Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-04 / 18. szám

8 yjipg ------­A z 1975. év egyik legjobb tv-alakltá- séért Julo Pántik érdemes művész Is megkapta a Csehszlovák Televízió Arany Krokodflus-díját- A kiváló színmű­vész a föld fiát játszotta a Nyugtalan sze­relem című háromrészes televíziós filmben, és ezért az alakításáért kapta a kitünte­tést. Julo Pántiknak meg kellett „játszania“ szerepét? Nem. önmagát adta, feltárva lelkét, ezért sikerült az alakítása. Szántott, vetett, ara­tott a filmben, s akik nem Ismerik, nyiU ván megkérdezik, mindezt hol tanulta, hi­szen a színiiskolában nem tantárgy az egy­kori parasztélet. Nem traktorral szánt, ha­nem ekével, nem vetögéppel vet, hanem marokkal, nem kombájnnal arat, hanem kaszával. A vajúdó parasztvilág emberét a- lakítja. Hol tanulta mindezt? Mielőtt raeg- szólítatnánk, hadd mondjak el egy kis e- pizódot. A Slovnaftban a képzőművészek kiállí­tást rendeztek, és erre vendégként meghív­ták Pántlkot Is. — Ha lesz egy kis szabad időm. eljövök — ígérte Pántik. Elfoglalt ember, színház, film, televízió, rádió, próbák, felvételek, szereplések. Van- e egyáltalán egy kis szabad ideje? — Ja], megint agyonhajszolja magát, pe­dig nem régen esett át egy infarktuson — panaszkodott a felesége.-A megnyitó jelzett időpontja régen el­múlott már, de Pántik sehol. A Slovnaft fiataljai azonban vártak rá. — Ha megígérte, biztosan eljön — állí­tották. Nekik lett Igazuk. A nagy várás közben egyszerre csak egy piszkos szerelöruhás, borostás arcú, tagbaszakadt férfi érkezett. Sapkája a szemébe húzva, keze nadrág- zsebébe süllyesztve, amolyan igazi melős. A Slovnaft fiatal munkásai kiöltözve, nyakkendőben jöttek, ahogy az alkalom megkívánta -— mondta az üzemi SZISZ-tit- kár nekünk —, a többségük érettségizett fiatalember, így az egész teremben a jöve­vény volt az egyedüli vérbeli „melós“. — Rám várnak? — kérdezte dörraögö hangján. Pántik. volt, A fiatalok csaknem megtap­solták. — Átöltözni sem volt időm. így jöttem. A FÖLD FIA illetve szöktem a filmfelvételról. Nem jö­hettem korábban — mentegetőzött. Már az érkezéskor nagy sikert aratott. Lám, eljött — gondolták a Slovnaft fiatal­jai, s feloldődott a hangulat. Nagy érdek­lődéssel hallgatták szávait. Egyszerűen, közvetlenül válaszolgatott a szerelőruhás a fiatalok kérdéseire. Ügy beszélt hozzájuk, mint aki közéjük tartozik. Minden szava bátorítás volt, kérdezzetek csak. És a'fia­talok kérdeztek is. A gépkocsivezető már sürgette Pántikot. Hiába. Beszélt, válaszolt. tréfált, szinte műsort rögtönzött a Jelen­levőknek. Nem látszottak rajta a fárasztó fümfelvétel, az utazás nyomai, frissen, szellemesen válaszolt. Fényíett a fiatalok szeme, Pántik belopta magát szívükbe. Azt hiszem, olvasóinknak nem kell öt be­mutatni. Nagy szerepeket játszott, nagy si­kereket aratott. Ha valaki megkérdezné, melyik szerepben tetszett a legjobban, hir- telenében nem is tudnék válaszolni. Tisz­telőitől százával kapja a leveleket. Amikor a televízió közvetíteni kezdte a háromré­szes Nyugtalan szerelem című tv-játékot, megsokszorozódtak a levelek. Ebben a film­ben Pántiké a főszerep. Parasztszerep. Da- iíót alakítja. Az egyik tisztelője a követke­zőket írta: „Alkotásé oly igaz, oly élethű, és annyi érzelemmel teli volt, hogy köny* nyékét csalt a szemünkbe. Együtt sírtunk, együtt örültünk Daftőval.“ A Podlesyről való Josef Koperec ezt ír­ta: „Belevaló, kemény férfit játszott, s nagyszerűen. Olyan férfit, aki szereti az embereket, nem ijed meg a munkától, úgy végzi el. ahogy kell: becsülettel, helytállás­sal.