Új Ifjúság, 1976. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-13 / 2. szám

OZSVALD ÁRPÁD:

TÉLI OT

Ftayesre dermedt csillagok közétt rezes bundában bóbiskol a hold. Zúzmarát lehelnek a (ák, a tó nádszakálla raegremeg a szélben, jégbfire alatt borzong a víz Is. Kegyetlen téli éji Nyugtot adó békét, szerelmet ne adj te nékem I Hódarát söpör előttem a szél, lágy verte úton koppan a léptem.

Ogy megyek most el dúdoló kedvvel, feltört gallérral, mint vándorlegény, ki otthagyta részeges mesterét, kis batyuját nagy botra akasztva hátra se nézve, nekivágott, hogy felfedezze a világot.

GYURCSO ISTVÁN:

ILYENKOR, TÉL IDEJÉN .

Ilyankor, té\ íde]én .

De ne gondolt most a tílre: lehet bármilyen szép o tál. több ruha kell, szalonna. szSn, szeretet, amt oly kevés még nyáron ts — kezünkben kés. hurok: kt bírja, marfa ...

Ne haragudt e hangra, hamisan intonált, jól tudom, de tél van. Mába tagadom, és Ilyenkor estkorog, dOrmOg az ember, morog — látod, a téltől védeném magam, és öt ts, szép, tiszta nyaram, de Ilyenkor tél Idején oly gyorsan ég a tűz, s a szén oly gyorsan fogy: szívünk szene.., Mit mondjak? Ne gondolj vele? Hiába mondanám, nem sikerül.

nil.

"N

TÖTH ELEMÉR:

FEHÉR BIKA

Fehér bika bőg.

Dübőg, dobog morcán nekiront száz fának, háztetőkre toppan.

Bőg a fehér állat, kék szívünknek vágtad, megfagyunk, megfagyunf

Kolár Péter felvétíílc ZS. N.éGY LAJOS:

TÉLIDÖBEN

Zizegve buli és hull és hull a hé. sapkám alatt sincs már menedék, elrejtőzöm hát álmaim mögé.

De jön apám. homlnka olajos ráncaiban fekete hópihékkel.

~ Gyerünk, fiam! — szól. és én indulok neld a télnek, hóhérként, fűrésesel.

Egyik szarván fél világ, másik szarván másik fele, fagyott herét csörögnek, kutyaarcü tél.

Fehér bika bőg, leszakadt ax ég.

DÉNES GYÖRGY:

BOTORKÁL SZÍVEM A TÉLBEN

Habos hegytk. zúzos fenyők hűvös izzásban forr a föld.

Jegek alatt halvány füvek, tenyérnyi zöld.

Mi ez a hideg lobogás, lelkek álomvarázsa?

A fákat, szakállas fákat görcsös Indulat rázza Ringatóznak, remegnek, vetkőznek gyenge bőrre, ingujjban dideregnek.

Botorkál szívem a télben, táncos csillagok űzik, távoli halk zene szöl, alkonypír csengettyűzik.

Távoli halk zene ring, krlstályhó építi tornyát, jégszirom zlzzen az ágon: hívogat tiszta mennyország.

i

„... a közvélemény figyelme mindenek e- lö«...*

— Rám ne, rám ne — tiltakozott a bam:< fiatalember.

„... években elért minden gazdasági, kul- tnnális és társadalmi előrehaladás kiindulópontja. ..“

— Elért kiindulópont? Jó, nem? Hallod? Elért kiindulópont.

— Nem hallom — mondta az asszony. — De nem is érdekel. Inkább azon tünódnél. miért csip úgy ez az átok mosópor.

— Röviden: mert graoulálatlan. Szinesíteük két étkezés közti szabadidő-felhaszaálásankat granulálással. Társadalmi mozgalom az ön R!ót Szép Szeméért. Séta közben kidolgozom a koncepcióját. Félre az örökös, tehetetlen vasárnap délelőtti tévénassolással a gyerekműsorok közben! Félre a áltévénassolá.ssal, mert az is hizlalhat.

— Gyuri! Apa! Mi az laz álkévé ízé? — kérdezte a kislány.

— Jó lesz, ha séta közben megmagyarázod

— figyelmeztette az asszony. — Vagy megmagyarázod noki, vagy ne tanítsd a hülyeségeidre. A másik kesztj^d hol van, Zsuzsi?

