Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-29 / 26. szám
io fii ifjúság Fiatal alkotók műhelye Vezeti: Kulcsár Ferenc K. t. i. Sokáig töprengtem, mi az a zavaró, mi az a felemás, suta hang a ver seiben. Először olyan képek merültek föl bennem, hogy fehér köpenyben, tudomá nyos laboratóriumban kör zőzés-vonalkázás közben egv mérnök merev képeket, mortdatokat vet papírra. 1 lyeneket: ..Gondolataim a tomjaival érintem a tárgye kát. Sejtjeim már szünteti zálták a lét szérumát. Értei mem laboratóriumában for ralom a tudást. Kiégett az éjszaka kontrolégője. Gondolataim értelmet fejnek a kifejezések garmadáiból. Tu datom objektívjával negatívot készítek... összeadó!! éveimet elosztom életeddel Megszerzőn boldogságomból kivonom fájdalmunk stb.“ Majd elvetve ezt a néÍ iet Karinthy Frigyes híres gy írtok ti!-je ötlött fel bennem, mintha a maga versei is parodizálnák, gúnyolnák, kiemelnék, megnagyita- nák egy másik költő hibáit vagy jellegzetességeit. De ezt a tét'élt is el kellett vetnem, mert ezt a humorosba hajló tragikus helyzetet a saját, komolyan vett írásai idézték elő. Mégis: mi az a felemásság, az a már-már humoros a verseiben? Az e- redetiséget nélkülöző komolykodás és pedantéria, találkozik a költeni-akarás vágyával? Talán. Akárhogyan is van, versei túljutnak azon a kritikus ponton, amikor a komoly és a tragikus a külső látszat ellenére humorossá és komikussá lesz. (Bár mindez megelőzhető — Idővel magának is sikerülheti) S a nyelvi ficamok, a képzavarok, a sta- tikusság, az egyirányúság is erősíti ezt. S még valami. Azt írja: levelében: 23 éves. És verseiben:... tipeg öregségem ... félünk, megöregedtünk ... Megöregedtem. Bár ehhez joga van, de ko mikusan hat. Annál inkább, mert maga ezt komolyan mondja. Csupán az Ősz c. versében sikerült megköze lítenie elképzelt egyéni köl tészetét: „Csobog az ősz e reimben ... / Megrázom kopár körtefánkat. ' Hátba?! Csupán verébcsirlpelések hullanak nyakamba.“ ESZTER 70. Valóban, verséit olvasva még a nemié tező lelkek is megremegnek — egyhangú moeollyal! Talán éppen maga volt az az ember, aki betekintett a vak ablakon s leírta mindazt, a mit a szobában „látott“ Vagy inkább kitekintett a vakablakon s úgy látta meg a füstölgő tégjel-létjeleket?! Válaszolni . nem könnyű, mert — egyremegy. M. I. Üjabb versei is alö ző feltevéseimet igazolják. Sok jel arra vall, hogy ezen az úton kel) haladnia, kísér leteznie, míg fel nem tárulnak egyenként a lezárt ajtók, azok a mikrovilágok, melyek bővelkednek a groteszkben. Közben persze a nyelvre is ügyeljen, a ritmusra, a formára, nem mindegy, hogy egy-egy helyzetet, állapotot milyen nyelv, ritmus és forma hitelesít. Mondjam, hogy ‘a- nuljon? Vagy olvasson? Nem. mondom, mert ez az Bogyay Katalin: Vísparton ember természetes szükséglete. De ha újra jelentkezik — nem sürgetem — küldjön pár soros életrajzot és fényképet is. R. T. KASSA. Majdnem tanácstalan vagyok. így fél-tanácsot küldök, de talán megszívlelendőt: juhász Ferenc után most már tanulmányozza át a többi magyar költöt Is, a világirodalmat is és a — népköltészetet! E- gyensúivba kell kerülnie, vad-mindeu-akarása váljon valóban minden-akarássá. De önmaga minden-akarásává, azaz keresse saját hangját, saját arcét, saját beszédét. Én úgy érzem, a népköltészet felé kell megmozdulnia, pl. az ősi finn-ugor, de egyáltalán az ősi nép- költészet és művészet felé — verseiből kiolvasott alkata legalábbis ezt igényli. Az ilyen jellegű daj vagy ének keletkezésének körülményeit, titkait, törvényeit kell megérezníe-megtalálnia, s- erre építenie mai, önnön törvényerőre emelt versvilá gát. Ez nem kis munka, de a maga esetében jó és szükségszerű. Tájékoztatásként pár könyveim: Medveének, Sámándobok, szóljatok, Nap -fél és éjfél, Hét évszázad magyar versei, Régi magyar költők tára, Kalevala, Kan- teletár, és különféle népköl tészeti gyűjtemények. Küld jön később majd újra muri káiból, s levelében írjon problémáiról, nézeteiről, elképzeléseiről — ez különben Is nagyon hiányzik szinte valamennyi fiatal leveléből. Számomra szinte elképzelhetetlen, hogy egy induló nemzedék ne körvonalazza meg — legalább nagy vonalakban — a programját, élet -— azaz művé- szétfeífogását, világnézetét. Hogy ne akarjon