Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-04 / 18. szám

MIT CSINÁLNAK A PRÁGAI FIATALOK Az élmúlt héten a televízié, a rá* diö és a sajtó vezető helyen foglal­kozott a csehszlovák kormányfő bu­dapesti látogatásával. Lázár György­nek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívá­sára hivatalos baráti látogatást tett Magyarországon dr. Lubomfr Strou- gal. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság szövetségi kormányának el­nöke. Dr. Lubomir Strougal kíséreté­ben Magyarországon tartózkodott Andrej BarCák szövetségi külkereske­delmi miniszter, FrantiSek Krajíír. a szövetségi külügyminiszter első he­lyettese, Karol Üjházy, az Állami Tervhizottság elnökhelyettese- A kül­döttség tagja volt Václav Moravec, Csehszlovákia magyarországi nagy­követe. A szívélyes; baráti légkörben lefolyt tárgyalásokon a miniszterel­nökök kölcsönösen tájékoztatták egy­mást országaik helyzetéről, szocia­lista építömunkájának eredményeiről. Áttekintették a kétoldalú kapcsolatok fejlődését, a gazdasági együttműkö­dés fejlesztésének további lehetősé­geit és feladatait, s megtárgyalták a nemzetközi helyzet időszerű, a két országot érintő kérdéseit. Nyugat-Európa és a szocialista or­szágok politikai párbeszédének újabb fontos állomása volt Gromiko szov­jet külügyminiszter párizsi hivatalos látogatása. Erre a szovjet-francia rendszeres konzultáció keretében ke­rült sor; a szovjet diplomácia vezető­je immár másodszor látogatott nyu­gatra az SZKP XXV. kongresszusa ó- ta. A látogatás a két ország hagyo­mányosan kialakított rendszeres po­litikai konzultációjának keretébe il­leszkedett. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szovjet-francia viszony évről évre erősödik és fejlődik. De Gaulle elnök idején alapozták meg — földrészünkön első ízben — a kü­lönböző társadalmi rendszerű orszá­gok együttműködését Leonyid Brezs- nyev a XXV kongresszuson mondott beszédében elsőként említette a nyugati országok között Franciaor­szágot. egyebek között hangsúlyoz­va: „A találkozók folyamán sok kül­politikai kérdésben közelebb került egymáshoz a két ország álláspontja, élénkebbek lettek a sokrétű szovjet -francia kapcsolatok és érintkezé­sek.“ A közel-keleti diplomáciai gépezet meglendítésének feladatát óhajtja magára vállalni Kairó. Szadat elnök egy sajtóértekezleten a genfi érte­kezlet összehívását sürgette. Ugyan­akkor első ízben vetette fel annak a lehetőségét, hogy az Izrael elleni ha- diállapot megszüntetése megelőzhet­né a teljes rendezést. Szadat szerint „a helyzet bonyolultsága miatt“ kü­lönbség van a „végső béke és a „végső rendezés“ között. A béke kulcskérdése — mint kifejtette — a Jordán nyugati partján és a gazai ö- vnzetben önálló palesztin állam lét­rehozása. Tokiói jelentés szerint Fa­ruk Kaddumi, a PFSZ politikai osz­tályának vezetője külföldi tudósítók előtt hangoztatta, hogy a PFSZ sem­miféle párbeszédre sem hajlandó Iz- raallel. amely „nemcsak agresszor, hanem fajgyűlölő állam is.