Új Ifjúság, 1976. július-december (25. évfolyam, 27-51. szám)
1976-09-14 / 37. szám
SPORTTAL A A montreali olimpiai Játékok bete Jezése után ezzel búcsúztak egymástól a résztvevők: „Viszontlátásra Moszkvában“. A szov|ef fővárosban rendezik meg 1980-ban a következő XXII. olimpiai játékokat. Bizakodóan búcsúztak egymástól a sportolók, hiszen a montreali olimpia is — még ha voltak is ném' zökkenők — a világbékét, a népek megértését szolgálta. A sport erős kapocs a népek között, Montrealban is a béke követének bizonyult. Nemrégiben az újságírók lapjában a Béke követe címmel Irt cikket Tiu- bo§ Zeman, a Sport napilap főszerkesztője, aki Moszkvában a sport- fényképek világversenyén tagja volt a nemzetközi btzottsáenak EuboS Zeman a Sportújságírók Nemzetközi Szervezetének is tagja, részt vett e szervezet mexikói illésén, ahol behatóan foglalkoztak a világ sportéletének fontos kérdéseivel. Öt kéri fik meg, tájékoztassa az Új Ifjúság o'va- sflit mexikói és' moszkvai tapasztalatairól és az AIPS, a Sportújságírók Nemzetközi Szervezetének tevékenységéről „Hogy mennyire tervszerűen készül Moszkva az 1980 évi nyári olimpiai játékokra, bizonyltja a snortfénvké- pék világversenye is, amelyet az o- limplal játékokig most már minden évben megrendeznek Ezt a vérsenvt az olfmniai játékok előkészítő bízott sága rendezi: az első 1975 augusztusában—szeptemberében volt. Az o- limoiai játékokra való felkészülést a gondos szervezés jellemzi. Szovjet barátaink a kanadai tapasztalatok birtokában, semmit sem bíznak a vé letlenre. Ma már biztosra vehetjük, hogy a Moszkvai olimpiai iátékokon semmilyen fennakadás nem lesz. Ami a Sportújságírók Nemzetközi Szervezetének mexikói ülését Illeti, sok fontos határozat született. Ez a szervezet is jelentős szerepet játszott abban, hogy sikerült korlátozni az amerikai kémszolgálat (C1A) Irányítása alá tartozó Szabad Európa rádió képviselőinek működését az olimpiai játékokon. Ennek a rádióállomásnak a tevékenysége szöges ellentétben áll a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a- lápokmányával, nem szolgálja a népek megértését, a sport pedig, így az olimpia is elsősorban ezt az eszmét * Q99 hivatott szolgálni, ahogy azt oly szépen megfogalmazta Pierre de Cou- bertin „Óda a sporthoz“ című versében. Az utóbbi Időben a nemzetközi sportéletben is két gondolat került előtérbe: bár ezek a gondolatok más és más időben fogantak, céljuk azonban egy: a béke, a békés együttélés, a nemzetek együttműködése még abban az esetben is, ha különböző társadalmi rendszerben élnek is. Az o limpia gondolata Is azt a célt szolgálta és szolgálja. Couberttn a maga idejében Igen haladó szellemű volt, jóllehet szűkebb társadalmi szakaszon, a sportban vezette az emberiséget ennek az eszmének a megvalósítására. A másik gondolat a helsinki konfe rencián bontakozott ki. Élhordozói a szocialista országok, amelyek a Szovjetunió nagy békekezdeményezésével maradéktalanul azonosultak. Minden ország aktív részvétele, bekapcsolódása biztosíték arra, hogy a helsinki konferencia eredményei tovább szélesedjenek, hogy Európában ne legyenek harcok, zavargások, hogy a konfliktusokat békés úton rendezhessük, hogy elmélyüljenek a gazdasági,’ kulturális és sportkapcsolatok, ezáltal az életszínvonal is emelkedjék. Ezt a gondolatot szolgálják az európai