Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-09-21 / 38. szám
szolgálatot teljesítő őr leszármazottja vagyok én Is. Igaz, ma már teljesen mások a körülmények, nincs szükség az ilyen ö- rökre, így az én foglalkozásom már sokkal hétköznapibb, gépkocsivezető vagyok egy helybeli vállalatnál. Míg beszélgettünk, kisfia, Psave pár percre eltűnt, és egy kis teknősbékával Jelent meg. Pár méterre az épülő házuktól fogta a kis állatot. Mint megtudtam, errefelé a teknősbéka egyáltalán nem ritka, úgy hozzátartozik a környék állatvilágához, mint mifelénk a sündisznó vagy a vakond. A Kaukázus hegyoldalainak a civilizációtól érintetlen erdeiben manapság is előfordul a nagy ragadozók egyik képviselője, a leo- nárd. Ez is azt mutatja, hogy Grúzia nem Európában van, hanem már a nagy Ázsiának a részel A kellemesen töltött pár óra után búcsút vettem vendéglátóimtól, mert vissza kellett térnem Tbiliszibe. Az autóbusz a világhírű grúz hadiút utolsó rövid szakaszán futott a régi fővárosból a maiba, a modern nagyvárosba. Útközben elmerengtem az aznap délután hallottakon, és felidéztem gondolatban, mit is tudok Grúziáról, népeiről. Azért ez a többes szám, mert itt is, mint a Kaukázus más vidékein, több nép, nemzet él egymás szomszédságában. A közéi négymiiA napfényes Szakartvelóban Ha csak egy módom lesz rá, újból meg szeretném látogatni Szakartvelőt, őzt a szimpatikus, távoli köztársaságot. A földrajzban Jártasabb olvasó most gondolatban biztosan gyorsan átfutja Afrika vagy Ázsia térképét, kutatva *egy ilyen nevű ország után, de igyekezete hiábavaló. Ezt az egzotikus nevet csak grúz kiadású térképeken találná meg, feltéve, ha ismerné ezt a nyelvet. Szakartvelo ugyanis nem más, mint Grúzia — grúzull Kíváncsi voltam Grúzia régi fővárosára, Mcchetára, amely alig 25 kilométerre fekszik Tbilisztiől; ;k:ét TOlyő, a Kúra és az Aragvi találkozásánál, hegyekkel körülvéve. Elgyönyörködtem a középkori grúz építészet remekművében, a Szvetichoveli-templom- ban, amely arról nevezetes, hogy az itt eltemetett grúz cárok között fekszik Váhtang Gorgaszal, Tbiliszi megalapítója is. Fel a- kartam menni a város fölé emelkedő hegyek egyikére, remélve, hogy onnét majd szebb' kilátás nyílik a völgyben elterülő Mcchetára, de a véletlen közbeszólt. Félúton sem voltam, amikor pár percre megálltam pihenni egy készülő új családi ház mellett. Még Jóformán ki sem fújtam magamat, amikor megjelent a gazda. Azonnal szóba elegyedtünk, és öt perc múlva vendégként már asztalnál ültem, amelyet közben a felesége hozott ki. Alibegasvilivel és családjával gyorsan és kéllemesen telt a délután. Volt témánk bőven, és a kérdések sem fogytak ki. Ök meséltek Grúziáról, én meg Csehszlovákiáról. Közben énekelgettünk Is, ők grúzul, én magyarul. Biztos, hogv amilyen érthetetlennek tűnt nekem az ő nyelvük, legalább annyira furcsa volt számukra az enyém. Aztán ismét átváltottunk oroszra, igaz, kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de az érthetőség határain belül folyt a társalgás. — Látod azt a magas épületet, ott szemközt a hegy tetején? — kérdezte Alibegas- vili. — Az a legendás Dzsvarirkolostor. Onnét kapta a nevét, hogy felülről, a levegőből nézve az alaprajza egy keresztet ábrázol, és a kereszt grúzul dzsvari. Állítólag ebben a kolostorban, amely mellékesen a grúz műemlékek egyik