Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-22 / 25. szám

BENJÁMIN LÁSZLÓ GARAI GÁBOR: HAJNAL ANNA: Szamunkban megnézik maguk megnézik futtában a nők; alkalmi tükreik vagyunk, fényünkön átrebbennek ők­A körúti neoncsövek alatt fut, kavarog az esti áradat. Egyensúlyozva két kézzel magát a kocsiüton terhes n<5 megy át. Két külön világegyetem bőrrel határolt végtelen kikben külön folyók erek külön párállnak gözlenek kikben két külön öntudat 'Jár külön külön utakat törékeny diplomáciák vad áradást hidalnak át kigyűlt mágneses pólusok kék északfénye felragyog s egymáshoz vonzott részietek összefonódva fénylenek. Villamosok és autók között nagy-óvakodva billeg és döcög, csak viszi, tolja szinte nagy hasát, szállítja benne kényes utasát. És büntetlen mennek tovább, ha elkapták tekintetünk, s mi -> villogék s fakék, simák szilánkjaira széttörünk. Mosolygok rajta, és elgondolom, milyen csodákat szült az én korom, radart, rakétát, televíziót, fényes találmányt, gépet milliót, Végül homokká porladunk hontö sugaraik alatt, testünkből csak keret: a csont s a fekete foncsor marad, Elfordulnak a pólusok eloldódó mozdulatok félöntudatlan fordulat hagy el idegen partokat kihűlt ragyogás liűs sötét védi a magány felszínét külön külön hülő világ viszi hunyó zsarátnokát űrben mely őrzi távolát külön keringő két halált. szájlót, kerengőt, keréken-futót, villanymotort, neonfényt, autót — Mégis csak ót, ki köztük ballag át: megbámulom a hasas kismamát. S a fekete foncsorban is gyilkos tekintetük ragyog, mely földre vont ás sírba vitt és mindhalálig ringatott. Lélek szerelmét, nemzés gyönyörét — mindent tud ő már; termékeny ölét egy friss emberke lakja- És soha nem lesz a földön náluk szebb csoda 1999-ben űrkutatók fölfedezték, hogy a Jupiter meleg, félig folyékony végtelensé­gén belül egy tökéletesen biztonságos kis bolygó kering argonégboltokkal és csillo­gó megolvadt berilliumtengerekkel. Azok a földlakók, akik elsőként léptek ennek az új világnak a partjaira, meghökkentek la­kóinak elfogulatlan meztelenségén. E boly­gó lakói nemcsak meztelenek voltak — testük hengeres, enyhén ívelt és hosszi­rányban redőzött, mint valami fehér ubor­ka, mozgás céljaira fogpiszkáló vékonysá­gú, hat végtag meredt ki belőlük, míg egy bojtos hetedikben összpontosultak az ideg- -funkciók-, de a nemi különbség semmilyen jelét nem mutatták. S valóban így is volt- Általuk „sarjadzásnak“ nevezett, távollé­tükben lezajló folyamat révén szaporodtak, és a „Minerva lakóit [így nevezte el a bolygót a Kínai-Amerikai Űrhivatal egy klasszikusokat kedvelő tisztviselője) édes­keveset érdekelte az egész. Nyilvánvalóan úgy ment végbe a dolog, hogy ahol csak matematikailag elegendő mennyiségű egy­mást átfedő lábnyom (vagy pontosabban döfés, mert e lények helyzetváltoztatása nagyjából olyan nyomokat hagyott, mint a síbot a ropogós hóban) nyomást gyakorolt a nikkel- és azbesztkeverékű lyukacsos ta­lajra, lassan kihajtott vagy „kisarjdt“ egy új uborkaszerű alakzat. Ennek az új te­remtménynek sem szülei, sem nemzésl vá­gyai nem voltak. Mihelyt a három Miner- va-évig (négy-öt földi hét) tartó érési I- dőszak végén elérte teljesen kifejlett a- alakját (hozzávetőlegesen tizennyolc hü- velyknyi magasságot), türelmetlenül leráz­ta gyökereiről a nikkelt, és beilleszkedett