Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-10 / 6. szám

9* !£?^ 4 9 • U| Tisztelet a kivételnek Sa/nos, az aläbbi aset, enyhén szól­va, ritkaságnak számít. Olyannyira, hogy szinte valószínűtlennek tűnik, hz történt ugyanis velem, hogy egy pincérlány, akivel korábban sosem ta­lálkoztam, az étteremben megkérdez­te tőlem, hogy ízlett-e az ebéd. Sót mi több, még mosolygott is hozzá. Gondolja csak el a kedves olvasó., alaptalanul nevezem-e ezt az él ményt... hogy is mondjam ... gyö nyörűnek? Mert ugye értékes, be esés dolog az ilyen, mint minden, a mi ritkaság. De hadd ne részletezzem az eset kiváltotta meglepetésemet mert úgy vélem, inkább az az érde­kes, miért meglepetés manapság az ami természetes kéne hogy legyen. Nem lenne szép dolog kérlelni, ha egyszer az az igazság, hogy az elő zékenységröt, a kedvességről, a ter­mészetes, ügy is mondhatnám, hiva­tásbeli vagy szolgálati jómodor gya­korlatitól bizony a vendéglátóipar „jóvoltából“ is sikerül lassan elszok­nunk. Méghozzá a saját pénzünkért. Persze nem lehet mindent a vendég­látóipar nyakába varrni, hiszen nap nap után iapasztalhaljuk, hogy a ke­reskedelem, a közlekedés, a szolgál­tatás, a hivatal emberei nem mindig és nem mindenütt a legkedvesebbek. Sióval nem állnak a héigzet magas­latán. Már elnézést kérek, hogy általá­nosságokban beszélek, de hiszen a- zért beszélek, mert épp hogy általá­nosságokról van szó. Ügy általában, magunkról, emberekről, akik mind­nyájan dolgozunk valahol, emberek­kel érintkezünk, s a társadalom rend­jében elsősorban az elvégzett munkák­kal, annak értékével, hasznosságávai haTooljuk ki önmagunk helyét, szere­pét és hasznosságát is. így aztán nem mindegy, munkánkat hogyan vé­gezzük el, s milyen az eloárásunk sa ját munkánk értékét, minőségét ille tóén. A oendéglátóipar tudoaievöen ren geteg gonddtú küzd: kevés a pincér a széRoda, az étterem. így aztán hi a pincér a vendéggel modortalanm viselkedik, vagy gátlástalanul számol ugyan mi mást is gondolhat az em­ber, mint hogy a pincér nyeregben érzi magát, mert tudja, hogy munka helyén szükség van rá, még akkor is, ha nem felel meg teljes mérték­ben a követelményeknek. S tudom, hogy íársadalmunkban senki sem vár­ja, nem is várhatja el a ,/égi világ“ libériás pincéreinek a szolgaletkü haj- longását, alázatosságát. Minket az i- lyesmi már zavarba ejtene, sértene. A humánus gondolkodású ember azt visszautasttja, emberi méltóságon a- iuíinak tartja. Kínos lenne, és meg­alázó. De nem méltóságon aluli, nem megedászó ennek a fordítottja is? De ismétlem, nem iksz pincérről, ipszi- lon élárusítÓnÖTöl és zé referensről beszélek. Azokról, akik okot adnak rá, hogy ez téma legyen. S bizony sokan vannak, bizony sokan vagyunk, mert ismerjük be, az örök rohanás, a rengeteg idegeskedés sokszor még a legjobb szándékúakat is gyakran szigorúan felülvizsgálandó viselke­désre készteti. S ha másképp nem, hát ügy vagyunk részesei az ilyen visszásságok kialakulásának, hogy' megunjuk, hasztalannak- találjuk az ellenük való tiltakozási, hogy kikér­jük magunknak az elárusílón'á fél vállról odavetett válaszát, és ne érez- ziink hálát azért, hogy egyáltalán hajlandó volt velünk szóba állni. Az emberségesekről. a példamutatókról, akiknek jó nevét az említettek ront­ják, most nem szólunk. Visszatérve a mosolygós pincér- lányra: megtudtam, hogy még csak tanuló, elsőéves. Az iskolában arra tanítják, hogy úgy viselkedjék, ahogy viselkedett. S mire tanítja őt a gya­korlat? Pontosan nem tudom, csupán gyanítom. Annak mindenesetre tanú­ja voltam, amikor az alig néhány év­vel idősebb kolléganője a vendég fü­le hallatára azt mondta neki: „Ment innét, ne lábatiankodj itt!