“ A pár­beszéd meg akkor is elképzelhetet­len, ha Izrael kivonulna az 1967-ben megszállt arab területekről. Kaddu­mi éles szavakkal ítélte el az ame­rikaiak libanoni beavatkozását és a CIA szerepét a válság szitásában. Kína és a nyugati országok kato­nai együttműködésének kérdései egy re többet foglalkoztatják a megfi gyelőket. A New York Times vezető helyen jelentette; Washington „hall gatőlagosan hozzájárult“ ahhoz, hogy nyugati országok katonai felszereié seket adjanak el Kínának. A rend­szerint jól értesült lap pentagon! kapcsolatairól ismert munkatársa szerint. Anglia és Franciaország ka pott volna „engedélyt“, hogy megke rUlje a NATO-elleiiőrzést A lap az említett két ország, valamint a nyu­gatnémet szállítások példáit sorolja fel. amelynek esetében Washington „szemet huny“ a NATO-szabályok megsértése felett HETED A CSKP XV. kongresszusa előtt dolgozóink elsöprő többsége becsüle­tes munkájával adta tanújelét annak, hogy maradéktalanul egyetért pár­tunk politikájával. Ebben az időszak­ban az ifjúság is bebizonyította, hogy a párt politikája az . 3 politikája is. Mivel a tettek mindennél többet mon­danak, megkértük Miroslav S t é pä- nek et, a SZISZ prágai városi bi­zottságának elnökét, a SZISZ KB el­nökségének a tagját, vonjon mérle­get gyermek- és ifjúsági szövetsé­günk munkájáról. • Elnök elvtárs, mit tekintesz a SZISZ legutóbbi városi konferenciájá­tól eltelt Idő legnagyobb eredményé­nek? — Ezt az időszakot városi ifjúsági szervezetünk óriási felvirágzása jelle­mezte. nemcsak mennyiségi, hanem a tevékenység minőségi Javulásáfól is számot adhatunk. Ennek következté­ben megnövekadett a Szocialista If- lüsági Szövetség tekintélye. Kétség­kívül azt is eredményként kell el­könyvelnünk, hogy szervezetünk von­zóvá vált a fiatal munkások és szak­munkás tanulók körében. • Egy kissé konkretizálnád is az elmondottakat? ~ A prágai üzemekben minden év­ben átlag 7 százalékkal emelkedett a 26 évnél fiatalabb munkásfiatalok szervezettsége. Tagsági alapunk 38,6 százaléka ifjú munkásokból áll, ami országos méretben is tekintélyes a- rány. Szervezetünk összesen 115 ezer tagot számlál. • Minek köszönhető ez a siker? — Mindenekelőtt a pártszervek és a kommunisták egyéni segítségének Ezt a segítségnyújtást a CSKP leg­utóbbi városi konferenciáján „tör­vénybe“ is foglalták. E határozat nemcsak a SZISZ-tag kommunistákat tette felelőssé a fiatalok neveléséért, hanem a pártalapszervezetek, nemze­ti bizottságok, társadalmi szervek, ü- zemek, Iskolák, intézmények kommu­nistáit is. További lényeges körül­mény, hogy a városi ifjúsági szerve­zet tagságából 13 ezer párttag vagy -tagjalölt. • Ez a 13 ezer kommunista azon­ban nemcsak úgy csöppent közétek.. — Természetesen nem. A párt von­zó programjának és az ifjúsági szer­vezet munkájának a gyümölcse ez. Nagyon körültekintően jártunk el ak­kor, amikor kiválasztottuk azokat a fiatalokat, akiket a pártba akartunk ajánlani. Az elmúlt konferencia óta pártba javasolt 15 ezer tagjelölt 82 százaléka SZISZ-tag. és ezek 61 szá­zalékáért az ifjúsági szervezet vagy valamelyik ifjúsági szerv szavatol. • Említetted, hogy színvonalasabb lett a szervezet tevékenysége. Ho­gyan nyilvánult ez meg tavaly, a ju­bileumi esztendőben? — Tavaly városi ifjúsági szerveze­tünk hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára valóban nagyszerű e- redményeket ért el, amelyekért el­nyerte a • SZISZ KB vörös zászlaját. 