Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-11-16 / 46. szám
Meddig él a homo 'sapiens? A gének vajon magukban rejtik-e öregedésének és halálának programját, vagy netalán mindkettőt programhibának, az életmű- ködés elkerülhetetlen következményének tekintsük? Vajon lassíthatóaz öregedés, és milyenek jelenleg erre a lehetőségek?. A FAUSTI PROBLÉMA Az alkalmazkodási mechanizmus -tanulmányozása feltárja azokat a lehetőségeket, a- melyekkel hatni lehet az öregedő szervezetre. így például kísérletekkel bizonyították, hogy a szervezetbe juttatott borostyánkősav (az anyagcsere' egyik terméke) szabályozza az öregkori energiafolyamatokat, jótékonyan hat a szövetek anyagcseréjére, általános erősítő hatású. A Leningrádi Kísérleti Orvostudományi Intézet és a Szovjet Tudományos Akadémia puscsinői biofizikai intézetének munkatársai közösen végzett kísérletükkel bebizonyították, hogy a borostyánkősav képes lassítani ■ az öregedést. Igen, ez reménysugár! Ha abból a véleményből indulunk ki, Kurt Vonnegut amerikai Író Az ötös számú vágóhíd című regényének hőse, Billy Pilgrim ismételten így fohászkodik: „Adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok, bátorságot, hogy változtassak a- i zon, aminek megváltoztatására képes vagyok, és bölcsességet, hogy mindig meg- ' mondhassam, mi a különbség a kettő kö- I zött.“ A gerontológiában a kettő közötti különbség, vagyis a kívánatos és a lehetséges közti különbség ismerete jelenti a probléma megoldásának reális kilátásait, stratégiáját és taktikáját. A gerontológia gyorsan fejlődik. A szemünk elktt alakul át összefoglaló, szintetizáló tudományággá, összekapcsolva a tudomány és a gyakorlati orvostudomány különböző területein munkálkodó orvosok és i tudósok érdeklődési körét. A gerontológia a biológia és az orvostudomány legújabb felfedezéseire és az egzakt tudományok ered- ! ményeire támaszkodik. Jelenlegi ismereteink összessége módot ad arra, hogy az ember öregedését valamennyi szintéin, a sejttől az egész szervezetig vizsgáljuk. így fokozatosan megállapíthatjuk, mennyire hosz- szabbítható meg az élet, és mennyire közelíthetjük meg a biológiailag lehetséges határt. Ismeretes ugyanis, hogy mint biológiai faj, az ember 100—120 éves koráig élhet. Ez tehát azt jelenti, hogy különböző okok miatt legalább 30, sőt olykor 50 évvel rö- videbb az életünk. Ml tagadás, ez nem is kevésl Hippokratész óta mintegy kétszáz elmélet született, s mindegyik másképpen magyarázza az öregedést. E lankadatlan érdeklődés az ember veleszületett életszeretetének következménye, annak köszönhető, hogy ö- rök vágya minél tovább magasztalni az Ifjúság csodálatos „pillanatát“. Az öregedés elsődleges mechanizmusai a genetikai, az öröklődési apparátusban lezajló változásokkal függnek össze. A kutatók többségének ez a véleménye, de a továbbiakban már nem egyeznek a nézetek. E- gyesek szerint az elváltozásokat a genetikai program írja elő, mások azt állítják, hogy a fehérje-bioszintézisben halmozódó bizonyos „hibák“ következményei. Kinek van igaza? Alighanem a kérdésre adott válasz lenne a fausti probléma megoldásának a nyitja. Komolyra fordítva a szót, ha megtalálnánk a választ, sokkal tovább élhetne az ember. AZ ÉREM KÉT OLDALA, AVAGY A TÖKÉLETESEDÉS ÄRA Vegyük azokat a kérdéseket, amelyekre a szovjet tudósok legújabb munkái választ adnak! A modern biológiai kutatások tényszerű- • en bizonyítják, hogy lehetőség van az élő szervezet élettartamának a megváltoztatáséMIÉRT ÖREGSZÜNK? ra. Ugyanakkor határozott