“ A nézők népes táborában nagy érdeklő­dést váltott ki a Nyugtalan szerelem, ta­lán éppen Pántik alakításáért. De most már hadd adjuk át a szót a művésznek. — Sok nagy szerepet játszottam már. Dafio alakja hálás szerep volt, mindenben megfelelt nekem. Megértettem öt. éreztem tettének, cselekvésének minden indítékát. Ismerem a falut, a falu életét, a vidéki embert; a parasztembert megformálni ne­kem testhez álló szerep. Mindig is közel álltak hozzám ezek az emberek, közöttük nőttem. Fel kell tárni a lelket, lelkűk mé­lyét, el kell mélyülnünk, teljes lényüket kell nyújtanunk. Ilyen szerepnél nem se­gít a maszk, önmagukat kell adnunk, más­különben mesterkéltnek hat az alakítás, ezt pedig nem lehet eltitkolni. Olyannak kell lenni, amilyennek a szerep megkíván­ja. Falusi tanító fia vagyok, gyermekko­romban tárt ajtók fogadtak az egész kör­nyéken. Nyitott szemmel jártam, emléke­zetembe véstem a környezetet. Engem is a falu nevelt, megtanultam tehenet legeltet­ni, lovat vakarni, megbecsülni és megmun­kálni a rögöt, szántáskor, vetéskor, ara­táskor éreztem a föld szagát, a föld fia voltam én is. Mikor a felvevőgép előtt kellett aratni, kévét kötni, asztagolnl. mi­kor a vakaróval simogattam a 16 hátát, a- mikor .szántottam-vetettem, szívesen csinál­tam. Szerettem ezt a munkát, szerettem a föld népét, a falusi ember az az ember, aki Igazán szeret még akkor is, ha kéreg bur­kolja a szívét, mert érzelpmvllága kris­tálytiszta. Azért sikerült élethűen megfor­málnom Dafio alakját, mert én Is a rögön nevelkedtem. —OS— KENGURU Zsombolyai János operatőr neve eddig huszonöt nagyjátékfilm főcimében jelent meg. Tavaly debütált rendezőként: Tüziko- vácsok cimű kisfilmje nagydíjat nyert a krakkói rövidfilmfesztiválon. Legújabb filmjét, a Kengurut, amely Ber­ta Bulcsú regénye alapján készült, hama­rosan nálunk is bemutatják. Műve vála­szolni kiván azoknak a jogos aggodalmára, akik az utóbbi évek magyar filmgyártását távolodni látják a mai élet lényeges kér­déseinek ábrázolásától­A Kenguru fiatal hőse. Varjú István, vagy ahogyan barátai nevezik, Kánya kőbányai teherautósofőr, ZIL-kocsijával járja az or­szágot. — Ez a fiú — nyilatkozta Zsombolyai — szerintem jellegzetes képviselője annak a legmaibb munkásfiatalnak, amely típus az utolsó évtizedben alakult ki nálunk. Ezek a fiúk másképpen, gazdagabban, céltuda­tosabban akarnak élni. Annak biztos tu­datában, hogy vannak lehetőségeik, s e- zekkel élni is kívánnak- Azért érdekel ez a fiú. mert olyan karakter, aki tud válasz­tani, tud nemet és igent mondani a maga távolabbi céljai érdekében. Kánya farmeröltözetben, a legújabb divat szerint nyírt bajuszával vidáman furikázik teherautóján az országúton, vezetés közben beat-zenét hallgat. A szélvédőUvegen csi­nos lányok fényképei, Camel-cigaretta rek­lám. de azért derekasan dolgozik. U- eleme­ket szállít az épülő Paksi Atomerőműbe. Egy alkajoinmal egy szexi autóstopos lányt vesz fel, s az rögtön fel is kfnálkozik. Ká­nya azonban nem teszi meg, amire a lány kéri, nem szegi meg a munkafegyelmet, nem viszi el útitársát Balatonboglárra, de emlékezetében gyakran felidézödik a kiht- vő, szeplős arc, a barnára sült formás com­bok látványa. A lány azonban eltűnt Ká­nya szeme elől. Marad hát a kőbányai munkáslány. aki ragaszkodásával üldözi a fiút, s ez a fiú részéről szerelemmé ideali­zált, valójában csak egyoldalú érzelmi kap­csolat gyümölcsöt fogan: Zsozsó gyereket vár. Közben Kánya egy