Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)

1976-10-12 / 41. szám

5 a végállomásnak számító ne­gyedikig, úgy érezte, nincs joga a mérnöki címre, keve­set taposta még a talpfát. Kiválasztva a „könnyebb te­repet“, beállt mesternek az északi vasút építésére vala­hol a Vorkuta környékén. Három év múlva újból kezd­te az egyetemet... Moso­lyogtunk is eleinte örök di­ákságán, de tudtuk, az ilyes­minél mi legfeljebb csak né­zőkként lábatlankodhatunk. Ű viszont nem volt néző soha. Esténként, mikor a fá­radtságtól agyongyötört di­ákság ropta a vad táncot, Vologya betopogott beheniót munkás csizmáiban a zene­bona kellős közepébe — a legjobb táncosnőhöz, s e- gyetlen fondorlatos táncfi­gurával sem maradt adós. De a nagy BAM-ra nem vitt ki bennünket. Hiába é- nekelt kezünkben a mancs, táncolt a vibrátor, sírt szí­vünkben a vágy... A moz­donyt nem feledte el... a legendás hírű De a mozdony megbocsá tott, elégedetten állt pöfögve útra készen, könnyű, kelle­mes terhével: egy vagon büszke diákkal. Már hogyne lettünk volna büszkék! Hát ugyan ki engedheti meg ma­gának, hogy olyan híres vasúton, mint a BAM, saját szerelvényén közlekedjék! Még ha csupán egyetlen va­gonból áll is. Az újságírók még a negyvenes években é- pült. A második világháború és az azt követő gazdasági nehézségek leállították az akkori idők legbátrabb épít­kezésen a munkát. Szibéria meghódításának terve a XVIII. század elejé­re, Lomonoszovhoz vezethe­tő vissza, ő nevezte Szibé­riát Oroszország kincsestá­rának. A kiváló lenini villa­mosítási terv ugyancsak ide irányította a fiatal szovjet állam figyelmét. A transz- szibériai magisztrál nem ol­dotta meg azt a fő problé­mát; hogy utat. vágjanak Szibéria szívébe. Ezt a fela­datot átruházta a BAM-ra. Az újratervezés sok új feladattal járt. A BAM-nak a legmodernebb gépeket, a legújabb találmányokat... A barátságtalan természeti kö­rülmények azonban újabb a- lakítást kívántak: az auto­mata regulától’ kapcsoló- szekrénye, mely egy évre beprogramozható, nem tűri az ilyen erős fagyokat. A földbe helyezni lehetetlen,- hiszen két méter mélység­ben örök fagy uralkodik. A szabad levegő pedig meg­annyi veszélyt rejteget... A BAM ÉL ÉS ÉLTET Szerelvényünket Zvjozd- nijban már várták a kom- szomolisták. Ők az első BAM-település állandó lakói. Elődeik, tizenheten 1974 februárjában jöttek két her­Mi van akkor, ha a férfiak varrnak és stoppolnak? Akkurátusán kisiklattuk a vonatot, szó se róla. Előt­tünk, a síneket szétválaszt va, mint az engedelmes cir­kuszi ló, fél , térdre eresz kedve pihent első kerekei vei a földön a mozdony. — Fogd a mancsot, és nyomás! — dörmögött fő lelmetes mesterünk. — Jokli-paklil — toldot­tuk volna hozzá kedvenc szólását, de Inkább bűntuda­tosan hallgattunk. A helyzet komikuma, ez a térdre kény- szerített pöfögő szörnyeteg a könnyelmű diákfejekben sarokba szorította a tragiku sat: a BAM-nak lőttek! Mert ugyan ki merné kiengedni ezt a „válogatott“ brigádot a BAM-ra, ha ezt a kis pró­batételt, egy hpltvágányt nem képesek forgalomképes­sé „varrni-stoppolni“. Igaz, a vágányocska olyan is... — És ebből kel! nekem tisztességes görbét csinál­nom — elégedetlenkedett a maga módján az „öreg“ is. Minket sem vonzott kis hul- lámvasutunk, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy a számtalan bolygó talpfát a „mancs“, egy