Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-15 / 24. szám

8 t» Ul • m f Torőcsik Mari A cannes-i filmfesztiválra a szocialista országok kö­zül csupán Magyaroszáq ne­vezett be egyetlen filmmel, Maár Gyula szövegíró és rendező Déryné, hol van cí mü müvével. Az amerikaiak hat, a franciák és az ola­szok öt-öt, az NSZK és Spa­nyolország két-két filmmel vett részt a versenyen, a magyarokon kívül még az angolok, svédek. svájciak indultak egy-egy filmmel. A jugoszlávok is érdekelve voltak, az olaszokkal közö­sen készített filmjüket a magyar Jancső Miklós ren­dezte. Ebben a nemzetközt mezőnyben nagyszerű si­kert aratott egy magyar színésznő: Törőcsík Mari. A fesztiválon részt vett filmek versenyén ő kapta a leg­jobb női alakítás díját. Nevét a nemzetközi film­világ is jegyzi, a cannes-i díj is nemzetközi elismerés. Sikere annál nagyobb, mert olyan filmben nyújtott tel­jesítményéért kapta, amely­ről Cannes-ban meglehető­sen eltérő vélemények hangzottak el. A Déryné hol van című filmről a fesz­tivál során ezt írta a L’Au- rore egyik kritikusa: „Maár Gyula rendezői módszere di­vatját múlta.“ Nem elemezzük, hogy mennyire helyénvaló a kri­tikus véleménye, de e bírá­lat ellenére sem vitás: Tö- röcsik alakítása kiváló. Még a film bemutatása e- lőtt nyilvánvaló volt. hogy Törőcsik Mari már előzőleg megszerezte a cannes-i né­zők rokonszenvét. Nyilván a tavalyi fesztiválon . bemuta­tott Szerelmem Elektra film­jével gyakorolt akkora ha­tást a nézőkre, hogy a Dé- ryné-film bemutatójakor már akkor felcsattant a taps, amikor Törőcsik Mari neve megjelent a vásznon. Ogy ünnepelték őt, mint a világ legnépszerűbb sztárja­it szokás. Déryné szerepét Törőcsik Marira írta Maár Gyula. — Szerepet akartam írni neki — mondja Maár Gyula —, olyan szerepet, amelyet adottságával ő játszhat el úgy, hogy felidézhesse a magyar színjátszás egykori nagy egyéniségét. — Ez a film az öregedő színésznő bárom napját ele­veníti jel — mondja szere­péről Törőcsik Mari. — Dé­ryné konfliktusa: tudja, hogy legjobb formájában van. hogy szakmailag a csúcsra érkezett, amikor a legjobbat és legtöbbet nyújt­hatja a színházban, a­ionban mindezt nem veszik tudomásul. A színház veze­tői csak azt látják, hogy ar­ra a szerepkörre amelyben eddig foglalkoztatták, már nem használható, nem felel meg, de azzal már nem fá­rasztják magukat, hogy o- lyan szerepet osszanak rá, amelyben tehetsége legjavát adhatja Maár Gyula ’ a szöveg könyvet Déryné naplójából készítette — A filmben egyetlen o­lyan motívum sem szerepel, amelyet ne tartalmazna a napló — hangsúlyozza Maár Gyula. — A film egy tehetség drámája. Egy negyven éven túli színész­nőnek, akinek a színház­ban kezd halványodni a fé­nye, jelentkezik a férje, a- kit az asszony tizennyolc é- ve elhagyott. Érte jön, ha­zaviszi. a kor polgári nor­mái szerinti kitűnő életle­hetőséget kínál neki. Déry­né mindössze másfél napig bírja ki férje házában Ojra visszamegy a színházhoz, a- hol helyzete talán még rosszabb, mint előbb volt, de bármennyire rossz is, nem lehet mást. másképpen nem tud dönteni. A múlt és a ma között 6- riási különbség van a szín­ház világában is. A negy- venesztendös Déryné „ki­ment a divatból“, nem tud­tak vele mit kezdeni a szín­házi vezetők. Ma már ezt nehezen tudjuk megérteni, hiszen nekünk negyven fe­lüli remek művésznőink vannak, akiket a nézők meg­becsülése, szeretete vesz kö­rül Nehéz feladatot kellett megoldania Törőcsik Mari­nak, annál is inkább, mert hiszen 6 is azok közé a mű­vésznők közé tartozik, akik éppen most, negyvenéves korukban nyújtják legkivá­lóbb teljesítményüketj nem érzik a mellőzöttséget, mint annak idején Déryné. Törő­csik Mari a cannes-i film- fesztiválon nagy sikert ara­tott, teljes fényében csillog­tatta tudását, tehetségét. Ml tudjuk róla, hogy nemcsak a fáradt és csalódott asszo­nyok szerepében nagy, el­bűvölő is tud lenni, a szép­ség a ragyogás fejedelmi asszonya. A legjobb női a- lakítás díját az idei can­nes-i filmfesztiválon Törő­csik Mari joggal megérde­melte. —os. I íratlan törvény már, hogy minden verseny legizgal­masabb fordulója a döntő, így van ez a hazai magyar é- nekesek és éneklő csoportok versenyén is, amelyet „Tavaszi szél vizet áraszt“ néven ismer­nek a népi zene és a népdalok kedvelői a Csallóköztől egészen a Bodrogközig. Az országos döntőt, melyet Nővé Zámkyban (Érsekújváron) rendeztek meg élést, és a népi előadásmódot. A bíráló bizottság elnöke dr. Sima Ferenc docens, a brati- slavai Komensk? Egyetem Böl­csészkarának tanára, titkára Ag Tibor népzenekutató, a CSEMADOK KB dolgozója volt. Tagjai voltak: Marczell Béla, a Dunajská Streda-i (dunaszer- dahelyi) Csallóközi Múzeum t- gazgatója, Sztano Pál, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Ze­számtalan példa is van. A má­sik fajta éneklő csoportok, a- melyek műsorukat kiadott nép­dalgyűjteményekből tanulják be, a perspektíva az énekkari munka felé mutat. Ezekből a csoportokból énekkarok lehet­nek, ha taglétszámuk bővül. Ha a népművészetről, nép­dalról, népdaléneklésről esik szó, sokan azt hiszik, hogy ez csak az idősebb korosztályt é­ma növekedett. Ez nagyon biz­tató jelenség, mert azt Igazolja, hogy a falusi ember szeret é- nekelni. Ez a közös éneklés pedig örömet szerez az ember­nek. A két évvel ezelőtti ver­senyhez viszonyítva az ideiben sokkal több éneklő csoport vett részt járási viszonylatban is. De nemcsak a számbeli nö­vekedés a pozitívuma, hanem a csoportok műsorának kiválasz­ORSZÁGOS DÖNTŐ Szvorák Katalin átveszi a díjat Kép: Prandl Sándor május 22-én, Lőrincz Gyula, a CSEMADOK KB elnöke nyitotta meg. Beszédében kiemelte Oustáv Husák elvtársnak a XV. párt- kongresszuson elhangzott be­számolójából azt a részt, a- melyben arról szólt, hogy pár­tunk továbbra is megteremti a feltételeket szocialista nemze­teink és nemzetiségeink sokol­dalú fejlődéséhez, haladó ha­gyományaik és nemzeti kultú rájuk fejlesztéséhez. Népdal- versenyünk méltó tisztelgés volt Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 55. év­fordulóján. A járási döntök során vala­mennyi kategóriában az egyes járások legjobb versenyzői to vábbjutottak, a kerületi döntő­kön azonban már az állandó tagokból álló bíráló bizottság csak valamennyi országos elő­döntő lebonyolítása után ítélte meg, hogy kik jussanak a ver­seny döntőjébe. így a népdal- verseny kicsűcsosodásában or­szágunk legjobb magyar ajkú énekesei és csoportjai vettek részt. A bíráló bizottság a népdal­csokrok összeállításán kívül fi­gyelembe vette a szép és kul­túrált éneklést, a művészi át­netudományi Intézetének mun­katársa, Jarábik Imre, a Duna- szerdahelyi ]nk osztályvezetője és Papp Sándor, a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségé­nek zenei