Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-10-05 / 40. szám
mi SZÁMUNKBAN: 0 BAM Seres Vlaszta riportja a bajkál-amur vasútvonalról O INTERJÚ SZAKONYI KÁROLLYAL ® MIÉRT ISZNAK AZ ASSZONYOK?, Németh István riportja KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN: © BETEGBE MÉG A MAGYAR FUTBALL? Beszélgetés Végh Antallal, a nagy port felvert könyv szerzőjével. A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM — 1978 OKTOBER 5. ARA — 3 KC. Méltósággal buggyan éretté a szőlő a vastag szárú, buja levelek között. Mint az anyasággal megáldott boldog asszonyok, úgy kacag a domboldal lányaival együtt a nehéz, húsos fürt. Szüret van. Szőlő, must, bor, vígság — szomorúság. Bakkhosz utódainak mindenből kijutott. Több tízezer hektárnyi szőlőterület leve csordul ma a hordókba. Az aratás után a szüret is ünnep országszerte. Bolon^ dós kedvük támad a szürete- lőknek. Dolgoznak, ízlelgetik a szőlőt, énekelnek viccelődnek, hiszen elsőrendű a termés. Zolczer János szüreti riportját a negyedik oldalon olvashatjátok. Foto: Zolczer * — Imádom az oszt A szállongó leveleket, a sárqába-bíborba öltözött erdőt, a nap bágyadt melegét. — Vagyis szereted a sáros erdei utakat, és örülsz, ha fázhatsz. — Ökörnyál száll a levegőben... _ ...és az orrodra tekerőzik. — Hajnalban elindul az ember... — Isten hidege majd megveszi. — Este korábban gyújt villanyt az ember. ' — És nagyobb a számla... — Én nem így látom az őszt. Bennem ilyenkor fenséges érzések soriadnak És aondolatoki — Képzelem. _ 'prózai vagy. Láttál már hegyi tavat, amelynek tükrén sárga levelek hintáznak, és bordó lombok tükröződnek? — Kiállításon. Nagyon giccsesnek találtam. — És naplementét folyóparton? — Lekéstem a hajót, és egy órát vártam a buszra. — Kopogtattál már be alkonyaikor egy erdészház ajtaján? — Nem nyitották ki. Tévét nézték. Belestem az ablakon. ŐSZI duett — A Petőfi út fáin estefelé ve- rébezredek csiripelnek. , Jártál már arrafelé? — A kalapom itta meg a levét... — Álltái már hegyormon, s láttad, hogyan vész párába a tovafutó hegylánc? — Álltam. Elcipeltek a sógoromék a múlt vasárnap. Egész idő alatt az elmulasztott ultiparti járt az eszem* ben. — Es közeleg a tél. Hó borít majd j erdőt, mezőt. — Brrrr. Nagyon kérlek, hagyd abba! Nem tudom, mikor szállt meg : téged ez a romantikus nyaválygás. — Még a terméslet szépsége, az ősz és a tél sem mozgat meg? — De megmozgat. — Nem vettem észre. — Hát nem is akkor megyek a pincébe szénért, amikor vendég jön hozzánk. Hanem előbb. A negyedikről. Gyalog fel, gyalog le. Mert új liftet kapunk, de még nincs készen. — Sajnállak a pincéhez tapadt észjárásodért. Pedig milyen gyönyörű az ősz és a tél... — Engedj meg egy kérdést: az új lakásotokban cserépkályha van? — Ugyan... Távfűtés! _ Gondoltam. Folytasd, kérlek. Most mesélj nekem arról, hogy milyen szép a tél... Marthy Barna
