Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-20 / 3. szám
VARGA ERZSÉBET VERSEI: mennek hozzad mennék hozzád ha lehetne ha nem rejtene az este nem rejtene el a tél mennék hozzád ha lehetne ha legalább lovam lenne gyors járású mint a szél mennék hozzád hófehérben mennék hoztúd feketében szeretnélek szeretnél mennék hozzád mennék mennék piros hajnalban érkeznék piros csókkal kedvesem ÜGY... ... szcrotlok mintha fébiélelc vagy akárha gyűlölnélek ... ölellek mintha ölnélek mórgo-i csókkal mérgeznélek ... szeretlek mint szeretnének '-'éretni kik már nem élnek gyöngyóm virágom mondom szomorúan virágom gyöngyöm kedvesem — nem leli drága arcodat a kezem gy'öngyöm virágom mondom fájdalommal virágom gyöngyöm kedvesem siess gyere vissza meghal meghal a kezem A HÍD ALATT a híd alatt a híd alatt r^i jókedvem kacag széthullánuák s elszalad — folyó képében híd alatt a gyerekkorom andalog széthullámzik s elszalad de visszaszól még; védd magad! védd magad! — szól és kacag a híd alatt a hid alatt a régi-régi híd al»'* GYÖNGYÖM, VIRÁGOM . . . gyöngyöm virágom mondom tiszta szóval virágom gyöngyöm kedvesem — s elindul feléd tétován a kezem k J — Jó reggelt, Feri — köszönt Endreinek az irodaházi poi-tás. — Jó reggelt, Ferike — csilingelt Marika, az alagsori irattáros. — Szevasz, Ferenc — mormogta K., a fiatalabbik karbantartó, Endrei munkatársa. Endrei; jelentéktelen arcú, szőke, szemüveges fiatalember. Harmincegy éves, a szakmája lakatos. Most éppen egy kicsiny csomagot kotor elS az aktatáskájából; ez az a tízórai, ami már nyolcadik éve — Endrei házasságának kc7<ti-ie óta — mindig ugyanaz: lekváros kenyér. ■ icgcsörrent a házi telefon a műhely asztalkáján. I — Tessék, karbantartás — vette fel K, a kagylót. Endrei felemelte a fejét. Mi baj? Hol égett ki a körte? Megint folyik a vízcsap a hetediken? — Téged kérnek — nyújtotta a kagylót K., és elmentében fokhagymaszagot lehelt Endrei arcába. * —- Tessék — susogta Endrei a kagylóba. — Halló... — recsegett a hang a másik oldalon. — Itt Horkai, az irodabizottság titkára. Endrei szaktárs, legyen szives ma kilenc órakor megjelenni a tanácsteremben, irodabizottsági gyűlés lesz. Minden osztályról ott kell lenni valakinek, új vezetőséget választunk. — De... én. .. mi nem vagyunk osztály... — Hogyan?. . .. Dehogynem. , . Egy pillanatra. tessék csak várni... A vonal másik v^én jól hallatszik, ahogy Horkai egy másik kfezüléken beszél — aztán újra Endrei vonalában szólal meg a hangja. — Halló,.. Hát kérem, igaz, hogy maguk nem osztály, de végső soron önálló egység, karbantartó műhely, önök is itt az irodaházban dolgoznak, szóval tessék csak jönni, hátha magát választják meg titkárnak, hehe. .. Na, vúszJát. Kilenc ói-a előtt pár perccel Endrei levetette a kék köpenyt, gondosan megfésűlködött, a szemüvegét is megtisztította, aztán elindult felfelé — a földszintre. A tanácsterem már féUg megtelt, amikor Endrei beóvakodott az ajtón. Óvatosan, a fal mellett surrant beljebb, aztán leült egy külön álló székre. A terem másik végében egy kéz lendült hirtelen a magasba, valaki integetni kezxlett Endrei felé — Fényes, a vállalati gondnok volt az, Endrei régi ismerőse, azelőtt iskolai padtársa. ,,Gyere, van itt hely“ — olvasta ki Endrei Fényes karlengetéséből. Felkelt, hajlott háttal megkerülte az aszlalsort, és