Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-11-16 / 46. szám

KÜLPOLITIKAI összefoglalónkat e- zen a héten a szocialista országok vezető tényezőinek igen jelentős találkozóival kezdjük. Az elmúlt napokban Moszkvában tárgyalt az Edward Gierek vezette lengyel párt- és kormányküldöttség, és bejelentették, hogy még november második felében Jugoszláviába és Romániába látogat Leonyid Brezsnyev elvtárs. Ezek a megbeszélések kétségtelenül jelentős mértékben járulnak hozzá a szocialista országok sokoldalú együttműködésének további fejlődéséhez. Napjainkban mindegyik szocialista ország elmélyült alkotó tevékenységet folytat, mindegyik időnként igen specifikus problémák megoldásával foglalkozik. Közös tapasztalataik azonban mindenekelőtt azért értékesek, mert figyelembe vételükkel elkerülhető a nemzeti korlátozottság, a szükségtelen párhuzamos erőfeszítések, k Varsói Szerződésben tömörülő, a KGST-ben együttműködő vagy az el nem kötelezettségi mozgalomban részt vevő több szocialista ország vezetőinek az u- tóbbi időben tartott tárgyalásai és a közeli napokra kitűzött megbeszélései arról tanúskodnak, hogy a szocializmus összes országa közötti együttműködés erősödésének vagyunk tanúi.

CARTER az Egyesült Államok megválasztott, de még be nem iktatott elnöke külpolitikai elgondolásairól nyilatkozva elmondotta, hogy az E- gyesült Államok hosszú távú célkitűzéseit részesíti előnyben.

Az USA új elnökének megválasztását több szovjet lap is kommentálta. Érdekes az Izvesztyija megállapítása Kissingert idézve: „Az Egyesült Államok külpolitikája nem személyekhez, hanem a realitásokhoz kötődik." Bizonyára nem járunk messze az igazságtól, ha az idézett gondolatét egyúttal az amerikai elnökválasztást követő moszkvai elvárások vezérmotívumának is tekintjük. A szovjet fővárosban ugyanis az amerikai elnök- választás és várhatóan a teljes kormányzat cserélődése ellenére a szovjet-amerikai kapcsolatokban? az utóbbi években kialakult politika folyamatosságát várják. A szovjet lapok hangsúlyozzák Leonyid Brezsnyevnek az SZKP Központi Bizottsága októberi plénumán elmondott beszédéből azt a gondolatot, amely leszögezi, hogy változatlan a szovjet vonal, a- mely a széles körű kapcsolatok kiépítésére irányul az Egyesült Államokkal.

NEMREGEN beszámoltunk ezen a helyen az első kubai választásokról. Néhány héttel a választások után az ország összes (14) tartományában a- lakulö gyűlést tartottak a népi hatalom tartományi gyűlései, s megválasztották a közigazgatási egységek államhatalmi szerveinek végrehajtó bizottságait. Ezzel a Kubai Kommunista Párt első kongresszusa határozatainak szellemében befejeződött a népi hatalom helyi szerveinek megalakítása. A határozatoknak megfelelően lezárult az ország új politikal- -közigazgatási felosztása is. A korábbi hat tartomány helyett az országban tizennégy tartományt hoztak létre, amelyeket 169 városi-közigazgatási egységre osztpttak.

A NYUGAT-EURŰPAI ellentéteket hozta felszínre ismételten a Szocialista Internacionálé Amszterdamban megtartott konferenciája. Mint ismeretes, ez a szerv a nyugat-európai szocialista, illetve szociáldemokrata pártok koordináló intézménye. Az ü- lésen a francia szocialisták szembehelyezkedtek az értekezlet záróközleményének olyan értelmű megszövegezésével, hogy a tőkés Európa szocialistáinak és szociáldemokratáinak „el kell fogadniuk“ a NATO-t. A spanyol szocialista munkáspárt főtitkára is szembehelyezkedett Spanyolországnak az Atlanti Szövetségbe való belépésével. Egyetértettek a szocialisták képviselői abban, hogy a Helsinkiben tartott tavalyi európai biztonsági és együttműködési konferencia' folytatásaként Belgrádban rendezendő értekezletnek meg kell vonnia a helsinki találkozó óta elért eredmények mérlegét, biztosítani kell az enyhülés folyamatosságát, és lehetőségeket kell nyújtani a további kezdeményezésekhez.