gyöngyszeme, raboskodott a nagy orosz író, Lermontov „Mcyri“ című művének szabadságszerető főhőse Is. — Még valamikor nagyon régen, évszázadokkal ezelőtt, ha hazámat, Grúziát külső veszély fenyegette — folytatta nem titkolt büszkeséggel — az ország határáról tűzjelekkel adtak hírt a közelgő ellenségről. Az előre kiválasztott hegyek tetején mindig készen álltak az óriási farakások, mellettük csak erre a célra kijelölt őrök voltak éjjel- nappal. Az volt az egyetlen dolguk, hogy figyeljék a határt, illetve az adott hegyeket, s ha ellenséget láttak közeledni, vagy pedig tüzet észlelnek a kijelölt hegyeken, meggyújtsák a saját farakásukat, így továbbítva a rossz hírt az ország belseje felé és a fővárosba, hogy legyen idő felkészülni a hívatlan vendégek méltó „fogadására“. Az egyik ilyen fontos lió lakosú köztársaságban a grúzok mellett vmég jelentős az örmények és az oroszok száma, utánuk következnek az abházok, az adzsárok, a cserkeszek, az oszetinek és még több más kisebb nemzet tagjai. Az ab- házoknak és az adzsároknak külön autonóm köztársaságuk van a Grúz Szovjet Szocialista 'Köztársaságban. Grúzia történelme nagyon hasonlít Örményország múltjára. A rövidke békés időszakot fel-felváltották a különböző hódítók elleni harcok hosszú évszázadai. Mivel Grúzia több nagy hatalmú birodalom között terült, ezek, ha csak tehették, mindig megtámadták és legtöbbször le is igázták az országot. Először a római birodalom fennhatósága alá kerültek. Utána következett Bizánc, az arabok, a mongolok, a törökök és a perzsák uralma. Közben, az arab uralom megszűnte után, egy rövid időre mint önálló királyság gyorsan és biztatóan fejlődött, főleg Tamara cárnő uralma alatt. Az országban egymás után épültek a szebbnél szebb, a mai napig is szemet gyönyörködtető várak, templomok, virágkorukat élték a különböző művészetek. Ekkor él Sota Rusztaveli, és alkotta meg A tigrisbőrös lovag című maradandó művét. Művészi nagyságát mutatja az is, hogy az UNESCO hivatalosan is számontartja őt mint a világ- irodalom egyik kiemelkedő egyéniségét. Az októberi forradalom után 1922-ben a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság a Kau- kázusontúli Szovjet Szocialista Köztársaságok Föderációjának keretén belül a Szovjetunióhoz csatlakozott, majd a föderáció felmoblása után önálló köztársaságként lett része a Szovjetuniónak, Habár Grúzia területére nézve kis ország, mégis több klimatikus övezethez tartozik. A Fekete-tenger partvidéke nagyon 'kelle- mes, szubtrópikus éghajlatú. Megterem itt a déligyümölcs, a narancs, a citrom, a manPsane és zsákmánya Fent: Mcchelai látképe darin és természetesen a világhírű grúz tea. Kelet-Grúziában a klíma kontinentális, szárazabb. A harmadik nagy övezet északon a Kaukázus hegyvonulatának főgerince, ahol az éghajlat nagyjából hasonló a mi Magas-Tátránkéhoz vagy az Alpokéhoz. Mindezekből következik, hogy ebben a, kis köztársaságban egyidejűleg lehet a tengerben fürödni, és nem messze onnét pedig nyugodtan síelni. Grúzia még egy másik vonatkozásban is figyelmet érdemel. Az óriási kiterjedésű Szovjetunió összes gyógyforrásának egyhar- mada itt található. Ezért nyugodtan állíthatjuk róla azt, hogy egész Grúzia nem más, mint egy nagy üdülőkörzet. Kálnoki Gyula A történelem legnagyobb összeesküvése K ísértet járja be Amerikát, és ez nem a kommunizmus