“ Abbahagyom. Nyomdafestéket nem tűrő felháborodás nélkül nem is tud­nám kommentálni a két pincérlány közti emberi különbséget. —kszl— S iileim (Uszii6öli»sre késwilni»k: y — Les/, időd szombaton.’ -- “kéadi ezért fin\ ám. s éii an­nak vendje-módja szerutl, mint mludeii évben, iiiosi is olt vagyok Géza bá­csi. a höUér mellen a secédcsapalbaii. — Mi az. hát le nein scjrjteiii jöt­tél? Riportot akarsz íimi? — kérdi né- n>i éllel a sógorom. Nem. nem. mondanám, de nem ke­nyerem az azonnali válasz, meg a kö- tp.kedés. Különben is: azt sidiasem le­hel Itidni. hogy mikor miből kerekedik ki egy riport, tárca vagy gloss/a. A dis/aióölés meg egyébként is hálás téma. ,\z ember leírja a csikorgó hi­deget. szol ejt az illatozó riiniO' teá­ról. a höllér ügyességéről, hozzáérté­séről ;Géza hácsj hivalá.sos hentes <•< húsz éve tölti be tisztét a családban . a sertés nagyságáról, vastag szalonnajá- lól. a Finntti disznóságokról. a jó bor­ról. az ízes beszédről, a hajdan volt lelejllietellen disznóölésekről, s anélkiil. hogy különösebhen ipegernltetné ma­gát vagy bármit is vállalt vobta. kész a riport. ,\z embereknek összziszaJad a nyál a szájakban, elönti őket a nosz­talgia, de holnapra noár elfelejtik az egészet. De nem ez a fajta riport a vdlág te- Irje. és Itt a főváros peremén az öle­seknek már úgy sincs meg a régi meg­hitt jellege, varázsa. F.gys/.erőeji lemé­szárolják azt a szegény állatot, és kész. Tgaz. mialatt leforrázzuk, feldanibol- jnk. feldolgozzuk, akár több riport vngv' tárcára való anvagot is összegynjthe- tünk. Elég esak kimozdnhii az előbbi síkból, és máris a forrásnál vagyok, hi­szen Géza bái-ai ott dolgozik az. új vá­góhídon. bizonyára több mindesiről tud. mint maga az igazgató. Géza bácsi az első kérdésre már mondja is: pen kedvem tartaná, az. egész, özemet bejárhatnám. .Megkereshetném ticza bá­csit, és fiatal barálnmat is. Itt fösiöll kolbász, amott fél disznó, valahol hálni ilisznók visítása ... és ón hnlyniigok a> üzem teriileléil. átlépkedve az elhánvl vére.s, szőrös hőrcafalokat, kerülgetem a bn'zlő lie.lvenliét felé álló lódánvi moc.skos háránv patákat, lábakat. A z egyik vasajtő kicsit megnyitva, a beláthatatlan csarnokh;m krii- ponhőrkiiparok. közvetlen az, aj­tó mellett pe<lig egy gumicsizmás em­ber. könyökig feltört kaliáliijjal. és puszta kézzel ogv engefi a bőröket, sózza őket. Mondom, mindezt puszta kézzel. ,— .\zt mondták, hogy v^alahová ide kell hoznom a bőrt — szólok hozzá a résen keresztül. — ,\rra. körbe! — jön a lakonikiis válasz. De hogy merre, melyik ajtón, ezt nem mondja meg. \égöl ezt is meg­tel adjon rá. hogy már itt se legyek — mondom, s távoznék, amilyen gyir- san csak lehel, mert t:bhől ennyi i- e- h‘g. Különben is. ha ebben az üres. gép nélküli csarnídshau üv en a helv- zel. miiven lehel olt. ahol ineunek a gépek? l'ialal haráloiiinak jócskán igazai lehel. — Pecsétel? Ilova. üdán a kabáljá- r;i. .ló. nagy véreset esetleg — mondja az iménti ember, s egy kis cetlire fel­írja. hogv három kiló. majd aláfirkant- ja. s hogy a jiecsét -e hiáiivozzék. a jiapír aljám hagvja nagynjjjinak véres nyomói. ,\/,lán meginagy:irá/za. Ind