HARMINC ÉV EGYSÉGBEN ÉS HARCBAN

(Folytatás az első oldalról)

— Az NDSZ, melynek egyik fő' célja mindig a haladó diákmozgalmak egységének megteremtése volt, hogy reagált a Nemzetközi Diák- konferencia létrehozására?

— Természetesen úgy tekintette, mint az egység legfőbb akadályát, nem megalakulásának puszta ténye, hanem kinyilvánított és leplezni próbált céljai miatt egyaránt. A Nemzetközi Diákkonferencia „a diák, mint olyan“ apolitikus elmélet szószólójává vált, és igyekezett a diáktömegek figyelmét elterelni a tőkés társadalmak visszásságairól, a nemzetközi politika’ égető kérdéseiről. Tulajdonképpen a hidegháborús politika törekvésének szolgálatába állt. Számtalanszor* visszautasította az NDSZ meg-megújuló kezdeményezéseit a kapcsolatok bővítésére, az együttműködés fejlesztésére. A 60-as években aztán mindenki előtt világossá vált, miért: költségvetésének négyötödét ugyanis az amerikai kémügynökség, a CIA fedezte, mely- nyek irányítása alatt állott. A politikai kompromittálódás egyben a Nemzetközi Diákkonferencia végét jelentette. Hangsúlyoznunk kell a- zonban, hogy ez csak az egyik ok volt..A Nemzetközi Diákkonferencia a 60-as évek elejétől „belpolitikai- lag“ is egyre nehezebb helyzetekbe került, hiszen a diáktömegek rohamos balra tolódása belülről ásta alá időlegesnek is nehezen mondható egységét.

— A Nemzetközi Diákszövetségnek ma csaknem 90 országból vannak tagszervezetei. Már ez is mutatja azt a jelentős számbeli gyarapodást, mely az alanító kongresz- szus óta az NDSZ működésének e- gyik állandó, nagyon fontos velejá-/ rója. Hogyan értékeli ezt a tényt az NDSZ elnöke?

— Tagszervezeteink számának állandó növekedése erősödő befolyásunk egyik fontos mutatója. Valamiféle mérceként szolgál, mérceként arra, hogyan értékeli a világ haladó diáksága munkánkat, kíván-e szervezett formában részt venni benne. Az NDSZ demokratikus alapelveinek érvényesülését jelenti, hogy legfelsőbb szervében, a kongresszusban és két végrehajtó testületében: a végrehajtó' bizottságban, valamint a titkárságban is minden tagszervezetnek 1—1 szavazata lehet. A kérdésre utalva azonban szeretném hangsúlyozni, hogy -számbeli növekedésünk csak részben fejezheti ki aktivitásunk fokozódását.

— Amennyiben... ?

—Nagyon szemléletes bizonyíték

erre a következő tény: 1947-ben az

NDSZ egész évi költségvetését az első NDSZ-díákdelegáciő útjára fordítottuk. Abban az esztendőben máshova már nem is látogathattunk el. Ma már minden évben számos delegációt küldünk a világ minden tájára. Igen sok olyan szeminárium szervezésében veszünk részt, amelyek a diákság alapvető vagy rész- problémáival foglalkoznak. Hogy csak néhányat említsek a múlt évi és az idei tevékenységünkből: Szíria fővárosában, Damaszkuszban társszervezői voltunk annak a nemzetközi diáktalálkozónak, amelyet az arab népek támogatására hívtunk össze; az írországi Vexfordban a Közös Piac és a diákok címmel tartottunk nemzetközi diákszemináriumot; Tegucigalpában, Honduras fővárosában az oktatás demokratizálásáról és reformjairól folytattunk eszmecserét a közé-amerikai és a Karib-tengeri országok diákjaival; Helsinkiben rendeztük a hatásában nagyon jelentős nemzetközi diákfórumot, melynek az együttműködés volt a témája; Magyarországon Debrecenben évről évre immár hagyo- nyosan nemzetközi diák-vitatábort szervezünk; az idén Ghánában kiemelkedő fontosságú diákszemináriumot tartottunk. A neokolonialista behatolás Afrika egyetemeire és felsőoktatási intézményeibe címmel.

