Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-17 / 7. szám

k ;’ é] a tengere

Szürke éj a tengeren! fény gyiil az apró cíillapokban.

Néha elbfléül a hullám, zengve hosszan, vontatottan.

Észak öreg szele és a vizek tánca sose fárad: mint orgona sípja, ugrál, rornt orgona sípja. árad.

Félpogány és félkeresztény ez a játék, ez az ének. fel-felcsap az égig: örvend a csillagok örömének.

És a csillagközön egyre növekedve ét kövéren nap-seregként vad gyönyörben rajzik-iz.zik a nagy égen.

Örült dalaik a lenti zeneörvénybe kavarják; nap-csalogányok köröznek: zeng a tündöklő magasság.

S tenger és ég csattog és zúg. együtt vihaj'zik a széllel.

S érzem, szívem hogy lelik meg óriások gyönyörével.

120 ÉVVEL EZELŐTT, 1856-BAN 59 ÉVES KORÁBAN HALT MEG A NÉMET ÉS A VILÁGIRODALOM EGYIK KIEMELKEDŐ ALAKJA, FORRADALMI KÖLTŐ, ÍRÓ, PUBLICISTA: HEINRICH HEINE.

FÖRTELMES IDŐ

Förtelmes idS! Viharzik, eső és hó szakad, árván lesem ablakomból a kései árnyakat.

Piciny fénypont ragyog fel és tovaimbolyog:

lámpással anyóka megy ott: már hazafelé topog.

Lisztet, tojást, vajat veti, s most gyúrni fog, azt hiszem, hogy nagy lányának édes süteménye legyen.-éz, álmosan knyorogva otthon, fotelében ül; a drága arcot a fényben aranyhaj özönli körül.

1TAZ.4S ,k HA RZ-Tl EGYSÉGBEN

PROLÓGUS

Frakkok, ff^hér kézelők... Hogy > illog léid alatt a selymükl.,,

Sima bókok ... ölclésiek — ah. r-sak szív is volna bennük!

(^sak volna szí\ a kebelben, s szerelem és vér a szín ben —• -VI». megöl a letleIeU kín csengő-bongó rímeikben í

\leg\ek én. föl. a hegyekbe. Iiol a meghitl kunyhók állnak, szabadon fúj oda a szellő, keblem ot:l szabadmi árad.

•Megyek ón. föl. a hegyekbe, hol a sudár Inc sötéllik. csei’inely csobog, vadmadár zeng s büszke felhő zug az égig.

Agyő. lennek, hölgyek, urak simasága, üres. álnok!-Megyek én. föl. a hegyekbe, onnan kacagok le rálok!

f «4 V.

rí rr ;

‘ ; V'.l.r

1886-1939

Kilencven évvel ezelőtt született Kun Béla, a más gyár és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő harcosa.

Erdélyben született, egyetemi tanulmányait Kolozs-- várott végezte. Mint ííjságíró élesen bírálta a kizsákmányoló osztályt. Az első világháborúban fogságba esett, majd később kapcsolatba került Leninnel. 1913 végén illegális úton hazatért, és vezető szerepet vál= lalt a Kommunisták Magyarországi Pártja megalapfs tásában. A Tanácsköztársaság vezéralakja lett. A proletárhatalom leverése után Bécsbe emigrált; onnét 1920-ban kiutasították. A Szovjetunióba ment. 1921-ben, a Kommunista Internacionálé III. kongresszusa a Komintern végrehajtó bizottságának tagjává válasz^ tolta, amelynek 1936-ig tagja volt. Kiemelkedő nemzetközi vonatkozású írásai több nyelven megjelentek.

Születésének évfordulója alkalmából közöljük kor-' társának. Illés Bélának az írását.

1928 késő őszén — már nem emlékszem, hogy milyen, alka lomból — ünnepi vacsorára iil- tünk össze a moszkvai Naüo- nal-szálló éttermében. Ott volt Kun Béla a feleségével. Alpári Gyula, Míinnich Ferenc, Jancsik Ferenc. Szamuely György és még sok öreg. magyar kommunista harcos. Ott volt három magyar író is: Zalka Máté, Hidas Antal és csekélységem. Kun Bélának nagyon jó kedve volt. Nemrégiben szabadítoua ki öt világrész munkásságának tiltakozása a bécsi rendőrség magánzárkáfából, és most ismét fiatalos aktivitással dolgozott, szervezett, agitált, és határtalan derűlátással nézte a munkásmozgalom világszerte megnyilvánuló f eilend Üléséi.

Vacsora közben minket, hármunkat szurkán: .jniltaszna i- . rodalmárokat". Enyelegve szürkéit minket, de közben egészen őszintén megmondta, hogy mi a véleménye rólunk és munkásságunkról — és ez számunkra nem volt különösen kellemes.

]ó szerencsénkre a National- ban akkor cigányzene játszott.

ILLÉS BÉLA:

A CSODA

Talán csak véletlenségbbl, de valószínűleg azért, mert a prímás megtudta, hogy a hallgatót között van Kun Béla, egyik magyar dal követte, a másikat. Kun elérzékemjült, mini mindig, mikor magyar muzsikát hallott, vagy magyar népmesét olvasott. — „Menjen, Illés, kér- iezze meg, ki vezeti a zenekart“ — szólt rám.

Pár perc múlva visszajöttem az asztalhoz. — „A prímást Kun Bélának hívják“ — jelen- tettem. —• „Volt hadifogoly'. — „Magának mindig ilyen ízetlen tréfái vannak" — morduU rám Kun. — „Menjen, Zalka, beszéljen a prímással."

Máté hosszabb ideig maradt el, mint én, és amikor visszajött, nemcsak azt tud.ta jelenteni a prímásról, hogy Kun Bélának hívják, és volt hadifogoly, hanem azt is Tudta, hogy a moszkvai magyar cigányzenekar vezetője, két éven át volt vöröskatona, Csapajev a- latt szolgált, majd 11920-ban j részt vett a perekopi ütközetben — a másik Kun Béla parancsnoksága alatt.

Kun Béla egy szóval sem nyugtázta Zalka beszámolóját, .hanem a legfiatalabb toUjorga- tót (a kedvencét!. Hidast küldte a prímáshoz. Hidas nemcsak megkérdezte a prímástól, hogy -mi a neve. de a személyazonossági igazolványát is megnézte.

— „Nincs mit tenni. Kun elvtárs, a prímást Kun Bélának hívják" —- mondotta, mikor visszájött. és lehajtotta a fejét, arra számítva, hogy most alapos felmosást kap.

De Kun egy szót sem szólt — nyilván sokallta már az ízetlenkedést. Felugrott és odasietett, majdnem odaszaladt a prímáshoz. A két Kun Béla jó negyedórán át beszélgetett, egy más kezét szorongatva. Azt ág a ml Kun Bélánk lassan, útközben meg-megállva visszajött az asztalunkhoz. Leült és jó ideig úgy hallgatott, mintha egyedül lenne egy zárt szobában, vagy egy végtelen, sötét erdőben. Teljesen . megfeledkezett arról, hogy társaságban van. Gondolatai bizonyára — régi-régi dicsőséges harcok színtereit járták, ott jártak, ahol Kun Béla százezreket vitt harcba — az emberiség szabadságáért.

„Történnek még csodák!“ — szólalt meg hosszú-hosszú idő múltán Kun. — „Hát — vettem át én a szót — az valóban csodaszámba mehet, hogy egy volt vöröskatona, egy perekopi harcos, ugyanazt a nevet viseli, mint.,„Maga szerencsétlen, azt hiszi, hogy én ezt nevezem csodának?" — vágott a szavamba. — „Ugyant Arra gondoltam, milyen csoda, milyen ritka csoda, hogy három magyar író ugyanazt állítja. Is még ennél is csodálatosabb, hogy amit állUanak — az valóságnak bizonyult. Na. erre iszunk egyet, irodalmárok.“

— E?! hát a tökéletes gyilkosság?

— Ez — bólintott a fiatalember. — A férj egycí)ként is nagv- szeiííon ahakílúllH a \Hgasztalliatallan özvegyet. És különben is. a hiba nem a nő. hanem a férj gépknesiján történi. Iia leliál valaki gyilkolni akart, az nem ö volt. Ivril?

— Nem egészen. Ne.in vádtilbalta a feleségi't azzal, iiugv ő rontotta el a fékeket, lilszeii akkor nem ült volna az. antóíia.

.— Nem is a felesnél . mártotta be. Iianem annak a szeretőjét. Neki volt ugyanis érdi-ke. hogy ellegye láb, alól a gyárost, és elvegye feleségíil dúsgazdag özvegyéi. .1 rendőrség mindenesetre elfiille az érveiéül, és lelarlóz.talta a fialalemberl. Szeretieséllennek nagyon nehéz, volt bizOTivilania ártatlanságát. De vi'-gül is ineg- iiszta. Gondoljon csak bele — hajolt előre. <a fiaüdember —, milyen ördögi volt a gyáro- terve. .Megrongálta -aját gépUnisIjál. azián rábeszélte feleségét, hogvy hasz.milja az autvit. ílv módon eltette láb alól. nláiia pedig az egészet a nő szeretőjére fogta.

— Most jön azonban a váratlan fonliilal. Egy béllel .aznlán. hogy a gyárost kiengedték a vizsgálati fogságból, holtan laláltiik, Valaki megmérgezte.

— i-íngyilkosság? Ijelkiismeret-fiirdalás?

— Sz.6 sínes róla! Glngyilkossag számílá-ba sem jölicletl. mivel előző nap fizetett he egy hosszabb érdekes l.ársasntazásra. .\ bankban is járl. jókora összziget vett ki lakarékbetél-könyvéröl.

— -\kkor hát gyilkosság történt.

— Igen — szőlt a fiatalember, és újabb italt rendelt.