— Nem szabad tudatlanságban marasztani a kisdedeket. Es fejletlenségünknek se szabad gátat szabni — dudált a kesztyűbe a férfi.

— Vetni — jegyezte mog az asszony. — A gátat vetik. K ruhát szabják. Nem igaz, Zsuzsi?

— Majd meg fogja magyarázni az én apám azt az álkévé izét is?

— Az áltévénassot? Magyaráztasd csak meg. Egyszerűbb, mint fölhúzni ezt a rohadt cipzárat.

— Húzózári Ez — húzózár. — Ha megszereti, le nem veti — búgta a barna fiatalember.

— Húzózár, húzózár; ki-be járl — kiáltozott a kislány.— Most már vigyél sétálni, mert elviselhetetlen vagyok.

— Zipjétek be a húzótokat, és tűnjetek el

— zárta le az asszony a vitát a türdSszobá- ből.

— Húzd föl, de ügyesen, Zsnms — figyri- meztette a gyereket — Aki ötéves, lehetne már teljesen automatizált.

— Milyen gyártmány? — kérdezte a kislány. — különben se vagyok Zsuzsi, Eszter vagyok.

— Nofene. Mióta?

— Nem óta. Máma Eszter leszek. És Eszternek fognak hívni.

— Miért?

— Mert tegnap voltam az Egri Eszternél, és vettem magamnak belőle egy jő nagy darabot.

— Káriiek. Remélem, elég lesz délelőttre. Merre csámborogjunk?

— Hogy esámborogjunk?

— Mint a esátnbogarak.

— A, nincs is osámbogár.

— De osámborság az csak van? .Akkor most osámborak leszünk és bedobjuk a levelet Irma néninek.

— Közben elmagyarázod azt a állévét?

— Ki mondta ént a marhaságot?

— Te. Te hülye. Nem eml^szel? Semmi vacakra se emlékszed?

— Semmire. De te majd mindenre emlékeztess. Először sétálunk.

Váratlan ez a novemberi ég. Csak annyira fátyolos, hogy ezek a hártyaszeni valamik a szememben szépen átlátszódjanak. na!

— Mit akarsz?

— Meleg ez a rohadt kesztyű.

— Tedd zsebre. És ániW el. mitől rohadt neked egy ilyen kesztyű, édes kislányom. Elárulod?

— Majd ha elmondod azt.

— Uramisten, hol van az már!

Ot, út, plömm, plömm. Kezdődnek a csupasz levélszárak. Mondjuk: juhar, vagy ihar. Vagy jávor? Kapilábs jávorlevélszárak. Ez va- dásztrófeának elmegy. Lássuk: szikomorfa. Cédrus. Ébeu. Paratölgy. Paraguayból hagymád Vöröshagymáz. Drapptifusz. Flekken. BormártássaL Másfél flekken.

— Tessék, Zsuzsi.

— Semmi.

— De akartál valamit, nem?

— Nem vagyok.

— Értem. Mi is vagy?

— Eszter.

— Tessék, Eiszter!

— Te Gyuri, te amikor óvodás voltál, óvodába jártál?

— Jártam bát. Es? Elhoztuk a levelet Irma néninek?

— Itt van a zsebemben. Ki ax?

— Ki az, ki az? Hát mondjuk: évé néni.

— Nem tanító?

— De. Óvó is. Tanító is. Sajnos, én már nem járok az ő iskolájába. Túl koros vagyok hozzá. Azóta inkább levelező oktatásban részesít

— Miért nem a tévében tanulsz? Ott nem oktat a levelező?

A levelek, a szljas levélesutkák, a szivarscsá itatott elefánlbőrű fák, az agyonázott téglafal tövének felfedezései, kis. sáros hócipők, sibakancsocskák. A levelező nem oktat. Irma. úristen, Irma, de elég volt. Porból vétettünk, pótban bnnbődűtik. Vagy sálban 1 Évszakok szerint. Meg kellene magyaráznom Zsuzsinak a tévénassolást

— Zsuzsi, megmagyarázzam? Zsuzsi! Süket vágj’?

— Van itt agy süket Zsuzsi? — forgatta a fejét a kislány.

— Persze, Eszter. Megmagyarázzak valamit? Megv.an még a kesztyűd?

— Hol lakik az az Irma néni?

— -A Várnagy utcában.

— A Várban?

— Hát akkor szögezzük le: Irma néni a Várban. Lakik. I.«velet viszünk. Irma néninek. Te szeretaz levelet bedobni a postaládába. Ezért egjdítt megyünk Irma nénihez. Levelet bedobni. Berlobjnk. .A levelet Te dobod be.

— Irma néni a postás bácsi?

— Irma néni? Nem postás. Csak le^•clef kap. Postaláda nemcsak a postán van. .A házban is van postaláda. .A postás báftsi oda. Dobja a postát. Be.

— Ha a levélen nincs bélyeg? Nem kapja meg.

— Figyelj ide. Ha az emberek régen lévaiét küldtek, akkor se kellett rá bélyejwt tenni.

— Mikor?

— Mikor mi?

— Mikor nem kellett rátenni?

— Régen. Antikor a Vár egész kicsi volt és... £s nem voltak körülötte ház.ak.

— És te is kicsi voltál?

— Én? Nagj’on.

— És a hatalmas nagyapám?

— Az is.

Mindenki kicsi volt. Váracskába banduko’ tak az icirí-piciri emberkék, iciri satöbbi le-' ^ vélkékkel. Kis szeműkkel kis betűket olvasga' , tak. A nagybetűket? A naggyal olvasták. Csa) benyúlkáltak kicsi kezükkel a nagy zsebükbe £g elővették a nagyszemüket Kis zsebbe ?- Nem, nem fért Kilógott volna briőle. Igen a kic» emberek nagy zsebét két nagy szem dagasztotta ki. Nem, nemcsak a nagybetűk ol- vasAsára használták. Mert például, ha levele/ vártak, a vár fokára álltak, és néztek, néztek a nagy srcmükkel, jön-e már az a levél? De( hiába meresztgették azt a nagy malonakerék Icvéllesőjüket. egy gyufafejnyi bélyeg nem so*'

annyit se találtak rajta. Soha. Mert még nem találták ki, hogy legyen. Hát erre mit tehettek? Nagy búsan bedugták a kis vacak zsebükbe, bőgj’ jó alaposan kilógjon, és a kisbetűket a kis szemükkel olvasgatták. Mert a kisbetűből sokkal több volt. És féltették azt a nagy büdös szemüket, hogy a nagybetűktől meg a nagy messzeségbe nézéstől még el talál kopni. Egyébként? Persze, Hogy mindenki kicsi volt. A levelet is kicsi hozta. Akkora, mint te? Akkora hát. Vágj’ még kisebb. És akkor át lehetett menni egyedül az úton. .A kicsinek is. Az autók is kicsik voltak és csak csilingeltek. És karácsonj-fát is vittek. Négy kerék«!. A várba. A karácsonyfát? Termelték. Hogy? Eh'etették. És learatták. Ki mint vet. úgy arat. mondták már akkor i«. miközben a takaró alól kilógott a lábuk. Milyen takaró? Tudom is én. 'Talán pléd. Én plóm. te pléd, ő plé.

— Állj cSak mee, Eszter. Itt át kell menni. Meglátjuk, hogy megy át hazánk közvéleményének figyelme mindenekelőtt a zebrán. No. várj csak. most aztán azt is meglátjuk, hogy plé-e. vagy műanyag. Megdönget.jük a fiatos nénikéjét! Ez az állat ráment volna a babakocsira.

— TJtögesd a nénikédet! Te senki!

— ön pedig tisztelje meg a senkiségemet, tökfej teknológus. Amíg senki vagyok. De az iids-ariasságáról csak akkor prédikáljon itt. kis- kabátban v.acogva, ha nem senkizi le az embertársait. és gyorsan letűnik, amíg valaki nem lösz belőlük I

— Gyuri, ez a bácsi ismerős volt?

Ismerős, igen, feltétlenül ismerős. Tudod, ő

az örök vidám bácsi. .Aki mindent elér. Mit? ■Amit akar. Mert amit nem ért el. azt persze nem is akarta ez a bácsi. S hogy ki ez a bácsi? Ez egy értettem-bácsi. Miért? Mert azt

mondogatja másoknak ez a bácsi, mindig másoknak, ezt jegyezd meg, hogy: értettem? Megkérdezi másoktól, hogy értették-e. ö persze, nem érti. ö nem ért semmit, de mások min, dig azt mondják neki: értette, persze, bácsi, értette, hogy a fenébe ne, csak hagj/jon már b^ét nekünk v^p/e, mert belepusztulunk ebbe, értette? Az a bácsi ilyenkor néha nagyon megsértődik, és sértődötten rúg egyet az ügyfeleibe. Ám közben ez a bácsi természetsze- nlen elítéli a gyermekeit és gyermekeinek pucér ledérségét. És végül, de nem utolsósorban ez a bácsi igenis mézgabácsibbi lesz, és meg fogja előzni az országutat ö a legzabácsibb bácsi. A pléhkarácsonyfájával. Ügy bizony, á- men.

•— Visszamegyünk Irma néni felA Nem kellet» volna neked megmagyaráznom valamit?

— Nem veszünk újságot?

— De. Kérek ogy izét mit is? Egy Magyar Hírlapot, Népszabadságot Magyarországot • Mi

'kell még?

— Hát te lány, te mit köhögsz ott az apád mögött? Vedd tudomásuk ezen a téren csak nekem lehet köhögni. Hehehe.

— Na, gyere. Elmeg^nk köhögni a kapualjba. Addig ez a másik főbácsi szépen ösz- szeszedi a koszos újságjait mert még ki sincsenek fizetve.

Elnézést siettemben hagyom ott, mert va- lószfnűleg most maga köhögni akar. Egyébként nagyon vicces. Ezen a téren ön a legviccesebb. Csak nyugodtan köhögjön, tisztelt Újságos, hiszen ezen a téren ön utánozhatatlan! .Magán kívül senki, de senki nem is köhög itten, á, eszében sincs, egy egész kis kö- hintés sincs benne az eszében. Aid hát éppen a tüdejét ki akarná köbinteni, hát jól odébbáll, a harmadik utcába, ott még lehet, nemde, na Zsuzsi, itt köhögj, de gyorsan, amíg ide nem viccelődik egy másik, Üjságos Bácsi, az ö saját külön bejáratú, viccei masánköhögésé- v»l,

— Mondtam már, bőgj- nem vagyok.

— Eszter is köhöghet.

— A Üjságos beteg?

— Beteg.

Szegény, krónikás újságos, e téren, fekszik, nagy gyűrött ágyban, és egyedül köhög, bele.

I világba. Van ugj’an ápolónője, ám az ápolónő is beteg. A doktor is. Kiújult az influenzajárványunk, de csak vigyázva, mert a téren ott fekszik az újságos. Es cs.sk neki szabad köhögni. Másnak nem. .Az orvos és az ápolónő is majd csak otthon köhög, műszak után. szegény kis szőke, bronchitíszes ápolónő, éjjel egy köhécselő újságárussal az ágyban, de följön a nap, és aranyló sugaraiba mártja az e- esetet. és följön az orvosprofesszor az ágyba, influenzásán maga is, de rettenbetelloDÜl, be- ecseteU az újságárus torkát aranyié ecsetjével, de másikkal, hogy dezinficiálja, aztán magának is, magától értetődőéin egy harmadikkal, s ott a három aranyecset az ágyban, aztán boldogan egymásra néznek és (teli szájjal) belekö- högnek egymás pofájába, és , feljön a nap, miért. kettő nem lehet? Hát vegyék tudomásul, hogy feljön még kilencvenkettő és egy évfolyam cselédkönjrves.

— Kilencvenkettőt mondtam? Hű, az tényleg kicsit sok. I.,egyen hát hatvannégy. Napból az is szép szám. Milyen hülyén kanyarog ez az utca? Bedobjuk a levelet, aztán usgyé, át- ballagunk a cukrászdába. Iszunk valamit.

.A levélszárak, a csupasz levélszárak, juhar vagy ihar. Az iharosban jődögél, a viharosban halászik a tél.

— Te Eszter, vagy Zsuzsi vagy hogy hívnak, leányom — kiáltott a barna fiatalember. Köpj csak jó nagyot erre a zsebkendőre! Hadd törüljem le a pofácskádat. Ha anyád megtudja, hogy csokoládótortát faltál, és nem ebédelsz, mind a ketten szorulunk!

ISZLAI ZOLTÁN:

PROMENÁD

t