összefüggést mutatnak ki az élő szervezeteknek az evolúciós rangsorban elfoglalt helye s annak lehetősége között, hogy az élet időhatárai kitolódjanak. Minél alacsonyabb rendű egy szervezet (vagyis minél alacsonyabb fokon áll az e- volúciós lépcsőn), annál könnyebben hosz- szabbítható meg az élet a környezeti tényezők módosításával. A tengeri sün lárvája például 20 C fokon háromezerszer hosz- szabb ideig él, mint 32 C fokon, 16 °C-on viszont tizenötezerszeresére nő az élettartama. Az ívás megakadályozása vagy a nemi mirigyek eltávolítása többszörösen meghosszabbítja a lazacfélék élettartamát. E- gyes madarak 3—4-szer nagyobb életkort érhetnek meg attól függően, hogy mikor, melyik évszakban keltek ki. Minél magasabb rendűén fejlett valamely állat, annál biztosabban őrzi meg a home- osztázist, vagyis belső közegének viszonylagos dinamikus egyensúlyát. Ez a megőrzési képesség a folyton változó életkörülmények közeDette az alkalmazkodás fő formája lehet. Ám tudjuk, hogy minden éremnek két oldala van. Az alkalmazkodási mechanizmus tökéletesedése az életkor vi- szonylágos stabilizálódásához vezetett a magasabb rendű élőlényeknél, az embernél is. Az ennek megfelelő programot a gének őrzik. Az ember megszabott élettartammal fizetett magasabb rendű szervezetéért. V. Frol- kisz, az egyik kiváló kijevi gerontológus professzor szerint azonban a rendelkezésére álló kísérleti adatok feljogosítanak rá, hogy derűlátóan vélekedjünk az életkor je- lelentős meghosszabbításáról. — Köztudomású, hogy az emberi szervezetben az öregedéssel olyan változások zajlanak le, amelyek szív- és érrendszeri betegségek, valamint rosszindulatú daganatok kifejlődését okozzák. Az orvostudomány sikeresen küzd e betegségek ellen, s így már a közeljövőben 8—10 évvel meghosz- szabbodik az átlagos életkor. Ám a még magasabb életkor csak az öregedés befolyásával érhető el. V. Frolkisz állította fel az öregedés úgynevezett alkalmazkodás-szabályozási elméletét, amely az öregedést nemcsak a szervezet funkcióinak kialvásaként, az életműködés aktív elfojtásaként fogja fel, hanem o- lyan fontos alkalmazkodási mechanizmusok keletkezéseként is, amelyek megkönnyítik e sajnos elkerülhetetlen folyamatot. hogy az ember a programszérű változások, egyes gének elfojtása, illetve mások aktivizálódása miatt öregszik, akkor nagyszerű távlatokkal kecsegtet az olyan anyagok kutatása, melyek befolyásolják az öröklődési program kibontakozását. A kutatók feltételezik, hogy nemcsak a szervezet sejtjeinek elhasználódásáról van sző, miként nemrég még feltételezték, hanem bizonyos letális, halált hozó gének bekapcsolódásáról is, melyek utasítást adnak a sejtpusztulásra. Frolkisz professzor kutatólaboratóriumában megállapították, hogy a „pusztító program“ lassan valósul meg, ha a szervezetbe olyan anyagokat juttatnak, amelyek elnyomják a fehérje-bioszintézist. A CSAPDÄBA ejtett „bolygö hollandi" Rendkívül érdekes gerontológiai elméletek közül különösen figyelemre méltó a .moszkvai N. Emanuel akadémikusnak úgynevezett „szabad gyökök elmélete“. Eszerint az öregedési folyamat annak a következménye, hogy a környezettel kialakult kölcsönhatás nyomán a szervezetben különféle károsodások halmozódnak fel. A Föld bioszférájában, a kialakult életnek ebben a létfontosságú közegében sokféle vegyi és fizikai ártalom éri az embert: sugárzás, hőmérsékletváltozás, rákkeltő, gén- mutációt előidéző, különféle mérgező anyagok (rovar- és baktériumölő szerek, ipari melléktermékek, sőt egyes élelmiszerek) hatása