Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-13 / 15. szám

8 üjlfjliság -----------------^----­Csak játszhassam “ Nem mindenki jut el nyílegyene­sen a céljához. Van, aki sok minden­nel megpróbálkozik, míg rátalál az iga-' zl hiva.tására. Sunyovszky Szilvia ■ kez­detben orosz-szakos tanárnő akart len­ni, később mégis a színművészet mellett döntött, s hogy helyesen cselekedett, azt az is bizonyítja, hogy ma már a Madách Színház egyik legtehetségesebb művésze. A Lajos király válik című darab kez­detéig öt percünk van. Sunyovszky Szil­via, a királyné alakítója hosszú, kékes­szürke korabeli ruhában az öltözőjében várja, hogy a hangszórón a színpadra szólítsák. Addig azonban sikerül meg­beszélnünk, hogy másnap próba után ta­lálkozunk. Ahogy szemtől szembe ülök vele. csakhamar rájövök, hogy mi is teszi öt olyan vonzóvá, érdekessé, kedvessé. A szerénysége, amely egész viselkedésé­ből sugárzik. —* Ügy tudom, a Jókai-napokon elért eredményei után döntötte el, hogy szí­nésznő lesz. — Hát az túl korán lett volna — mondja mosolyogva. — Már elemista koromban versenyeztem, sőt különdíjat is kaptam a Jókai-napokon. Egy alkalommal a Csongor és Tündéi játszottuk az iskolában — én Csongort alakítottam —, s az előadás után odalé­pett hozzám Egri Viktor bácsi, és ezt mondta: „Neked színésznőnek kell len­ned, még az sem baj. ha elveszítünk, és Pesten maradsz!“ Kétszer megnyertem az országos o­rosz nyelvű szsvalóversenyt Bratislava ban — s két hétre kijutottam a Szov­jetunióba is —, ezek után döntöttem úgy, hogy tanárnő leszek. A jelentkező­ivel azonban a Színművészeti Főiskolá­ra is beadtam, és felvettek. Hogyan érezte magát a bratlslavai főiskolán? — Nagyon szerettem ott, s úgy é- reztem, engem is szeretnek. Az volt számomra az igazi iskola, hiszen tehet­ségemet itt kétszeresen is bizonyítanom kellett. ,-- Mikor döntötte el végleg, hogy Bu­dapesten folytatja tanulmányait?­— Másodikban egy vizsgaelőadáson- Záboi^kyva! a Yermát próbáltuk, s én önkéntelenül magyarul szólaltam meg a színpadon. Ez volt számomra az u- tolsó lökés ahhoz, hogy magyar színész­nő legyek. —- Mit szóltak a szándékához a ta­nárok, az osztálytársak? — Nem szívesen vették, hogy eljö­vök. Nem akartak elengedni, azt mond­ták, hogy szlovák nyelvtudásommal a Hviezdoslav Színház színpadán is meg­állhatom a helyem. — Hogyan fogadták Budapesten? — Nagyon aranyosak voltak az osz­tálytársaim: Piros Ildikó, Bodnár ílrika, Papp János, Kern András.,. — 197ü-ben kapta meg a diplomáját, majd egy évre a kosicei Tháliához szerződött. Milyen szereppel várták? — Johanna volt az első szerepem. Az Altona foglyaiban. Nagyon nehéz szerep volt, és Beke Sándor modora, rendezése is ismeretlen, volt számomra. — A következő évben mér a Madách Színház szerződtette. Első szerepét, az Ármány és szerelem Lujzáját Piros Il­dikótól vette át. Mit jelentett ez a sze­rep? — Ez volt tulajdonképpen az első színpadi sikerem Budapesten- Hogy jól érzem magam a színházban, azt olyan szerepeknek köszönhetem, mint Zsu­zsanna a Csalóka szivárványban — ma is az egyik legkedvesebb szerepem —, az Elveszett paradicsom Évája, s ját­szottam Alekszandrát a Hattyúban, Szé- esi Máriát A murányi kalandban. El$ő filmfőszerepét a Ráktérítőben kapta, amelyet Jugoszláviában forgat­tak. Ezt követte a Sólyom a sasfészek­ben című tévésorozat, majd a Fuss, hogy utolérjenek, az Ártatlan gyilkosok, a Száraz Martini, és legutóbb a Párkák című tv-játék. — A szülei látják-e színész lányukat színházban? — Természetesen. Minden premieren itt vannak. — Nincsenek olyan tervei, hogy egy­szer itthon is szerepelne? — Két évvel ezelőtt volt róla szó, hogy egy Györy Dezsö-est keretén be­lül odahaza is fellépek. Akkor azonban babát vártam, így sajnos, nem mehet­tem. A MATESZ-tól még nem kaptam meghívást. — Ön szerint a szépség döntő ezen a pályán? — Jó, ha van, de nem elég. — Vágyai? — Semmi több: csak játszhassam! Szabó László HIÁNYZOTT A színház Megdöbbenve hallottam, hy^y Csendes László fiatal, liai- inincegy eves >ziurszünk. 