Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-25 / 21. szám

lEvekkel ezelőtt egy tizenkét éves kislány egyszer moziba ment, s a látott film főhősnője egy állatszelídítö volt. Az e- lőadás után a kislány odahaza kijelentette a család legnagyobb megrökönyödésére: „Ha megnövök, színésznő leszek!“ Érdekes módon nem az alakított szerep vonta bűvkörébe a kislányt, hanem áz alakítója — a színésznő.

— A színészi pálya iránti vonzódás később sem múlt el. Persze a család hallani sem a- kart róla. Főleg nagyapám volt „nagy ellenzék“. Édesapámat korán elvesztettem, háborús sérülései szabták rövidre az életét. Halála után nagyapáin töltötte be a családfő szerepét. Így történt, hogy az 6- rettségi után nem a színművészetire, hanem a bölcsészkarra iratkoztam be.

Beszéd közben „második jelzőrendszerként“ használja gesztusait. Klasszikusan formált keze állandó mozgásban van, szinte aláhúz vele minden szót, amit mond. Lehet, ez a színházi időszakból visszamaradt szokás, vagy Inkább az alkat jellemzője. Örökmozgó, állandóan tenni akaró típus.

— Harmadéves bölcsész voltam, amikor meghalt a nagyapám. Nem sokat gondolkodtam. Jelentkeztem a MATESZ legkö-‘ zelebbi pályázatára. Andref Bagar és Mikulás Huba voltak a felvételin a vizsgabiztosok. Minden nehézség nélkül felvettek. Teljesült régi álmom. Akkor még nem sejtettem, hogy a színészet nem marad meg „nyugdíjas" hivatásommá.

Színészi pályája nem tárt el a kezdő színészek szokványos pályafutásától. Előbb kisebb, majd egyre igényesebb szerepek. A csücsot Arthur Miller Sálemi boszorkányok Abigéljében érte el. A folytatás is szokványos: család, gyermek. A szülési szabadság után visszatért a színpadra, de nem tudta elkerülni azt a veszélyt, amely sajnos minden színészre leselkedik — a beskatulyázást.

— Magam sem tudom, ho-> gyan történt. Talán néhány if lyen Jellegű sikeres alakításom hozta magával, de a színház kezdett ncivának elkönyvelni. Kezdetben vállaltam, de később már nem elégített ki. Éreztem.

RENDEZTE

B0LD06HY

KATALIN

sokkal többre lennék képes. Hiszen Abigél alakítása is ezt bizonyította. Kértem a színház vezetőségét, adjanak igényesebb szerepet. Ígéretet kaptam, szerepet nem. Egy napon azm tán elhatároztam, megválók ifjúkori álmomtól, a színészettől.

Az elhatározást tett követte. Másfél éve hangzik fel a Csehszlovák Rádió magyar adásának némely ismerős műsora u- tán a ma már megszokottá vált bemondás: „Rendezte Boldo- ghy Katalin.“ Vajon hogyan lesz egy színésznőből rádiórendező, hogyan válik meg megálmodott hivatásától, ha azt egyszer elérte?

— Nem hiszek a babonában, hogy akit egyszer megragadott a világot Jelentő deszkák varázsa, azt holtáig rabságban tartja. A színészet, de érvényes ez minden foglalkozásra, addig hivatás, amíg az ember érzi, hogy képességeinek teljes i- génybe vételével tud alkotni. Ha olyanra kényszerítik, ami képességének szintje alatt van, ami nem elégíti ki, a munka nyűggé válik. A rádióban egy ÚJ hivatásra találtam. Ojszerű és Izgalmas munkára. Minden adás felér egy kis kalanddal. A hallgató a vevőkészüléknél nem lát be a mikrofon mögé, nem tudhatja mi folyik ott a- zért, hogy Jó, élvezhető, értelmes műsort kapjon. Nehéz e- csetelni azt az érzést, amikor beülök a rendezői pult mögé, és karmesterként vezénylem a szerkesztőket, bemondókat és a technikusokat. Abszolút koncentráltságot igényel. Hiszen pereg az adás, és minden „melléfogás" azonnal „kimegy“ az éterbe és a hallgatóhoz. Közben konok harcot kell vívni az idővel. Az adásnak másodpercnyi pontossággal kell elkezdődnie és végződnie. E- mellett tág terület nyílik a kísérletezésre, ÚJ utak keresésére. Ügy érzem, itt megtaláltam a „nyugdíjas" hivatást.

Szabad Idejében szenvedő^ lyes versolvasó. Rádió gyermek-költészet, e három pólus között oszcillál élete. Kiegyensúlyozott, munkáját, az életet szerető nő.

— Szeretek felkelni, dolgozni, nevetni, vizet inni, mindent. Egyszerűen szeretem az életet, szeretek élni!

—hr—

TEUESfTI

feladatait

Balázs Mária tizenkilenc éves^ hr- hovi (görgői) lány, a rozsnyói Satá- rik Gimnázium végzős növendéke- Elpirul, amikor beszélgetni kezdünk. Szeme rebbenésein, mozdulatain látszik, hogy nyugtalan természetű, állandóan tenni akaró lány. Diáktársai, tanárai ügyesnek, talpraesettnek tartják. Könnyű, igen könnyű öt be vonni a közösségi, a társadalmi életbe. Aktív szisz-tag, öt éve pionírve zetö, az irodalmi, fizikai, és asztronómiai kör vezetője az almási alap fokú iskolában, és könyvtáros a falu jábíin.

— Hetvennégy augusztusában vettem át a könyvtár vezetését —mond ja Mária. — Pár hónapja költöztünk át a régi tanítói lakásból az új könyvtárba, amelynek berendezését Üveges Rozália falubeli barátnőmmel és segítőtársammal végeztük- A könyvek új birodalmát sikerült otthonossá varázsolnunk, s talán ennek köszönhető, hogy az olvasótábor is népesebb lett.

— Hány taggal „vetted át“ a könyvtár vezetését, és mennyi most a tagok száma?

— Körülbelül hetvenen lehettek akkor az olvasók, ma százhetvennégyen vannak. Ha figyelembe veszem azt a tényt, hogy a falu lakóinak száma ezerkétszáz, megvallom kissé elszomorodom. Mindent megteszünk azért, hogy még több embert nyerjünk meg az olvasásnak. Ebben a járási könyvtár is támogat. Gyakran rendezünk Irodalmi esteket, a könyvtárban meghonosítottuk az ún- táskás kölcsönzést.

— Mit értsünk a táskás kölcsönzésen?

— Görgőn, és általában más falvakban Is elég sok az Idős, beteges, de olvasni vágyó ember. A könyveket házhoz szállítjuk, és bizonyos idő elteltével értük is megyünk.

— Olvasnak-e a fiatalok, és milyen könyveket kölcsönöznek ki a legszívesebben?

— Felnőtt tagjaink száma százhárom, a többi tizennyolc éven aluli fiatal. A kisebbek számára is rendezünk irodalmi délutánokat, ahol meséket, regényrészieteket olvasunk fel. A könyvhónap keretén belül az irodalmi délutánokra meghívtuk azokat a fiatalokat is, akik még nem voltak könyvtárunkban, és rámutattunk a művelődés, az olvasás jelentőségére. Könyvtárunk könyvállománya, sajnos, elég szegényes, kétezerötszáz könyvből válogathatnak olvasóink-.

— Melyek a legolvasottabb könyvek?

— Az iskoláslányok főleg a csíkos és a pettyes könyveket szeretik, a fiúk pedig a Delfin-könyveket. Az i- dösebb generáció a romantikusokat kedveli.

— Olvassák-e Fábry és a mai csehszlovákiai magyar írók műveit?

— Főleg a középiskolások olvassák Fábryt, és kedvelik a csehszlovákiai magyar irodalmat is- Az idősebbek annál kevésbé. Népszerűsítéssel viszont el lehetne érni, hogyha nem is sokkal, de emelkedne a mai Irodalmat és Fábry műveit olvasók száma.

— Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy Balázs Mária igen jól ismeri Fábry Zoltán műveit.

— Valóban ismerem, és szeretem is. Ezért neveztem be „A műfaj neve: antifasizmus“ című versenybe is, és eredményesen szerepeltem— Talán szerénységből hallgatod el, hogy bejutottál az országos döntőbe, és ott a második helyen végeztél. Ez valóban szép szereplés.