stb., s így a szervezetben bizonyos mennyiségben rendkívül agresszív részecskék, szabad gyökök halmozódnak fel. Ezek a bolygó gyökök, az elátkozott bolygó hollandihoz hasonlóan, a baj előhírnökei. A kóborló mondái hőstől eltérően azonban e- zek teljes mértékben anyagjellegűek. Játszi könnyedséggel képesek vegyülni valamennyi molekulával, és megváltoztatni e- gyes reakciók lefolyását. Ez a tény keltette fel azt a gyanút, hogy a szabad gyökök károsan befolyásolják a sejt genetikai apparátusát, és valószínűleg, ők a főbűnösök a gyors öregedésben, a kóros folyamatok kialakulásában. így adódott a következtetés, hogy a szervezetbe juttatott (mondjuk ivóvízbe kevert) speciális anyagok, az anti- oxidánsok eredményes gyógy- és megelőző hatásúak. Ezek az anyagok „csapdába ejtik“ a szabad gyököket, átalakítják őket a szervezet szempontjából kevésbé ártalmas formákká. A HALÁL OKA A „BUZGÖSÄG“ Rendkívül érdekes gondolatokat fejteget HHIHHHHIiHBBHRIHHHHHEEXBHMHHiHNnnHHflHIHBSHRNRHBI az életről, az öregedésről és a halálról a leningrádi V- Qyilman professzor. — Igen, a halál szerepel az ember genetikai programjában — mondta —, erről tanúskodik, hogy minden faj maximális é- letkora meg van határozva, hogy e határok nem vagy legalábbis nagyon nehezen léphetők át. Az „óra“ meghatározott idő múlva lejár. De rendszerint nem is jár a genetikai óra végig. A halál valódi oka a belső közeg egyensúlyának elvesztése, vagyis bizonyos betegség. Gyilman úgy véli, hogy az öregedés és az öregkori betegségek nem egyes szerv- rendszerek kimerülésével, hanem ellenkezőleg, fokozott működésével függnek össze. A fokozódást maga a fejlődési program irányozza elő. Bizonyos ideig, amíg az ember fejlődésben van, energiai, alkalmazkodási, és reprodukciós (nemi) rendszerének aktívan kell működnie. Enélkül egyszerűen nem növekedhet a test. Csakhogy e rendszerek működése a továbbiakban is fokozódik, bár a növekedési időszak befejeződik, s ez végső soron a belső közeg egyensúlyának a megbomlásához vezet. Lényegében arról van szó, hogy a fejlődési program a növekedési Időszak végeztével is folytatódik, mivel az ember alkalmazkodása a külső környezethez ugyanaz zal a mechanizmussal történik, mint a fejlődés. Az ember növekedési programja — „buzgósága“ miatt — az öregedés, a betegség programja lesz. Ördögi kör, mely jól szemlélhető a koleszterin példájával. A nö vekedés időszakában szükség van rá, énéi kül lehetetlen a sejtszaporodás és sejtosz tódás. Ám az élet második felében folytatódik az aktív koleszterínszintézis és érelmeszesedést okoz. Az orvosok jogosan tanácsolják az Idősebbeknek, hogy kevesebb fehérjét és állati eredetű zsiradékot fogyasszanak. KOPLALÁS, FÁZÁS, MOZGÁS? V Nyikityin harkovi professzor véleménye szerint az élet meghosszabbításának csupán egyetlen módszerét bizonyították kísérletekkel (természetesen kísérleti állatokon) kifogástalanul: a szakaszos, a nőve kedést lassító táplálkozást. Az ilyen fajta „diéta“, mondja Nyikityin, hat a szervezet endokrin rendszerére, sajátos enyhe stressz ként fogható fel, amely visszafogja az őre gedés ütemét. Mindenesetre a csökkentett fejadaggal táplált kísérleti állatok élettartama 40—45 százalékkal növekedett. Ami az embert illeti, szintén jő néhány példa igazolja azt a tényt, hogy a minőségileg teljes értékű, ám mértékletes táplál kozás jelentős szerepet Játszik a hosszú é letben. Példaként említhetjük a kaukázusi matuzsálemeket. Számos kutató véleménye szerint magas életkorukat nemcsak az ö- rökletes