Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-03 / 5. szám
(Folytatás az 1. oldalról) — Ha a kulturális politikánk eredményeit vizsgáljuk a CSKP XIV. kongresszusa vagy akár a CSKP KB 1969 áprilisi plénuma óta eltelt időszakban, két — egy maximalista és egy minimalista — nézettel találkozunk az elért színvonalra vonatkozóan. Emellett az értékelés legnagyobb veszélye a szubjektivizmus. Éppen ezért elemzéseinknél a tudományosságra kell törekednünk, a megítélésekben objektív mércéknek kell vezéralniük. Az értékelés mödszeirének elsősorban a Kiinduló helyzetet kell figyelembe vennie. Ezt a kiindulópontot pedig művészetünk és egész kultúránk Ideológiai-esztétikai alapjának destrukciója jellemette. A destrukció eredője pedig elsősorban a jobboldal volt de emellett néhány dogmatikus-szektáns, az elmúlt időszakból visszamaradt egyoldalúság Is. Hangsúlyozom azonban, hogy főleg jobboldali opportunista tendenciákról van sző. Ezek közül említsük meg például a szocialista realizmus elveinek teljes destrukcióját. Szinte beszélni sem lehetett ezekről az elvekről annak veszélye nélkül, hogy az embert dogmatikusnak vagy szektánsnak bélyegezik. Az ellenfelek emellett a szocialista realizmust minduntalan egyoldalúan értelmezték, nem pedig alkotőan. Mindez pedig az alkotásban, a kritikában, az elméletben és az emberek álláspontjában egyaránt visszatükröződött. Ma kijelenthetjük, hogy sikerült ismét felújítani ezeket az elveket, az alkotás szocialista jellegét, ha a művészetekre és a kultúrára mint egészre gondolunk. Emellett látnunk kell a távlatokat is, de nem képzelhetjük el őket végső, ideális helyzetként. Az olyan eszményi helyzethez, amikor minden új mű magas ideológlai-esttétikal színvonalon lesz, és minden ember alkotni fog, csak egy fejlett, kommunista társadalomban lehet eljutni. Ehhez társadalmi méretekben csak most fogjuk megteremteni a szükséges feltételeket. Legközelebbi feladataink kitűzésénél az adott gazdasági-műszaki bázisunkból, a művészet és kultúra a- nyagl ellátottságából, a feladatokat teljesítő káderek tudati színvonalából kell kiindulni. egyébként terveink csak illúziók és utópisztikus gondolatok lennének, s igen gyorsan a kiábrándulás váltaná fel őket A távlatokat ezért úgy látjuk, mint a munka és a feltételek javításának egész sor szakaszát. Reális optimistáknak kell lennünk, reálisan kell megítélnünk nemcsak a létező valóságot, hanem a célhoz vezető utat is. Ez az „út“ pedig a politikai-szervezési munka, az emberekkel való munka, a tehetséges káderek felfedezése, politikai- szakmai felkészítésük. Ezzel összefügg az anyagi-műszaki bázis megteremtése, a berendezések építése, amelyek nemcsak pénzt, hanem időt is Igényelnek. 0 Kttünfk, hogy nem künnyü megmondani, ml a leg'fontosabb az etkövetkezö időszakban, meliftk feladatok „értek már be", és melyekkel előnyösebb inkább később jog- liälcozni. Nézete szerint mloél kellene kez- deni? — Határozottan a tudományos Igényességgel és a szubjektivizmus éllsni következetes kiállással. Tekintetted arra, hogy még mindig kevés az olyan ember, aki ismeri és a gyakorlatban is tudja alkalmazni a marxista-leninista metodológiát és esztétikát, csoportosítani kell ezeket azokkal, akik szeretnék mindezt elsajátítani. Vitákat kell szerveznünk. A jelenségeket kollektíván és magas politikai-szakmai színvonalon kell megítélni. Ezzel csiszolódnának a nézetek, és az elméleti dolgozók nem valla- nának ellentétes nézeteket. Bizonyos véleménykülönbségek megengedhetők, de nem szabadna előfordulnia annak, hogy egyazon művet az