— Sokat kel! tanulnom és még többet olvasnom. Nemcsak szépirodalmat, hanem szakirodalmat is- Szerintem ez az út vezethet az eredményességhez. Mint ahogyan az emberek különbözőek, úgy különféle módok adódnak az érvényesülésre. Véleményem szerinl legfőbb erény, ha pontosságg_al, az esélyek reális felismerésével igyekszik valaki célja felé. Állítom, hogy az előrelátás, az alapos felkészülés az eredményesség titka, ha nem a véletlenre bízzuk magunkat.

— Negyedikes gimnazista vagy, kitüntetett tanuló. Nagyon sok dolgod lehet, hiszen érettségi előtt van a legtöbb tannliiivaló- Jut-e időd a szórakozásra?

— NagyAin kevés- De pihenésre, aktív kikapcsolódásra mindig szakítok néhány percet. Az ember jó időbeosztással és akarattal mindent el tud végezni.

.— Mik a további terveid?

— Az érettségi után asztronómiát szeretnék tanulni. Természetesen nem feledkezem meg a SZISZ-ben, a CSE- MADOK-ban, a CSSZBSZ-ben való munkáról sem- Mindig számíthatnak rám, munkámmal továbbra is támogatni fogom szocialista társadalmunkat.

Balázs Máriára joggal ráillik a jelző: faluja leaktívabb fiatalja. Lelki- ismeretesen teljesíti a rábízott feladatokat. —ml—

VERES PÜNKÖSD

A galántai Járásban 1931 májusában a mezőgazdasági munkások mozgalma egyre nagyobb méreteket öltött, és abban a tömegtüntetésben csúcsosodott ki, amelyen 2000 ember, a diószegi urasághoz és más nagybirtokosokhoz szegődött állandó és idénymunkás vett részt. A sztrájk május 18-tól 24-ig tartott, és a munkások számottevő győzelmével fejeződött be. Oj kollektív szerződést kötöttek velük, és 30 százalékkal emelték a bérüket. Győzelmük egyúttal a CSKP egyik első Jelentős akciójának az eredménye is volt. A sztrájk azonban túlnőtte a járás határait, és a többi mezőgazdasági dolgozókat is öntudatra ébresztette. A párt ezért 1931. május 25-én Kosúton és más helyeken munkásgyűléseket szervezett, ahol majd kihirdetik a sztrájkok eredményeit, és megegyeznek a további harcok mikéntjében.

A galántai járáshivatal azonban nem engedélyezte a nyilvános gyülekezést, de az ezt a tilalmat tartalmazó iratot csak az összejövetel napján kézbesítették a helyi vezetőknek. Erre a napra több mint negyven felfegyverzett csendőrt vezényeltek ki Kosútra.

Valamivel délután három óra után bevonult egy negyventagú munkáscsoport Major Istvánnal az élén, és a helybeliek gyülekezetéhez társultak. A csendőrök azonban már várták őket. Major István megpróbált velük egyezségre lépni, hogy a gyűlést mégis megtarthassák. Igyekezete azonban kudarcba fulladt. Amikor tudtára akarta adni a tömegnek, hogy a gyűlés elmarad, a csendőrök a földre tepertők, és puskatussal ütlegelni kezdték. Jánoiíknak, a csendőrök főnökének a parancsára tüzet nyitottak a munkásokra. A tüntetők közül hárman életüket vesztették, többen pedig megsebesültek. Ez u- tán a vérengzés után hatalmas terror kezdődött, sok embert letartóztattak. Így akarták rettegésben tartani a népet, és forradalmi kedvét szegni.

A kosüti eseményeknek az ország határain túl is hírük kelt. A DAV-ban megjelent felhívásra olyan egyéniségek is tiltakoztak a történtek ellen, mint Romain Rolland, Maksztm Gorkij, Schon-Watson és mások. Az a per, amelyet Major István ellen folytattak, a burzsoá rend vádiratává változott.

z Iskolások Könyvtára sorozatban Jelent meg a Madách Könyvkiadónál Fraito Král két híres ifjúsági regénye, a Csenkóné gyermekei és a Janó.

A harmincas évek ifjúsági és gyermekirodalmába bombaként robbant a Janó, s még inkább a Csenkóné gyermekei cfmű elbeszélés, írójuk, Fraűo Kráf gyermekkorában a saját bőrén érezte, később mint falusi tanító saját szemével tapasztalta azt az embertelen nyomort, az égbekiáltó ínséget — amely városon vagy falun, a Tátrában vagy a déli határszélen — a szegény népet súlytotta. S e zért, amikor tollat ragadott, az igazságot kiáltotta bele az emberiség tudatába, a valóságról mondott igaz „meséivel“ akarta felrázni a társadalom lelkiismaretét.

Nyers és könyörtelen világban élik a ícét elbeszélés hősei a maguk gyermeki életét, s az író szívhez szólóan varázsolja elénk bajukat, bánatukat, örömeiket és kegyetlen szenvedéseiket, ártatlan csínjaikét és kópéságaikat, életük oly ritka derűs pillanatait — s a csodálatos tátrai tájat, ahol élnek, s amelynek ő maga is rajongója és szerelmese.

„A rőzsetűz hamvadéban. Sötéten ásít a pince tetőaljának tárt nyílása. Odabenn

öt ember pihen a rongyain. Isten öt képmása. Ot szabad polgár. Ot koldus. Ot vészkiáltás az eltompult lelkiismerethez. Öt kérdőjel a jövő elébe.

Hanem a jövő már nem lesz ilyen könyörtelen. A dolgozók ereje megdönti az igazságtalan társadalmi

rendet, s új szocialista tár

protestáns egyházakra. | A XVII. század közepén Magyarország lakosságánik lúlnyomó többsége protestáns.)

1673-74-hen százszám ci- táltatta Pozsonyba, Itélőszé- ke elé az evangélikus és református prédikátorokat, s hazug vádak, hamis tanú- vallomások alapján, törsadalraat épít, amelyben ártatlan gyermekek nem ismernek többé szenvedést“ fejeződik be ezekkel a mondatokkal a Csenkóné gyermekei. Aligha kell bizonygatni, hogy az író látomása szóról szóra beteljesedett.

„En Magyarországot előbb rabbá teszem, aztán koldussá, végre katolikussá“ — mondotta volna, kortársak tanúságtétele szerint Kollo- nich Lipót bíboros, esztergomi érsek, a bécsi kamara elnöke, államminiszter; és akár elhangzott a hírhedt mondat, akár nem, eszerint cselekedett. A kivérzett országot iszonyú adóterhekkel sújtotta, meghódított tartományként kezelte, és ádáz haraggal támadt terveinek egyik legfőbb akadályára, a

vényt és jogot szerezve, el is marasztalta mindnyájukat hűtlenség, vallásgyalázás, lázítás, felségárulás bűnében, hogy meglebegtetve fejük fölött a halálos ítéletet, hittagadásra kényszerítse ő- ket.

Voltak, nem is kevesen, akiket a halálfélelem, s a kegyetlen bánásmód behó- dolósra késztetett; egyesek konvertáltak, mások lemondtak papi hivatalukról vagy önkéntes száműzetésbe mentek. De voltak olyanok is, akiket sem a bitó, sem a gályapad nem tántoríthatott el.

Az ő történetüket mondja el Moldova György második

kiadásban megjelent regénye, a Negyven prédikátor. A helytállókét, megingatba- tatlanokét, mert „hiába múlja felül az árulók száma a helytállókét, mégis a helytállást keli a prédikátorok természetes és rendes magatartásának tekintenünk.“ Egy régmúlt, nehéz kor lelkét idézi meg a regény, cáfolhatatlan hittel, bámulatos tömörséggel, régi króni kák veretes hangján, mégis könnyen és k.önnyedén folyó szóval, szépen, igazul.

Sok egyéb érdekesség látott napvilágot a közös könyvkiadási egyezmény keretében megjelent könyvek között.

Majakovszkij verseit a Versbarátok Körének tagjai olvashatják jutalomkötet ként. A száz éve született Jack London legszebb regénye, a Vadon szava a Móra Könyvkiadó műhelyében készült.

Németh László Iszonya a Szépirodalmi Zsebkönyv tárban olvasható, az örökifjú Jókai pedig újabb két könyvvel „jelentkezik“: A szerelem bolondjaival és a Nincs ördöggel. (cs)