'a ko- sicei Illába Színpad lajjja infark­tuson esett ál. A‘ rendezd: a szí­nészek és a filnieíiek. akik s/óba liozták a. liele^séírót; na«y tis/!r- lettel beszéllek róla. de meíijo' gyrzlék — Már nci)i u rc^i. |>edig nu­llen kár! Bemekül leheléit \e- le dolgozni. FéUe indultain á vehr való la- láikozásiv). HaruiimVíry éves. mó^isevak korai ... • ^Mindnyájan nagyon .sokat vártunk tdle. Ö \*ídt a' színház e^ryik pillére, s már ilyen lialalon leiródna? — tíínddleni. Ko/tudottaii sokat dol- po/ott. -Minden este' s/inte vépip- |ál^/oUa az egész darabot, fősze­repből fószeívplm inent. Kmellelt olt volt a rádió és <»lykor még a film is. Bozíuu.nr íBa/.snyó) {ólerén áll- clotpál a kellemes tavaszi napsü- lóshen. figyeli a filmfclvételt. vár. niikór kerül sorra az ó je- le.nele. .\rc€'i talán csak egy ])i- eít sjipafflahb d szokottnál. — Január elején történt Nagy- kíirtösön — mondja. — Nem é- reztem semmit, Délclult még dol­goztam, próbáltunk a Pirivel, a- karoni mondani. Uás/ló (ié/ával. aztán amikor nbhahagytnk. és le­dőltem az ágyra, egyszer csak zsibbadni kezdett a lábam, ke­zem. .\fí ez? — kérdeztem, s fel­keltem. nekifogtam lorn.ázni. FI is múlt egy kis időre, csak vala­mi szorongást »'reztem. .Vzlán dél­után megint' jelentkezett, s ami­kor bes/áltlii.nk a buszba, hogy megyünk játszani, elkapott. .Níire kiértünk a >árosbóL már nehéz volt. nagyon nehéz ... No. mon­dom. ma kilelieled a p<árádat! Szóltam, hívjanak orvost, .s kife­küdtem a hóra, ez (alán végit va­lamit. Segített is, Pótoroji vol- lünk. Az orvo.s rögtön olt ler- inolt, adott egy injekciót, lefek­tetett, hejött utánam a kórházba. Estére elmúlt... Végig játszotta m a darabol. .. •— Bemek orvo> voll — szól kö/.he flor\átli liojos színész, a Thália másik l^agja eljöM ve­lünk az előadásra, végignézte a daraboL hogy semmi haj ne tör­ténjék . .. — í tana? — Két hónapig voltam b»'lcg- áílománvha.n. I'^Idbb kórházba a­karlak küldeni. Nem! lia lehet, nem megyek . .. Odahaza is be­tartom az utasításokat, csak numdják meg, mii és hogyan. Be is tartoLlain. Az utolsó betűig. Azlóii lassan kezdett niindeii rendbejönni. \ olt ez már nekem valamikor gyerekkoromban. Nyolc vagy kilencéves leheltem. .Aztán szépen, nyugodtan kiheveHeni, .Most is, talán nem is infarktus volt... —• Az orvosok?, — Nem panaszkodhatom. U- merem ókét. néha látom egyiket- •másikal .az eJőadáson. —. Nem hii'uiywitt a s;^nház? — De mennyire hiányzott! El- só-ntásndik héten kiraktam egy italom könyvel,, nekifogtam, és olvaslaiu. Aztán hozlíik a fiúk \ásznakat. festékei. ecseteket, hogy fessek. Belekezdtem. Sokat játszottam a lányommal. Később írtam egykét dolgot, fordítottam, ke/emhe került Kocoiirek hmói író Szív a tenyéren című novel- láskötete. .Micsoda novellák! Nem is novellák, képhalinazok. Le is fmdílolUun belőlük vagy hár­mat, de már így sem bírtam ki. Aalainikor március közepén kel­lett volna nienneiii felülvizsgá­latra: nem vártam meg a kitű­zött időpontot. .Március 8-ári vei­lem két csokor virágot, éj» be- nienlcm az orvosnőhöz, legyen o- Iván szíves, írjon már ki. mert én nem bírom, hogy államlóan otthon legyek. Ne, még csak ma radjon. pihenjen, erősödjiik. A é- gül mégis ineggyőztcui, és kiírt. •Azíita dolgozom. Jálsziiin, szere­pelek a rádióban, filmezek. Ere­detileg nagyobb szerepet szán­tak