egyik csoport kiválónak mondja, míg a másik lepocskondiá^. Ilyen esetben ugyanis valami nincs rendben. A megítélés nem tudományos, hanem szubjektívan történt, az Ideológiai-esztétikai szempontok Iraorálásával, inkább az elvtelen „barátság , az egészségtelen „csoportosulás“ alapján. Ha valamely kritikus szeret egy művészcsoportot, mivel jó ez a csoport, hagyján, de ha azért szereti, mert tagjai barátok vagy földiek, ez már nincs rendben... Sajnos, még mindig tanúi vagyunk az Ilyen megltédéseknek. Célunk az elvi, marxista pozícióból való megítélés. A jelen időszakban a művészeti szövetségek, a Szlovák Tudományos Akadémia intézetei és a művészeti irányzatú főiskolák rendezhetnének vitákat, beszélgetéseket az új alkotásokról, kiállításokról. Ezeken részt vehetnének a kritikusok és as alkotó művészek Is, Így legalább hozzávetőlegesen objektív eredményhez lehetne jutni. Nem kívánjuk abszolutizálni a kollektív megítélést. Nyilván akadhat kiváló elméleti dolgozó, akinek igaza van, viszont egy egész csoport is tévedhet. Például olyan személyiségnek a véleményét, mint amilyen F. X. Salda volt, még ma is helyénvalónak tartjuk. Csakhogy ezek a személyiségek polémiákban születnek, és nem monopollzá- lással. Senki sem engedheti meg magának, csak azért, mert valamilyen rangja vagy funkciója van, önkényes Ítéleteket mondjon, amelyeket mindenki köteles elfogadni. Lehet, hogy érdesen fogalmazok, de nézetem szerint pillanatnyilag Szlovákiában nincs olyan személyiség, aki ezt megengedhetné magának. 0 Ha a marxista kritikusok élvonalának kialakftásáröl betszél, nytlván szem alBit tartja a saftó teulturáUs rovatot szerkesrtél- nek a további feflédését ts. Mi a véleménye a jelenlegi, főleg a recenziós gyahor- latról? — A helyzet olyan, hogy a kritikusok és az alkotók nagy része alapjában véve egyetért a szocialista realizmussal. Olyan értelemben, ahogy azt a szovjet művészetelmélet és a mi elméleti dolgozóink agy ré sze értelmezi. Sok műfajú, sok stílusú alkotó módszernek tekintik, amely a tehet séges művész szocialista életérzéséből fakad. Sokan elismerik ezt, de a konkrét mű konkrét megítélésében eltávolodnak egymástól a Vélemények. Ez arra utal, hogy ezek a dolgok csak felszínest, és sok felvilágosításra van még szükség. Az esztétika marxista-leninista elmélete és a szocialista realizmus módszere nyitott rendszert alkot a művészeti gyakorlat, az alkotás és az él3t irányába. De ez az elvi rendszer csak akkor marad meg marxistának — úgy, mint az egész marxizmus —, ha betartjuk az a- lapelvelt. A gyakorlatban pedig ezeket az alapelveket nem mindig tartjuk be, sok minden mással kokertálunk. Sokszor nem is rossz szándékkal. Éppen ezért sürgetjük az alkotó vitákat, amelyeket — ha újságírókról van szó — az újságírók szövetségének közreműködésével kellene megszervezni. ♦ Az elmondcttak egyaránt t/onatkóznak a müoészettudományra, a kritikára és az alkotásra. Mit hangsúlyozna az alkotással kapcsolóiban? — Általában pozitívumként könyvelhetjük el azt, hogy sikerült felújítani a szocialista realizmus alapelvett, az alkotás szocialista jellegét. Az egyelőre nyitott kérdések a minőségre vonatkoznak. Problémák vannak az összhangban, a személyiség és az esztétikum, a forma és a tartalom között, aközött, hogy mit mondunk és hogyan mondjuk. Nem elég, ha a mű tematikája politikailag angazsált Szükséges, hogy magas színvonalon, plasztikus eszközökkel, a műfaj és az alkotó „kézírásának“ megfelelő formában legyen feldolgozva. Ez tehát a mű hatásfo kának, minőségének a kérdése. A művek anyagi honorálásánál is szocia lista elvek szerint — a mű terjedelme, színvonala és társadalmi hatásfoka szarint kellene eljárnunk. A lényeg főleg a színvonal, a társadalmi hatásfok, nem pedig a meny nyiség. • EgyelOr* a müoészetrSl mint epészról beszélünk. Szüksépes lenne talán megemlíteni, hogy az alkotás egyes termetein — például az Irodalomban, a filmművészetben, a képzőművészetben — dijjerencláU a fejlődés. Az egiflknéi gyoraabb, a másiknál bonyolultabb ,,. — Annak ellenére, hogy a válságos években a helyzet az irodalomkrltikusok, az 1- rók és iródalmi-elmélieti dolgozók között volt a legrosszabb, ma már jobb a helyzet. A költészet nagyon ütőképesen reagál a bel- és külföldi aktuális problémákra. Gyorsan és viszonylag jól is reagált a válságos időszakra. Ez egyaránt vonatkozik az idősebb, a közép- és legifjabb nemzedékre. Nagyon pozitív azoknak a ténykedése, akik Vojtech Mihállk érdemes művész és a Nővé slovo köré tömörülnek. Hasznos lenne, ha a művészet más ágazataiban is hasonló kiváló egyéniségek maguk köré tömörítenék a fiatal művészeket. Főleg hasznos lenne ez a fiatal képzőművészeknek, mivel a képzőművészetben a legbonyolultabb a hedyzet. Prózában ez a műfaj sajátosságából adódik — egy ideig eltartott, amíg az írók tisztázták álláspontjaikat és a sokoldalú társadalmi viszonyaikat. Ezen a téren is van már néhány jó eredmény, mint például Jozef Kot Láz című alkotása, és még további művek. A televíziós és filmfeldol- gozásokban is találkozunk már velük. Más írók értékes műveket alkottak hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulójára. Az elméleti művekkel együtt körülbelül het- v&a alkotást jutalmaztunk meg. A hosszú nyomdai gyártás miatt azonban még nem jutottak el az olvasókhoz. Ismeretes, hogy a szlovák drámairodalom az elmúlt időszakban sok új névvel és művel gyarapodott. Közülük egész sor alkotás nagy közönségsikert aratott, ami annak köszönhető, hogy az emberek érdekió- désének központjában álló problémákat taglalnak. Persze nem minden új mű színvonalas. nem mindegyikben sikerült az 1- deológlal és esztétikai szempontokat maradéktalanul érvényesíteni. Egészében azonban az összes nemzedéknél eddig nem látott fejlődésről beszélhetünk. A film és a televízió is nagyon figyelemre méltó kezdeményezéssel jelentkezett, de amire külön felhívnám a figyelmet, az a rádiójáték. Ennek kevés flgyeJmet szentelnek a propagáqjónál. Tudomásom van arról, hogy több, nem is rossz rádiójáték Íródott mlndmi korosztály részére. Hasznos lenne, ha a Szlovák Irodalmi Alap is díjazná a legjobbakat, és a pleSfanyi rádiójáték-fesztivál mellett még más fórumon is lehetővé tennék a legjobbak érvényesülését Felmérésekből tudjuk, hogy a rádió játékokat rengetegen hallgatják, a szerzők azonban még sincsenek kellően méltányolva. A rádiójátékok szerzői gyakran olyan Bärtfay Tibor: Vágyakozás Foto: Archív emberek, akik bár a színháznak nem írnak, mégis megérdemelnék, ha felfigyelnének rájuk. Néhányan közülük tlz-tlzenöt darabot is írtak >üár, s a kritlke észre sem vette őket 0 Még inkább háttérben maradnak a szórakoztató műfajok, pedig ezek nagyon népszerűek, mécfts keveset beszélünk róluk. — Valóban így van. A szórakoztató műfajok a művészek és művészeti szövetségek figyelmének peremére szorultak. Teljesen jo^alanul. A szórakotós nem azonos az idöpocsékolással, vagy legalábbis nem szabadna így értelmezni. A szórakoztató műfajoknak hovatovább, egyre nagyobb szerep jut az ember jellemformálásánál. Ez összefügg a szabad idő meghosszabbodásával. A megfeszített munka és mindennapi gond u- tán az ember szívesen kikapcsolódik. Nem kívánhatjuk, hogy mindenki állandóan komoly legyen, és naphosszat a munkája adta problémákba merüljön. A szórakozás „lazító“ funkciója osak az egyik oldala. A szórakozás ugyanúgy a művészei körébe tartozik, mint az úgynevezett komoly mflvészst, ezért a humor, a szatíra és a populáris zene jelentősége állandóan növekszik. 0 Találkoztam olyan nézetekkel, hogy nálunk túl korán ttéliOk oda a popuUbds zenének a művészet statütumát, hogy nyugaton a populáris zenét és más szórakozást az ún. „X szférából" hiwtialosari nem Ismerik el olyan mértékben művészeinek, mint nálunk... — Éppen ezek a hemgok bizonyítják, hogy nálunk még sokszor lebecsülik a szórakozást. Egy példára szeretném felhívni a figyelmet: a Szovjetunióban a legnevesebb zeneszerzők alkotnak populáris zenét. Itt van például Hrennylkov, Szoljev-Szedoj vagy mások, nem beszélve' Dunajevszkijról A mi szimfóniákat alkotó zeneszerzőink is elgondolkodhatnának azon — persze csak akkor, ha van hozzá viszonyuk, mert mindenkinek nem lehet ezt előírni —, hogy mit t^etnének a kis zenei formák fejlesztéséért ♦ Nyilván arra gondol, hogy átkotóan Is hozzájárulhatnának, nemcsak a fesztiváH bi- ráló bizottságokban való részűétellei. A populáris zene a legjelsóbb pártszeroek tárgyalásán Is terítékre került... — Az SZLKP KB múlt év novemberében hozott határozata egyértelműen rámutat arra, milyen fontos, hogy a Szlovák Zeneszerzők Szövetsége és a Szlovák írók Szövetsége nagyobb figyelemmel kísérje ezt a műfajt.. A populáris zene mellőzésének legjobb tanúbizonysága annak a költőkből összetevődő bizottságnak a munkája, amelyik a táncdalok szövegét hivatott értékelni. A bizottság megalakult, de semmilyen tevékenységet nem fejt ki, nyilván azért mert a tagjait nem érdekli az egész dolog. Nem elég hangoskodni arról, hogy rosszak a táncdalok szövegel, hanem tenni kell valamit ezért, hogy jobbak legyenek. Természetesen ugyanez érvényes a zenére is. Nagyobb figyelmet kell szentelni a szerzemények kiválasztásának, támogatni kell főleg a fiatalokat. Tarthatatlan, hogy kis csopor- tocskák álljanak össze — pedig ez Így van —, akik azután jogot formálnak maguknak mindenről határozni. Az eredmény az, hogy az általuk jónak ítélt, kiválasztott művek nincsenek összhangban a korral és a mai fiatalság mentalitásával. Ilyen helyezetben azután a fiatal szerzők csak nehezen találják meg az utat a hallgatósághoz. # Majdnem minden kérdésnél közvetve vagy közvetlenül érintettük a „művészeti utánpótlás“, a fiatal alkotók, kritikusok és elméleti dolgozók problémáját. Bizonyára érdekelné olvasóinkat, mit tart a legjonto- sabbnak a fiatal művésznemzedék neuelésé- ben? — Mi Idősebbek még jől emlékszünk arra az Időszakra, amikor fiatalkorunkban nagyon igényes feladatok elé állított az élet, az alkotás és az elmélet terén egyaránt. Ezt a tényt gyakrabban kell hangsúlyozni és a fiatal alkotókat, a művészettudomány fiatal dolgozóit önállóságra nevelni. Ez azt jelenti, hogy fel kell őket készíteni ez önálló munkára, a tehetségeseknek alkalmat biztosítani az érvényesülésre. Még akkor is, ha néha az első lépés nem sikerül, és túlbuzgóságukban „túllőnek a célon“. Ami a tehetségek kiválasztását lUetl, a lehető legobjektívabban kell eljárni, sokoldalúan megítélni. Tanácsokat adni, de érzéssel. Ki kell használnunk a fiataloktól érkező impulzusokat, mert gyakran ezek hoznak mozgást, egészséges alkotói nyugtalanságot 8 látszólag álló vizekbe... Beszélgetett P. Brhloolé (A Smena nyomán) A CSP XV. kon^esszusa és kulturális életüuk >