Az NDSZ számos világkampányt is elindított vagy támogatott. Mindmáig legnagyobb szolidaritási akciósorozatunk, „Az ifjúság és a diákság vádolja az imperializmust“ megkülönböztetett figyelmet fordított az indokínai népek igazságos harcának támogatására. Hasonló jellegű, de méreteiben kisebb volt a spanyol, a portugál és a görög fasiszta junták elleni világkampánv is.

Figyelmünket ma elsősorban a chilei néppel, diáksággal vállalt szolidaritásunk hatékonyabbá tételére fordítjuk.

Közös szolidaritási találkozókat szervezünk a nyugat-európai diákokkal ugyanúgy, mint ahogyan Afrika, Ázsia, Latin-Amerika népeit, diákjait is messzemenően támogatjuk az imperialista beavatkozás, a monopolkapitalizmus, a fajüldözés és a társadalmi megkülönböztetés minden' formája ellen vívott harcukban. Angola népének például a- nyagl és erkölcsi támogatást nyújtottunk függetlenségéért vívott küzdelmében.

Évek hosszú során gazdag kulturális és sportprogramok kialakítói, lebonyolítói voltunk. Mi kezdeményeztük s ma is aktívan támogatjuk

a világ ifjúságának fesztiválmozgalmát. Az eddig tízszer megrendezett világifjúsági találkozó sikere méltóan igazolja erőfeszítéseinket. Bízunk benne, hogy az 1978-ban Havannában sorra kerülő XI. VIT tovább erősíti a világ ifjúságának, diákságának együttműködését.

Kifejlesztettük az NDSZ ösztön- díjrendszerét, s máig mintegy 3000 fiatal, elsősorban a fejlődő országokból, vette igénybe a kezdeményezésünkre nyújtott ösztöndíjakat.

Ezek a példák, amelyeket felsoroltam, mondjuk így az NDSZ reagálásai, válaszai voltak a világ diákságának megnövekedett követelményeire.

— Kérem, vázolja rövidén, hogyan változott meg a nemzetközi diákmozgalom, milyen új formákat öltött az elmúlt 6—8 évben az a politikai közeg, amelyben az NDSZ is dolgozik?

— Az elmúlt 6—8 évben kedvezően módosultak a nemzetközi politikai viszonyok, amelyek új, valós távlatokat nyitottak a diákok e^ gyüttműködésében is. A Szovjetunió a szocialista országok kezdeményező békepolitikájának eredményeképpen kibontakozó enyhülés, a bé ke és a haladás erőinek előretörése, az imperialistaellenes egység további megszilárdulása újabb lendületet ad a nemzetközi diákmozgalomban korábban megindult fejlő désnek.

Mindezek azt jelentik, hogy az NDSZ feladatai, ugyanakkor a lehetőségei is megnőttek. Alapvetően megváltozott az a környezet is, a- melyben ma dolgozik. Az egyik i- gen fontos jellemző vonás, hogy a világ diákmozgalma 1968, a „nagy fellendülés“ éve óta sokkal érettebb, felnőttebb, mint korábban volt. A diákok tudása, felkészültsége és tapasztalata is sokkal nagyobb. Állásfoglalásuk az alapvető nemzetközi vagy nemzeti politikai kérdésekben felelősségteljes és megfontolt. A másik lényeges vonás a nemzetközi diákmozgalomban tapasztalható balra tolódás. Az eddig politikailag „semleges“ vagy éppen jobboldali diákszervezetek aktivizá lódása és fokozott balra tolódása is elősegíti a párbeszéd kibontakozását a legkülönbözőbb diákszövetségek között.

Végül meg kell említenünk, hogy a ma diákmozgalma sokkal szervezettebb formákban zajlik, mint bármikor azelőtt. Az igen sok apró diákszervezet szerepét a legtöbb országban a nemzeti diákszövetségek vették át, ami egyben az információáramlást is jobban elősegíti, megkönnyíti a kapcsolatteremtést és az együttműködés elmélyítését.

— Milyen új feladatokat ró mindez az NDSZ-re?

— Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy az új feladatokkal harcunk alapvető céljai nem változnak. Inkább azt mondanám, továbbfejlődnek, hozzidomulvá a kor fokozottabb elvárásaihoz. Tehát ma is küzdünk a világ diákságának összefogásáért. Meggyőződésünk, hogy a haladó erők csak nemzetközi összefogással tudják sikerrel, hatékonyan felvenni a harcot a békéért, a biztonságért, a társadalmi haladásért és a diákság sajátos céljaiért,- az oktatás reformjáért, demokratizálásáért, a diákok életkörülményeinek megjavításáért, az imperializmus, a gyarmatosítás, a fajüldözés és a népek elnyomásának minden formája ellen.