jókora feszítő­vas és szegek segítségével kell „hozzávarrni“ a sínek­hez. .. Azokat aztán emelő­vel feltornászod egyforma szintre. S jön a „stoppolás“ — a többnyire levegőben li­begő talpfát kell tartósan a- látámasztani salakkal. Elő­ször is kell vafahol elegen­dő salakot találni, aztán egy hosszában kettéhasított la­ásó egyenletes rugdosásaval beterelni a falpfa alá. Atniv csak megy. Menti így gondoltuk mi is, amíg a mozdony ki nem zökkentett szép ábrándunk­ból. így aztán tovább ugrál tunk a „stoppolőfákon“ egy lábon, mint a rokkant fabú- búk. — Gyerünk, alamuszi le gyek! Mozgás! — buzdított nyájasan a mi Tarabasz-Ba- rabaszunk. Szerettük őt e zárt. Mivel úgy vélte, hogy minden mellékfoglalkozás, a dal, a beszéd a munka ká­rára van, utat mutatott. A villanyvibrátort, mert ké­sőbb erre cseréltük dédelge­tett „stoppolófáinkat“, a szlovák dal ritmusára tán­coltatta a csehszlovák-bolgár „stoppolóüteg“, minden el­készült szakaszt hurrá üvöl­téssel üdvözölve. Nesze ne­ked, öreg. Akár betont is bevernénk a talpfa alá, s a- kár két tokio—osakai ex­pressz szerelvényt is nyu- godt>szívvei bocsátanánk út­nak a mi kis BAM-unkon. Az öreg mosolygott magá­ban. Akkor jöttünk rá, hogy ravaszul félrevezetett ben­nünket, és ennek a morcos vadócnak igenis lágy szíve van, meg félelmetesen erős akarata. Öregnek nem csu­pán mesteri címéért hívtuk. Harmincévesen másodszor koptatja a vasútépítészeti fő iskola hallgatőtermének a padjait. Először, elérve már is csak helikopterrel vagy repülővel tehették meg ezt az utat. igaz, figyelmeztet­tek: a 64 kilométeres út Uszty-Kúttól Zvjozdnijig (Csillagos) még nem járha­tó, bármilyen meglepetések érhetnek bennünket, ha ki­siklik a vonat, magunknak kell rendbe hozni az apróbb hibákat a síneken... Mi buz­gón bólogattunk, tudjuk, csináltuk, meglesz... S elin­dultunk. Feszülten nézelődtünk. A BAM harmadik kilométere a táborunk mellett húzódott, mindennap átvágtunk rajta munkába menet. De ezek munkaszagú sínek voltak. Atdöcögtünk a Léna fe­lett magasan ívelő hídkölie- ményen, s máris előttünk volt a tajga. Előttünk az ap­ró görbékkel csipkézett sínpár. Kerekeink alatt dalolt a legendás hírű, a kincskere­ső Bajkál—Amur magisztrál. Mikor is kezdtünk annyit hallani róla? 1974-ben a Komszomol 17. kongresszu­sa kinevezte az ifjúság épít­kezésévé. Azóta legendák születnek róla, miatta vág­nak a fiatalok ezrei bátran a lajgának, vezetik vigyázva előre - a fényes szalagot, melyre ezernyi veszély le­selkedik: az ötvenfokos fagy csilingelve ölő kristályai, hófúvások, a forró nyár sze­szélyei. .. A BAM hossza Tajsettől az amúri ifjú városig, Komszo- molszkig 4300 kilométer. Az első szakasz — Uszty-Kulig nyótalpason. Űk törték meg a csendet. Nyáron már har­minc moszkvai diák építette a faházikókat egyengette a közeledő síneknek a tere­pet, és a sínekkel jött az é- let is. Ma a BAM első állomásá­nak ötezer lakosa van. A ke­mény munka, a mostoha ter­mészeti körülmények miatt sem tágítanak. Az első év­ben kétszáz esküvőt ünne­pelt a városka, és ugyanany- nyi oá! tört a tajga csend­jébe az új egészségügyi köz­pont falai közül. Az épülő magisztrál há­rom felöl támadja a tajgát: nyugatról Uszty-Kuttól, ke­letről Komszomolszk városá­tól és középről, kétfelé nyújtva találkozásra sínéit. A nyugati rész Zvjozdnij mögött, pár kilométerre