, kismamának egy kicsit túlságosan is divatos. Egyet-mást már tudok róla, például azt is. hogy haiadon, mégis megkérdezem tőle: — Férjnél van? . — Persze, — mondja, pedig a leánykori nevét használja. A terhesigazolványába is ezt íratta be, ami arra vall, hogy bizony már örülnek, várják a picit. Biztatnak, tartják bennem a lelkét. — A férje? — Az is tíagyon várja... Ha teheti, eljön utánam; a hét végén meg én sietek haza... Kapott kollégiumot? — Igén, amikor állapotos lettem. Addig " albérletben laktam. A trnavai fakultásra indulok további a- nyagot gyűjteni. Mint utólag kiderült, megérte. Amyitraihoz képest jóval nagyobb, tekintélyesebb az iskola, nem kevesebb, mint . ézerhatszáz. hallgatója van. Csak a több e- meletes diákotthonban vagy kllencszázan laknak, ebből mindössze száznegyvenvala- hány a fiú, a többi lány. A fakultás épp most ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját, és a felsőbb évfolyam hallgatói ülésen vannak. Végigmegyek a folyosókon, végül a kollégiumban kötök ki, amely együtt van az iskolával. Nagyszerű megoldás. A diákoknak nem kei! végiglohölniúk a várost, hogy időben az előadásra érjenek. — Vannak, persze, hogy vannak — mondja a kedves, őszhajú, szemüveges portásnő, amikor a kismamák felől érdeklődöm —, "csak nem tudom, hogy nem mentek-e haza. Tudja, hogy van ez, ők, ha tehetik, sietnek el. Most két. nap szabadjuk van. De talán... —" s végül az egyik SZISZ-inges lánnyal,'' aki a véndégeket fogadta az ünnepségen,. felmegyünk a kollégiumba. A-íiatalesszony, akivel beszélgetni akarok, nem ment haza. Az ágyban találjuk. — Jöhetünk? még nem tisztázódott a helyzete. A fiú esetleg vár, hátha nem az övé a gyerek. Tapintatosan, hogy meg ne sértsem, megmondom neki, hogy mindezt tudom, és szeretném, ha beszélne magáról. Nem a szégyenét a- karom kiteregetni, csak mint esetre vagyok kíváncsi. Elöpb elpirul, majd körülnéz, aztán beleegyezően int. Nem vetette meg a fiúkat, szeret szórakozni. Miért ne? Az egykori osztálytársai a faluból már mind férjnél vannak, lakásuk, gyerekeik vannak. — Azt mondják, hogy magánál ez előbb- -utóbb várható volt, meg hogy az udvarlói végül mindig odébbálltak. Túlságosan gyakran cserélgette őket. — Nem mondanám. Fél éve jártam ezzel a fiúval, akitől a gyerek lesz. — Igen, de hogy közben még mások is kísérgették ... Aztán, hogy megtörjem a hosszú kínos csendet, tovább kérdezgetek: — Mi lesz a gyerekkel, ha világra jön, ki fogja nevelni? Befejezi az Iskolát? — A szüleim! Az anyám kétségbe volt esve, az apám nagyon haragudott. Ekkora szégyen! Haza ne hozzam, és amíg terhes vagyok, ne is jöjjek haza. De hová mentem volna? Azelőtt is minden héten, kéthetenként hazamentem, s így tesaelk most is. Aztán hozzászoktak a gondolathoz, hogy mégiscsak megszülöm a babát. Már meg is enyhültek egy picit. — Ha mégsem vállalják? — Azt még nem tudom, mitévő leszek, mert'a kollégiumba nem hozhatom. Vagy keresek hozzá egy asszonyt, vagy beadom bölcsödébe... Még sokáig beszélgetünk, mindenféléről érdeklődöm. Kicsit könnyelműbb, mint a többi. Hiszékeny Is, mégsem tudom elítélni. Már csak azért sem. mért közben, mint t társai ia mondták, mengkomolyodott. És még valétni: bár még nem tisztázódott a kis jövevény sorsa, nála sem érzek kétségbeesést, kilátástalanságot. Tudja, hogy elrontotta az életét, de nem esett kétségbe. S ez biztató. xxl A portán ajt mondják, épp most jött a féri«, hogy hazavigye. Talán még elérjük. összerakta a ruháit, felöltözött, az orvosnőtől is elköszönt. Tudja, mi vár rá, nyugodtan Indul. A fakultáson is igyekezett mindent elintézni. A tanárok, tanársegédek többség* kedves volt hozzá, biztatták, segítették és kellő útmutatást adtak neki, hogy odahaza tanulhasson. Az iskolai év elejétől ugyanis a tornaszakosoknak is engedélyeznék az individuális tanulmányt, ami annyit .