Sportkonferenciák ts (az elsőt Bécs- ben, » másodikat Drezdában tartották). Ezeket a konferenciákat elsősorban azzal a céllal rendezték meg, hogy kiszélesítsék az elméleti és gyakorlati együttműködést, hogy tapasztalat- és edzőcsere révén elmélyítsék a sportkapcsolatokat. Ennek rendkívül nagy fontossága van a jövő nemzedéke szempontjából. A béke az a szilárd alap, melyre építeni lehet, a- mely biztosíthatja a fiatalok rátermettségének. műveltségének, képzett ségének fejlesztését. Az Ifjúságnak az elmúlt esztendők, az előző nemzedék természetesen nem hagyott olyan ö rökséget, hogy minden fennakadás nélkül hozzájusson ahhoz, amire vá gyik. Vannak még konfliktusok, és a míg ketté van osztva a világ, lesznek is. Ezért az ifjúságra jelentős feladat vár: valóra kell váltania a couber- tinl gondolatot, támogatnia kell a helsinki konferencián született megállapodásokat, a stockholmi felhívást. 0- lyan világot kell kialakítani, amelyben megvalósulhat a teljes leszerelés.“ Mészáros József Egyre több fiatal van sport pályáinkon A szerző felvételei EuboS Zeman /középen) Banská Bystricán, a rátermetlseyi verseny döntőjén STEVENSON: „Kész vagyok szorítóba lépni jól üt, de hamar elfárad“ A mióta Teoftlo Stevenson a montreali szorítóban a szó szoros értelmében feltöröltette a padlót ellenfeleivel, s játszi könnyedséggel újból olimpiai—bajnokságot nyert, újra és újra visszatérő téma: Mi lenne egy AU — Steven- son-mérkőzés eredménye? Egy biztos, a menedzsereknek jó üzletet jelentene, ezért Is szorgalmazzák annyira. Létrejöttének azonban kicsi a va lószínűsége. Teofilo Slevenson ezzel kap csolatban kijelentette: — Kész vagyok szorítóba lép ni bárki ellen. Mi tagadás, AU val is szívesen megmérkőznék de csak úgy, ha a találkozótól függetlenül megtarthatnám a matőr státusomat. Ehhez tehá: a Nemzetközi Olimpiai Bizort Ságtól kellene külön engedély ALI: „A kubai Nem valószínű, hogy megkapnám. Márpedig semmiképpen sem zárnám ki magam a következő, a moszkvai olimpiáról, ott is indulni és nyerni akarok. Stevenson egyetértett azokkal a szakértőkkel, akik úgy vélekedtek, hogy Münchenben sokkal könnyebb dolga volt. — Már a montreali versenyek előtt látható volt, hogy nincsenek Igazán nagy vetély- társak. Ettől függetlenül nagyon készültem, s minden mér kőzésre nagyon összpontosítottam, mert az ellenfélnek is két ökle van, és győzni akar. A kétszeres olimpiai és egyszeres világbajnok Stevenson mögött most 116 győzelem és 10 vereség áll. Muhamad All New Yorkban sajtóértekezlettel Indította a szeptember 28-1 Ken Norton el leni mérkőzésre a propaganda- kampányt. Jóllehet, hogy az értekezlet Nortonnal volt kapcsolatos, a legtöbb sző Stevenson- ről esett. — Igen, igen állandóan a Stevenson ellen1 mérkőzésemről hallok — mondta Ali. — Érdekes lehetne, bár véleményem szerint nagy hiba történne, ha egy hárommenetes ökölvívót szembeállítanának velem. AU bővebben így vélekedett Stevensonről: — Figyeltem mérkőzéseit, e- redményel önmagukéfr beszélnek. Kiemelkedő az amatőrök között, de ez nem jelenti, hogy jó hivatásos ökölvívó is leher- ne. Láttuk, mit csinál, de nem tudjuk, mit csinálna egy profi mérkőzés 7., 10, 12., vagy 14. menetében. S mit csinálna akkor, ha közben tőlem, Foreman- tól, Fraziertől vagy Nortontól kapná a nagy pofonokat.. . Csak találgatni lehet, mire képes, ha egy rutinos profi megbárki ellen“ szorítaná. Egy viszont látszott: a harmadik menetben már nem volt élénk. Egy újságíró közbeszólt: — Stevenson ütőereje félelmetes, nem lenne szükség sok menetre... — Félelmetes-e az ütése, nem tudom, engem még nem ütött meg — reagált All. — S nem ütötte m.eg Foremant, Fraziert és másokat sem. — Ki merne állni Stevenson ellen? — hangzott egy kérdés. — Kérem, azt akarják, hogy megvárjak minden újszülöttet, nem elég, hogy eddig már elkalapáltam az egész világot. Lassan harminchét éves leszek, önök, a sajtó tisztelt munkatársai megteszik, hogy felfedeznek egy tizenkét éves csodagyereket, és megbírálnak, mert elkerülöm ellene a mérkőzést, és nem állok ki. Én nem félek senkitől, ezt már tudhatnák rólam.- Szóba került ezután a sokat emlegetett tokiói mérkőzés .. —Igen, ez Volt egy sikeres műsor. Először az volt az óhaj, hogy csak kettőt-hármat üssels a japánra. Mondtam, hogy ez nem megy, vagy meccs lesz, vagy semmi. Erre jött a meccs, amely pokolian unalmas volt. A magam részéről komolyan vettem az összecsapást, fgy veszítettem el egy liter vért a ’á- bamból. Egy biztos, hogy Ilyen mérkőzésre többé nem vállalkozom. v 7v.énye. Egyik edzésen közelébe került egy% kalapács, megkérték, hogy dobja vissza. Egy „igazi“ kalapácsvető rászólt, hogy ne nyúljon hozzá, mert veszedelmes szerszám. Németh Imre dühös lett, s úgy visszahallotta, hogy nyomban pályát változtattak vele. A londoni olimpián különös versenyt vívtak a kalapácsvetők. Mint a híres krónikás, Lukács László írja: „Csak két órával később kezdhettek, minden versenyző két-három méterrel kisebbet dobott, mint amennyit tudott. Németh is... Első kísérletét biztonsági dobásnak szánta, de már ezzel az 53,20 m-es dobással is az első helyre került. Csak az amerikai Felton közelítette meg, a legnehezebbnek várt ellenfél, Gubijan 50 mé tér alatt maradt. Akkoriban különlegességnek számított, hogy az alacsony termetű jugoszláv fiú három fordulattal dobott. A régi, egyfordu- lásos dobással Németh is régen fel hagyott, de két fordulatnál többet nem tett, nem tartotta szükségesnek, érdemesnek — és biztonságosnak sem. Második kísérletére Németh már hosszabb, alaposabb készülődés, összpontosítás és bátrabb forgás után 55 métert dobott, harmadikra 54,60 m-t. Biztosan vezetett, s megvolt a remény, hogy túldobja 59,02 m-es világcsúcsát is. Ekkor újabb kellemetlen közjáték törte meg lendületét, zavarta meg a kalapácsvetők versenyét: a stadionba érkezett az 50 kilométeres gyaloglás mezőnye. A kalapácsvetést félbeszakították, s csak hosszú, kínos szünet után következett a folytatás. Hogy ez mit jelent még a legjobban felkészült versenyzőnek is, Németh Imre következő dobásai APA ÉS FIA Mindig különleges esemény, ha egy familiában több neves versenyző a- kad Különös akkor, ha mondjuk az apa és fia egyaránt olimpiai bajnok ugyanazon sportágban. Ilyen példá ul a Németh család is. Németh Imre. a papa. 1948-ban a londoni olimpián kalapácsvetésben szerzett aranyérmet, fia. Németh Miklós az atlétika egy másik ágazatában, a gerelyvetésben nyert 1976-han, n montreali olimpián ötkarikás nemes fémet. Érdemes fel idézni az apa és fia immár sporttör ténelmi mutatványait. KALAPÁCCSAL Németh Imre 31 éves korában lett olimpiai bajnok, 1942 és 1955 között 12 kalapácsvető-bajnokságot nyert, 34-szeres válogatott volt, és második olimpiáján Helsinkiben, 1952-ben har madik lett. Tulajdonképpen véletlenül került a kalapácsvetők közé, u- gyanis először a diszkosszal barátkozott meg. Ahol most a Moszkva téri metróállomás van, ott volt a BBTE pályája, itt kapta első sportszeréi, a diszkoszt, amelyet szorgalmasan hajigáit, és 40 méter fölé került eredbizönyítják: 49,50 és 47,60 m! Igaz. első helye így sem forgott veszély- ben, bár Gubijan is összeszedte magát-- Utolsó kísérletével 54 méteren túl dobott. Es Németh Imre. aki el lenjeleihez, a kalapácsvelő óriásokhoz képest szinte játszadozó gyereknek tűnt, utolsó dobásával feltette a koronát eddigi teljesítményére. A zsúfolásig telt sajtópáholyban hitetlenkedő, sok-sok nagy versenyt iá tott külföldi újságírók csóválták a fejüket; ez-valóban nem várt meglepetés. A hitetlenkedőket és azokat, akik eddig egyáltalán nem ismerték a magyar fiú nevét, végképp meggyőzte az eredményhirdető, amikor a stadion hatalmas morajlása közben bejelentette, hogy Németh Imre utolsó dobása: 56,07 m. Megvolt az első olipipiai aranyérem: tizenkét év után az első győzelem!" GERELLYEL fis 28 évvel később következett n fiú, Németh Miklós. Már régóta mondták róla a szakemberek, hogy apja fia, azaz ügyes, tehetséges, versenyre termett sportember. Csakhogy hiába mondták róla jó ideig, valami mindig közbejött: sorra-rendre adós maradt azokkal az eredményekkel, a- melyeket képességei, rátermettsége a- lapján már hosszú évek óta elérhetett volna. Hogy miért történt ez 1gy, azt persze nem is érdemes boncolgatni, mindig is szorgalmasan készült, sérülésekkel bajlódott, pszichés tényezők gátolták, már a mexikói o limptára is úgy utazott, hogy min dent elérhetett volna. Montrealban azonban nemcsak magát, hanem az egész atlétaközvéleményt is kárpótolta. Káprázatos világcsúccsal, 94 méter 58 centiméteres teljesítménnyel nyeri aranyérmet, sőt valósággal sokkolta ellenfeleit. Ez ügy történt, hogy már első dobásával lényegében diadalmaskodott, akár be is hozhatták volna a dobogót a stadion közepére Különleges pálya a montreali. A mutatós külsejű stadionban minden volt, csak szél nem. A szellő pedig a gerelyvetők barátja. A sporteszköz úgy száll, mint a vitorlázó repülőgép, ráfekszik az áramlatokra, fent kóborol a magasban, hogy aztán kellő i- dőben földet érjen — heggyel, mert csak úgy érvényes a dobás. Mindehhez azonban úgynevezett berántás is kell, azaz hogy olyan erővel és e- neigiával szálljon a gerely, hogy minden ielzett méteren túl csapódjék be Németh Miklós gerelye is úgy repült, mintha soha nem akarna földet érni. Jól emlékszünk még: a világcsúcs szerzője is szinte hitetlenkedve nézte a mutatós röpvályát. A közönség morajából, a kábultan figyelő e- recményjelzők mozdulatából már következtetni lehetett a nagy eredményre, de a 94 méteren felüli teljesítmény mindenkit elkápráztatott. Természetesen az ellenfeleket ts. A finn Hovinent valósággal letaglózta méterekkel maradt el idei legjobbjátöl. A sokszor emlegetett közmondás, az alma nem esik messze a jájá'ó;, teljes egészében érvényesült a Németh családban. fis mit mondott a boldog apa. amikor idehaza megrohanták a riporterek hogy értékelje fiának vroduk- ciőját? — Egymás mellett lesznek az a- ranyérmek a vitrinben. Sz F. WM—mimrirrm uimiui-w