vég­ződik. Kísértett bennünket a gondolat: megkeresni a sí­nek végét, de az automata sínrakó gép előnyét mi nem hozhattuk be. Visszafelé menet párszor megáilt a különszerelvé- nyünk. Egyszer erdei málna bokornál, aztán cédrustobo­zokért rohamoztuk a tajgát, majd moszkvai — szeren­csésebb — kollégáinkat kö­szönteni, akik tempózva „stoppolták“ előttünk a megrongált útszakaszt. Be­kéredzkedtem a partiba, így tehát kijelenthetem: pár per­cig „stoppoltam“ a BAM-ot. Seres .Vlaszta SZÖRNYEK AIK0NYA III. 1945 szeptember elejére a szövetséges biztonsági szolgálatoknak sikerül a nürnbergi fegyház celláiba gyűjteni a náci fövezérség minden valamirevaló élő tagját. A már említett Ribbentropon és Geringen kívül itt van, többek kiűzött Keitl marsall, a Wehrmacht főparancsnokságának főnöke, Jodji vezérezredes, a főparancsnokság hadműveleti osztályának vezetője. Az ő személyes vezetése alatt dolgozták ki Európa leigázáséinak hadműveleti terveit. A véres kezű Kaltenbrunner ,, főrendőr“, a Birodalmi Bizottsági Főhivata! vezetője. Rosenberg Hitler „íőLdeológusa“, Frank, a lengyel nép hóhéra, Streicher, a „Stürmer-4 című antiszemita szennylap főszer­kesztője, Hjalmar Schacht „pénzbűvész“, aki Hitler fegyverkezésé­re teremtette elő az anyagiakat és még mások. Összesen huszon- ketten. Készenlétben áll még egy huszonharmadik cella is, de „vendége“ nem kerül kézre. Martin Bormann, Hitler hírhedt he­lyettese a háború utolsó napjaiban nyomtalanul eltűnik. A mai napig sincs megbízhatóan felderítve él-e. A „galeri14 tehát együtt van, megkezdődhet a felelősségre vonás. AKIK „MEGMENEKÜLTEK“ Három főkolompos azonban hiányzik a „gyűjteményből“, és biz­tos, hogy már nem kerülhetnek a vádlottak padjára. Sikerült ne­kik végérvényesen ,,megmeneküli»“. Hitler kancellár és Führer végnapjai ismeretesek. Berlin ostro­mának utolsó napjain, amikor a szovjet katonák csak néhány száz méterre vannak búvóhelyétől, a kancellária föld alatti bunkerétől, megnősül. Feleségül veszi ágyasát, Éva Braunt, a volt „fotomo- dellt“. Utána megírja politikai „végrendeletét“, majd egy ampulla ciánkáli segítségével újdonsült feleségével együtt a germánok meny­országába, a Wallhalába távozik. Utolsó parancsaként Linge ko­mornyikja a halál beállta után revolverrel főbe lövi Hitlert. Stíl- szerütlen lenne, ha a nagy hadvezér ilyen gyáván, méreg segítsé­gével távozna az élők sorából. A golyó az férfiasabb. % „Megmenekül“ Joseph Goebbels, Hitler propagandafőnöke, a ná- cista szellemi ópium legjelentősebb terjesztője. Goebbels a vég­sőkig kitart, Hitler mellett. Még a családját is leviszi a kancellá­ria bunkerébe. Szemtanúja Hitler öngyilkosságának, és utána tudja, hogy mindennek végérvényesen vége. Hű marad önmagához, s kö­veti vezérét. Május elsején, amikor a szovjet katonák már kézi­fegyverekkel lövik a birodalmi kancelláriát, Magda Goebbels, a propagandafőnök felesége magához hívja dr. Kunzot, az SS egész­ségügyi szolgálatának egyik orvosát. — Doktor, segíteni kell! Olyan helyzet adódott, hogy végeznünk kell a gyerekeinkkel — mondja az asszony s néhány ampulla morfiumot meg egy injekciós fecskendőt nyújt»1'*' át az orvosnak. Kunz bemegy Goebbelsék hálószobájába, hat gyermek, egy fiú és öt kislány fehér pizsamában az ágyban fekszenek. Az orvos mind a hat gyermeknek egy-egy morfiuminjekciót ad. A gyermekek né­hány