Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-10-05 / 40. szám
majd, államaink már magasabb szinten megkezdték- Bulgária gépekkel, Magyar- ország élelmiszerrel, Csehszlovákia szakemberekkel látja el a BAM-ot. Szibéria kincseit, melyhez a BAM vág utat, mindnyájunk számára tárjuk fel. A világ legmélyebb tavához, a Bajkálhoz menet, e- lőször az Angara fogad, személyesen, rakoncátlanul, fékezhetetlenül, úgy, ahogy kitépte magát Bajkál apja karjaiból, hogy szerelmeséhez a Jenyiszejhez vesse magát. A legendás Sámán-kő, melyet a feldühödött apa vetett a hűtlen lány után, s me’lyet az ma is kacagva kikerül, fényképezésre csábít. Fürödni itt lehetetlen, a parttól hirtelen mélyülő kristálytiszta tóban borzongatóan hideg a víz- Persze, a fénykép kedvéért a csehszlovákiai fiúk átgázolnak a közeli sziklára, de borzong- va rohannak vissza. Bajkál. Bajkál, de barátságtalan vagy! Mi is az Angarának adunk igazat. GYÖNYÖRKÖDÜNK Pillanatnyilag mi magunknak fedezzük fel Szibériát- Két napig gyönyörködünk Bár az elején még egy kicsit fintorogva indulunk tisztálkodni- De ekkor még pizsamában alszunk, evéskor hiányoljuk a villát, s a fiújaink büszkén rázzák sörényüket. Aztán egyre ízle- tesetbb lesz az ujjal kihalászott kompótmaradék, a Ja- kurimka átadja a Lénának a cementtől ragacsos haj'tin- cseket, a vetkőzés helyett az összes tartaléköltözékbe bu- gyolálva magunkat készülünk az éjszakai hánykó- dásra. A nappal csokoládébarnára égett bőr éjjel u- gyan kibocsátja melegét, de ez nem kergeti el a didergő álmot: a síneken fekszel a hüs salakon, két barátságtalan talpfa közt... SZIBÉRIA LAKÚJA Nem tudhatom, miket ál-, modtak .a Szibériában jóval előttünk meghohosodott emberek, de hogy rendíthetetlenül nyugodttá váltak, azt hamar észrevesszük. Az első napokban egy hatalmas naftatárolóban dolgozunk, ezernyi robbanásra és égésre kész tartály közt. Cigarettáról nem mernek még a legmegrögzöttebb dohányosok sem álmodni, a lapáttal is óvatosan kell csapkodni, nehogy a tartályt érje az ütés. SZIBÉRIA. ISMERKEDJ VELE ÓVATOSAN, ÖRÖKRE LENYŰGÖZ! Az emlékműről öt márvány arcéi néz le a türelmetlen már-már felbomlani készülő sorra. Nem véletlen, hogy éppen innen Indul a munkafrontra az Inter-BAM; 1941-ben itt kezdték meg egyetemünk legjobbjai az elszánt harcot a fasiszták eillen. A Komszo- mol lenlngrádt városi szervezetének vezetői a Bajkál- 'Ámúr Magtsztrált építeni vonuló dláksereignek most adják át a harci stafétát. S a diáksereg? A ma embere, még Inkább a diák, bármerre indul, először is tájékozódik, számokkal ismerkedik- Mi az olyan adatokon kívül, hogy mi vagyunk az úttörők, az első leningrádi építőtábor, hogy ezt a kilenc szocialista állam 105 diákjából álló munkássereget, mely Leningrad 12 különböző főiskoláján tanul, a nagy BAM nulla kilométerkövénél, egy bizonyos Uszty-Kut városkában várva várják, tudunk sokkal konkrétabb dolgokat Is. Tudjuk azt, hogy az otthoniaknál most kerek hét órával leszünk idősebbek, s meglátjuk a BAM-ot. A BAM-ról egyelőre annyit: a század építkezése. A BAM- ot a fiatalok építik. Büszkék Is vagyunk erre. Pózolunk a Szmena fotóriporterének, megrakjuk a teherautót degeszre tömött koffereinkkel, s Indulunk