Az NDSZ megalakulását azért is tekintjük történelmi jelentőségű ténynek, mert új szakasz kezdetét jelentette a nemzetközi diákmozgalmak történetében. Bebizonyította az összefogás szükségességét és igazságát.

— A Nemzetközi Diákszövetség az idén ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. Hogyan készülnek erre a nagy évfordulóra?

— Végrehajtó bizottságunk tavalyi határozata értelmében tulajdonképpen már 1976 januárjával, a 30. év beköszöntésével megkezdődött felkészülésünk. Máris „beindult speciális propagandakampányunk“.

Ünnepségeket is szervezünk, amelyek tetőpontja november 17-én Prágában a nagy diáktalálkozó lesz, ezt pedig koncert követi, öt kontinensről hívunk delegációkat és résztvevőket. Ugyancsak az ünnepségeken fogjuk átadni a „Mit tudsz az NDSZ-ről?“ nevet viselő verseny győzteseinek a jutalmakat.

Az NDSZ Garnushewski nevű propagandahajóján, amely, egyfolytában járja a világot, a 30. évfordulóra külön kiállítást rendezünk. Befejej zés előtt áll égy nemzetközi építőbrigád szervezése, amely Kubába megy segíteni a VIT előkészületéiben.

— És végül: az NDSZ 30 éves tevékenységéből milyen következtetést tudna levonni a jövőre nézve?

— Véleményem szerint a legfontosabb annak a szükségességnek a felismerése, hogy meg kell teremtenünk és még jobban meg kell e- rősítenünk a haladó diákmozgalmak minél teljesebb egységét. Tevékenységünk 30 éve alatt erre törekedtünk, és a jövőben is ez lesz legfőbb célunk.

A pionírok második

A XVIII. század közepén é- pült a Grassalkowich-palota. Két évszázad múlva, pontosabban 1951. november 10-én az é- pület falai között örömteli, felejthetetlen napot éltek át a szlovák főváros pionírjai, de velük együtt Szlovákia többi fiataljai is. Ekkor vették birtokukba a Béke téren álló gyönyörű épületet, s ez azóta is a pionírokat szolgálja.

A pionírház dolgozói és „tulajdonosai“, az Iskolások a napokban emlékeztek meg az intézmény negyedszázados fennállásáról. Az ünnepséget megelőzően azonban érdekes kiállítás adott számot a huszonöt

év alatt végzett sokrétű munka eredményeiről.

Az évforduló tiszteletére rendezett ünnepségsorozaton 1976. november 7-én a bratislavai Központi Klement Gottwald Pionír- és Ifjúsági Házat nagy megtiszteltetés ért®, munkaérdemrendet kapott. Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára Ladislav Lauko elvtársnak, a pionírház igazgatójának nyújtotta át a magas állami kitüntetést a negyedszázad alatt végzett szorgalmas munkájukért.

A megalakulás évében ötvenötezer látogatója volt a pionírháznak, az idén ez a szám már meghaladta a hétmilliót. Az első években a történelmi, ä földrajzi és a nyelvkörök működtek a legeredményesebben. Jelenleg a modellező szakkörök érnek el legnagyobb sikereket. A pajtások százötvenöt szakkörből választhatnak.

Olykor bizony már szűknek is tűnik az egykori grófi palota, pedig a pionírház dolgozói „kisegítő“ állomásokkal igyekeznek felszámolni a helyhiányt. Rövidesen megkezdik az új, korszerű központi piootthona

nírpalota építését, így néhány év múlva a tanulók > egy valóban minden igényt kielégítő birodalomban folytathatják munkájukat.

A Grassalkowich-palota az eltelt két évszázad alatt különböző célokat szolgált. A népünk nagy fiáról, első munkáselnökünkről elnevezett épület azonban — mint azt Lénárt elvtárs is hangsúlyozta ünnepi felszólalásában — most tölti be legnemesebb küldetését: szórakozási, pihenési és játékos formában tanulási lehetőséget biztosít pionírjainknak, azoknak a vörös nyakkendős lányoknak és, fiúknak, akik néhány év múlva szocialista társadalmunk építői és elszánt védői lesznek.

ZQLCZER LÁSZLÓ (A szerző felvételei)