tulajdonságoknak köszönhetik, ha nem a hagyományosan mértékletes táplál kozásnak is, amelynek a kalóriaértéke több szőrösen alacsonyabb az országos átlagnál Ugyanilyen érdekes tényt fedeztek fel az amerikai kutatók: Utah államban a mór monszekta tagjai között a különféle rákbe tegségek okozta halandóság fele az USA átlagának. Feltételezik, hogy a mormonokai táplálkozásuk védi meg, vagyis a kisebb hús-, tej-, tojás- és cukorfogyasztás. M. Vilencsik puscsinól biofizikus azt feltételezi, Jiogy az öregedési folyamatban na gyón jelentős szerepet játszanak az ember genetikai apparátusának hőkárosodásai. Fel veti azt a hipotézist, hogy a testhőmérsék let 2—3 fokos csökkentése 20—25 százalékkel növelné az átlagos életkort. De bármennyire csábító is ez a feltételezés, jelenleg ugyancsak nehezen ültethető át a gyakorlatba. A Szovjetunió nyomán / KERÉK HELYETT GÖRGŐK z egyszerű szerkezet, a saját tengelye körül forgó kerék az a találmány —, amely civilizációnk alapja — mondják sokszor. De milyen kerék az, amely nem forog, a jármű viszont, amelyre fölszerelték, mégis előre, hátra, sőt oldalra is halad? Egy svéd találmányról van szó, amelyet feltalálójáról, Bengt Ilonról Ilonatornak neveztek el. Egy tárcsára — ez lehetne a hagyományos keréken a kerékagy — nyolc gumigörgőt szerelnek. Mindegyiknek a tengelye 45 fokos szöget zár be a tárcsával, és mindegyik csakis saját tengelye körül forog. A meghajtást hidraulikus motor szolgáltatja. Ha a jármű Ilonator kerekei az óramutató járásával ellentétes i- rányba forognak, akkor a jármű előre halad, ellenkező irányú forgásnál pedig hátra. Ha a kormánykereket oldalra fordítják, a tárcsán egymással szemben levő görgők ellenkező irányba forognak — és a jármű oldalirányban mozog. Ez az utóbbi megoldás teszi különlegessé az újfajta kereket, amely főleg olyan járműveken hasznos, amelyeknek kis helyen gyorsan kell manőverezniük. Ilyenek például az elektromos és különösen a rakodáshoz használt emelővillás targoncák vagy a tolószékek. A francia Radiológiai Vállalat (C. G. R.) „Den- sitome“ elnevezésű új röntgenkészüléke, amely Párizsban az Irgalmasok Kórházában működik, az agyat irányított röntgensugarakkal rétegesen tapogatja le és a kapott eredményeket elektromos jelek formájában egy számítógépbe továbbítja, a= AGYVIZSGÁLÖ KÉSZÜLÉK meTy a képet összeállítja. Míg a hagyományos ra= diografon a lágy daganatokat, a véredények elvál« tozásait nem lehet megállapítani, amely pedig a diagnózishoz nélkülözhetetlen, ezzel a módszerrel erről is nyernek adatokat. A radiológusok remélik, hogy a módszert a test más szerveire is ki lehet terjeszteni. A módszer elve az, hogy a röntgensu- gárforrásból kibocsátott és az agyon áthaladó sugarakat egy detektor fogja fel és méri azok el's nyelt hányadát, majd egy átalakító a változásokat számokká alakítja, amelyeket a továbbiakban a számítógép már fogadni és feldolgozni is képes. A videotárcsa a számokat olvasható képpé alakít« ja, amelyeket az ismert magnetoszkóp képernyőjén lehet szemlélni. Az NSZK-ban —_ akárcsak másutt a világon —' Igen komoly törekvések vannak a környezetszennyeződés megakadályozására, de az energiatakarékosságra Is. Olaj- és gázkazánoknál az é- gőfej helytelen beállítása megKOROMŐR drágítja a fűtést és szennyezi a környezetet. A Krupp Művek ben „Tastavos“ néven elektronikus ellenőrző készüléket fej lesztettek ki, amely ha a füstgáz koromtartalma meghaladja az engedélyezett szintet, vészjelzést ad. Ilyenkor az égőfejet újból be kell állítani. I f v