kísértete. Bizalmatlanság és kétely lett úrrá az országon. Azon töprengenek: hátha John Kennedy még él, fogva tartják valahol egy görög szigeten. Hátha Oswaldot, Sirhan Sirhant, James Rayt és Arthur Bremert egyáltalán nem is ölték meg? És talán Chappaquid- dickben sem úgy történtek a dolgok, ahogyan mondják? Hátha a történelem legnagyobb szabású összesküvésének áldozatai vagyunk? őrültség ez? Mértéktelen szorongás? Nyolc év óta, hogy Robert Kennedyt meggyilkolták, terjed az országos paranoia. Most tetőzik: a John Kennedy meggyilkolásával kapcsolatban nyilvánosságra hozott anyag ezernyi kérdést ébreszt. Tom Downing a képvise lőházban és Richard Schweizer a szenátusban felülvizsgálatot követel a Kennedy fivérek meggyilkolásának ügyében. A dallasi merénylet fényképes elemzése, amelyet a CBS televízióhálózat bemutatott, mindent kétségessé tesz. Ha Watergate lehetséges volt, mondják az emberek, miért ne volna bármi más is lehetséges? Ha az Exon, a Lockhed és tucatnyi más multinacionális társaság zsarol, megveszteget, külföldi kormányokat, szenátorokat és minisztereket tart a kezében, miért ne létezhetne egy világméretű összeesküvés? Tucatjával készülnek a különféle forgatókönyvek, amelyek a legkülönbözőbb témákat boncolják, Oswald személyiségétől a „világösszeesküvésig“. A hatalom birtokosai mindegyiket visszautasítják. Mégis terjednek, virulnak a kedvező talajban: az amerikai nép mély bizalmatlanságának talajában, Richard Nixon csúf bukása óta. Ezek a „forgatókönyvek“; amelyeket gyakran pontos adatok, dokumentációk, bibliográfiák támasztanak alá, félelmetes olvasmányok. Érdemes beléjük pillantani. 1932 óta a Nyugat két legnagyobb hatalma: Arisztotelész 0- nasszisz és Howard Huges birodalma. Onasszisz tartotta kezében a Kennedy családot, alkoholt szállítva Bostonba (a szesztilalom idején) és heroint New Yorkba (Franklin Denalo Roosevelt cinkosságával). Hughes megakaparintotta Las Végast, és megvásárolta az egész amerikai választási gépezetet, lefizetve a szenátorokat, kormányzókat, bírókat. Nixont 250 000 dollárért vásárolták meg. John Kennedyt Onasszisz maffiája gyilkolta meg, Oswald volt a bűnbak. John Kennedynek Chicagóban kellett volna meghalnia, egyidejűleg Oiemmel és Nhu asszonnyal Vietnamban. A chicagói összeesküvés idején Jackie Kennedy Onasz- szisz jachtján tartózkodott. Az elnök táviratozott neki, hogy meneküljön, mert a chicagói összeesküvést leleplezték. Oswald csak John Connallyra lőtt. Az is lehetséges, hogy John Ken nedy még él. Az a 18 orvos és ápoló, aki dallasi kórházban a nevezetes órában szolgálatot teljesített, egytől egyig életét vesztette, különös balesetek során. A John Kennedyre lőtt golyót voltaképpen Castrónak szánták, amiért megdöntötte a kubai szerencsejáték-birodalmat. Sirhan Sirhan „beprogramozott bérgyilkos“ volt tizenkét év óta, amióta csak az Egyesült Államokba érkezett, de Robert Kennedyt nem ő ölte meg — ő is csak bűnbak volt, mint Oswald és később Ruby. Oswald felesége kémnő volt, a Warren-bizottság előtt tett vallomását különben sem ellenőrizték kellőképpen. A Warren-bizott- ságnak tagja volt nemcsak Allen Dulles, hanem Gerald Ford is. A Warren-jelentésben ma már senki sem hisz. Gerald Ford egyetemista korában ismerte meg igazi apját: Leslie Kinget, a denveri maffiához tartozó Smaldones család