perc múlva örökre elalszanak. Kunznak azonban nincs lelki ereje tovább folytatni e borzalmas „kezelést“. Magda Goebbels ezért Stumpfegerhez, Hitler személyi orvosához fordul segítségért, És Stumpfeger hajlandó segíteni. Szétfeszíti az alvó gyermekek száját s az anya egy ciánkális fiolát helyez a foguk közé. Stumn- feger összeszorítja a gyermek állkapcsát, halk reccsenés hallat­szik, és a mérgező folyadék a gyermekek torkába folyik. — A gyermekek már túlvannak rajta, itt az ideje, hogy magunk­ról gondoskodjunk — mondja a borzalmas hóhér anya férjének, a Heinrich Himmler „fináléja“. rettenes gyermekgyilkosságot befejezve. Goebbels bólint, és szó nél­kül kimegy feleségével a bunker folyosójára. A feljáratnál egy SS-legény áll őrt. — Ha elindulok a feleségemmel fel a lépcsőn, adjon le ránk egy sorozatot! — parancsolja Goebbels. — De miniszter úr.. .! — A maga kötelessége az, hogy teljesítse a parancsot. Hogy he­lyes-e vagy sem, azt én állapítom meg — vág vissza Goebbels, majd karonfogja feleségét, és elindul a lépcsőkhöz. Az SS gép­pisztolyának sorozata nem is kelt feltűnést, hiszen köröskörül ál­landóan ugattak az ágyúk, gépfegyverek. Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezére, tömeggyilkos, a hit­lerista bűnszövetség legundorítóbb tagja még időben elmenekült a körülzárt Berlinből. Megpróbált saját kezére „megoldást“ talál­ni. Tárgyalásokat kezdeményezett a nyugati hatalmak képviselői­vel, de ki állt volna szóba ezzel a szörnnyel? Amikor látta, hogy mindennek vége, levetette egyenruháját, leborotválta bajuszát, szemére fekete szemvédőt kötött, és hamis papírokkal felszerelve elvegyült az utakon áramló menekültek, kiszabadult hadifoglyok és elhurcolt munkások áradatában. Május 21-én Bremerwörde vá­roska közelébe érkezett. Az úton igazoltatták. A járőrnek feltűnt a Hitzinger névre szóló nagyon új, friss igazolvány. Biztonság kedvéért letartóztatták s táborból táborba szállították. Közben per­sze folytak a kivizsgálások. A brit kémelhárítn szerveknek lassan derengeni kezdett kihez van szerencséjük. Himmler is megértette, nem soká játszliatja Hitzingert. Elhatározta magát, s kérte, hogy vezessék a tábor parancsnokához. Tom Silvester kapitány, a tábor parancsnoka csodálkozva nézte, ahogy a fogoly leveszi szemvédő­jét, felteszi szemüvegét, és halkan, de érthetően bemutatkozik: Heinrich Himmler. — Well. Mit‘kíván? — kérdezte a bámulattól ali*. ^óliuz jutó kapitány. — Montgomery marsallal akarok beszélni — mondta immár nyugodtan Himmler. A kapitány megígérte, hogy jelenti kívánságát följebb, és elve­zette Himmlert. Az angol katonák levetkőztették és tüzetesen meg­vizsgálták ruháját. Egy ciánkális fiolát találtak a bélés alá varr- va. Estére megérkezett Murphy ezredes, Montgomery egyik beosz­tottja, hogy kihallgassa Himmlert. — Találtak nála mérget? — érdeklődött a tábor parancsnokától. — Igen, a ruhájában. — A szájüregét nem vizsgálták meg? Azonnal elővezették Himmlert, és egy katonai orvos felszólitot ta, nyissa ki a száját. Himmler szeme összeszűkült, összeszoritoíta állkapcsát, halk reccsenés hallatszott és mint akit lekaszáitak le rogyott. Az orvos már csak a halált állapíthatta meg. Az angol katonai hatóságok hanyagsága miatt ez a szörny is megmenekült a felelősségre vonástól. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom