Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-10 / 6. szám

SZOFIKO

Nem mindennapi jelenség. A nézők milliói ;al ismerik kellemes külsejét és színészi képességeit egyaránt. A nemrégiben lezajlott moszkvai filmfesztiválon a zsűri tagja volt. Közismert grúz művészcsaládből származik. Az édesanayja, V. I. Anzsaperidze színésznő, a Szovjetunió nemzeti művésze, az apja, M. E. Csiaureli pedig ma már a szovjet film klasszikusának számít. Nézőink jól Ismerik a Verijszklj negyed melódiái című muzikalból, amelyben a főszerepet játssza, de más filmekből is emlékeznek rá. Gondoljunk csak a Mi udvarunk, a Ne gyászolj, a Kezed njelege Című filmekre. Ezzel a n^p- szeríi grúz filmszínésznővel, a közönség egyik kedvencével beszélgetünk most el.

—.Testvérei közül a legfiatalabb, de azért jól emlékszik szülei dicsőségére, a babérokra, amelyeket sok éves munkájuk és művészi pályafutásuk során arattak. Ezért érdekel bennünket Szofiko Csiaureli véleménye a nőknek a művészetben és a társadalomban betöltött feladatáról.

r- Megelégedettség, boldogság, ez Jelenti a nia asszonyának a kiegyensúlyozottságot munkája és legfőbb é- letíeladata, az anyaság között ~ mondja Szcfiko. — Mert az anya mindig anya marad, akár színésznő vagy akadémikus, akár tudományos dolgozó vagy egyszerű falust asszony. Valamennyiünk igyekezete, a gyermekeink boldogságára összpontosul, éppen ezért olyan fontos számunkra a vllágbéke. Még elképzelni sem tudom azt a szörnyűséget, hogy a fiamnak hadba kéne vonulnia, és esetleg megölnék .,.

— .A férje, Georglj Dengelaja szintén művész, közismert grúz rendező, a nálunk is ismert muzikal, a Pirosz- mani rendezője. Hogyan viszonyul a színésznő férjének munkájához és művészetéhez?

— Sok mindenben csodálom. Szeretem a ftlmjelt, de azt nem raondliatnám, hogy szívesen játszom' bennük. Nézeteink sok esetben eltérnek egymástól' ennek természetes következménye az, hogy rengeteget vitázunk, mert meg akarjuk egymást győzni, és ez kimerítő. A férjem a legszigorúbb kritikusom, akár a kamera előtt, akár a színpadon. Amikor a partnerem volt, akkor kollégák voltunk egy szinten. Nagyon szívesen emlékezem vissza erre az időre.

— Nemcsak filmszínésznö, hanem színpadon is játszik. Ebből adódik a kérdés: Melyiket szereti jobban?

— Otthon és külföldön is mint filmszínésznőt ismernek. Színházi szerepeimben csak egy szűkebb kör, az itteni tbiliszi közönség Ismer. És mégis, szívesebben játszom színpadon. A színész közvetlen kapcsolatban van a közönséggé', és ez az, ami nekem a filmszerepekben

a leginkább hiányzik. Ott csak a kamerát látom, no meg a rendező szigorú arcát. Amikor aztán megnézem a filmet, és viszont látom saját rrfagamat a vásznon, sok mindent szeretnék még az alakításomon javítáni, de akkor már késő. A színházban éppen fordítva van. Előadásról előadásra igyekszem tökéletesíteni játékomat, dolgozom rajta, tovább fejlesztem. A nagy Ulanováról azt beszélték, hogy minden este másképpen táncolt, mindig valami újat szőtt az előadásába. Ezért volt olyan egyedülálló és utánozhatatlan. Éppen ezt a lehetőséget hiányolom a filmszerepeknél, és tudom, hogy nemcsak én vagyok így vele.

— Legkedvesebb filmszerepét a Kezed melege című filmben kapta. Miért volt ez a legkedvesebb?

— Talán azért, mert ezt tartom idáig a legigényesebb feladatomnak. Széles skálájú szerep volt: zsenge kortól egészen az aggkorig kellett a hősnőt életre keltenem.- Nehéz szerep volt, mert egy falusi öregasszony hiteles ábrázolása eléggé bonyolult feladat, és ez az asszony nagyon gazdag és bensőséges lelki életet élt. A szerep tanulmányozása közben tudatosítottam, hogy a falusi asszonyok érzésvilága sokkal mélyebb, és nem félek kimondani, talán okosabb is, mint a mienk, városiaké. Bölcsességük a földdel való közvetlen kapcsolatból e- red. A színházban szívesen játszom grúz darabokban, de nagyon kellemes munka volt Dürrenmatt darabja: Az öreg hölgy kítogatása is.

— Végül nem a színésznőtől, hanem a zsűritagtól kérdem; Érdekes munka a zsürlskedés? Mit ad ez film- és színházi szerepek olyan tapasztalt alkotójának, mint a-' milyen Szofiko Csiaureli?

— Sokat. Magát a fesztivált egy hatalmas szemináriumnak tekinthetjük, amelyen lehetőségünk nyílik aránylag rövid idő alatt egy sereg filmet látni. Annyit, a mennyit különben talán egy esztendő alatt sem néznénk meg. A zsűri minden egyes filmet nagyon behatóan elemez; tehát a közismert kritikusok és szakértők véleményét is me,;.’iia11gatjuk, de sok rendezőét is, ami egy színésznőnek csak ha.sznára válhat. Vagyis az ember mindig, mindenütt és minden körülmények között tanul.

ford.: —si

MINDIG MAGASABBRA

Shakespeare; Sok hűhó semmiért című vípjátékának Claudio szerepében láttam Maros Gábort.

Még az előadás szünetében megbeszéltük, hogy másnap találkozunk.

— Milyen út vezet a színészethez?

— Nagyon rögös. Kezdetben mozdonyvezető akartam lenni, mint a többi 'gyerek. Álmodozó voltam, belefeledkező. Rettenetesen vonzódtam a zenéhez, ezért konzervatóriumba jelentkeztem. Felvettek, de az örömöm nem sokáig tartott. Egy délután u- gyants a ligetben korcsolyázás közben eltörött a kezem, így a zongorázást abba kel lett hagynom. Ez volt életem első nehéz pillanata. Átkerül tem az ének szakra, s amire nagyon büszke vagyok: Kodály Zoltán Is tanított. A sztnművészetln Békés András osztályába jártam.

Négy éven át a legjobb tanuló volt — ezért havonta 1000 forint ösztöndíjat kapott, egyedül az évfolyamban —, és saját bevallása szerint a legrosszabb magaviseletű.

Már harmadévesként megbízta az Operettszínház San- cho Panza szerepével f,La Mancha lovagja).

— A főszerepet Darvas Iván játszotta, s én teljesen naivan, védtelenül álltam mellette.

A Thália Színház Kalevala című előadásával, amelyben a Játékmestert alakította, megjárta Helsinkit. Csurka István: Ki lesz a bálanya? című avantgárd darabjával pedig Sarajevót. Közben hat főszerepet játszott az - Operett- színházban. Volt Bónl gróf a Csárdásklrálynőben, szabólegény a Hegedűs a háztetőn című muslcalban, utcai énekes a Koldusoperában.

— Ennyi kitűnő szerep u- tán teljesen elbizonytalanodtam. Sok volt a siker, hiszen eljátszottam két film (Reménykedők, lányarcok tükörben) főszerepét is. Fejlesztettem a táncot és a pantomimt. Tudatában voltam, hogy mélyebbre keil ásni magamban. Komoly prózát szerettem volna játszani. KI akartam próbálni, vajon tudom-e még azt, amit a főiskolán tanultam. Ogy döntöttem, hogy elmegyek egy munkásnegyedbe, gyárak ■ közelébe játszani. Így kerültem az Operettszínházból fakóvá még ma is visszajárok vendégszerepelni! a József Attila Színházba.