-.jelent, hogy ő is odahaza lehet, s gondoz- ' hatja a babát. Mondom, mindnyájan kedvelek, előzékenyek voltak hozzá, s ez őt is kötelezte. Egyetlenegy gyakorlatról, de még .. előadásról sem hiányzott. Igazi sportolótípus. Tagja volt a csehszlovák válogatott női labdarúgócsapatának — mondja róla a szobatársa. — A férje talán fiatalabb nála, hallgatag. Villanyszerelő. Csak akkor; Szólalt meg, ha a babakelen- gyéfői beszéltünk. — Mindent, kicsinek talált — mondja a kismama -r, -nem akarja eLhfhnt, hogy csak ekkora lesz... Hát bizony el is kél az embernek a bizjatás. Nagyon jólesett- a tanárok megkülönböztetett figyelme, kedvessége. Erőt Öntöttek belém. a tanuláshoz, és ez kötelez Is!-— Mindenki silyen kedves volt?, — Ném,-,nen#<:.. Az egyik tanárom bizony nem . a legjobb . szemmel nézi az állapotos hallgatókat., Sőt,-! kerek perec ki is jelentet te, hogy, it|la- a. terhes mamák vagy elhagyják "azviSkálát. vagy megismétlik, az évet Hát ez bizóny fájt és bántott. Huszonnégy éves vagyok;- miért ne szülhetnék már? Csak azért, mert még diák vagyok? Aztán az is rosszul ésétt, hogy s tanácsadóban folyosóhosszat ordított rám a nővér, hogy már megint a diákok, már megint! Hát miért,. mik vagyunk mi? Egyáltalán, miéri mégy az egészségügyi nővérnek, aki nem tudja mégérteni az embereket, nincs hozzá juk türelme? ,S ." : ' xxü V fiatéi, csinos és kedves doktornő szi vésen fogad, látszik, hogy nem először fog lalkozik a kérdéssel. Azt mondja: — Nem, nem olyan tömeges jelenség, mint amilyennek tűnik, de azért itt is akad agy-két kismama, körülbelül harmincán vannak, és köztük, sajnos ketten vagy hárman hajadonok. Egyik-másik túlságosan Is szerelmes típus. Persze nemcsak ők tehetnek róla. Lehet, sok esetben e! is kerül hetnék, ha lenne főiskolai nőgyógyászunk. Több mint ezerkétszáz-ezerháromszáz lány látogatja az iskolát, és nincs nögyógyá- szunk. Rendszerint későn kerülnek hozzánk a lányok. Különben nem panaszkodhatom a kismamákra, nagyon rendesek, öntudatosak, gondosak. Nagy figyelmet is szentelnek nekik. Mert tudja, hogy van ez a diákok között? Néha csak tréfából is ellógják a na pót. Ilyenkor már egy kis köhögéssel is be állítanak. Őket nem Írom ki, de a kismamák már a legkisebb megfázással otthon msradhathak. Hadd feküdjék ki, gyógyulja nak meg, akkor legalább nem kell őket , gyógyszerrel tömni. Eddig hat hét szabadság járt nekik, és ez nem mindig elég. Ha késett a szülés, néha már két-három bét után a nagymamára kellett hagyni a picit, pádig akkor kell a legnagyobb gondosságban részesíteni. Jönnek a védőoltások, vitaminadagolások. Ki tudja, hogy az a nagymama gondját tudja-e úgy viselni a gyereknek, mint az anyja? Régebben mégiscsak másképp volt, meg aztán pótolható-e a gyereknek az anya, hát még az anyatej?! Sajnos, az is igaz, hogy a tanítónők nin csenek a legjobb helyzetben az országban, itt, ahol csak a fakultás van, végképp.. . Nincs más főiskola, ahol társra találhatnának. És,mi vár rájuk, ha kikerülnek falura? — tűnődik az orvosnő. Később a portás néni ugyanezt felveti. — Nézze, én már tíz éve vagyok Itt, elég jól ismerem a helyzetet. Csinosak, okosak ezek a lányok, aztán befejezik az iskolát, elmennek valahová a világ végére tanítani, ki vegye el őket ott feleségül? Később jönnek vizsgákra, összpontosításokra, már nem fiatalok, eljárt fölöttük is az idő, de még mindig hajadonok. Nem haragudhatunk rájuk, amiért néha másképp oldják meg a helyzetüket... Az én lányom is ... Mondtuk neki, hogy még ne, hogy vigyázzon, van idő, mégis megszületett a baba. Félbeszakította a tanulmányait. A férjem haragudott, nekem sem tetszett valami nagyon, mégiscsak vállaltuk a picit, és a lányom is befejezte az iskolát. Hát így. Sokfelé jártam, sok fiatalasz- szoTiiiyal beszélgettem. Nem, nem a legjobb, ha Idő előtt beköszönt a gyerek, de ha sor kerül rá, nem kell kétségbeesni. Aki csak egy kicsit is átgondrílja a helyzetét, bizto sithatja gyereke számára a jövőt, a rendes életkörülményeket. Bár — és ezt Is el kell mondanom — azért elővigyázatosabbak lehetnének, Jobban ügyelhetnének a megelőzésre, hiszen ha vállalják is a gyereket, nem mindig saját terhűkre, hanem a szülőkére-vállalják. Aztán « házasságuk Sem kell, hogy minden esetben sikerüljön — főleg, ha huzamosabb ideig arra kényszerülnél«, hagy külön éljenek egymástól. Kürt Péter felvétele
