Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-29 / 26. szám

Az elmúlt héten az érdeklődés kö­zéppontjában az olaszországi válasz­tások álltgk. A választásokat a leg­teljesebb rendben és nyugalomban bonyolították le. A politikai érdeklő­dést jelzi a több mint 90 százalékos részvétel. Ez kifejezi, hogy a mosta­ni szavazást sorsdöntőnek érzik az országban. Az utóbbi három évtized legnagyobb figyelemmel kfsért dönté­sét érthetővé teszi, hogy Olaszország az utóbbi években permanens kor­mányválságokat élt át és különös hatással volt az országra a tőkés or­szágokat sújtó gazdasági válság is. Az erőviszonyok most az olasz bal­oldal javára módosultak. Több mint 12 millióan adták szavazatukat az Olasz Kommunista Párt jelöltjeire. E- redménye nemcsak az 1972. évi par­lamenti választásokhoz képest jelent előretörést, hanem a tavalyi közigaz­gatási választásokon elért sikerekhez viszonyítva is. Az új törvényhozásban csak kevéssel marad el a Keresztény­demokrata Párt mögött. Az új parla­mentben a baloldal és a konzervatív tömb közötti erőviszonyok összessé­gükben a balodal javára módosultak, ez szinte lehetetlenné teszi az eddigi kormányzati kéretek fenntartását. A baloldal azonban — sikerei ellenére sem — érte el az abszolút többséget, így az ország kormányzása szinte megoldhatatlannak látszik. A politikai életre döntő hatást gya­korló képviselőház mandátumait te­kintve így oszlik meg: Keresztényde­mokrata Párt 263 hely, (veszteség 4), Olasz Kommunista Párt 228 hely, (nyertek 49), Olasz Szocialista Párt 57 hely (veszteség 4). Az olaszországi választások ered­ménye élénken foglalkoztatja a világ­sajtót. A párizsi Le Figaro szerint Olaszország most válaszút előtt áll, mert semmiféle szilárd és kormánv- zőképes többség sem bontakozik ki a választási eredményekből. Ehhez a véleményhez csatlakozik a Quotidien de Paris, amely azt állapítja még, hogy Olaszország továbbra is „knr- mányozhatatlan marad és az egyedüli megoldást az jelentané, ha a keresz­ténydemokraták elfogadnák a „törté­nelmi kompromisszumot“, amely azt jelenti, hogy hajlandók lennének a kommunistákkal együtt kormányozni az országot. A New York Times sze­rint washingtoni kormánykörökben arra számítanak, hogy a keresztény- demokraták ismét a szocialistákkal, valamint a kisebb polgári pártokkal kísérlik majd meg a kormányalakí­tást. Azonban a sajtóhangok figyel­meztetnek: lehetetlenség lenne és ó- ríási nehézségek támadnak, ha való­ban még egyszer megkísérlik a kor­mányzást a kommunisták nélkül. Is­mert azonban az [ISA kormányának álláspontja, amely beleavatkozik az o- Iaszországi belügyekbe. Kissinger n- gyanis ismételten kijelentette, az E- gyesült Államok „kénytelen lenne át­értékelni' Olaszországhoz fűződő kap­csolatát. ha a kommunista párt be­kerül a kormányba. Még mindig nem rendeződött a li­banoni helyzet, bár az érintett felek élénk diplomáciai tevékenységet fej­tenek ki. Dzsalud, líbiai miniszterel­nök Damaszkuszban megerősítette, hogy újabb tűzszünet jött létre, és a palesztin ellenállás, valamint a liba­noni hazafias erők megállapodtak ab­ban, hogy részlegesen kivonják a Szí­riái csapatokat az egyes körzetekből. Az arabközi erők első alakulatai el­foglalták állásaikat Bejrútban. Nyu­gati hírügynökségi jelentések szerint ezek az erők egyelőre egy egy líbiai, illetve szíriai zászlóaljból állnak, őz Arab Liga főtitkára Mahmud Riad a- znnlian közölte, hogy a békefenntartó arab erők összlétszáma a későbbiek során 6 — 10 ezer között mozog majd. A két említett arab országon kívül Algéria, Szudán és Szaud-Arábia is felajánlott katonákat a rend fenntar­tására Libanonban. Egy szem se vesszen kárba! KIK NEVEZHETNEK BE A VERSENYBE? Minden harminc éven aluli fiatal (kom- bájnoscsoportoknál az átlagéletkor har­minc év), és a SZISZ-tagok (náluk a kor­határ nincs megszabva). Az aratás alatt arra kell törekedniük, hogy a termést Idő­ben és a lehető legkisebb szemveszteség­gel takarítsák be. A kombájnosok gépük típusa szerint egyénenként vagy csoporto­san versenyeznek a kiváló eredményekért Az Ifjúsági Fényszóró járőrei a verseny­ben a szemveszteség megakadályozásán fáradoznak, felügyelnek az üzemanyaggal és energiával való gazdálkodásra. Bene­vezhetnek SZISZ-alapszervezetek, pionír­csapatok, karbantartó és tűzvédelmi cso­portok is. az Értékelés A kombájnosok versenyében a learatott hektárok, csoportoknál az egy főre jutó hektárátlag, a legkisebb szemveszteség (nem haladhatja meg a 3 százalékot) és a betakarított gabona mennyisége a mérv­adó. A SZISZ-alapszervezetek, pionírcsa­patok, karbantartók, az Ifjúsági Fényszó­ró- és tűzvédelmi járőrök eredményeit a ledolgozott brigádórákban mérik. Az Ifjú­sági Fényszóró munkáját értékelve sokat nyom a latban az észlelt hibák eltávolítá­sa. A SZISZ-alapszervezetek és pionírcsa­patok munkáját komplex értékelésnek is alávetik. Az érdeklődők a SZISZ járást bizottsá­gain jelentkezhetnek a versenybe, és bő­vebb felvilágosítást is itt kapnak MILYEN JUTALOM VÁR A GYŐZTESEKRE? Az „Egy szem se vesszen kárba“ ver­seny győztes kombájnosai a SZISZ Köz­ponti Bizottságától elnyerik a „Kiváló kombájnos" vörös jelvényt, az ifjúsági iv- tazási iroda, a CKM pedig külföldi üdülés­sel jutalmazza meg őket. A többi verseny­kategória győztesei szintén kapnak SZISZ- -kitüntetéseket, a pénzjutalomért pedig sportfelszerelést vásárolhatnak, vagy kul­turális célokra költhetik. Fiatalok! Kövessétek figyelemmel az if­júsági lapokat, mert rendszeresen tájékoz­tatnak majd benneteket a versenyről, az aratás lefolyásáról és a fiatalok kezdemé­nyezéseiről. E lapok hasábjain megismer­kedhettek hazánk legjobb fiatal kombáj- nosaival is. Ezernyolcszáz óra A fiatalok közül szerelnék valakivel beszélni — mondom a Mier bútorgyár lévai üzem­egységének a portáján a por tásnőnek. — Hívom rögtön — válaszol ja, s amikor leteszi a telefon­kagylót, még hozzáteszi: Megérdemlik! — Miért? — kérdem, mintha nem tudnám. — Nézze, itt ezt az épületet! Egy olyan öreg, csúnya, ékle lenkedő búdé állt itt ezelőtt, ás mi lett belőle! Érdemes meg­nézni. Közben megjön a SZISZ iize mi alapszervezetének az elnö ke, Stanislav HOMOLA diszpé cser, s fogja a kulcsot és me gyünk, hogy megnézzük a klub jukat A gyárban háromszázhar mine ember dolgozik. Ennek körülbelül a tíz százaléka az ifjúsági szervezet tagja. A klubjuk valóban pazar. A nagy műhelyablak szinte elá­rasztja fénnyel, világossággal a termet. — Mj adta a gondolatot a klubalakitásboz? — kérdem. — Semmi különös, csak ép pen mindig gondok voltak az ebédlő körül. Egyszer az egyik szervezetnek, mászov a másik­nak kellett, fgy aztán megtör Iónt, hogy csak azért nem tud tűk megtartani valamely ak dónkat, mert a másik szerve zet éppen tanfolyamat, gyűlési tartott. — És? — És akkor kezdtünk el gon dolkodni. Végül e mellett a he­lyiség mellett döntöttünk. Tv lőbb valami műhely, majd o- lyan lomtár gyanánt szolgált Elmentünk az üzemi igazgató után és megkérdeztük, mit szól­nának, ha egy kicsit rendbe- hoznánk és kisajátítanánk. Ha kedvetek van bozzá, még pénzt és anyagot is adunk. Vészünk valami fölszerelést is — vála szólta, tgy is lett. Rengeteg munka, de megérte. A falakat deszka burkolja, hátul két szek- rényfal. — Ezt vették vagy csinálták? — Nem. Néhány évvel ez­előtt készítettük a brnói vásár­ra, de nem kellett, s azóta itt állt sorsára várva. — Ügy látszik, mégiscsak ki­várta! — Ki. Amikor elkészültünk a klubbal, újra elmentünk az i- gazgatú elvtárshoz, 5 megkér­deztük, nem adnák-e oda a klubnak. „Ahogy megígértük, mindenben támogatunk — mondta az igazgató, és már szállíthattuk is a bútort. A töb­bit aztán mi magunk készítet­tük. Néhányan faberakással foglalkoznak. Az ő kezük mun­káját, dicsérik ezek a képek. Mások a szabad idejüket elek trotechnikával töltik. Az egyik ilyen fiút megkértem, készítsen a lemezjátszónkhoz fénytáblát — és sorban mutatja a falon a képeket, bekapcsolja a kvadro fonikus hanglemezjátszót, vil­lognak a fények a fénytáblán. Összesen ezernyolcszáz órát dolgoztak le a klub körül. Azt hiszem, sokan követhet nék a példájukat, mert, hogy egy „elfekvő* helyiség, műhely, raktár vagy ilyesmi minden ti­zemben, gyárban található, ab ban egészen bizonyos vagyok. —németh— Engedtessék meg nekem, höqy az „élvezeti" cikkek és eszközök tárából ezúton bátorkodjam a vil­lamost kiiktatni. E merész ötlet­tel megvallom hosszú-hosszú évek óta kacérkodom, de nehezen megy, mert minden villamoson felmerü­lő rossz körülmény ellenére is rá­szorulok a villamosra. Félreértés ne essék: továbbra Is utazom majd villamoson, mert az időm tovább­ra is kevés, de nehogy valaki azt higgye rólam, hogy mindezt 16 dolgomban teszem. Kénytelen va­gyok, hiszen örökké sietek. Persze e kényszerűséggel újab­ban másféle kényszerűségek is járnak. Nevezetesen az, hogy munkahelyemről ezután a város központjába, vagy a lakásomhoz csak úgy futbk el, hogy jóval többet guologolok majd, mint ko­rábban. Sebaj, gyalogolni jó, mond­ta Móricz Zsigmond, s én ezt az állítást nem Is vitatom, csupán az­zal bátorkodom megtoldani, hogy gyalogolni akkor jó, ha ahhoz az embernek kedve és ideje von. Am ha nincs ideje, ugyan mitől le­gyen kedve? Meg aztán nem is csak magam­ról van szó, hanem emberek százezreiről, akik kénytelenek a városi közlekedést igénybe venni. Százezreiről? Mimiről. Egészen konkrét leszek. A bra- tislaoal Béke tér átépítést mun­kálatát miatt megszüntettek egy villamosmegállót. Ráadásul a vá­ros szivében, a Szlovák Nemzeti Felkelés terén Ott, ahol ezidáig a legtöbb ember szállt ki és be a villamosból. Azokból a villamosok­ból, amelyek a városnak egy u- gyancsak fontos közlekedési góc­pontjáról, a központi pályaudvar­ról indulnak. Ennek gyakorlatilag azt kellene jelentenie, hogy a szó- banforgó villamost áratok az or­szág és a világ különböző pont­jairól befutó vasúti vonalakat meghosszabbítják. De inkább nem részletezem ezt a közlekedési át­szervezést. Nem érdekes. Ráadásul bosszantó is. Elég talán a leglé­nyegesebbről szólni, miszerint a városi közlekedés egyik irányát tekintve ... Bevallom, nem is tu­dom megfogalmazni, annyira va­lószínűtlen. Arról van szó, hogy a belváros két legforgalmasabb nltlamosmegállóia az átszervezés révén csaknem két kilométerre került egymástól. Az egyik a bel­városon innen, a másik a belvá­roson túl. A belváros tehát kimarad. Ért­hető, nem?l Az emberek mégsem'értik. Mert hát hogyan is értenék. Bár mind­egyikünk tiszteletben tartja azt, hogy az átszervezés egy fontos közlekedést szolgáló nagy építke­zés érdekében történt'. De ez a- zért túlzás. Valamilyen más meg­oldás is biztosan adódott volna. Vagy nem? Kérdezek, bár nem hiszem, hogy a közlekedést vállalat tlletékesei\ válaszolnának is kérdésemre. Már csak azért sem, mert eme át­szervezés ügyében, e fontos dön­tést megelőzően sem vártak vá­laszt az utasoktól, Ráadásul még csak meg sem kérdezték őket: mit szólnak ahhoz, hogy ezentúl csak­nem két kilométernyire lesz egy­mástól a Icát belvárost megálló. Nem kérdeztek, választ sem vár­tak Talán mert tudták, hogy az utasok ebbe nehezen egyeznének bele Nem mondom, hogy kérdő­íveket kellett volna osztogatni. Nem A bürökrációtól én is irtó­zom Elvben lett volna szükséges a kérdést feltenni. Az utasok szempont iából is tekintettel kel­lett volna lenni egy s más körül­ményre Feltételezem, hogy nehéz főbb megoldási találni, de abban is biztos vagyok, hoqy kell Hogy van-e tavaslatom? Nincs Illetve mégis: helyezzék át a városköz pontot Oda, ahová a megállói he­lyezték. KESZEL1 FERENC \

Next

/
Oldalképek
Tartalom