83 ifjúsági kollektíva alakult, ami azt jelenti, hogy e szocialista közösségek száma meghaladja a 330-at. Továbbá Ifjúsági racionalizáló, ezen belül Is újfajta, koordináló ifjúsági brigádok létesültek. Az Ifjú újítók tavaly fél- mllíárd korona értéket képviselő 324 újítási javaslatot nyújtottak be. .A prágai fiatalok 2 milliárd 800 ezer 6- rát dolgoztak la társadalmi munká­ban az országos spartakiád előtt a strahoví stadion előkészítésében és a metró munkálataiban. JAROSLAV HEJKAL — Most van egy kis időm. de csak öt perel — mondja és kiszáll az IFA vezetőfülkéjéből. — Kérdezzen gyor­san, mert ha kész a beton, azonnal indulnom kell. — Jó, nagyon gyors leszek. Van e abban valami különleges, hogy egy Ifjúsági építkezésen dolgozik? — Ezt az építkezést az egész or­szág figyeli. Ml udvardiak, akik el­vállaltuk a munka zömét, nem ma­gyarázkodhatunk sem anyaghiányra, sem munkaerőhiányra. Itt dolgozni kétszer akkora felelősség, mint m.1- sutt. Egymást biztatjuk, hajtjuk, mart az, hogy brigádok építik az istálló­kat, mindnyájurikat érdekeltté tett az egész építkezés időbeni átadásában, példaképekért nem kell bejárnunk az egész építkezést. Talán pár lépést, de még annyit se keli tennem. Csak megfordulok, fgy ni, és kit látok ott? A Dékány Árpi bácsit. Nyugodtan be­írhatja az újságba, hogy munkája, magatartása miatt minden fiatal pél­daképe. Igaz, koránál fogva még ő is inkább hozzánk, fiatalokhoz tartozik. — Nemrég jött haza a katonaság­tól. Milyen tervei vannak? — Tervek? Alraokl Nős vagyok, Itt Mimi felelőssé^ van egy fiam, Zoltán, nagyon szeret jüfc egymást, de még nincs ottho nunk. Ezért a családi tanács úg) döntött, hogy építkezni fogunk. Eme letes, szép nagy házat építünk ma gunknak, hogyha sokan leszünk, ak kor is kényelmesen elférjünk. Estén ként most a ház gondolata köti le i családot. Feleségemmel álmodozunk tervezgetünk. Az Idén szeretnénk el készíteni az alapokat, a házhelyünl már megvan, és aztán lassan a töb bit, ahogy majd a pénzünk engedi Míg fe-Iépül, eltelik két-három év Is de már most elképzelem benne az el ső karácsonyunkat, az első ott töltöt esténket. Olyan lesz az, mint amikoj a fiam járni kezdett... Beszélne még, de közben elkészil a beton, Indulnia kell. Felugrik a vo Ián mögé, int egyet a fényképező gépbe, és indít. Várják a betonozók. Gasparik János párttag-jelölttel a Dvory nad Zitavou-t ludvardil orszá­gos ifjúsági építkezés gépjavítójával Zácsek Erzsébet beszélgetett. MINTA SZIVÁRVÁNY ~ Na és milyen? — kérdeztem barátnőmet, amikor összefutottunk az utcán és azzal fogadott, hogy épp most jön a Előráról. — Mint a szivárvány — mondta. Hogy egy virágra, vagy az egész kiállításra értette-e. nem tudom, de mindenképpen igaza volt. Hét kiállító teremben 17 hazai és 30 külföldi virágtermeszíö üzem, cég mutatkozott be az idei bratlslaval Flóra “76-on. Vi­rágokon kívül kertész szerszámokat és kisméretű kerti gépeket is láthattunk. A kiállítás leglátványosabb pa­vilonja az M, a vágott virágoké volt. Csak a figyelmes látogató vette észre, hogy a tegnapi csokor mintha egy árnyalattal sOtétebb színű lett volna, mint a mat... V- gyanis a vágott virágokat a kiállítás tíz napja alatt tízszer cserélték, minden csokrot újra kötöttek, és így az M-pavilon tulajdonképpen nap mint nap új ruhá­ban fogadta látogatóit. A virágok a béke. a meghitt családias légkör szim­bólumai. A virágok általában. A kaktuszok éppúgy, mint a gerberák, rózsák vagy mezei virágok. Végigkísérik é- letünket születésünktől halálunkig. Ezért nehéz lenne kiválasztani a kiállítás legszebb csokrát. Egy azonban nagyon tetszett, a kiállításon kertészeti szaktanácsadó is működött, dolgozót tanácsaikkal, gyakorlati bemuta­tóikkal felébresztenék és támogatták a technikusban, művészben és borbélyban egyaránt megbúvó „kertész­leiket“. Virágot termelni cserépben, kertben, balkonon, vázában vagy egy üres befötíes üvegben Is lehet. Sőt: kell is. —ze— FOTO: KÜRT Ilyenkor tavasz idején szen­vedélyesen felébrednek ben­nem a gyerekkori hangulatok emlékei. Azok az idők, amikor még tudtomon kívül és lelkes üdvözlésem nélkül nem fakad­hatott ki az első rügy a fán, amikor még csalhatatlanul megérettem és magamba szív­tam a tavaszi föld legelső le­heletét. Gyerekkorom a termé­szettel való kapcsolat legszoro­sabb varázslatában telt el, és ez az élmény mélyen beleszí­vódott a csontjaimba. Ahol fel­cseperedtem és később eszmél­tem, ott erdő és folyópart, rét és termőföld, kert és gyümöl­csös alkotta a tájat, a világot, Ahol pedig életem második fele telt el, ott várost jelölt a térkép. Kevesebb zöldet tehát, kevesebb csendet és kevesebb madárricsajt. Jóval kevesebbet és mesterségesebbet annál, mint amennyit korábban meg szoktam, mint amennyi koráb­ban a világot jelentette Szá­momra. Ne essék félreértés, nem a romantika hiányzik, ha­nem a természet varázslata, az a vérrokonság a természettel, amit az ápolt parkok és lige­tek, a díszfák a hatalmas vi­rágágyasak nehezen tudnak, pontosabban nem is tudnak he­lyettesíteni. Pedig szépek, sze­retem is őket, hiszen ezek is a tavaszt hirdetik. Felragyog- tatják a várost. Sok szépet és sok jót mondhatnék el róluk, de ez mit sem változ>íat nosz­talgiámon. Az ember furcsa szerzet; So­sem azt becsüli igazán ami megvan, inkább azt, ami hiány­zik az életéből. Falusiakat kí- sérgetek a városban. Virágki­állításra jöttek,'* mint olyan so kan ezekben a napokban, ö szinte elismeréssel és csodálat­tal adóznak a hatalmas tulipán ágyasok tarkaságának, a virág- báborult díszfák és cserjék nagy tavaszi exíázisának és mindannak, ami a virágkiállítás épületéig az utunkba esik. Az tán odaérünk és beállunk a so-rba, hogy jegyet váltsunk a rengeteg virág közé. Végigjár­juk a hatalmas kíáilítás leírha­tatlan tarkaságát, miközben én nem is a csodálatos virágo­kat. inkább társaimat, a cső ddlkozökat figyelem, akik úgy nézik a virágokat, mintha éle­tükben még eddig sosem láttak volna rózsát, szegfűt... nem tudnám felsorolni a 'fafták szá­zait. Igaz. legtöbb virág szá­munkra és számomra is Isme­retlen, jogos tehát az érdeklő­dés, a csodálkozás, de engem mégsem hagy nyugton egy gon­dolat. Nevezetesen az a kérdés — talán szónoki — hogy ké- pesek-e az emberek megcsodál­ni, ugyanígy magukba szívni a százszorszépekkel és gyermek­láncfűvel teli libalegelöt, azo­kat a virágokat, amelyek szá­mukra nem egzotikusak, hiszen az életkörnyezetüket jelentik. Az igenlő válasz bizony nem valószínű. Mert maiamról tudom, hogy amíg a libalegelők apró virágai közt éltem, amíg azok alkották világomat, addig úgy tettek boldoggá, hogy észre sem vet­tem, oda se figyeltem, nem Is tudatosítottam őket. Aztán el­kerültem a harmatos mezei vi­rágok közül és íme csak most tudatosítom, honnét is jöttem el. Most amikor látom, hogy a gőgös orchideák közt hogyan is viselkedik az ember, hogy micsoda kegyelettel adózik a hatalmas szobanövények zöld­jeinek. Bevallom, nincs merszem az ünneprontáshoz, nincs merszem hozzá, hogy megkérdezzem, van-e még, olyan-e még a liba- legelő odahaza, mint tíz, tizen­öt esztendővel ezelőtt. Félek, hogy túl lakonikusan, túl rövi­den válaszolnának-, hogy csak annyit mondanának: persze hogy olyan. Készéit Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom