Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-09-28 / 39. szám
\ Tyutcsev ŐSZÜLŐ ERDŐ Hogy búsul, halkan * J szenderegve, erdő, félig csupaszon! A nyári lomb gyönyörű terhe rőt aranyban s megtizedelve remeg a zörgő ágakon. Testvéri szívvel, meghatpttan nézem, hogy a felhőkön át végiggyúl a nap a fasorban éjs a tarkálló, zizge lombban szétfröcsköli a sugarát. Hogy vonz, mily édes, n a t^t^^-rffegMíadott, mikor, ami dús volt s viráj vállalja a szomorúságot és utoljára mosolyog! bó Lőrinc fori Elfordul társaitól az ember. Nem hisz már a cső" dákban sem, hiába történik közvetlen mellette vagy akár vele is a nem mindennapi esemény. Minden más leköti a figyelmét, csak az nem, ami közel áll hozzá, amivel törődnie kellene. Esténként leül a tévé elé, és azt hiszi, hogy látja is a műsort. Nem, azt semmiképpen sem állítom, hogy a Közö- \ nyösséget, a nemtörődömséget a tévé megjelenése váltotta ki, de azt már igen, hogy ehhez nagyban hozzájárult. És ebből a felismerésből indul ki Sza- konyi Károly, az Adáshiba című kétrészes komédia szerzője. Darabját végre műsorára tűzte a kosícei Thália Színpad is. Végre, mivel a darab bejárta már Európa, Amerika nevesebb színházait, és min= denütt nagy sikert aratott. A Thália Színpad évadnyitó előadásáról Zolczer János ír lapunk kilencedik oldalán. Foto: G. Bodnár Minden iskolában már egy hónapja kemény munka folyik. Elkezdődött a tanár és diák párbeszéde, amelynek egyetlen alapszabálya van: mindig az kérdez, aki a katedrán iil. Mi a Mové Zämky-i (érsekújvári) gimnáziumba kopogtattunk be, és bizony sokszor megszólalt a csengő, míg az Űj Ifjúság órájának vége lett. Bekopogtunk, és miit az ,,ajtó“ mögött láttunk, arról a 3. oldalon olvashattok. Felvételünkön a II. E lányai a hatvanhat éves iskolaépület udvarán.