— Mi volt az első szerepe?

— Szigligeti Ede: hiliomfi című zenés darabjának főszerepében mutatkoztam be. A legkedvesebb szerepet viszofit O'Neill: Vágy a szilfák alatt szlmű színművében kaptam.

— Visszaadott már szerepel?

— Igen. A wlndsori víg asz- szonyokban Nym szerepét.

— Miért?

—■.•Mert úgy. éreztérit, Hpel a szereppel nem lehet ^semmit kezdeni:

— Milyen a ' felkészülési módszere? >

— Kiss Manyi erre' a-'kérdésre így válaszolt: „Elolvastam, azután ' elfátszottarp,“ Nagy művész volt? En az ö módszerével dolgozom. Segítőtársam a magnetofon, ráolvasom a szerepet, tgy a kocsiban is hallgathatom.

— Próba közben engedelmesen igazodik-e a rendezőhöz?

— Gyakran megtörténik, hogy nem. Kifogásolom u- gyanis az általános Instrukciókat. Konkrét segítséget kérek. Az is megesik, hogy ősz- szezOrrenUnk, de az eredmény után rögtön kibékülünk.

— Milyennek ismeri önmagát?

— Érzékeny vagyok, de a- laptermészetem a vidámság. Kollégáim szerint a fég hátán is megélnék.

— Van-e készülő tv-fílm- fe?

— Egy finn rendező közreműködésével készül az Avagy hogy lesz valakiből bólogató ember? című film. A bemutató után Helsinkibe utazom, mivel ott is én játszom majd a főszerepet.

— Mit takar ez a furcsa cím?

— Mat témát. Gyerekeinket ugyanis sok esetben huta tanmesékkel neveljük, majd ké söbb azt vesszük észre, hogy beszűkül, mindenbe heteeyye- zik, s tgy a társadalom ha szontalun ta-gjává válik.

— Ön szerint a szinkroni zálás gazdagítja a színész eszköztárát?

— Feltétlenül. Fejleszti a ritmusérzékét, gz alkalmazkodó képességét, és gyors reakciót kíván, sokan ezért is hívják „gépmüvészet"-'nek.

— Ön két színház születésénél volt felen. Ez bizonyára szép emlékeket, ám egyben komoly feladatokat jelent önnek.

— Így Igaz. Még főiskolásként Jártunk osztályfőnökünkkel, Békés Andrással Szentendrén. Mindannyiunknak megtetszett ez a „barokk csoda“ a Duna-parton. A főtéren meg ts alakítottuk a Szentendrei Teátrumot. Még abban az évben József szerepét látszattam A Szüzesség Acél-Tükre című darabban. Tavaly pedig az első szabad téri színház születésénél vettem részt Egerben. Itt ts egy gyönyörű szerepet kaptam az András kovács királyságában.

— Felesége, Bencze Ilona’

szintén színésznő. .Mit jelent ez a magánéletben?

— Azt, hogy egyszerűen nincs magánéletem. Színházba megyek haza is. ö éS az édesanyám a legszigorúbb kritikusaim.

Szabó László

Kép: C.STK

PAUL ROBESON

Missi.tsippi. Gyerekkormn óta nosztalgiával tölt cl pz a szó, -s nem elsősorban, nem a szó eredeti értelmében jelent számomr.t földrajzi fogalmat. Nem mindenekelőtt jelenti azt a hatalmas hömpölygő folyamot, hanem ogy ennél is erősebb hömpőlygésű dalt jelent, melynek hallatán valahányszor megborzongok. .Aztán újra hallgalmn. mert ez-zel a varázslatos zengésű dallal bizony nem könnyű betelni. Paul Robeson hangjával betelni nem is lehet, mint ahogf ezt a hangot elfojtani sem lehetett soha. Pedig mekkora hatalmak próbáltók őt elnémítani: Amerika, pontosabban az Egyesült Államok, Mert a kellő között nem is olyan kiesi a különbség. .Amíg Robesonnak egyik a hazája, a szülőföldje volt. addig a másik a hazátlanságát is jele.n- leJlp, Azt a hazátianságot. amely ellen egy hosszú einlier- öllön át olyan elkeseredetten barmit. Paul Robeson, aki most már halott. .lanuár 2.1-án egy philadelphiai kórházban szenvedve halt meg. mint ahogy szenvedve is élt, hiszen üldözték — mint négert, mint békehareost. mint embert. De féltek is tőle. Eveken keresztül nem kapott útlevelet, próbálták-megakadályozni, hogy a világot járja. világot, országokat, ahová hívták, ahová várták, ahol látni, hallgatni akarták. Féltek az erejétől, meggyőző igazától, hangjától,: emberségétől.

Szerepét egyszerűen nem lehet lúlbeesülni. hiszen az a- merikai négerek az igazi megmondhatói, hogy mennyire az erősségük volt nekik Robeson, akit nem lehetett elnéiní- lani, s mennyivel lettek volna gyöngébbek nélküle. Hittek benne, mint ahogy ő is hitt a népében, s hirdette: kivís- jiik a teljes szabadságot!

Fiatalkorában jogot tanult, hogy népe ügyvé.dje lehessen. .Aztán színész lett. anélkül cserélt hivatást, hogy ifjúkori hitvallá.sát, ügyvedszerepét feladta volna. A híres Rroadway S/fnházaiban volt prózai színész. Rég sóit, több is mint fél évszázada. Alakításait, két híres (VNeill-daral) szerepét és- Olliellóját mégis mindmáig jegyzik a lexikonok. Filuiekltcn is játszott. De iga/j Paul Robeson- ná, fogalommá akkor vált a neve a világon, amikor énekelni kezdett. Ilozzai hasonlót senki sem Iiallott. így hát mindenki első hallásra niegtamilta a nevét. Ijázba hozta lazndont, a világvárost, ahol énekesi pályáját kezzlle. Spirituálékat énekeli. .Vemesak este. nemcsak éjsz.aka. délelöt- lönkénu matinékon is. Ezután bejárta Európát, s Londonba visszntérv-c koiicerténekesként működött. Nem sokkal később már leírhatták róla: korunk egyik legnagyobb opera- és dalónckesc. S ez igaz maradt évtizedeken keresztül, s igaz niarad fájdalmas liabUa után is.

Többször beutazta a világot, többször szerepeli a Szovjetunióban és a szoci.alisfa orszógokltan. hogy így is kifejezze politikai moggj-őződésél. demonstrálja lialadó eszméit, magatartását. ,A világon mindenütt szrretlé.k, ünnepelték. A hazája viszont üldözte, de neki akkor is hazája maradt, mórt népe ott élt. olt szenvedetL laikóltelye London voit meg a nagyvilág, ame.Iynek nemcsak híres színpadain énekelt. hanem jeltelen helyein is. Utcákon, földmunkások szállásain, óriási stadionokban, hogy- minél többen hallhassák. Mert mindenki hallani akarta. 190á-ben. pályája csnrsán vonult vissza, s újra népe közt. a négerek közt. a Litlle- rocki szeretettek közt telepedett le az L'SA-Itan. Több mint harminc é\-ig volt a békc-világraozgalom egyik legnagyobb személyisége, a Bcke-világtanáos tagja, a nemzetközi Le-nin- békedij tulajdonosa is.

Robeson halott. A század egyik iegrsnd.ál.-Uosaldi énekese némnlt el. Elnémult? Dehogyis! Lemezei a legféllve őr/öt- lebb kincseink közé tartoznak. KF.SZF.t.í FF.TU'',.\(.