a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem és a közigazgatás valamely gyümölcsöző á- gazatába, amelyek a Minerván Is, akárcsak a Földön, látszatra • rányomták bélyegüket az életre. A felfedezők és az argon-légzőkészülék tökéletesedésével a földi követek, nyomo­zók és kereskedelmi gyarmatosítók eroti. kus érdeklődése ámulatot váltott ki a Ml- nerva-lakók körében, és sok félreértésre a- dott alkalmat. A Föld-lakók kezdett nemi erőszak-kísérletei alig jártak több si­kerrel, mint a későbbiek során az új világ egynémely gazdaságilag beilleszkedni nem tudó bennszülöttjének törekvése, hogy pros- tituálja magát. A kielégítő kapcsolatok hiá­nya azonban nem gátolta meg a kivándo­rolt Föld-lakókat abban, hogy beleszeresse­nek Minerva-lakóiba. Létrejöttek a szonet­tek, az álmatlan éjszakák, a kimerítően részletes levelek, a féltékenység! rohamok és a túlfűtött álmok — a szokásos romhal­maz. A parányi uborka alakú emberek — noha egyetlen bennszülött hercegnő sem e. melkedett ki soraikból, hogy csillapítsa az idegenek csodálatos hevét — lenyűgözve figyeltek: hogyan hozhat létre olyan ha­talmas energia-ráfordítást az ismertetett rö­vid, mechanikus esemény (amely, tudósaik ■ megfigyelése szerint, nem is különbözött annyira saját talajuk „sarjadzás“ céljára történő véletlen előkészítésétől). ,,A szere­lemért élünk“ bizonygatták nekik a Föld­lakók. Űrhajóink, felhőkarcolóink, érték­tőzsdéink csupán ennek az alapvető ösz­tönnek az elhajlásai. Ruházatunkat, étele­inket, művészetünket, szállítóeszközeinket, de még a háborúinkat is mind a szerelem ügyének szolgálatába állítjuk. A Föld-lakó csecsemő már az anyatejjel magába s2ívja a szerelmet, a haldokló utolsó lélegzetét Is elhomályosítja ez a szenvedély. Minden más ámítás, álcázás és csinálmány.“ Kis idő múltán az emberi településeken megjelentek a nők- Ez az alfaj lágyabb és I duzzadóbb, agresszív cselekményei bonyo­lultabbak, magatartása önelégültebb. Mi- nerva-lakók sohasem tudták leküzdeni el­lenszenvüket a nők iránt, akik az ő sze­JOHN ÜPDIKE A SZŰZ BOLYGÓ műkben csonttalannak, kellemetlen szagé­nak és élősdlnek tűntek a csillogó alumí­nium fémlemez-páncélzatba burkolt első űrkutatók által keltett lenyűgöző benyo­máshoz képest. E nőneműek még erőtelje­sebben hódoltak a szerelem hatalmának: „A szerelem egyetlen Igazi pillanatáért ér­demes föláldozni életüket- Szerelem vagy halál — ezt valljuk. Halálunk csupán egy pötty az erosz szakadatlan, mindent átíve­lő felsőbbrendűségén. A szerelem mozgat­ja a csillagokat, amelyeket ti nem láthat­tok- Ez készteti éneklésre a madarakat, a- meiyek nálatok nem élnek“. A Minerva-ia- kók elképedtek, nem tudtak elképzelni sem­miféle erőt, semmiféle előfordulást kavar­gó. argonragyogású egük alatt, amely ab­szolútabb lenne a halálnál — amit az ő nyelvükben ugyanazzal a szóval jelöltek, mint a „csöndet“. Ezután jellegzetesen bántó modorukban a nőnemű emberek kíváncsiskodni kezdtek- „Hát ti?“ kérdezték mezítelen kicsiny hall­gatóságukat. „Mi az, ami titeket mozgat? Áruljátok már el nekünkl Kell, hogy le­gyen valami titkotok, máskülönben Freud csak helyi jelentőségű őrákulum lenne. Mndjátok el nekünk, miről álmodtok, ami­kor behunyjátok mind a hat szemeteket?“ A Minerva-lakók bibircsókos, barázdált, színtelen bőrszövetén kékeszöld pirulás ter­jedt szét, kuncogtak és zizegtek, akár egy parcella articsóka, azután karcsú, merev végtagjaikon eiiramodtak, és nagy hozzá­értéssel kiépített föld alatti odúikból csak az éj leple alatt bújtak újra elő — éjszaka, amely földi érzékszerveink szerint oly vil­lanásnyi és Ismétlődő, mint egyetlen szem- hunyorltás. Az első támpontot a szerelemtől epeke- dő űrkutatók által szavalt szonettek szol­gáltatták. Noha ezek szavai bármennyire i- gyekeztek is lefordítani azokat, zagyvasá- gok maradtak, maga a szavalat lekötötte a Minerva-lakók figyelmét. Ogy tetszett, már puszta ritmusuk is izgalomba hozza őket. Az első telepesek folyóiratainak földi ta­nulmányozói azt is feljegyezték, hogy mie­lőtt a Minerva-lakók a prostitúcióval mint megvalósíthatatlan intézménnyel fölhagy­tak, a reménybeli kurtizánok lelkűk leg­mélyéből. nem Is egy ízben, félénk, elfoj­tott, búgó suttogást hallattak, valamiféle, a kínaihoz hasonló hangmagasságú nyel­ven- Később sikerült annyira miniatürizálni a robotadókat, hogy át lehetett már ma­nőverezni őket a Minerva-lakók bonyolult odúrendszerein. A föld alól visszasugárzott homályos, elmosódott képek között (a nik­kel miatt hallatlanul nagy volt a statikus indukció) akadt néhány, amely nagyjából nagyság szerint elrendezett rudakat muta­tott. meg olyan valószínüleges üreges ru­dakat, amelyek egyik végükön kipűposo- riók vagy oldalról átlyuggatottak. Kiderült, hogy a tv-kamera őrizet nélkül hagyott bordélyházba botlott, a tárgyak természe­tesen a xilofon, a trombita és a fuvola durva minervai megfelelői voltak. Számos magánodú távoli zugai hasonló tárgyakat rejtettek, diszkréten elrámolták ezeket, ne­hogy az újonnan sarjadtak rájuk akadja, nak- Akadtak itt ezen kívül őshárfák, he- gedüfélék és bizonyos rázási célokra alkal­mazott szerkentyűk is- Amikor a csúszó­mászó tv-kamerákat hangfelvevőgépekkel is ellátták, kiderült, hogy a lakás cél­jául szolgáló alagutak, de még a kereske­delmi komplexumok egynémely terme is szüntelen, titkos zenétől visszhangzott — s e fogalomra a Minerva-lakók csupán u- gyanazt a szót Ismerték, mint az „élet“ fo­galmára. A földfedezésekkel egyidejűleg amerikai Ideggyógyászok egy csoportja rávett több Minerva-lakót, vesse alá magát pszichoana­lízisnek. Az álomtevékenység struktúrája, a maga telezsúfolt szlmbóliumrendszeréve! (létrák, szelepek, szinuszgörbék és üreges, kifényesített formák szerepeltek benne), az alanyok azon tendenciája, hogy), gyógy­szeres kezelés hatására dallamos csúszta­tásokkal torzítsák el beszédüket, végül egy Mlijerva-lakó kritikus esete (a pszichiátriai személyzet Dórának becézte), aki a „züm­mögésnek“ nevezett kényszerképzet áldoza­ta volt — mind ugyanazon következtetés i- rányába mutatott, mint amit a tv-kamerák vizuális bizonyítékaiból szűrtek le: a Mi­nerva-lakók nemiséget nem ismerő, fojtott légkörű bolygójukon a zenének éltek, a- melyből csak a legkezdetlegesebb fogal­makkal rendelkeztek­A felfedezést követő kiaknázó-kampány során a Föld-lakók sok-sok tonna nikkelt kaptak egyetlen dalért. Kémeket szerveztek be a Föld szolgálatába: egy-egy műanyag harmonikával sikerült már megvesztegetni a Minerva-lakókat. Egész kormányokat és trösztigazgatóságokat korrumpáltak azzal, hogy megígérték nekik, pillantást vethet­nek egy klarínét-ujjrendtáblára, vagy hogy lejátszották nekik egy ősi, 78 fordulatszá­mú lemezről a Muskrat Ramblet. Amikor el­ső ízben hangzott fel nyilvános hangverse­nyen egy zenekari mű, Brahms negyedik e-moll szimfóniája, a Mlnerva-lakőkból ösz- szetevődött hallgatóság eksztázisba esett, mihelyt a vonóshangszerek átadták a té­mát az oboának- Bizonyára tömegkatasztró­fa következett volna be, ha a mérnöknek nem esik meg rajtuk a szíve: fölemelte a tűt, és átkapcsolt a Fred Warring által fel­dolgozott American Patrolra. Ennek ellené­re, a megerőszakolt ártatlanság e korsza­kában sok Minerva-lakő belepusztult a túl­adagolt zenébe, még többen vallásos tár­gyú cikkeket publikáltak, felszabadító po­litikai pártokat alakítottak, és — néha két­ségbeejtő eredménnyel — csoportos zene­hallgatásra adták a fejüket. A Föld-lakók képtelenek voltak fölmérni, mit jelent a zene a Minerva-lakők számá­ra. A dobbanások, nylkkanások és kongatá- sok ismétlődő keveréke, e művészet, amely olyannyira gépies, hogy Mozart a műfaj legkiválóbb darabjait két biliárdlökés kö­zött firkantotta papírra, talán minden rez­gésnek, a lelkűk legmélyéről fakadó, létü­ket érintő antagonizmusok feloldásának, szintetizáló érintkező felületnek tűnt a számukra — legalábbis így vélték egyes kutatók — szigetelő azbesztföldjük és ar. gonégboltjuk nagyfokú vezetőképessége kö­zött. Valami kifinomult, kiegyensúlyozott és elővigyázatos elem fennmaradt a Minerva- lakók muzikalitásából még azt követően ts, hogy a Föld-lakók alaposan kiaknázták és telhetetlenül felfokozták zenevágyukat. Egyfajta zavaros, ősi mítosz a zenének a tiltott élvezet rezonanciáját kölcsönözte. Az általuk könyörületesen sötét helyként ábrá­zolt mennyországukban a zene hangszerek nélkül csendül fel, mert nem hallható. Ha egv idős Minerva-lakó fel akarta idézni é- letét, szinte kizárólag az általa hallott vagy szerzett zene alapján emlékezett vissza é- letútjára. Amikor az első Minerva-lakókat rakétán átszállították a Földre (s ez az Odüsszeia már egymagában is eposzba kívánkozik: a kifelé irányuló repülés a Jupiter vastag kérgét körülölelő sok ezernyi mérföld híg hidrogénen keresztül; a kitörés az űrbe, a- mikor először pillantották meg a csillagokat és a fekete űrt; a visszapillantás a gázne­mű csíkokra és. a mögöttük egyre zsugoro­dó tűzvörös pontra, a parabolikus zuhanás a naprendszeren át, amelyben a ragyogás­tól elkábult Minerva-lakók a Vénuszt vélték úticéljuknak, a bolygójukra behatoló föld­lakók hazája, ahová az alattuk szétterülő vizenyős barna szférából érkeztek), a láto­gatók megdöbbentek a nyilvánosan szünte­lenül jelenlevő zenén. Zene szivárgott ki a vendéglők falán, zenét sugároztak a földet érő repülőgépekbe, az összeütköző gépko­csikba, zene csendült a templomtornyokból, harsam a katonai gyakorlóterekről, csilin­gelve hatolt be a lakások falán, szólt a piciny, fekete dobozokból, amelyeket az emberek az utcán is magukkal cipeltek, fel­verte még a sivatag az erdő békés csendjét is, ahol szabadtéri autós-mozikban porno musicaleket vetítettek — mindez a zene elő­ször lenyűgözte, aztán elragadtatta, később undorította, végül untatta őket. Eltávolítot­ták füldugőikat. amelyek kezdetben meg. óvták őket a túlzott gyönyöradagoktól, a túlterhelés csömört váltott ki, aztán már nem hallottak semmit. A Minerva-lakók föl­fedezték az impotenciát. Félix Pál fordítása Nők Szerelmesek Csodák

Next

/
Oldalképek
Tartalom