szerkesztője. A járási és kerületi döntők műsorát színesebbé tették a ha­gyományos népi táncokat elő­adó egyének és csoportok, va­lamint a népszokásokat bemu­tató együttesek. Az idei verse­nyen mint vendégek szerepel­tek. Véleményem szerint a fol- klőrcsoportok munkája szoro­san összefügg, hiszen ez utób­biak műsorához okvetlenül kell az ének. Minden népszokás é- nekkel kapcsolatos, tehát ezek­nek a különböző műfajoknak valahol találkozniuk kell. Ogy, ahogy a népi hangszeren ját­szó szólisták és csoportok be­leolvadtak már a versenybe, azt mindannyian tapasztaltuk, hogy idővel a folklőrcsopor- toknak is bele kell illeszked­niük a versenybe, mert azok az éneklő csoportok, amelyek nem tanulják be a műsorukat, hanem csak a saját népdalkin­csüket adják elő, azok idővel egy teljes estét betöltő folklór- műsort előadhatnak. Tehát az éneklő csoportokból folklőrcso- portok lesznek, erre pedig már rintí. Örömmel tölt el bennün­ket az a tudat, hogy a fiatalok is bekapcsolódtak népdalkultű- ránk ápolásába. Hogy csak egy példát említsek: Szvorák Kata lin a filakovői gimnázium ta nulőja az országos döntőben az első kategóriában a legtöbb pontszámot kapta a bíráló bi zottságtól. A táskarádiót, a bra- tislavai Népművelési Intézet díját nemcsak kitűnő hangjá­ért, hanem jól összeállított népdalcsokráért és annak kitű­nő tolmácsolásáért kapta. Pasz- már János kolárovői fiatal nép­dalénekes a Gbelcel (Köbölkű- ti) Efsz táskarádióját nyerte. A Dunajská Streda-í (dunaszerda- helyl) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola női éneklő cso­portja bizonyára büszke Peter Colotka elvtársnak, az SZSZK miniszterelnökének díjára, egy szép magnóra, amely annak bi­zonyítéka, hogy tökéletesen el­sajátították a kultúrált népdal­éneklés minden szabályát. A fent említett példákból is kitű­nik, hogy népdalaink a fiata­lok tetszését is elnyerték. Szinte lehetetlen lenne felso­rolni a díjak összes adományo­zóinak a nevét. Az idei verseny pozitívumai közé tartozik az is, hogy az éneklő csoportok szá­tása és az előadásmód is na­gyon biztató. Az országos döntő bíráló bi­zottsága egyik tanácskc$Rsán felvetődött az a gondolat, hogy talán változtatni kellene a ver­seny koncepcióján. Oj utat, új lehetőséget kellene találni ar­ra, hogy még színesebbé te­gyük a versenyt. A bíráló bi­zottság azt javasolja, hogy a CSEMADOK KB alakítson egy bizottságot, amely részletesen megtárgyalná ezt a kérdést. Az előrelépésnek többféle módja van, de azt tapasztaltuk az i- dén, hogy az egyoldalú versen­gés nem lehet a hasznára en­nek a mozgalomnak. Lehetősé­get kell találni, hogy a tovább nem jutó szólóénekesek és cso­portok se. veszítsék el kedvü­ket a további munkától, hiszen valamennyiünk vágya, akik a népdalkultúránk ápolását szív­ügyünknek tekintjük, hogy a Tavaszi szél vizet áraszt orszá­gos népdalverseny küldetését a továbbiakban is teljesítse, és ezáltal országunk népdalked­velői aktív részesei legyenek népi művészetünk közkinccsé tételének. PAPP SÁNDOR őrs egymásutánban jelennek meg irodalmunk derékhada talán legtöbbet írő és publikáló tag­jának, Gál Sándornak a kötetei. Versek és elbe­szélések, gyerekversek és riportok, á még negyedik X-ét át sem lépett íré immár kilencedik (!) kötetét teszi az asztalunkra. Rendkívüli teljesítmény ez, ha a csehszlovákiai magyar irodalom szűkös lehetőségeit vesszük számításba; Gál Sándor öt verseskönyve, há­rom novelláskötete s nemrég megjelent Csikótánc cf-t mű, gyermekverseket tartalmazó gyűjteménye minden­képpen elismerésre méltó teljesítmény. A legújabb Gát-kötet, amely alig néhány héttel a Csi­kótánc után kerül könyvpiacra, verseket tartalmaz, s a Versbarátok Köre legújabb évfolyamát gazdagítja. Címe: Tisztább havakra. Gál Sándor költészete, ahogy a legutóbbi gyűjteménye is bizonyítja, állandóan fejlődik kifejezőkészségét ille­tően. Versei egyre negyobb és tökéletesebb formakész- tően. Versei egyre nagyobb és tökéletesebb formakész- tűdöt tükröznek: érdekesek, hatásosak, szelíd hang­nemben fejeznek ki mély konfliktusokat is­Letisztult világlátással és egyéni hangon tárja elénk korunk emberének problémait, ellentmondásait, úgy vállalja a folytonosságot és úgy épül bele, hogy vállal­ja az örök újrakezdés, az állandó aktivitás feladatát. A kötet, amely negyvenhárom hosszabb-rövidebb verset tartalmaz, három ciklusra oszlik- A ciklusok címe: Ünnep. Post testa, Jelentés a folyónak. A rendkívül népszerű Kozmosz-könyvek sorozatában jelent meg a Szerelmesek című antológia, a világiroda­lom legszebb szerelmes elbeszéléseinek a gyűjteménye. Micsoda szerelmek voltak már, mióta az ember em­berré lett, ha csak azokra gondolunk is, amelyeket az irodalom, a művészet közkinccsé tett. Amor és Pszük- hé, Héloise és Abélard, Anyegin és Tatjana. . . s ki-ki kedvére' folytathatná a sort. Mégis, a szerelem soha­sem avulhat el mint irodalmi téma, talán mert mindig újra nőnek fel fiatalok, akik újraélik- De még valami másért is. Sokan azt mondhatnák: a szerelem mindig ngyanaz, ma is olyan, mint száz éve. és száz éve is olyan volt, mint az ókorban. Igaz. és mégsem igaz, hiszen az emberi kapcsolatok s köztük a szerelem is minden korban más társadalmi talajon nőve bontja ki ezerszirmű és színű virágait. Kissé „Idősebb“ korosztálynak szól Vekerdy Tamás írása, a Fiatal szülők könyve. „Pszichológus vagyok, ahol dolgozom, évente meg­fordul vagy ötszáz gyerek a pszichológiai rendelés órái­ban. így aztán az ntóbbi két-három évben vagy három­négyszáz különböző korú gyereket ismertem meg. Volt, akit csak egyszer-kétszcr láttam, de volt, akit két éven át minden héten egyszer. Az anyák segítenek rajtam. Vagy ezer-ezerötszáz órában beszélgettem fiatal s idő­sebb anyákkal, ők sok mindent kérdeztek. Sok minden­re megtanítottak- Mert a panaszok épp ide, épp a kis­gyerekkorba nyúlnak vissza“ — írja előszavában a szerző­Különösen a hatévesnél kisebb gyerekek szöleinek ajánljuk ezt a nagyon szép és hasznos olvasmányt, hogy gondolatait megszívlelve minél boldogabban él­hessenek a gyerekeik­Legifjabb olvasóinknak is sok gyönyörűséget szerez­nek legújabb könyvkiadványaink. A legeslegkisebbek az Egyszer egy királyfi című verses népmese leporelló változatát, Weöres Sándor Bóbita című versgyűjteményét és Illyés Gyula Hét meg hét magyar népmese című kötetét olvashathatják. A kalandos olvosmányok kedvelői a Delfin-könyvek két újabb kötetét forgathatják, Adam Bahdaf A fekete sombrero és és Theodore Taylor A homokzátony című írásait. A történelmi regények kedvelőinek Szántó György A három vaskorona című regényét ajánlhatjuk, mig a verses elbeszélések hívei Arany János Toldijának pom­pásan illusztrált új kiadását vásárolhatják meg ma­guknak. —cs—

Next

/
Oldalképek
Tartalom