vitázni, ne legyen más véleménye, nézete bizonyos kérdésekben. Hogy ne akarjon formailag, minőségileg újat teremteni, ami aztán magával hozza a véleménycserét, vitákat — eleven kulturális'' mozgást teremtve. EVOLÜCIÖ. Tovább kell lépnie. Kísérleteit - igyekezzen föllazítani, a szó pozitív értelmében, azaz a dolgok, a tárgyak, a képek, a metafórák, a hasonlatok összefüggéseinek tágabb teret kell engednie, szélesítenie kell a kört, melyben költői táncát járja, illetve gondolatatt-érzéseit mozgósítja. Néha foggal-körömmel kényszeríti ki magából a képeket, erőltetve,- ezért meg-megbicsaklik a vers, eltörik, ami csak abban az e- setben nem lenne a vers kárára, ha tudatosan akarná a törést éreztetni, azaz ha a vers tárgya visszafelelne, rímelne a tartalmi-formai szférára. Nyelvi hajlékonyságot kell tanulnia. Versei ez Egyszemű éjszaka c. antológia atmoszféráját idézik, annak költői azonban már azóta (6 év) túllépték formailag, tartalmilag, minőségileg is akkori önmagukat. .Nem ártana, ha utána nézne megtett útiaknak fpl. Mlkola Anikó. Tóth László, Varga Tmre inunkáinakl. Ezer arcom van és Ima című versét közöljük, jelentkezzen idővel újra, s akkor majd jelzem, hogy esetleges fényképes bemutatására mikor kerülhet sor. KEK FŐI,TOK. Rajzai kezdetlegesek. elnagyoltak, naivak, a mesterségbeli tudás hiánya túlságosan kiütközik rajtuk. Ha eredményesebben akar foglalkozni a rajzolással. komoly tanulmányokat kell végeznie, meg kell ismerkednie egypár képzőművészeti irányzattal is. B. K, GALÄNTA. Munkái közül tetszik néhány, az üt közölteken kívül is, melyeket majd a későbbi rovatokban szeretnék felhasználni. A rajzok visszajuttatása nehézségekbe ütközik, mert az Új Ifjúság kéziratokat és rajzokat nem őriz meg és nem küld vissza. De azért szívesen vennénk, ha később is küldene munkáiból. K. T. SOMORJA. Örülnénk, ha küldene többet rajzaiból s egyben a pontos címéi is megírná. Felhívjuk azoknak a fiataloknak a figyelmét, akik rajzolnak, hogy munkáinkat szívesen fogadjuk az Cj hajtások rovatának illusztrálására. KOSA ÁRPÁD ÍME íme a szívem egy morék parázs hajdani tűzisten hagyatéka tán itt vagyok én szétszórt szavaimat hordják a szelek szentélyeim degeszre tömve Igazságaimmal EZER ARCOM JtfAN bőröm alá épül a város szerveimből nőnek ki az utcák házak gyárak megtaláltok a téglában a gerendában az átszeli fékben én jövök szembe az utcán görnyedt hátú agg viruló fiatal lélek ezer arcom van: mindenben és mindenkiben élek NÉGYSOROS megsürúsödóft éz alkony az éjszaka fekete lett szögre akasztom bőrömet és gondjaimat kigombolom Hit igen! Ez a mag, melyet még tavasszal ültettem el, nem kelt ki. No persze, nem esett ez esd, víz meg nincs a közelben. A szárazság az oka (?) A piacon még magst vehetek, s jövőre vérszín virágot ültetek: rózsát, szogfüt vagy dáliát. Hét tgen! Ma raktak le víztárolónk alapját. *1 Akár a súru ostortól megbokrosodott lő. oly vonaglö az alkony, míg elé nem kfiszik e mélyül» csönd — Akkor mint rfzár bmleni kezd az éj végetnemérő utcákon át, s pilláim alá — lemerül. REPISKÍ TAMÁS PROLÓGUS Kiás Tamás: Nagyapám MÁZIK ISTVÁN HIÄBA KIS PÉNTEK JÖZSEF ANYÄM, anyám ... esöszálból font hajad koszordzza arcodat gyémántcseppböl lelt szemed követi minden léptemet fáj a némaságod minden mozdulásod... 1 A SZÉL ÉS ÉN sírdogál a szél slrdögdlok éri ■ elhallgat a szél elhallgatok én feltámad a szél és meghalok én Őseim bennem Élnek Kongattam kristályos hasüreget, Ugyan átkaroltak a belek, minden porccal együtt szuszogtam ás kilenc hónapig kongattam. A szív kopácsolt, ütött, érbálőzat korbácsaival ütött! A vér lüktetése lökdösütt. és kitaszított a vágy. Felsírtam és rám sírt az éj, a hajnali pirkadat. ... megszületett Repisky Tamás. Arbóe-tejű ősatyám bozontos állat-teste bennem kalapál, pápomon olykor kikandikál sárkány-ősgyik ssíva, ózbakformájú tüdeje. Kék madárcsőrszerü ajkén lobog egy ősi vonftás... s csoszog tutaj-medencéjű Ősanyám, ki talpamban lelte meg az őshazát. Süt sárga kfgyókoponyát, hogy bírjon tovább is kalapálni ősatyám. Majd mohaszerü hónaljából kitép egy nagy csomót, s megcsiklandoz engem, a bétalvót. Harmadik füléből leakaszt egy patkót — tyúkszemmel farkasszemet néznek, őseim mély testemben így élnek, éldegélnek... 'A «