tagját. Fordot ugyanaz a bankárcsoport vitte be a kongresszusba, amely Nixon politikai karrierjét pénzelte. Howard Hugest 1956 márciusában elrabolták a Beverly Hills Szállodából. Cannon polgármester (a későbbi nevadai szenátor) erőszakkal rákényszerítette, hogy vegye feleségül Jean Peterst, majd harminc napra a Bahama-szigetek- re vitték, heroinnal elkábították, s ezután a Skorpió-szigetre szállították. Helyét hasonmása, Wayne Rector vette át, ez a nemrég meghalt gyanús egyén, aki mindvégig Onasszisz embere volt. 1956 szeptemberében az Appa- lach-hegységben titkos gyűlést tartottak, itt tervezte meg a nemzetközi összeesküvés az Egyesült Államok kormányzásának megszerzését, Joseph Kennedy a fiának, Johnnak követelte az elnökséget. Robert Kennedy halála után a titkárnő, Mary Jo Kopechne felfedezte a titkos iratokat, amelyek a Kennedy család és a maffia kapcsolatát bizonyítják. Edward Kennedy ezért vitte autózni Mary Jo Kopechnet Chappaquiddickbe. Erről az útról Mary Jo többé nem tért vissza. Azóta Edward Kennedynek meg van kötve a keze. Howard Hughest (az igazit) 1971. április 18-án nagy adag heroinnal megölték Skorpió-szigetén, majd a tengerbe dobták. Hughes halála után Onasszisz a két vagyont a Summa Corporation- ban egyesítette. Onasszisz halála óta a szervezett! vezetői különböző multinacionális társaságok neve mögé rejtőzködnek. Chilében Allende államosította az ITT társaságot. Az Allende megdöntését célzó összeesküvés Rockefellertől és Kissingertől indult ki, akiket maga az ITT pénzelt (8 millió dollárral). A CIA nyújtott ehhez segítséget. Allende halálából az ITT-nek a chilei létesítmények révén 125 millió dollár tiszta haszna volt. Jó befektetésnek bizonyult a 8 millió dollár. A nevezetes tizennyolc és fél perces részlet, amelyet töröltek a Nixon-féle magnószalagokról, az elnök vádjait tartalmazza Onasz- szisz, Hughes és Francis Dale ellen. Ezek nem kerülhettek a szenátus elé. Beverly Kaye, a Fehér Házban dolgozó egyik titkárnő véletlenül meghallgatta ezt a tizennyolc és fél percet, és beszélt róla Nelson Rockefeller titkárnőjének. Beverly Kaye nyomban ezután „szívrohamban“ halt meg, Rockefeller titkárnője gedig „véletlenül“ lezuhant a tizenegyedik emeletről. Nixon és Ford megegyezett: Ford előtt megnyílik az út a Fehér Házba, amennyiben „elnöki bocsánatot“ biztosít Nixonnak. A náci kémszervezetet, a Geh- len-szervezetet a CIA pénzelte Allen Dulles révén. Náci csoportok működnek az egész amerikai Nyugaton, és nem is titkolják, hogy nácik. A hitlerista titkosügynökök másik szervezete a Dulles-Fort Worth-Houston háromszögben tevékenykedik. Támogatják a szovjetellenes „felszabadító hadsereget“, élén Vlaszovval és volt náji háborús bűnösökkel. A 15 texasi tanú közül, akik Oswaldot leírták a Warren-bizottság előtt, 14 ezekből a csoportokból való volt. A tizenötödik pedig Maria Oswald. Mindezek a forgatókönyvek, a- melyekben ellenőrizhetetlen módom vegyült az igazság és a szorongó fantáziálás, az amerikai társadalom súlyos betegségéről tanúskodnak. A nemzetközi összeesküvés talán létezik, • talán nem, de annyi biztos: ha ez a rettegés tovább terjed, összeomlanak az amerikai társadalom legpozitívabb pillérei. A bizalmatlanság végleg megmérgezi a nemzetet, és legalább két nemzedék kell, hogy ebből a kórból talán kigyógyuljon. A Magyarország nyomán