ifjúsági klubban le­kér egy lányt, összeverekszik annak ud­varlójával. És ekkor döbben rá. neki csak Zsozsó kell. Feleségül is veszi. Hogy a há­zasság valóban boldog lesz-e, erre a film már nem ad választ. Varjú István lemond leghőbb vágyáról, hogy átkerüljön a Hun- garocaminn Volvójára, és lássa a nagyvi­lág csodáit, mert rájön arra, hogy „a szo­cialista ZIL gyorsabb, mint a kapitalista Volvo“ Izotópsofor lehet Pakson, s ha megszü­letik a gyerek, még kétszobás lakást is ki­utalnak számukra. Megy-megy a végtelen országúton, s az üveget már csak Zsozsó képe díszíti. A film zenéjét a Fonográf, az Omega, a Bergendy. a Gemini, a Generál, a Skorpió és a Locnmotív GT, továbbá Kovács Kati, Zalatnay Sarolta és Koncz Zsuzsa szolgál­tatják. A két főszerepet Gáltfy László és Ván­dor Éva alakítja. Vándor Évát, a Színművészeti Főiskola végzős hallgatóját arról faggatom, hogyan jutott el a film főszerepéig­— A gimnáziumban a sok „matektudós“ láttán elhatároztam, hogy bebizonyítom, én is tudok valamit. Közönségszervező vol­tam. szfnjátszókürökbe jártam. Fény, ruha, csillogás, belülről azonban minden más- Erre akkor döbbentem rá, amikor felvet-' tek a főiskolára. Az első évben rögtön egy vonzó szerepet kaptam Szép Ernő Szívdo­bogás cim'ű színmüvében, majd Iphigéniát játszottam. Most pedig Sally Bowles-t ala­kítom a Szinetár Miklós rendezte Kabaré című musicalben. — Hogyan tetszik neked a Kengnrú? — A forgatókönyv alapján sokkal jobb­nak bizonyult, de az idő hiánya miatt so­kat ki kellett hagynunk. — Nem zavart a film intim jelenete? — Dehogyis nem. A jelenetet viszont in­dokoltnak tartottam, mert az adott eset­ben tényleg szükséges volt, hiszen a ián^ unja már a „szabadtéri szerelmeskedést‘, így igazi kapcsolatra vágyik. — Történt-0 veled valami a forgatás a- latt? — Van egy jelenet a filmben, mikor a- nyám. Pásztor Erzsi játszotta ezt a szere­pet, váratlanul hazajön. Kányával talál a szobában, és arcon üt. Mikor a jelenetet próbáltuk. Pásztor Erzsi még nem volt je­len. Másnap azután, mikor filmre vettük az egészet próba nélkül. Pásztor Erzsitől valójában akkora pofont kaptam, hogy az ajtónak estem. Filmen tehát kitűnően sike­rült, én viszont majdnem sírtam utána. A nővérem is megnézte a filmet, s mikor ha­zajött, így szólt hozzám; „Nekem nem tet­szettél, mert olyan voltál a filmben, mint itthon “ Nos, én ennek örültem a legjob­ban. Szabó László Kép; arch. ey ÖKE VERONIKÁVAL Ko- Sicén a szavalók és pró­zamondók kelet-szlovákiai ke­rületi versenyén találkoztam e- először. Hogy fölfigyeltem rá, az mindenekelőtt szövegválasz­tásával magyarézhatő; a próza mondók IV. kategőrtájában Dé- ry Tibor Képzelt riport egy a- merikal pop-fesztlválről című regényének egy részletét hall­hattuk tőle mélyen intellektuá­lis. átérzett előadásban. Vá­lasztásában szép példáját lát­tam annak, hogy miként fris­sítheti meg szemléletünket, ha az ember nemcsak elvont Ideá­kat, száraz, didaktikus tanulsá­gokat, hanem önmagát, önmaga megélt vagy éppen megoldat­lan problémáit keresi az írott szóban. Szereplése szinte fel­üdülést jelentett a kétnapos verseny szokványos és kényel­mes, tankönyv és tananyagízü szövegválasztásainak áradásá­ban. — KI ösztönzött a választás­ban, ki segített a felkészülés­ben? — kérdem tőle, immár a Xhálla Színpad társalgójában. — Tulajdonképpen Pásztó ta­nár elvtársnö tanácséra dön­töttem végérvényesen a Képzelt riport mellett. Igaz, olvastam mér előtte is a regényt, de bá­torítás nélkül mégsem mertem volna vállalkozni e