i- találh.atoni \alner elviársal. Igen ám. ile itt az njahh fordulat: Vainer elvtáirs ajtaja zárva. Bekopogok hál eg>- másik ajtón, és Lesková elv­ié rsnőm'd éialeklődöm : — Vainer elvl.irs — mondja — Bo- sanv ba ment, valami baj van a knipon- hörök átvétele körül, nem tudom, hogv CSAK ^ — Hlkaptak p^ypáral. bolondok, pár 4 kiló búsén kocká;stalják a iníí<^lliHé- $ <üket. Csak nem kockáztatom a iiynj- t díjamat most, amikor már ^yre kürze* ^ Icbl) jntok hozzá?! ^ történt valójában? £ U közbiztonsági szervek, lát- *^váii. hogy tarlhat.'itlan a bely- i r.et. nébáuyszor leáJlították az új vágó- 'i híd elől induló autóbuszokat é« macán- ^ autókat, ellenőrizték, ki meouyi búst ^ visz, vagy vÍ52aek-e egyáltalán az em- ^ berek, .áz üzem munkásai közül vagy 4 hét-nyolcoáí találtak kétdiárom kiló / ríi5t és iiente-^árut. Nébáoyan pedig a ^ még bcfeJezelleD kerítésen kewszlül pró- fi hátkozlak. Tíálizstákjuk húsz-hai*mino ki- fi lót nyorootf. é .\z ellenőrzések alatt csapat is é fönnakadf a hálón. Összejátszottak ax é árnkiadók éí a hentesü^/lftVek vezetői, é é« szabadon továbbflották egymásunk a 0 búst meg a kóíx licntesárut. Valahogy 0 úgy ufínálták a dolgot, hogy a s/>abad ^ szombatokon kiküldött áru után meg­# sernmwftetlék a vzállítólcvelekftl. a ti'/­1 ta Tíyei*e»é^et pedig mecosaLották. \c»n 4 kis téie4ekre ment «/. Mint aíiogy Clé/a éhácsi mondja, az egyik é\o> nyne- 0 díjas korú üzletvezelö állítólag mimlcit y gyerekének pazar villát épített és n\n- 0 ralót. és a gyakran cserélt, márkás aa- 0 tok mellett pedig n takarékban néhány 0 millió korona feküdt, a pincéjében f»c- 0 dig a brnó! gépípan vásáron m«g\ ásá- t i*olt f^bogy hogyan, nem tiiclja veiiki t .svájci gép várta n „jobb hinket.“ ^ Kz tehát, az P^íyik irány, amerre el- ^ iiidnlliatnók. de indulhatnék másfelé is. ▼ .Vrnikor nemrég az autóbuszban ös«7e- ^ találkoztam az egyik fiúval, és elcsigá­* zott arcába néztí»m. önkéntelenül is ^ megkérdeztem, miért olyan fáradt, ^ — ^e is kérdezd, két órája, hogy ^ feUzáHtAm a gyár előtt ar, autóbuszra. fi \ lóle szerzett íriforínáCTÓim utáji i ^ mehetnék, amelyek egyűtbal a barma- ff dik irányba mutatnak. Hiafcal barálom fi ugvanis már akkor, amikor inég csuk fi néhány hónapja működött az. új ü/eíu. ^ hívott a jnunkabelyére: 0 ~ Xapouta kiég a hasíló fiu’ósz vil­laoymotorja. a kanáKsok ne-in képesek 5 elvezetni a vért. vizH. térdig janink a lucsokban ... Xem mentem el. Minek, gondoltain. Nyilván azért a sok panasz, mert i/. HENTESEK ? tudom, 8 már az iméDt lámtt szőrkn- pacok között vagyok. Újra az előbbi embertől érdeklődöm. o.varnok másik végére' imitál, oda, ahol három cmher ugy'anazt a mimkát veg/i. mint ő, ej»y pedig zsáknyi vastagságú csőből kizuha­nó, még gó'zölgő.! lepeflőuyi nagyságú véres marlmbőrökkel birkózik: Inizosral- ja, 'egyengeti. mint anyánk a réle"- té«ztót. — Bőrt hoztam, mi legytm vele? -*• kérdem tőlük. — Dobja a mérlegre! — nta^ilanak. s én inéi’geinheii udacsapfun n cs»»imn><'>. el tudja e magának egyálfaJán intézni ma a bőr leadását. — Nem éi’dekes, .csak legalább vala­mi pecsétet nyomjanak a papírra. A hét korona van- vagy nincs ... — rriondom. és l>»sková elvtársnö készségesen pró­bálkozik v'alaiiM megoldással, megérlvén. Iiogy a pénz nem .száaiít, de az idő i- gen. Végül Kristofy elvtársnál. « köz­ponti raktár • ve/előjéuél kötünk ki, s mnrikatársa, Miklós elvlár.suő már vCr^zi is elő a pecsétel, de aztán valafuígy gvaníit fog. s nem ndj.a. Néni. ők nem ndhalnuk peoélet, nuMt valomi disznó­i\ emberek megszokták a régit. ^ berken- ékednek az új ellen. 5 .Azért mégsem liagvott nyugodni a y dolog, s anvikor auyám elhozta a kni- ponbőrí, hogy vigyem el Bacára. adjam ‘^le valahol az új üzemben, valami Val- '^nor neve/etúnél, kaptam az alkalmon. közben arra gondoltam, hogy Ino•^t '^legalább e.gv csapásra ké.t lesyet is ül- U betek; anyám kérésének és fiatal bará- tóm ineghív.ásáaak i.s éleget tes/ek. Ha ü/ein területére esetleg nem Is jii- '^tok be. a pmiáslól és a kapnjian talál- '^haln alkalmi ismerősöktől is megtndha- 'Jtom az igaAiágot. '0 Its itt jöu a megiepelés; 0 — Ivrupoubőrl Uozlam leadni — inon­£»iom az őrnek, $ az a legnagyobb nieg- r lepeléseaire nlasít. írjam be magam az f asztalon levő füzeibe, a bort meg vi- ígvAni be az egyik* csarnokba. ^ — Itt átmegy ezen a rakodón, s yz­Mia pedig balra tér. Kré.szen bálul — J tájékoztat iné« anélküL hogy bárki \- ^ egészségügyi igazolványt kéri vohuí. ^vagy szemüg\Te \et.te volna szemelya- ^zonos.sági igazolványomat, esetle« a Iá’*- ▼káittat, él már bent is \agyfik. Ha ép­Kép: Helexa .— No, liánv kilót írjunk be. ölöt. hetet? ■— ólcelődnek velem, pedig lát­ják, hogy olyau hatással lehet rám a vére.s luc-skos látvány, mint amikor a lialandó a pokolba jut. Míg a vastag c.sőből olykor kiheiigeredik egy-ogy gön­gyöleg barna-fekete véres bőrkupac, ad­dig egy másik megszekadl bádogcsőből szinte az emberek nyakába ömlik vala­mi véres lé. Ne írjon semmit, csak egy peceó­ság Volt n bőrök körül, é.s s/.ilkscgük van arra. hogy őket is a közbizlon'áíii emberek hajkiirásszák?! ~ De iia már nincs itt Vainer elv­társ. valakinek csak kell igazolnia, hogy leadtam a kruponbőrtí — makacs- kodfuu, s arra gondolok. Imgy valóban lehet valami a dolog körül, mert épp az öles előtt kérték az anyáinlól a ko­rábbi évekből mararlt bi/onvlalokat. Mi'g aztán, ha már idáig cljulottam, cn seni hagyhatom enn\il»en a dolgot. Krislofy elv társhoz folyamodom hát «<0- gílségért. és kérem, hívjon fed valakit, hogv etigc(lélyc/ze a pecsétel. 0 előbb az iga/galó litkárnőjcÍ»ez fordult, majd pedig az üzleti ré-./U‘g iga/galóiieiyetle- senek H lielyettesélíez, Slíz elvlársbo/ — Nem. maguk nem a<lhatiiak pe<-‘«é- tel! Szól az utasítás a leh*fímh;í. s emi még mindig nem tudom, mitévő legyek, mert miudeiiki ke«lve<, kész,>éges. meg- ■*eni tufloiH cliulézui r\z ügyemet. — Hagvja itt a papírt, mi majd el­intézzük. Idküldjük az iga/.olá'si. is nu g a pénzt is — ajánlja fel víyül is Kris­lofy elv társ. — Ne»n. köszönöm. Most már v*rdó- bari néni hagyhatom ennyiben — vála- s/.olom. de nem riThanok el. mert sze­relnék mélyebbre ás*ni. e/érl szóba lio- Ziuu a lopásokat. — .Minde-nki csak ezt látja — mon<l- ják. de hogy a/ok az eml>erek milyen körülmények között és mennyi pén­zért dolgoznak, azt .senki sem akarja ésí/revemii. Persze, ez a lopáf^jkkal nem függ öf*</e. s nem is leJiet »í egyikei a másikkal egy kalap alá venm. 7. igazgató elvtárs, doaef Misko- •ir épp az <=igyik beosztottjával tárgya), s én örülök is ennek, mert kö/beu a titkárnőjével is beszél­hetek, hiszen most már rég elkanyarod­tam a disznóöléstől, és egyáltalán nem a kruponhör izgat, hanem az új ü/eiii kérdése. Meíinyi pénzbe i« kerülhetett »7, üzem csuk azért, h»»gy javuljon a hentesáru joduóeége, a termelés szíuvo- n.Ma, hogy