megkönnyebbülten zöltyent le Fényes mellé. — Lesz egy órácska szófűzés — mondta Fényes. — .Vddig is ülünk, nem igaz? Ssss, jön a tisztelt bizottság, és elfoglalja az ö helyét. A terem ajtajában kettő-négy-öt ünneplőbe öltözött férfi jelent meg. Egymást tessékelve mentek előre a székek meUett. — Mi az az irodabizottság? — kérdezte Endrei halkan. — Nem tudom — jelentette ki Fényes. — Néhány ürge, különböző osztályokról. Ök rendezik a vae.sorákat, meg a vállalati bulikat. Egyébként tényleg nem tudom, hogy mi az az irodabizottság. Az öttagú csoport letelepedett a terem végében álló asztal mögé, óvatosan egymást figyelve húzták maguk alá a székeket. A. középső férfi: Horkai, az irodabizottság titkára, kövér- kés, egybeszabott ember; ha lefelé nézett, a tokája eltakarta a nyakkeudőesomóját. Most fehállt, megigazította a jegyzeteit, krákogott c- gyet, aztán.. . — Tisztelt irodabizottsági gyűlés... Fényes meglökte Endreit, és az asz.t,alon álló ásványvízre láikütt — Nem kérsz? — súgta. Nekünk van idekészítve.. . „Nem, dehogy“ — jelezte Endrei egy ijedt fejrázással. Mozdulatnnl ült a széken, és oda- adóan figyelt. Üttörö kora óta nem vett részt semmiféle gyűliisen. — És most — szavalta Horkai —- felkérem a gyűlés elnökét... — Ez kicsoda? — kérdezte Endrei Fényeshez hajolva, amikor felállt az ünneplöruhások egyike; egy fekete ha'jú, magasra nőtt fiatalember. — Még soha nem láttam, . . — Én sem — mondta Fényes. — A termelésin van, előadó. Egyébként sose láttam. Erő.s hangon szólalt meg a gyűlés elnöke. — Szerettei köszöntőm a... — Kell egy? — nyújtotta Fényes Endrei felé a Kossuthos csomagot. Endrei újra nemet intett, és tovább figyelte az elnök szavait, — É.s most engedjék meg — mondta az elnök —, hogy javaslatot tegyek a két napirendi pontra. Az első pont... — Oj bizottság lesz — mondta Fényes. — Miért ? — Mi az, hogy miért? — A régi nem volt jó? — Most tehát szavazásra teszem fel a kérdést — emelte fel hangját az elnök. — Kérem a szaktársakat, hogy kézfeltartással szavazzanak. Ki ért egyet a felsorolt napirendi pontokkal? BOLYA PÉTER: TAS Kézerdö lendült a magasba. Endrei gondolkodni kezdett, hogy egyetértett-e a napirenddel, mire Fényes gyorsan bokán rúgta az asztal alatt. — Mire vársz, tedd már fel a kezed... — suttogta. Endrei a magasba lökte a kezét, és bűnbánó arccal nézett az elnökségi asztal felé. — Ki szavaz ellene? — dörgölt az elnök hangja. A kézerdö lehanyatlott, csak egyetlen kéz, Endreié maradt fenn — amíg Fénye.« le nem rántotta feltartott állapotából. — Hülye vagy? Mit csinálsz? — suttogta Fényes. — Mit csináltam? — Ki tartózkodott? — harsogott az elnök. — Én kinyitom — morogta Fényes, és az ásványvizes üveg felé nyúlt — Megállapítom, hogy... — Az elnök megállapította, hogy a gyűlés egyhangúlag elfogadta a megállapított napirendet — Van nyitód? — kérdezte Fényes. — Bicskám van — súgta Endrei, és a zsebébe nyúlt. Horkai emelkedett fel; az ö beszámolójavolt a napirend első pontja. Endrei érdeklődés.sel figyelte Horkai mozgékony tokáját, és elhatározta, hogy jövőre feleségestül részt vesz egy közös kiránduláson, amelyet Horkai és az iro- dahizoUság szervez. • — Tényleg nem kérsz? — lökte meg újra Fényes. Taps csattant fel. Horkai leült, hófehér zsebkendőt vett elő, és a homlokát törölgette. — Vigyázz, most szavazás lesz — mondta Fényes, és kortyolt a pohárból. — Megint? — Ja. — Honnan tudod? — Nem tudom Honnan tudnám? Hajhaj. Volt. amikor én is vez.ettcm gyűléseket. Az ilyesminek van egy lorgatókönyve, most is olt fekszik az elnök előtt. Ezt a beszámolót, amit a Horkai előadott, most el kell fogadtatni. Egyébként fogalmam sincs, hogy lesz-c szavazAs vagy sem. Az elnök felemelkedik. — Most tehát szavazásra teszem fel a kérdést. . . Kézrengeteg. — Tedd fel a kezed... — sziszegi Fényes, mert Endrei megint elkésett, de aztán gyorsan magasra emeli a karját. — Ki szavaz ellene? Lehauyatlanak a kezek, kivéve Endreiét. — Vedd már le a kezdet.» hörgi Fényes Endrei fülébe; Endrei lekapja a karját. — Ki tartózkodott? — mondja most is az elnök, egy terccel mélyebben. — Nagy marha vagy le, Ferikém — sóhajjá Fényes, és újra tölt az ásványvízből. — Alegállapítom, hogy a gyűlés egyhangúlag elfogadta Horkai szafctárs bosziimolóját. Most pedig... Az elnök közli, hogy az irodabizottság megbízatása lejárt; a gyűlés — a második napirendi pont szerint — új bizottságot választ. — Kérem a szaktársakat, tegyék meg javaslataikat. .. A teremben néma csend, Fényes valahova a szemközti falra bámul. Endrei feszeng. — Te... — súgja Fényesnek. — Nem kellene javaslatot lenni? Senki nem akar... — Dehogynem — súgja vissza Fényes, — Nyugi. — Én például. J. ^ — Maradj nyugton. A Kettesi a javaslatié: vő, ott van nála a névsor... Ugyanaz, lesz a bizottság, kivéve a dagadt Feketét, neki infarktusa volt tavaly. Nem vállalja. Kettesi feláll, gyakorlottan köszörül egyet a torkán aztán... — Tisztelt irodabizottsági gyűlés.. . — Hány óra? — kérdi Fényes, Endrei óráját nézve. — Mindjárt tíz, ?>Iost az elnök áll fel. — Ki szavpz tehát arra, hogy Horkai István legyen az irodabizottság titkára? Kezek a magasban. Most már Endrei is i- dobon tette fel a kezét. — Ki szavaz ellene? Endrei elsőként engedi le a karját. — Ki tartózkodott? Senki sem mozdul. — Megállapítom tehát, hogy. .. — elnök megállapít, aztán leül. Ojra Kettesi áll fel, — Az Írod a bizottság rendczvényfelelösének javaslom. .. Endrei feszülten figyel. Az elnök: — Szavazásra teszem fel... Endrei felemeli a karját. — Várjál még, te marha — suttogja Fényes. — Egy pillanat — mondja az elnök, és kar- valypillantóssal néz Endrei felé. Endrei leveszi a kezét. — Ki szavaz arra, hogy.. .-Az elnök szavaztat. Fellendülnek a kezek. Fmdreié is ott ingázik a magasban. — Ki szavaz ellene? Endrei karja furcsán hullámzó mozdulatokkal, nagyon lassan ereszkedik lefelé. Fényes már mozdul, hogy lehúzza a könyökénél fogva, de aztán látja; felesleges — Endrei keze már újra ott pihen az asztalon. — Ki tartózkodott? Csend. — Megállapítom, hogy... Megállapítás után megint Kettesi áll fel. — A sportrendezvények felelősének javaslom. .. Endrei keze a magasban. — Megkérem a szaktársat — harsog az elnök hogy csak a szavazásra való felszólítás után szavazzon... Endrei keze még mindig fent van. Az elnök vár egy pillanatig, aztán lemondóan folytatja: — Ki szavaz mellette, hogy. .. Szavazás. Felemelkednek a kezek; Fényesé is Endrei karja mellé magasodik. Endrei izzad, Fényes dühösen suttog. — Mire jó ez? Mit marháskodsz itt?... — Ki szavaz ellene? — menuvdörgi az elnök. A kezek eltűnnek — Endreié fennmarad. — Vedd már le. te szerencsétlen. .. — .sziszegi Fényes. — Nem... nem jön.. . —súgja Endrei holt- fehéren. — Micsoda? — Nem jön, isten bizony... Endrei láthatóan erőlködik, még a hátát is meggörbíti, hogy a karja lejjebb ereszkedjék. Mindenki öt nézi. Az elnök egyenes és kotnor. mint egy kopjafa, néli.ányan mosolyognak, Fényes Endrei könyökébe markol, húzza lefelé a fennmaradt kart; a kar lejjebb is ereszkedik néhány ujjnyival, de aztán fényes nem bírja tovább, elengedi — s Endrei karja újra vússzaugrik eredeti magasságba. — Tehát... egy ellenszavazat — mondja az elnök sértődött hangossággal. — Ki tartózkodott?. .. Senki sem mozdul, csak Endrei karja remeg a magasban. Fényes az asztal fölé görnyed, a gyufáját babrálja. A terem túlsó végéből halk vihogás hallatszik. — Kérem... mondja az elnök —. ez szabálytalan. ön már egyszer ellenszavazó volt. tehát nem tartózkodhat. Tessék levenni a kezét. — De hát... Nem jön... — nyögi Endrei. — komolyan mondom, nem jön.. . A teremben halk moi^ás, viliorászás, itt- -olt egy férfiröhej. — Értem — mondja gúnyosan az elnök. — Szóval fennmaradt a kéz... — Tényleg... isten bizony... — Endrei ütemes, erőlködő mozdulatokat tesz — mintha valamit felülről lefelé rángatna, de az a valami éppen csak megmozdul, aztán máris visszatér eredeti, elinozdíthalatlan helyzetébe. Fényes hirtcle,n feláll, megfogja Endrei vállát. — Gyere. — Ne haragudjanak — mondja a gyűlésnek Endrei, amint feltartott kézzel felemel kédik a helyéről. — Nem akartam elrontani. .. — Gyere — rántja meg Fényes Endrei zakóját. Elindulnak. Elöl — féloldalas léptekkel — Fényes, mögötte Endrei. Az elnök tekintete komor szigorúsággal kíséri a kivonuló párost. Most érnek ki. Az üvegajtó ki-be jár egy darabig, aztán újra felharsan az elnök hangja. — Tehát még egyszer szavazásra teszem fel a kérdést... Fényes a inűhélybe kísérte F.ndreit; leültette, vizes ruhát tett a homlokára. K. ijedten figyelte a főnökéi, és pálinkát javasolt a baj ellen. — Nem vagy véletlenül lázas? — kérdezte Fényes. — Majd én lenyomom, jó? — ajánlkozott K. — Lemegy az magától is — okoskodott Fényes. — Én már láttam ilyet. Volt egy pénztáros ismerősöm, aki egv-szer mtstlörölte a homlokát, és úgy maradt. — De rendbe jött, nem? —, nyögte Endrei, feltartott kezét figyelve. — Persze. Egy hét alatt kiengedték. Hehe! Képzeld el, mi lenne, ha legközelebb otthon az asszonypajtás tetején jönne rá egy ilyen?... — Ne marháskodj most, légy szives — mondta Endrei. Gömyedlen ült a széken. Ügy- ti'int. a karja most már teljesen függetlenné váll a testétől. A másik kettő elhallgatott, és tanácstalanul bámulta a lógó fejű Endreit. — Kérsz valamit? — kérdezte Fényes halkan. Valaki rácsapott a kilincsre., felpattant a ibii- hely ajtaja. Ilike, a főmérnök titkárnője állt a küszöbön: kezében szürke színű asztali ventillátor. — Ferike, már megint nem jó ez a bigyó. nézze riieg, legyen szives, megfőlünk odafenn... Endrei felemelte a fejét. — ..Nincs kapcsolója, mindig kirángatják a falból“ —' gondolta. |— A motor biztosan jó, még új. A csatlakozó. ..“ Maga sem vette észre, hogy a jobb keze furcsa vargabetűt ír le a magasban — mintha egy képzeletbeli karikásostorral rittyentett volna —, aztán ellazultak az izmai, és a karja lassan leereszkedett a műszeresasztalva. Az újjá! már jó- előre meggörbflltek. hogy fogásra kész állapotban találjanak rá a csavarhúzó nyelére.