feladatra, Aztán áttanulmányoztam a re­gény egyik nagyszerű elemzé­sét az Oj írásban, megvettem színpadi változatának a zenéjé­ből készült nagylemezt, s vé­gül a színpadi előadást is meg- néztö^n Misko-lcon. — Mégis mi az, ami megra­gadott a Képzelt riportban? — Talán az, hogy érzésem szerint bennem is ugyanolyan belső ellentétek feszülnek, mint ebben a Déry-regényben. — Hányadikos gimnazista vagy? — Sajnos, végzős. — Miért sajnos? —■ Biztos nehéz lesz majd ki­zökkenni a négy év alatt meg­szokott életritmusból, környe­zetbő;!. Veronika a prágai Bábművé­szeti Főiskolára jelentkezett. Amikor beszélgetésünk lefolyt, épp azokban a napokban várta a ielvétell vizsga eredményéről szőlő értes'ítést. Elmondta, hogy úgy érzi, sikerült megfelelnie az Igényes kövatelményeknek. Remélem, azóta már a várva várt értesítés is igazolta ilye­tén érzéseit. Megvallom azon­ALKOTÓ MÓDON (ARCKÉPVAZLAT) ban. eleinte kissé különösnek találtam a választását. Egészen addig, amíg beszélni nem kez­dett a pódiumhoz, a közös mun­kához való vonzódásáról, a nagy nyilvánosság előtti állan­dó bizonyítás belső igényéről. —■ Ügy Is mondhatnám, hogy már egészen kicsi korom óta a színpadon vagy a színpad köz­vetlen közelében élek. Állító­lag nagyon csúnyán jártam, ezért a balettiskolába adtak, majd sokáig a kassai gyermek színháznak voltam a tagja. E- mollett, persze, különböző sza­val őverseny ékről sem hiányoz­tam, később pedig a Glóbusz Bábszínpad tagja lettem. — És milyen tanuló vagy az iskolában? — Végig kitüntetett. Előadásának másik fölfígyel- tetö eleme a meglepően tiszta volt. Aztán megtufltem róla, hogy a magyar fiatalok tavalyi országos kiejtést versenyén az első helyen végzett. Megér,V- melten — nyugtáztam magam­ban. Akkor lepődtem meg csak Igazán, amikor elmondta, hogy egészen kilencedikes koráig szlovák tannyelvű iskolába járt s csak a konyhanyelv szintjén beszélte a magyar nyelvet. — Állítólag Jó nyelvérzékem van — mondta meglepetésemet látva. .Azt hiszem, jóval több kellett ehhez a puszta nyelvérzéknél: kitartó munka, lelkesedés és szorgalom. És ha ezek az ele­mek együtt vannak az ember­ben. már nem kell félteni öt, mindemütt megállja helyét. — Miben látod a művészetek lényegét? — Mindenekelőtt abban, hogy megkísérlik kifejezni azt, amit saját szavainkkal nem tudnánk elmondani. Ilyen értelemben, úgy érzem, az eJőadőművészet lényege sem korlátozható spon­tán másolásra, az adott alap­szöveg egyszerű tolmácsolásé­ra. Az alkotóművész munkáját én mindig alkotó módon sze­retném visszaadni... Tehát: alkotó módon élni, gondolkodni, cselekedni min­den esetben. A tizennyolc éves Szőke Veronika fogalmazta meg ezt így. És talán hajlamos Is lennék arra, hogy szavalt túlzőnak, nagyot mondónak, megalapozatlannak higgyem, ha nem látnám, hogy ő már eilín- dult ezen az úton. •— Mit mondanál még el ma­gadról? — kérdem tőle beszél­getésünk végén, —• Talán azt. hogy mindig ilyen vidám természetű szeret­nék maradni, mint amilyen most vagyok. Sokkal. jobb, ha az ember így, ha Ilyen alapál­lásból nézi az életet, mint me­rev sablonok, szigorú formák közé kötve — válaszolja rövid gondolkodás után, A Jőkai-napokig még két ne­héz próbatétel vár Szőke Vero­nikára: május elején a Dun. Streda-i (dunaszerdahelyl) or­szágos bábfesztivál, ahol a Gló­busszal vesz részt, május végén pedig az érettségi vizsga. Is­mét bőven lesz tehát alkalma bizonyítani.,. — Viszontlátásra, a J6kai-na- pokon! — búcsúztam el tőle. T, L. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom