Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-27 / 4. szám
A diákszínházakról A lengyel drámaművészet az egész világon nagy elismerésnek örvend. Az amatőr színjátszás a hivatásos színházak nyomdokaiban halad, és nem kisebb sikernek örvend. Meg kell azt is említeni, hogy a krakkói diákszínház Lengyelországban is a legelismertebb. Szinte végtelen hosszú sorok' állnak a pénztárak előtt, megszámlálhatatlan azoknak a szomorú szinházkedvclőknck a száma, akik nem kaptak jegyet az előadásra. Most pedig nézzük meg, hogyan is működnek ezek a színházak, milyen a szervezésük, milyen műsorokkal szórakoztatják közönségüket. A legrégibb a 38. Színház, mely tulajdonképpen félamatpr (tahin az Ifjú Szívekhez hasonlíthatnám), A szereplők nem színészek, még csak nem is a Színművészeti Főiskola hallgatúi, de a színház állami támogatással működik. A színház köteles előre meghatározott számú előadást tartani, az ezen felüli bevétel a szereplők nyeresége, és ebből az ösz- szegből vásárolhatják meg a hiányzó kellékeket. Fizetett alkalmazottja viszont nincs ennek a színháznak. A két másik színház, a STU és a Pleonazmus teljesen amatőr színházak. A STU színház csak négyéves múltra tekint vissza, mégis sokkal nagyobb sikereket ért már el, mint a 38. Színház. Központjuk a RO- TUND.k nevet viselő 2. központi diákklub, de csak a felkészülés alatt találni itt a szereplőket és a színház vezetőit, mert Krakkó, sőt egész Lengyelország klubjainak és színházainak állandó vendége e csoport. Már három diákszínház-fesztiválon szerepelt, s kettőről győztesen távozott. Legnagyobb sikerét az EXODUS című darabbal érte el. A mű Leszek Mocziilski eposza alapján készült, és napjaink két szélsőséges jelenségét, az elgépiescdést ós a hip- pizmust taglalja. A két alapgondolat szélsőségként való bemutatása is azt bizonyítja, hogy a mű ki nem mondott eszméje a humanizmus. A teljesen díszlet nélküli előadásban a főszerep a fénynek és a sötétségnek jut, amelyek már ünm.igiikban is szimbólumok. A többi kellek is csak arra jó, arra szükséges, hogy megjelenhessen Prométeusz tüzének, Éva csábító almájának, Zeusz büntető, Ámor szerelmet keltő nyilának a szimbóluma ... Meg kell még említeni a mozgást és a zenét, ezek az elemek lenyűgöző erővel támogatják az alapgondolatokat. Még fiatalabb és egyelőre ismeretlenebb a Pleonazmus Színház — de csak egyelőre. Az idei diákszfn- házak fesztiválján ugyanis már megverte a STU Színházat, s a külföldi vendégek egy csomó meghívással halmozták el a győzteseket. A Pleo- nazmusban csak a Jagelló Egyetem diákjai szerepelnek, székhelyük is az egyetem legrégibb diákotthonának klubja, a Zaczek. Eddig összesen öt műsort állítottak össze, közülük egy sem támaszkodott megírt drámára, regényre, novellára esetleg versre vagy verses kötetre. Van egy elv, melyet vallanak a színház szereplői és a velük együtt dolgozó rendezők, költők, és ezt az elvet próbálják szabad összeállítással propagálni, kimutatni. Elsősorban az emberek közti kapcsolatról, a csoport és az öt irányító egyéniség kapcsolatáról, az ember és a természet közti kapcsolatról beszélnek összeállításaik. Az időről, melyet sosem lehet megállítani vagy visszapergötni, .i kárba veszett érzelmekről, a csalódásokróL A 1 színház nem annyira a szép szó,fellegvára, mint a szép, emberi, . humanista gondolatoké. Rengeteg fiagy gondolatot mozgássaL és a fény (gyertyák) segítségével fejeznek ki. Meg kell még említenem fiatal rendezőjüket, aki minden összeállíul- suknúl közreműködött, mégpedig a gdanski Ryszard Majort, akinek nevétől már most hangos a lengyel színházi élet, s akit mint a kél legjobb lengyel sjjíaliázi .-endező — Wiajda és Hanuszkiewicz utódaként emlegetnék. ' • Merf kell még említenem egy most alakuló diákszínházat is, az Inférót. Ennek a csoportnak még nincs ősz-' szeállítása, mindössze a közelmúltban alakult meg. Most dolgoznak első műsorukon. Annyi azonban már bizonyos, hogy ez a színház más irányzatot képvisel majd: ők a technika vívmányait próbálják majd teljes mértékben kihasználni műsoraikban. Befejezésként csak annyit: sok szó esik mostanában a íjiákszínházakról, vagy ha úgy tetszil^, a diákszínmű- vészeti mozgalomról. Legtöbbször az a kérdés merül fel, vajon színház-e a diákszínház. Én ebben a kérdésben nem akarok most állást foglalni, egyet azonban nyugodt szívvel leírhatok: a gondolat, az eszjne, melyet fiatal kollégáim hirdetnek, szép & nemes. Neszmeri Sándor, Krakkó Jelenetek a Pleonazmus Színház előadásából Foto: archív AZ OPUS JUBILEUMA Nemrég tartotta jubileumi sajtóértekezletét az Opus csehszlovák zeneműkiadó vállalat. Az újságímk érdeklődésére dr. Ivan Stanislav vállalati igazgató elmondta, hogy a vállalatot 1971. január első napjaiban alakították meg a Szlovák Szocialista Köztársaság Művelődésügyi Minisztériuma rendelkezésé értelmében. A kiadó a csehországi SUPR.\PHON vállalathoz hasonlóan azt tűzte ki célul, hogy egyenlő szintű partnere legyen a többi kiadónak; hanglemezeivel. í-magneloFonfelvételcivel és zeneművészeti kiadványaival népszerűsítse a szlovák és a klasszikus zenét, és külföldön is megkedvoltesse a hazai muzsikát, a hazni szerzőket és a szlovákiai, a cseh és a nemzetiségi clőadóművéísz.cket. Hogy mi lelt az eredmény? .Bár nem volt elegendő stúdiójuk, és a legkorszerűbb technikai felszereléssel sem dicsekedhettek, mégis öt esztendő alatt világszintre emelték hanglemez kiadványainkat. Kezdeti produkciójukat megtízszerezték, s ebben az esztendőben elérik már az 1 millió 200 ezredik hanglemezt. Nagy érdemük, hogy nemcsak a klasszikus, a népi, a népszerű és a fúi'ós zenei produkciókat vették lemezre és hangszalagra, hanem a régi szlovák muzsikát sem hagyták elkallódni. S hogy a ncmzetisé.gi, így a csehszlovákiai magyar zene- és dal- művészetet is védőszárnyaik alá vették, ezt igazolja az Ifjú Szívek repertoárjából készített nagylemezük, amely tfz népdalfeldolgozást foglal magában. Külföldön is óriási népszerűségnek örvendbet az Opus. A Slovart külkereskedelmi vállalat közvetítésével ma már az egész világ szívesen fogadja az OPUS-produkciókat, főleg komoly zenei feljátszásaikat, és nemcsak a Szovjetunióban, az NDK- ban, Magyarországon, Lengyelországban és Bulgáriában kedvelik, hanem a nyugati és a tengerentúli országokban is. Az elmúlt évben például hal és fél millió korona értékben exportálták lemezeiket, és csupán Japán 25 lemez forgalmazási engedélyét vásárolta meg. Nem meglepő persze az idei tervük sem. Több mint 60 új lemez szerepel 1976-os katalógusukban. Nem mindennapi álmukat valósította meg az idei esztendő: végre megoldódott stúdiógondjuk. A pezinoki pártszervezet és a város vezetősége segítségével új, korszerű stúdiókat rendeztek be számukra a pezinoki művelődési házban. S hogy még nagyobb kedvvel kezdhessék ez évi munkájukat, ú- jabban már Spanyolország és Olaszország is érdeklődik az Opus-lemezek iránt. Hadd gratuláljunk hát mi is az Opus zeneműkiadó vállalat évfordulójához, és hadd kívánjunk még sikeresebb művészi munkát működésük hatodik esztendejére. Neumann János A SZOCIALISTA HŐS A Veszteségek és nyeremények (Straty a nálezy) című tv-sorozat igen kedvező visszhangot váltott ki a közönség körében. És joggal. J. Solovié a különböző témájú darabok tapasztalt és ihletett szerzője. Nemrégiben saját magáról vallott a sorozat kapcsán a tv képernyőjén, arról a felemelő érzésről, amely akkor -töltötte el, amikor a közönség olyan megértéssel fogadta hősét. A szerzőnek ebben a sorozatban két rokonszenves hőst sikerüli alkotnia. A sorozat főszereplője a fiatal Peter Oberuí (M. Kíiaíko). Körülötte bonyolódik a történet, amely napjaink tükre. Nagyon rokonszenves figura, teli szép, nemes tulajdonságokkal. Megszállottja a hivatásának, életcéljának is tekinti; mindenáron segíteni akar az embereken. Félénk és szerény, de egyben céltudatos is. Nem riasztják vissza a különböző nehézségek sem. Az orvosi esküt az u- tobó betűig betartja. .Áldozatkész, a kötelességtudás mintaképe. A szerepet játszó színész élettel, mély emberiességgel tölti meg ezt az alakot. Rajta keresztül ismerjük meg a többieket, közöttük a sorozat másik legsikeresebb alakját, Rudót is, Rudót J. Kukura alakítja, kiválóan. Mindkét főszereplő annyi életet visz a játékba, és annyira természetes az alakításuk, hogy a néző elhiszi a történeteket, és szurkol is a hősöknek. A sorozat majd mindegyik részének női név a címe, és nem véletlenül. Ezzel is érzékelteti a szerző a hősök helytállását, és azt az igyekezetüket, hogy megértessék önnön magukat és környezetüket is. Amikor Rudo a leányt, akivel sokáig együtt járt — magához kapcsolja — ez felemeli őt is. Amikor Peter — és vele együtt a közönség is — az összes szerelmi epizódot, a legerősebb érzés, a diákszerelem prizmáján keresztül értékeli, az egész szocialista társadalom etikáját tükröző általános értékek kerülnek előtérbe, azért, mert valóság. A sorozatban igen sok telivér figura szerepel: a vállalat igazgatója, a helyettese, továbbá Veronika és Rudo édesanyja — ezek mind olyan jellemek, amilyenekkel a hétköznapok során mindannyian találkoztunk már. Feltehetjük ugyan a kérdést, kellétl-e az a regényes megoldás, hogy Rudo végül is megtalálja mindkét szülüjéL A szerző érdeme azonban tagadhatatlan, az ahogyan a su- lágról, rólunk, a . környezetűnki-ől vallott. Ez a sorozat vallomás a fiatalokba vetett hitéről. Solovié forgatókönyve igen érzékeny tolmácsolót kapott S. Párnicky rendező, Leopold Haveri, Vlado Müller, Ladislav Chiidík, Magda Vasá- ryová, Hana Melicková és még más színész.ek személyében. A sikeres felvételek L. Kraus operatőr munkáját dicsérik. Valamennyiük érdeme, hogy öt estén keresztül megismertették velünk a képernyőn keresztül a szocialista hősiességet, amellyel hétköznapjainkban lépten-nyomon találkozhatunk, csak talán eddig nem figyeltünk fel rá. Példás ez a hősiesség, a helyes lit keresése: ez a sorozat legnagyobb értéke. Bartók és Kodály nyomában A népművészet újabb (ki tudja, hányadik?) felvirágzását élt. A néhány évvel ezelőtt csak a népművészeti o- gyüttesekbe és csoportokba tömörülő agyszeretők szűk körében ápolt hagyomány kilépett a széles nyilvánosságra. Nem mint leporolt régi emlék tárgy, hanem mint élő elem. A nemrég még csak kizárólag a modern „koinzumzenáre“ orientálódó fiatalság ma ugyanolyan élvezettel ropja a „táncházakban“ a felújított népi táncokat, mint egy évtizeddel ezelőtt a legraflnáltabb társastánc-kreációkat. A televízió népművészeti sorozatai nyomán Ismét néjiszerüvé vált a paraszti dal éneklése, ás e kultúra egy- egy gyöngyszeme bátran vetekedhet bármelyik pop-zenei hit tel. A népi díszítőművészet alkotóan termékenyítette meg az öltözködési divatot. Mindez annál dlcsértesebb, hogy nem egyszerűen egy elmúlt korszak újra élesztéséről van szó, hanem olyan folyamatról, amely elődeink leghaladóbb kulturális hagyományát újszerűén, a mat kor szellemének megfelelően Illeszti a mindennapi életűnkbe. Nem lehet vitás, hogy ez a haladó hagyományszeretet egyik (a sok közüli Ismérve a kialakulóban levő új szocialista fiatalságunknak. Mindennek a hagyománytisztelet mellett politikai vonatkozása Is van. Nem véletlen, hogy Bartók már hét évtizeddel ezelőtt a magyarokat körülvevő nemzetek népdalainak gyűjtésével az összekötő szálakat kereste. A fent említettek tükrében megelégedéssel könyveltük el a Csehszlovák Rádió magyar adása vezetőségének azt a lépését, hogy a rendelkezésre álló műsoridőben talált helyet egy új^ népművészeti Jellegű adásra. A Ilartők és Kodály nyomában címen lutó sorozat hat részletének lehettünk „fültanúl“. Bár egy hosszabb lélegzetű sorozatról csak a teljesség Igényével lehet érdemleges vMeményt mondani, az eddig hallott hat rész után Is megállapíthatjuk — Jó ez az adás. Az Ag Tibor szerkesztette és Pap Sándor rendezte sorozat több vonatkozásban Is érdekes. Végigvezeti a hallgatót azokon a vidékeken, a- hol Bartók és Kodály évtizedekkel ezelőtt gyűjtött, és ahol a mai gyűjtéssel párhuzamosan megkísérli érzékeltetni a falvak népművészeti életének változását, fejlődését. Így az általános népművészeti propaganda mellett a hallgató betekinthet a néphagyományok gyűjtőinek műhelyébe, és képet alkothat azokról a társadalmi változásokról Is, amelyek közepette, eltérően Bartók és Kodály helyzetétől, ma dolgoznak. Ugyanakkor érzékelheti nemzeteink és nemzetiségeink fejlődésének közös útját. Mindazt érdekes és hozzáférhető módon. Szerencsésen párosul tehát a kulturális propaganda, az Ismeretterjesztés és a szórakozás. Összegezve elmondhatjuk, hogy ez a kezdeményezés a Csehszlovák Rádió magyar adása vezetősége részéről nagyon szerencsésnek mondható. A tematika megválasztása, a visszatérés a „forráshoz“ arra enged következtetni, hogy a sorozatot majd újabb népművészeti tárgyú adások követik. Ha így lesz. ezt csak örömmel nyugtázhatjuk.-hr-»