jobb körülmények közölt dolgozhaísaikak az emberek. £s akkor itt van. még az ilyeji semnúségekei sem hidják megoldani, intiit a Lrnpon- hor kéi’dése. Xe>m csoda, ha az eamberek elegede-tlenek, panus/kodnuk. Hogy a/, építők nein ig&n Hintenék ki roaguk.it, az itt a titkárnő szobájában i.s hUha- Hí: újalib jövevény esetében valakinek közülünk láv'oznia kellene... A titkár- nő meg is érzi a gondolatomat, de c.sak legyint, aztán rátér a lopásokra, — Xéz/ze, ez már szinto tarthatatlan — mondja. — Má^ azt hiszik az embe­rek, hogy mi mind loKnjok vagyunk. Akárhová Tnegyüiik, mindenki csak ez­zel jön elő. .\l iMuerősök Í9 mind. Pe­dig én ntár huszonegy éve vagyok itt... lluszonegy eve... Nlo.st még itt vaunak az építők is. a gyárnak nincs rende- kerítése, saját, idegen, ki tudja ezt el- leriőrizni? .Aztán iTiinde«kÍ csak a hen­teseket' szidja . .. — Paraiicsoljon! — ynondja az igaz- ga4ó elvtárs. s maga is eíánttil az<m. milyen kálváriát jártam he a krupon- bőr leadásával. Kiszól a tifkárnőnek. hív’ja be a gyártási részleg igazfwtólie- K^fttesét, Slíi elvtáisat. ig megérkeznek, jó wzékkel el­mondja. liogy egy hónnapja ke- 'üU az új üzem élére. Korábban a N V ugat-s7Íov ákiai ílúsipari Vállalhl élén volt. s amikor kinevezték, éppen hogy csa.k TuegbíztA a helyet;teísét. és máris jöU. hogy megpróbálja ezt az ü/emet Í'a helyreállítani, de annyi a (irtdíléma. hogy nem tudja, mihez ke/d- jvu eh’K/ör. Ma példáiil nirus az egv ik részlegnek gő/e. Sok a/, átadási hiba. az építővállulatok pedig nem sietnek a hiliák ellávolításávHl. Az emberek meg közben elégedetlenek. n»ert sem a mun­ka nem megy úgv, sem pedig a fize­tések nem olyanok, amilyenoket jzerel- uének. Hát így! N'em irigvlem az új igaz­gató helyzetét, mert az ilyen munka­társakkal. akik még egy pec-sét dolgá­ban helyetlesílév ügyét, sem tud­ják inegűldMJii. bizony nehezen lehet boldogulni, Kgyáliíílán. esv.ukbe jiitoU valaha i*. hogy egy éielmiszerürem te­rületén idcgoniiek nincs mit kerft5uie.’ Azt mondják, mit számít az az e&\ knipoiihőr! .Nem. így nem lehet hes/.él- ui. hiszen közismert, hogy rengeteg a hörbeiiozataluak. Ks ugyanezt momlliatom arra i‘. hogy Tnindenki csak a henlesekel vá­dolja. Az lehel, hogy oak Déhányan lopták a harmim'. kilókat, de vajon mi­lyen üzem. az. ahová elég, ha az ember beírja magát a kiterített könyvbe, é- rnár mehet is be. v^agy ahol az idege,' csak úgy hozzájut húsz-harminc kiló húshoz. I'éijv és való — eblien az országhim inindeuki tudja és bizonyíth.atóan is ál- liliiMlja. hogy egyes hentesek — a vá­góhídon vagy az íízleiekben dolgozók-c. most nem érdekes fizetésükhöz ké­pest túlságosan i> nagylábou élnek. Mi- hől. ha nem az állam és az állampol­gárok fién/éből? Igenis, h hentesek! A henteseken múlik, az iuazgatón. az igaz- galó helyettesein, a titkárnőn és miu- denkiu. aki a húslparb.an dolgozik. lu)g\ ne csak a tiszlességlelen henUvsIegények. hanem még a takarító >/emé|v/,et és a/ idegenek se tudjanak be<-snlet©s munka nélkül könnyen élni. A zt uíivanis Tuimlcuki íudja eh- lien az országban, hogy a terme­lőktől a felvásárlókon, h'ldolgi»- zókon és elárusítókoTt keresztül v'ezelő úton reugeleg a lelietőf?ég a tisztesség­telen meggazdagodásra, s mindenki fí‘>- lött nem állhat egy másik ember, hoirv ellenőrizze, vigyázzon rá. Mindenkinek a maCH helyén önmaga felett kell őrt állnia. Niémelli Ktváu V

Next

/
Oldalképek
Tartalom