nekem a Ketlcválasztotlak című új szlovák filmJ)en, de be­tegségem miatt nem v'áüalhatfam. Azért mégsem maradiam ki egé­szen a filmből, jöttek, már egész­séges vagy, legalább valamit, mondták, fiát elvállaltam .,. — Meglátszik rajtad, hog>’ in­farktus után vagy — mondták. — Soka! gondolsz rá? — Gondolni? Hál mi tagadas. azért az eszembe jut, de hogv kímélném magamat s kevesebbet dolgoznék, vagy vonakodnék a munkától, azt nem mondhatom... Később ebédet vásáiol magá­nak: egy csomag szeletelt s.tJIoI és kenyeret. — Ebéd, ebéd? — szól ho^zá az egyik szíiu'*az. látván, hogy a markából ebédel. 0 bólint, majd hozzáteszi: — Mindegy .., f'gy is csak ezt et­tem volna . -. Betartom az ulasi- tási>kat. Egy kicsit már megnyugodtam, rcndbejöltem. .Most már nem iz­gulok annyira a dolgokért... Ennek örülünk, de azért csak vi­gyázz magadra, mert hiszen még sok szép alakítást várunk tőled! Németh István K>'p; :i <zerz0 [RJDMENYES niElmi A galántai gimnázium SZISZ-szervezetR mellett működik az Iskola esztrádcsoportja, amely már 12 éves múltra tekint visz- sza. A csoportot a járás minden falujában ismerik. Várják fe'- lépéseiket, és a csoport még sosem okozott csalódást a kö­zönségnek. Tagjai nemcsak az iskola, hanem egyúttal a járás legügyesebb fiataljai is. Bármely faluban lépnek is fel, a szereplők közül mindig valaki „otthon“ van. És ez a tény kötelezi az egész csoportot. Mindenütt a legjobbat kell nyii]- taniuk Idei műsoruknak az „Édesanyám rózsafája“ címet adták. A műsort pártunk -XV. kongresszusának ti.sztnletére tanulták be. Első részében a népi hagyományokat idézik fel, a másik fe­lében pedig vidám színpadi jolenetckkei szórakoztatják a kö zönséget. A csoport fellépett már Zeliezovcén (Zsellzon), Gombase- ken (Gobmaszögönj és sikereiket a SZISZ járási Ijizottsága oklevéllel értékelte. ' Vörös Lajos A költészet estje című műsorával vendágszarepelt Orecho- vá Potöűban (Dióspatonyban) Dráfl Mátyás, a MATESZ nép­szerű színésze, valamint Németh Imre, az Ifjú Szivek Szó lóénekesB. ^ Az érdekes műsor első felében a magyar történelem dicső márciusára emlékezve Petőfi Sándor versel szerepeltek. A továbbiakban Juhász Gyula, József Attila és Szabó Lőrinc ver­seit hallgathatta meg a közönség. A .szereplők a kortárs kői tök verseiből is szavaltak néhányat. Különleges élmény volt számunkra Dráfi Mátyás előadó! sokrétűsége, művészete. Németh Imre különösen nagy tetszést SZÉP ESTE váltott ki az erdélyi, székely és magyar népdalókkal, vala­mint Petőfi megzenésített költeményeivel. .Az előadás megszervezéséért Orsolya Piroskát, a helyi könyvtár fiatal vezetőjét Illeti dicséret. Ml fiatalok szeretjük az ilyen rendezvényeket. Kovács Éva, az Oj Ijjúsdg klubtagja EGY kiállításról .V Komáriiói (Komáromi) Mezőgaztlaságt .Műs«iki Közípiskol.i. Imii számos érdekkör működik. tavalyi tanév elején f.iemik lolán nevelönö vpzolésével inegnlnkult a képzőiníisé.s/.eti kör. F.leinte csak négy tagból áUl. de egyi-e lölilien kezdtek érdek­lődni a kör munkája iránt, és ma már tizenhat fiú és lán.s' jár el az összejövetelekre. A tagok az iskola' ségzett diákjai, illetve jelenlegi tanulói. Afiink.äjiik sokrétű. Foglalko-znak faíarágással, festészettel, kézimunkával. Sok tehetséges fiatal próbálgatja tudá­sát a körben. Közáilük csak néháuyukat említjük meg: nagyon ügyes Preiner Tibor. Tar Gyula pedig megfestette l.nis Lorvalán és Klement Gottwald portréj.ít, Pnál István. S/ahó Ferenr szintén fe.stménycikkel vonták magukra a figyelmet. A kör tagjai febniárban kiállítást reudczlik. Ezen Pmlh.'iekv Zsuzsi, Karácsonyi ,\Jári.i és Tóth Erzséhel fölei; kéziniotikálkkal tűntek ki. Uegt'dűs István

Next

/
Oldalképek
Tartalom