Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-10-12 / 41. szám

5

a végállomásnak számító negyedikig, úgy érezte, nincs joga a mérnöki címre, keveset taposta még a talpfát. Kiválasztva a „könnyebb terepet“, beállt mesternek az északi vasút építésére valahol a Vorkuta környékén. Három év múlva újból kezdte az egyetemet... Mosolyogtunk is eleinte örök diákságán, de tudtuk, az ilyesminél mi legfeljebb csak nézőkként lábatlankodhatunk.

Ű viszont nem volt néző soha. Esténként, mikor a fáradtságtól agyongyötört diákság ropta a vad táncot, Vologya betopogott beheniót munkás csizmáiban a zenebona kellős közepébe — a legjobb táncosnőhöz, s e- gyetlen fondorlatos táncfigurával sem maradt adós.

De a nagy BAM-ra nem vitt ki bennünket. Hiába é- nekelt kezünkben a mancs, táncolt a vibrátor, sírt szívünkben a vágy... A mozdonyt nem feledte el...

a legendás hírű

De a mozdony megbocsá tott, elégedetten állt pöfögve útra készen, könnyű, kellemes terhével: egy vagon büszke diákkal. Már hogyne lettünk volna büszkék! Hát ugyan ki engedheti meg magának, hogy olyan híres vasúton, mint a BAM, saját szerelvényén közlekedjék! Még ha csupán egyetlen vagonból áll is. Az újságírók

még a negyvenes években é- pült. A második világháború és az azt követő gazdasági nehézségek leállították az akkori idők legbátrabb építkezésen a munkát.

Szibéria meghódításának terve a XVIII. század elejére, Lomonoszovhoz vezethető vissza, ő nevezte Szibériát Oroszország kincsestárának. A kiváló lenini villamosítási terv ugyancsak ide irányította a fiatal szovjet állam figyelmét. A transz- szibériai magisztrál nem oldotta meg azt a fő problémát; hogy utat. vágjanak Szibéria szívébe. Ezt a feladatot átruházta a BAM-ra.

Az újratervezés sok új feladattal járt. A BAM-nak a legmodernebb gépeket, a legújabb találmányokat... A barátságtalan természeti körülmények azonban újabb a- lakítást kívántak: az automata regulától’ kapcsoló- szekrénye, mely egy évre beprogramozható, nem tűri az ilyen erős fagyokat. A földbe helyezni lehetetlen,- hiszen két méter mélységben örök fagy uralkodik. A szabad levegő pedig megannyi veszélyt rejteget...

A BAM ÉL ÉS ÉLTET

Szerelvényünket Zvjozd- nijban már várták a kom- szomolisták. Ők az első BAM-település állandó lakói. Elődeik, tizenheten 1974 februárjában jöttek két herMi van akkor, ha a férfiak varrnak és stoppolnak?

Akkurátusán kisiklattuk a vonatot, szó se róla. Előttünk, a síneket szétválaszt va, mint az engedelmes cirkuszi ló, fél , térdre eresz kedve pihent első kerekei vei a földön a mozdony.

— Fogd a mancsot, és nyomás! — dörmögött fő lelmetes mesterünk.

— Jokli-paklil — toldottuk volna hozzá kedvenc szólását, de Inkább bűntudatosan hallgattunk. A helyzet komikuma, ez a térdre kény- szerített pöfögő szörnyeteg a könnyelmű diákfejekben sarokba szorította a tragiku sat: a BAM-nak lőttek! Mert ugyan ki merné kiengedni ezt a „válogatott“ brigádot a BAM-ra, ha ezt a kis próbatételt, egy hpltvágányt nem képesek forgalomképessé „varrni-stoppolni“.

Igaz, a vágányocska olyan is...

— És ebből kel! nekem tisztességes görbét csinálnom — elégedetlenkedett a maga módján az „öreg“ is. Minket sem vonzott kis hul- lámvasutunk, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy a számtalan bolygó talpfát a „mancs“, egy jókora feszítővas és szegek segítségével kell „hozzávarrni“ a sínekhez. .. Azokat aztán emelővel feltornászod egyforma szintre. S jön a „stoppolás“ — a többnyire levegőben libegő talpfát kell tartósan a- látámasztani salakkal. Először is kell vafahol elegendő salakot találni, aztán egy

hosszában kettéhasított laásó egyenletes rugdosásaval beterelni a falpfa alá. Atniv csak megy.

Menti így gondoltuk mi is, amíg a mozdony ki nem zökkentett szép ábrándunkból.

így aztán tovább ugrál tunk a „stoppolőfákon“ egy lábon, mint a rokkant fabú- búk.

— Gyerünk, alamuszi le gyek! Mozgás! — buzdított nyájasan a mi Tarabasz-Ba- rabaszunk. Szerettük őt e zárt. Mivel úgy vélte, hogy minden mellékfoglalkozás, a dal, a beszéd a munka kárára van, utat mutatott. A villanyvibrátort, mert később erre cseréltük dédelgetett „stoppolófáinkat“, a szlovák dal ritmusára táncoltatta a csehszlovák-bolgár „stoppolóüteg“, minden elkészült szakaszt hurrá üvöltéssel üdvözölve. Nesze neked, öreg. Akár betont is bevernénk a talpfa alá, s a- kár két tokio—osakai expressz szerelvényt is nyu- godt>szívvei bocsátanánk útnak a mi kis BAM-unkon.

Az öreg mosolygott magában. Akkor jöttünk rá, hogy ravaszul félrevezetett bennünket, és ennek a morcos vadócnak igenis lágy szíve van, meg félelmetesen erős akarata. Öregnek nem csupán mesteri címéért hívtuk. Harmincévesen másodszor koptatja a vasútépítészeti fő iskola hallgatőtermének a padjait. Először, elérve már

is csak helikopterrel vagy repülővel tehették meg ezt az utat. igaz, figyelmeztettek: a 64 kilométeres út Uszty-Kúttól Zvjozdnijig (Csillagos) még nem járható, bármilyen meglepetések érhetnek bennünket, ha kisiklik a vonat, magunknak kell rendbe hozni az apróbb hibákat a síneken... Mi buzgón bólogattunk, tudjuk, csináltuk, meglesz... S elindultunk.

Feszülten nézelődtünk. A BAM harmadik kilométere a táborunk mellett húzódott, mindennap átvágtunk rajta munkába menet. De ezek munkaszagú sínek voltak.

Atdöcögtünk a Léna felett magasan ívelő hídkölie- ményen, s máris előttünk volt a tajga. Előttünk az apró görbékkel csipkézett sínpár.

Kerekeink alatt dalolt a legendás hírű, a kincskereső Bajkál—Amur magisztrál.

Mikor is kezdtünk annyit hallani róla? 1974-ben a Komszomol 17. kongresszusa kinevezte az ifjúság építkezésévé. Azóta legendák születnek róla, miatta vágnak a fiatalok ezrei bátran a lajgának, vezetik vigyázva előre - a fényes szalagot, melyre ezernyi veszély leselkedik: az ötvenfokos fagy csilingelve ölő kristályai, hófúvások, a forró nyár szeszélyei. ..

A BAM hossza Tajsettől az amúri ifjú városig, Komszo- molszkig 4300 kilométer. Az

első szakasz — Uszty-Kulig nyótalpason. Űk törték meg a csendet. Nyáron már harminc moszkvai diák építette a faházikókat egyengette a közeledő síneknek a terepet, és a sínekkel jött az é- let is.

Ma a BAM első állomásának ötezer lakosa van. A kemény munka, a mostoha természeti körülmények miatt sem tágítanak. Az első évben kétszáz esküvőt ünnepelt a városka, és ugyanany- nyi oá! tört a tajga csendjébe az új egészségügyi központ falai közül.

Az épülő magisztrál három felöl támadja a tajgát: nyugatról Uszty-Kuttól, keletről Komszomolszk városától és középről, kétfelé nyújtva találkozásra sínéit. A nyugati rész Zvjozdnij mögött, pár kilométerre végződik. Kísértett bennünket a gondolat: megkeresni a sínek végét, de az automata sínrakó gép előnyét mi nem hozhattuk be.

Visszafelé menet párszor megáilt a különszerelvé- nyünk. Egyszer erdei málna bokornál, aztán cédrustobozokért rohamoztuk a tajgát, majd moszkvai — szerencsésebb — kollégáinkat köszönteni, akik tempózva „stoppolták“ előttünk a megrongált útszakaszt. Bekéredzkedtem a partiba, így tehát kijelenthetem: pár percig „stoppoltam“ a BAM-ot.

Seres .Vlaszta

SZÖRNYEK AIK0NYA

III.

1945 szeptember elejére a szövetséges biztonsági szolgálatoknak sikerül a nürnbergi fegyház celláiba gyűjteni a náci fövezérség minden valamirevaló élő tagját. A már említett Ribbentropon és Geringen kívül itt van, többek kiűzött Keitl marsall, a Wehrmacht főparancsnokságának főnöke, Jodji vezérezredes, a főparancsnokság hadműveleti osztályának vezetője. Az ő személyes vezetése alatt dolgozták ki Európa leigázáséinak hadműveleti terveit. A véres kezű Kaltenbrunner ,, főrendőr“, a Birodalmi Bizottsági Főhivata! vezetője. Rosenberg Hitler „íőLdeológusa“, Frank, a lengyel nép hóhéra, Streicher, a „Stürmer-4 című antiszemita szennylap főszerkesztője, Hjalmar Schacht „pénzbűvész“, aki Hitler fegyverkezésére teremtette elő az anyagiakat és még mások. Összesen huszon- ketten. Készenlétben áll még egy huszonharmadik cella is, de „vendége“ nem kerül kézre. Martin Bormann, Hitler hírhedt helyettese a háború utolsó napjaiban nyomtalanul eltűnik. A mai napig sincs megbízhatóan felderítve él-e. A „galeri14 tehát együtt van, megkezdődhet a felelősségre vonás.

AKIK „MEGMENEKÜLTEK“

Három főkolompos azonban hiányzik a „gyűjteményből“, és biztos, hogy már nem kerülhetnek a vádlottak padjára. Sikerült nekik végérvényesen ,,megmeneküli»“.

Hitler kancellár és Führer végnapjai ismeretesek. Berlin ostromának utolsó napjain, amikor a szovjet katonák csak néhány száz méterre vannak búvóhelyétől, a kancellária föld alatti bunkerétől, megnősül. Feleségül veszi ágyasát, Éva Braunt, a volt „fotomo- dellt“. Utána megírja politikai „végrendeletét“, majd egy ampulla ciánkáli segítségével újdonsült feleségével együtt a germánok menyországába, a Wallhalába távozik. Utolsó parancsaként Linge komornyikja a halál beállta után revolverrel főbe lövi Hitlert. Stíl- szerütlen lenne, ha a nagy hadvezér ilyen gyáván, méreg segítségével távozna az élők sorából. A golyó az férfiasabb. %

„Megmenekül“ Joseph Goebbels, Hitler propagandafőnöke, a ná- cista szellemi ópium legjelentősebb terjesztője. Goebbels a végsőkig kitart, Hitler mellett. Még a családját is leviszi a kancellária bunkerébe. Szemtanúja Hitler öngyilkosságának, és utána tudja, hogy mindennek végérvényesen vége. Hű marad önmagához, s követi vezérét. Május elsején, amikor a szovjet katonák már kézifegyverekkel lövik a birodalmi kancelláriát, Magda Goebbels, a propagandafőnök felesége magához hívja dr. Kunzot, az SS egészségügyi szolgálatának egyik orvosát.

— Doktor, segíteni kell! Olyan helyzet adódott, hogy végeznünk kell a gyerekeinkkel — mondja az asszony s néhány ampulla morfiumot meg egy injekciós fecskendőt nyújt»1'*' át az orvosnak.

Kunz bemegy Goebbelsék hálószobájába, hat gyermek, egy fiú és öt kislány fehér pizsamában az ágyban fekszenek. Az orvos mind a hat gyermeknek egy-egy morfiuminjekciót ad. A gyermekek néhány perc múlva örökre elalszanak. Kunznak azonban nincs lelki ereje tovább folytatni e borzalmas „kezelést“. Magda Goebbels ezért Stumpfegerhez, Hitler személyi orvosához fordul segítségért, És Stumpfeger hajlandó segíteni. Szétfeszíti az alvó gyermekek száját s az anya egy ciánkális fiolát helyez a foguk közé. Stumn- feger összeszorítja a gyermek állkapcsát, halk reccsenés hallatszik, és a mérgező folyadék a gyermekek torkába folyik.

— A gyermekek már túlvannak rajta, itt az ideje, hogy magunkról gondoskodjunk — mondja a borzalmas hóhér anya férjének, a

Heinrich Himmler „fináléja“.

rettenes gyermekgyilkosságot befejezve. Goebbels bólint, és szó nélkül kimegy feleségével a bunker folyosójára. A feljáratnál egy SS-legény áll őrt.

— Ha elindulok a feleségemmel fel a lépcsőn, adjon le ránk egy sorozatot! — parancsolja Goebbels.

— De miniszter úr.. .!

— A maga kötelessége az, hogy teljesítse a parancsot. Hogy helyes-e vagy sem, azt én állapítom meg — vág vissza Goebbels, majd karonfogja feleségét, és elindul a lépcsőkhöz. Az SS géppisztolyának sorozata nem is kelt feltűnést, hiszen köröskörül állandóan ugattak az ágyúk, gépfegyverek.

Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezére, tömeggyilkos, a hitlerista bűnszövetség legundorítóbb tagja még időben elmenekült a körülzárt Berlinből. Megpróbált saját kezére „megoldást“ találni. Tárgyalásokat kezdeményezett a nyugati hatalmak képviselőivel, de ki állt volna szóba ezzel a szörnnyel? Amikor látta, hogy mindennek vége, levetette egyenruháját, leborotválta bajuszát, szemére fekete szemvédőt kötött, és hamis papírokkal felszerelve elvegyült az utakon áramló menekültek, kiszabadult hadifoglyok és elhurcolt munkások áradatában. Május 21-én Bremerwörde városka közelébe érkezett. Az úton igazoltatták. A járőrnek feltűnt a Hitzinger névre szóló nagyon új, friss igazolvány. Biztonság kedvéért letartóztatták s táborból táborba szállították. Közben persze folytak a kivizsgálások. A brit kémelhárítn szerveknek lassan derengeni kezdett kihez van szerencséjük. Himmler is megértette, nem soká játszliatja Hitzingert. Elhatározta magát, s kérte, hogy vezessék a tábor parancsnokához. Tom Silvester kapitány, a tábor parancsnoka csodálkozva nézte, ahogy a fogoly leveszi szemvédőjét, felteszi szemüvegét, és halkan, de érthetően bemutatkozik: Heinrich Himmler.

— Well. Mit‘kíván? — kérdezte a bámulattól ali*. ^óliuz jutó kapitány.

— Montgomery marsallal akarok beszélni — mondta immár nyugodtan Himmler.

A kapitány megígérte, hogy jelenti kívánságát följebb, és elvezette Himmlert. Az angol katonák levetkőztették és tüzetesen megvizsgálták ruháját. Egy ciánkális fiolát találtak a bélés alá varr- va. Estére megérkezett Murphy ezredes, Montgomery egyik beosztottja, hogy kihallgassa Himmlert.

— Találtak nála mérget? — érdeklődött a tábor parancsnokától.

— Igen, a ruhájában.

— A szájüregét nem vizsgálták meg?

Azonnal elővezették Himmlert, és egy katonai orvos felszólitot ta, nyissa ki a száját. Himmler szeme összeszűkült, összeszoritoíta állkapcsát, halk reccsenés hallatszott és mint akit lekaszáitak le rogyott. Az orvos már csak a halált állapíthatta meg. Az angol katonai hatóságok hanyagsága miatt ez a szörny is megmenekült a felelősségre vonástól.

(Folytatjuk)