— Eszerint hál a fiatalember inegbossziilla szerelőiének a halálát:*

— .Nem lehette, hiszen ahh.an az ídőhen vizsgálati fogságban volt. .lobh alibit keresve sem találhatói| volna.

— \kkor nem értem...

— Lehat, hogy amit most elmondott, hihetetlen dolog, de van-, riak ennél valósz.ínnllcnebbek is — ráncolta össze a homlokát a fiatalember, raiközbcu felhajtott egy pohár whiskyt.

— .Ami például mostanában Dól-francidországban történt, az már egyenesen a megniagyarázhalallannal határos. El sem hil- lem volna, ha nem liileles fnrráshól tudom,

— Gyilkosság volt.’

— Kél gyilkosság.

— Ugyanaz követte el?

— Kél tettes v’oll. egy nő és egy férfi, egy házaspár.

— Együttesen követték el?

— Éppen ellenkezőleg, egyik sem tudott a másik tervéről, .k gyilkosságok másfél hónap különbséggel történtek.

— És kik voltak az áldozatok?

— ÉippCD az a legfurcsáhb az. egcsz.ben — mondta a fiataJeni- ber. — Hogy megéilhessc, tgyet-másrl még el kell rnondanom. Ha ugyan van ideje meghallgalui.

— Egy érdekes történetre mindig van.

— .Akkor még kél whiskyt — szólt oda a fiatalember a pincérnek. Megv’árta, amíg megtöltötték a poharát, kortvoU. egypárat. és folytatta:

— Az esel egy fényűző tengerparti villában történt. .A ház egv dombon áUl. csak egy kanyargós keskeny úton lehetett megközelíteni. Tulajdonosa eey idősebb, dúsgazdag gyáros volt. A felesége

jóval fiatalabb volt nála. Éribelő bál. hogy állandóati féltékenv- kedftt-l rá.

— Dk nélkül?

— Okkal, de a fiatal feleség vigyázott arra. hogy bizonyíték ne kerüljön a férj kezébe. Ördögien szép és ördögien ravasz no volt. a környéken mindenki tudta, hogy csak a pénzéért ment a gyáriistioz, és hogy fíivel-fával csalja.

— Sohasem érte letten?

— .Amíg váltogatta iidvarlóit. ntun. de aziáii állancié iidvarlója akadt, egy őnilteji s^relímvs fiatalember, aki mindeilt meglelt volna érte.

— Még gyilkolt volna is.

— I.gcn. Egy félreeső tengerparti kis vendéglőben találkoztak és a férj egysz.er rajtakapta őket. De nem csináll jelenetet, megfordult és hazament. Utána napokra a szobájába zárkózoll. Senki sem látta. ÉIs utána történt a szerencsétlenség. .\ fiatal feleség gépkocsiv.al egy szakadékba ziilianl. A meredek úlön a fékek' ffil- mondlák a szolgálatot. Szörnyethalt, az. autóból jiedig csak fölis- merhetetlen ronts maradt.

— A férjét azonnal őrizetbe vették, hat hétig faggatták, de bizonyítékok híján kénytelenek v'oltak elengedni. A gépkocsi ugyanis annyira összeroncsolődou. hogy a szakemberek nem tudták megállapítani, megrongálta-e valaki a fékeket. vagv maguktól mentek tönkre.

— .Mondtam mar. hogy- az esel nagyon bonynhilt — mosnlvo- doll el a íialalernher. — Bármilyen hihetetlenül hajigzik is. a gyárost a lelesége ölte meg,

— I gyanaz a hölgy, aki hal hétlel előbb meghalt?

— Pontosan hét béllel előbb hall meg.

— .Akkor hogyan lehetséges, hogy ő volt a gvilkos?

— A magyarázat igen egyszerűi a teltet gomio-an e|íikészíte1te. Szerelőjével együtt külföldre akart utazni, és előhív gyorsan ölő mérget szerzett be. heleáztalla az, egyik tahiénál, amelyet férje szív Ivánlalmak ellen x/edetl. mérgezell lahlettál a flnín nlj.ir:i teile, tizediknek vagy tizenegyediknek. A halálnak akkor kelleti volna hi-követke/nie. amikor ő é- s/eridője már régen külfölflöü járnak. így ugy-anis iigy festett v^oina a doing h.vgv ,a megcsalt és elkesPredeü férj hánatáhaii öngyilkos lelt

— De hiszen ezek szerint a házastiirsak köh-sönösen megölték egymást: — csodálkoztam el.

— Égy bizony! Mindketten gyilkosok és áldozatok ,is voltak egy személybeu. .\z igazságszolgáltalá- ragyogó példája.

I'gy dar.abig némán bámiiltani az üres pohárba, aztán megkérdeztem :

— iMondjii. maga bonnan tudja a i-észletcket?

— Ez már csak egyszerű -- .állt föl a fiatalember, és néliánv pénzdarabot dobolt a söntés asztalára Én voltam ennek a külíi- nos asszonynak a/ uloKó sz«'»rolÓjo.

Y