a repülőtérre. Viszontlátásra, Leningrad! Két hónap múlva tudni fogom, ki ez az álmosan mosolygó kisfiú, forgatja-e úgy a lapátot az a bogár szemű bolgár lány, mint a nyelvét... s tudom majd, hogyan illatozik a tajga, milyen Is Szibéria. De addig... IRKUTSZK FOGAD, a BAJ- KÄL ELKÍSÉR Átrepüljük a nagy Oroszországot, - magunk után hagyva az Urál hegységet, génünk tíz kilométeres magasságából integetünk Kazahsztánnak- Az Irkutszki repülőtér féltékenyen fogad bennünket, mert Irkutszból mi csak viszünk sok-sok emléket. Megcsodáljuk az 1400-as években épült első templomát, a gazdag várost védő ódon fal romjait, meghajolunk a legendás gyekab- ristafeleség, a bátor Tru- beckaja grófnő sírja előtt. S még egy, gyekabristaem- lék: az út, melyen a lázongó cári katonatisztek, az o- rosz intelligencia legjobbjai célszerűbb munka híján homokzsákokat cipeltek fel-alá a végkimerülésig. A három hős város, Moszkva, Leiningrád és 0- gyessza diákjai Irkutszknak engesztelésként fogadalmat teszünk: munkánkat majd kitűnen végezzük- A BAM nemcsak a kemény munka iskolája lesz számunkra, hanem az internacionalizmus jelképe is. Mert azt, amit mi, a szocialista államok ifjú képviselői kicsiben, de jó szívvel adunk vonatunk ablakából a zöld minden árnyalatától ékes tajgában, a sebes vizű, Ismeretlen nevű folyócskákban, a csipkés ablakpárkányé faházikókban, melyek itt-ott felbukkannak a vasút mentén- Vonatunk átrobog a híres bratszki vízi e- rőművön, alattunk a zöldes bratszki tenger, itt az új városnegyed. De hisz ez a leningrádi Kupcslno! S ekkor jön a várt romantika: Bratszktől már csak egy vágány vezet tovább, azon is egy tehervonathoz kapcsolva robog vidáman még egy napig a mi kocsink. Itt az áhított lehetőség a közeli ismeretségre Szibériával. S mikor vonatunk a szembejövőt várva, szerencsésen fo- lyónál áll meg, enyhítjük a szibériai forrőságot. így a Lena állomás, pöfékelő mozdonyunk minden igyekezete ellenére, tisztának, bár kissé fáradtnak ismer meg bennünket. Ä kegyelemdöfést az utolsó kilométerek vörös pora adja az aléltan védekezőknek. S közben észre sem vesszük, hogy poros utunkat egy csillogó sínpár kíséri, a BAM. JAKURIMKA Tőlünk elvárhatná a Jaku- rimocska elnevezést is az az éltető folyócska, melynek partján tábort ütünk- Mosunk, mosakodunk, sőt mosogatunk is ebben a- sebesen folyó sekély folyóban a parton valamivel feljebb legelésző tehéncsordával sa néha-néha odatévedt teherautókkal egyetemben. Sebaj! Ennyi veszedelemtől kissé feszélyezettem ' munkálkodik eleinte kis női brigádunk, de hamar felhagyunk a rettegéssel, k női intuíció azt jelzi, férfiak a közelben, támadás várható- Eleinte csak kerülgetnek bennünket, a közelben dolgozó „bennszülött“ munkások, de a cigarettaszünetben odajönnek pihenni hozzánk. Letelepednek . rettegett tartályaink mellett, egy frissen keletkezett benzintócsa mellé, s barátságosan mosolyogva rágyújtanak. Aztán sajnálkozva észreveszik, hogy a mai lányok mind milyen csúnyán ha- muszürkék. Mire megértik, mitőt, azt Is megtudják, hogy ráadásul veszekedősek. — Ejnye, lányok, hát miért éppen most repülnénk? S épp ettől a cigitől? Nem szabad idegeskedni! De mondhatod ezeknek, egyre csak visítoznak Ö, a szibériai munkás büszke! Tudja, hogy nélkülözhetetlen. Talán ezért nem repülünk, talán ezért nem " borul lángba egyszer sem a tároló. A szibériai munkás barátságos, s végtelenül vendég- szerető. A szibériai ■ munkást tudásszomj kergeti. Szüntelenül barangolna, mert Szibéria megismerhetetlen... SERES VLASZTA SZÖRNYEK ALKONYA II. Ribbentrop nem véletlenül bujkált éppen Hamburgban. Itt élt egykori üzlettársa is, és az ő segítségével akart végérvényesen eltűnni ,,a politika színpadáról“. Június tizenharmadikán, körültekintő előkészületek után találkát szervezett meg a volt üzlettárssal. — Nálam van a Führer politikai végrendelete — mondta Ribbentrop visszafojtva, a történelmi fontosságot hangsúlyozva —, segítenie kell nekem. Németország jövőjéről van szó. Az exüzlettársnak azonban nyilván más elképzelései voltak Németország jövőjével kapcsolatban. Nehezen tudta ebbe a jövőbe belehelyezni Ribbentrop urat. Kibúvókat keresett, köntör- falazott. Magyarán szólva nem volt hajlandó sorsközösséget vállalni Hitler bukott külügyminiszterével. Az üzlettárs fia még ennél is tovább ment, egyszerűen bejelentette a brit megszálló hatóságoknál Ribbentrop úr létezését, és címét. Másnap korán reggel három angol és egy belga katona kopogtatott a miniszter úr ajtaján. Csinos lenge pongyolába öltözött fiatal nő nyitott ajtót. (Ez is a pénzes német politikával nem törődő polgár velejárója). Amint a hölgy meglátta a katonákat, kiabálni kezdett. Ezek azonban nem sokat törődtek vele, berontottak a lakásba. Az exminiszter úr ébredése így meglehetősen kellemetlen volt. — A neve? — kérdezte Adams hadnagy, az őrjárat parancsnoka. . — Nagyon jól tudják, ki vagyok — válaszolt a miniszter úr, és megpróbált kivágni egy ünnepélyes meghajlást. Ribbentrop nyilván hosszú bujkálásra készült fel. Lakásán néhányszázezer márkát, rengeteg aranyat, külföldi valutát találtak. Ribbentrop úr útja tehát szépen ívelt: bor — pezsgő — Németország londoni nagykövete — külügyminiszter — a nürnbergi fegyház „vendége“, majd Woods őrmester „páciense“. „Vas—Hermann“ első ember lesz 1945. április 20-án a berlini Reichskanzlei föld alatti bunkerében ünnepli születésnapját Hitler. Az előző születésnapokon megszokottá vált a katonai és légi parádé, most elmarad, illetve nem is marad el, csak éppen más formában valósul meg. Aznap több mint ezer amerikai és angol nehézbombázó szórja le „rakományát“ Berlinre, és Keitel tábornagy, a Wehrmacht főparancsnokságának vezetője, kiürítteti az előrenyomuló Vörös Hadsereg előtt Zoossent, az főhadiszállás utolsó székhelyét. Zoossen már Berlin elővárosának számít, van tehát katonai „parádé“. És a gratulációk sem maradnak el. John C. Woods őrmester „munkaeszközével“. Kezet ráz Hitlerrel, a legfelsőbb náci vezetés egész „krémje“. Göring, Himmler, Goebbels, Bormann, Ribbentrop, Speer, DÖnitz, Keitel és Jodl. Kifejezik jókívánságukat a Führernek, és azt az eltökélt szándékukat, hogy mellette maradnak a „végső győzelemig“. Néhány órával később pedig szép csendesen fakép- nál hagyják a Führert, és szétszélednek a szélrózsa minden irányába, hogy saját kezükre vívják meg személyes kis „végső győztes csatájukat“. Hermann Göring, a Nagynémet Birodalom birodalmi inarsall- ja, a légierő főparancsnoka, porosz miniszterelnök és rendőrmi- niszter, a Birodalmi Gyűlés elnöke, Nagynéinetország első vadásza stb.. stb., aki kegyetlensége miatt a „Vas—Hermann“ nevet kapta, Dél-Néinetország, Berchtesgaden irányába veszi, útját. Itt kívánja befejezni életművét. Göring valamiben elüt a náci vezetés többi tagjától. Magasabb társadalmi rétegből származik. Apja a háború előtti Németország egyik gyarmatának, a német Délkelet-Afrikénak a kormányzója volt. Hermann az első világháborút mint pilóta harcolta végig. Mivel már akkor a háborús bűnösök listájára került, 1918-ban diszkréten elhagyta Németországot. 1922-ben tért csak vissza és azonnal kapcsolatba lépett Hitler mozgalmával. Részt vett az 1923-as balul sikerült müncheni Hitler-puccs- ban, és ismét kénytelen menekülni. 1927-ben tért vissza másodszor hazájába. Ezután karrierje már töretlen. A hatalom átvétele után mint Hitler utóda a Birodalom második emberévé lépett elő. Ezt 1941-ben törvényben is rögzítették. Persze pozícióját csak „átszállóállomásnak“ tekintette, élete nagy álma: a Nagynémet Birodalom és a náci hierarchia első embere lenni. ' 1945. április 23-án elérkezettnek látja az időt. Hírt kap, hogy Hitler a berlini bunkerben szellemileg teljesen összetört, és öngyilkosságra készül. Azonnal táviratot küld neki. Tekintettel Hitler helyzetére, hogy már nem tudja a bunker fenekéről gyakorolni hatalmát — adja tudatára — az 1941-es törvény értelmében átveszi a hatalmat. Terve egyszerű: mint Németország vezetője, békét köt a nyugati hatalmakkal, egy anti- kommunista koalíció erejéig szövetségre lép velük. (Megjegyzendő, hogy Göring terve csak első pillantásra látszik őrültségnek. Nyugaton már akkor is voltak politikai erők, melyek hajlottak volna ilyen „megoldásra“, csak éppen abban az időben a befolyásuk volt hozzá kicsi.) Hitlert a távirat felrázza letargiájából. Dührohamut kap. Göringet árulónak nyilvánítja, kizárja a náci pártból, megfosztja minden funkciójától, és parancsot ad a Berchtesgadenben állomásozó SS-egységeknek Gö- ring letartóztatására. Ez meg is történik, de Göringet a légierő egyik tiszti különítménye kiszabadítja az SS fogságából. Május 9-én meglepetés éri az amerikai 7 hadsereg 38. divíziójának a parancsnokait. Megjelenik náluk Brend von Bi’an- chitsch német ezredes, és Göring megbízásából tárgyalni kíván velük. Rövidesen ott van maga Göring is. Az amerikai tisztek barátságosan fogadják az „előkelő“ foglyukat, koktélpartit, sajtóértekezletet rendeznek tiszteletére, kérésére családját és tizenhét tehergépkocsin a kézipoggyászát“ is odaszállítják. Utána rövidesen Ausburgba viszik egy magasabb katonai parancsnokságra. Itt sem marad sokáig. Amikor továbbindul, meg van győződve, hogy egyenesen Eisenhower tábornokhoz tartanak tárgyalni. Meglepetésére azonban ^ náci főbűnösök részére alakított monsdorfi gyűjtőtáborba kerül, innen pedig nemsokára a nürnbergi fegyház cellájába. Mivel Hitler ebben az időben már halott, „Vas—Hermann“ valóban a náci vezetés első embe re lesz — a nürnbergi bíróság vádlottjainak a padján. Egy kicsit azért másképp képzelte el ezt az eloléotetést. (Folytatjuk)
